Az 1928-as amszterdami olimpia több újítást hozott: először versenyezhettek nők a játékokon, ekkortól vált hagyománnyá, hogy a megnyitóünnepségen a görögök vonulnak be először, a rendező ország pedig utoljára, és ez volt az első eset, hogy fellobbant az olimpiai láng a modern játékokon. Egy némileg kényszerűségből alkotott vívmány viszont a sportvilágon túlra is mutatott, ekkor helyeztek ki először parkolóhelyet jelző P betűs kék táblákat, ami aztán gyorsan nemzetközileg elfogadott jelzéssé is vált.
Amszterdamot ma leginkább biciklis városként ismerjük, de az 1920-as években – mint sok más európai nagyvárosban – a motorizáció kezdett rohamosan terjedni, és egyre több autó rótta az utakat. A hollandoknál is sok kocsi futott, de a szervezők arra is számítottak, hogy más európai országokból is érkeznek szurkolók és delegációk autókkal.
A játékok központja a nem sokkal korábban felhúzott 32 ezres Olimpiai Stadion volt, ahol a nyitóceremónia mellett egy csomó sportág (atlétika, futball, pályakerékpár, torna, díjugratás, gyeplabda) versenyei kaptak helyet, így a rendezők számolhattak azzal, hogy sok néző fog kimenni az arénába az olimpia két hete alatt. Kisebb káosztól tartottak, mert kevesellték a stadion körül található 2000 parkolóhelyet. A városi tanács ezért úgy döntött, hogy Amszterdamban újabb területeket kell kijelölni parkolásra. Végül a parkolási kapacitást 3500 autónyi és 2000 kerékpárnyi helyre bővítették. Ezután adódott a következő feladat: hogyan tudassák a szurkolókkal, hogy merre találják ezeket a parkolókat?
Az 1900-as évek elején még nem volt igazán egységes a közlekedési táblák rendszere, egy 1909-es párizsi nemzetközi konferencián is csupán négyet fogadtak el, így ha voltak is jelzőtáblák, azok elég változatos képet mutattak, vagy jelek helyett csak szöveget tartalmaztak. Szerencsére az autózás még annyira új volt, hogy a hozzá kapcsolódó szakkifejezéseket nem nagyon fordították le, így például az 1920-as és 1930-as évek magyar lapjaiban is találkozhatunk a parking szóval a parkolás helyett.
Amszterdamban is a szó nemzetközi ismertségére játszhattak, amikor megalkották azt a kék alapú, kör alakú táblát, amelynek közepén egy nagy fehér P betű virított. A tábláról az első képek közel két hónappal az olimpia előtt, 1928. május 4-én jelentek meg. A kihelyezett táblák alapján könnyen meg lehetett találni a helyeket. Egy korabeli összegzés szerint a parkolási rendszer és a forgalomirányítást végző rendőrök egyaránt kivívták a külföldiek csodálatát.
A szervezők jelentése szerint az olimpia miatt 37 napra lefoglalt területeken összesen 26 028 autó parkolt le, a legtöbb, 2200 a játékok zárónapján, de ezen a napon 4400 motorizált jármű hajtott fel a stadionkapukig. A delegációk és a rendezésben részt vevők különleges parkolási engedélyt is kaptak, ami három-négy napig volt érvényes, és ezen is szerepelt a P.
A parkolókat jelző táblák később is használatban maradtak – sikerüket jelzi, hogy a jelzést más országok is átvették, és a legtöbb helyen még ma is ez az egyezményes jele a parkolóknak.
Források: Olympic.org, Issu, Wikipedia
(Borítókép: Kai Pfaffenbach / Reuters)