Kétszáznál is több fa nőtt magokból az egykori parkolóban, a helyére most szálloda épül

„Amikor elkezdtük, tudtuk, hogy nem a miénk a terület, így nincs semmi garancia arra, meddig maradhatunk. Tudtuk, hogy felszámolhatják, de az meglepett minket, hogy a városnak és a kerületnek sincs módja egy ilyen projekt védelmére” – kezd bele Mark Richards, az egyik legrégebbi önkéntes az Auróra és a Bérkocsis utca sarkán található Auróra Klímakert történetébe.

A klímakert önkénteseinél a spontaneitás mindig is keveredett a szolid tudatossággal: a korábbiakban sem előre megírt, szigorú kertművelési terv mentén haladtak. Ahogy három évvel ezelőtti látogatásunk után írtuk, Mark és önkéntestársai voltaképp ötletszerűen, a komposztjuknak köszönhetően hoztak létre egy erdőkertet a 8. kerület közepén egy murvás parkoló helyén. Az elmúlt hét évben egy szinte önfenntartó zöldterület, egy zseberdő alakult itt ki, melynek működésébe éppen csak annyira avatkoztak bele, amennyire szükséges volt; a permakultúra elvei szerint jártak el és több regeneratív agrár-erdészeti technikát alkalmaztak. Így

az évek során a növényrallyból önfenntartó zöld infrastruktúra alakult ki itt.

Egyetlen rendszerként kezelték az egészet, ezért nincsenek benne elkülönített parcellák. Úgy gondolták, hogy ha a természet spontán működéséhez közelítve minimális, de céltudatos beavatkozással tevékenykednek, akkor legalább ezen a kis területen tudják valamelyest mérsékelni a klímaváltozás hatásait. „Mi a természettel dolgozunk, nem azzal a szemlélettel, hogy a kertünket gondozni és védeni kell, mint egy gyereket. A természet igényeit helyezzük az előtérbe” – magyarázta Mark.

Minidzsungel a nyolckerben

Módszerük szemlátomást működik: nyáron jártunk a zseberdőben, amely egy kisebb dzsungel benyomását keltette, és ahol pár fokkal hűvösebb volt a környező utcákhoz képest. Az itt ügyködő önkéntesek

több mint százféle növényt, négyszázféle ízeltlábút, gombát és állatot észleltek és azonosítottak a nagyjából teniszpályányi területen.

A hetedik évre már elég telített lett a rendszer, az évek során több mint 200 kisebb-nagyobb fa nőtt ki a földből – köztük barackfák, kis tölgyek és egy fekete nyár.

Pálinkási Réka, Mark mellett a kert másik legaktívabb önkéntese arról beszélt, hogy az első néhány évben nem tudták, mi fog majd megmaradni, de a természet berobbant. Most pedig pár hónapon belül az egész vélhetően ismét visszatér abba az állapotba, ahonnan hét évvel ezelőtt elindult. A kertet szegélyező bálványfák sem lesznek életképesek a területre tervezett épület alatt

Az Auróra már bezárt, a kert helyére szálloda kerül

Ennek oka és előzménye a tulajdonosváltás. A közösségi házzal együtt a klímakert is bérlemény volt. A külföldi tulajdonos 2025-ben döntött úgy, hogy értékesíti az építési területet, emiatt novemberben felmondott a civil programjairól ismert Auróra Közösségi Házat működtető Marom Klub Egyesületnek. Végül márciusban zárt be az Auróra, a klímakert viszont haladékot kapott az építkezések kezdetéig. Ahogy a jozsefvarosujsag.hu írja, egy fiatal magyar befektető épít három kis szállodát három józsefvárosi helyszínen. Az Auróra Civil Központ – és a kert – helyén épül az egyik.

„Amikor megjelent a hír, hogy bezár az Auróra és utána valamikor majd a kert is, sokan jöttek be hozzánk, sokan sírtak is, mire mondtam, hogy nem kell elkeseredni, megoldást kell találni!” – magyarázta Mark.

„Úgy gondoltuk, hogy az fontos, hogy jöjjenek be a városlakók, hogy lássák, mit veszítenek el.”

A tartós nyári meleg és aszály ellenére is buja benyomást keltett látogatásunkkor a kert, a három évvel korábbi állapotokhoz képest megnőttek a fák és teljesen összezáródott a lomkoronájuk. Bár dél körül érkeztünk, nem volt hőség és sajnos a szúnyogok sem sziesztáztak, ezért illóolajokkal igyekeztünk távol tartani őket.

És mi történt a három évvel korábbi látogatásunk óta?

• 2024-ben záródott össze a lombkorona, ezért az önkénteseknek már nem kellett locsolniuk. A szárazságtól, a hőhullámoktól és a hőkupolától szenvedett a növényzet, de nagyobb fát nem veszítettek el;
• az egyik fájuk, egy fekete nyárfa 14 méterre nőtt;
• a termokomposztjukat továbbra is nagy becsben tartják; a hőségben valamelyest locsolniuk kellett;
• a hőhullámok miatt a locsoló víz gyűjtése nagyobb hangsúlyt kapott;
• nem kevés gyümölcs is megtermett itt: eperfa, barack, szőlő, füge, egres, fehér ribizli és mások;
• részt vettek egy Communities for Climate nevű EU-s pályázaton, ahol először az első 50 pályázó közé kerültek, majd a támogatott 8 projekt közé is beválaszották őket;
• tanulmányúton mélyítették el ismereteiket, megnéztek egy 30 éves permakultúrás kertet Ausztriában;
• egy Curiosoil (kábé kíváncsi föld vagy a földre kíváncsi) nevű pályázat keretein belül rendeztek talajműveltségi napokat újonnan alakult közösségi kertek számára;
• az egyik biztosító Klímabarat Kert pályázatán is nyertek;
• idén nyáron csináltak egy kiállítást a Artivista Network-kel a Cities Not Saunas (kábé A nagyvárosok nem szaunák) című európai eseménysorozatban. Termál képeket készítettek a kertről és a környező zöldterületekről, hogy látható legyen a hőhullám hatása és a klímakert teljesítménye;
• mindezek mellett nagyon megerősödött a részvételiségen alapuló erdőkert közösségépítő ereje, egyre több önkéntesük lett;
• ismernek olyan embert is, aki a zseberdő miatt vásárolt az utcában ingatlant;
• az árnyas, hűvösebb klíma mellett többen közösséget is keresnek itt, egy olyan helyet, ahol hasznossá tehetik magukat és a klímaszorongásuk ellen is látják a megoldást. A legtöbben azért csatlakoztak hozzájuk, hogy megismerkedjenek a körforgásos gazdaság, a városi biodiverzitás, a fenntarthatóság és a természetalapú rendszerek remek példájával.

Hiába sűrűsödtek a zseberdő mikroklímája fölött a fekete felhők, ez mit sem változtatott az önkéntesek tevékenykedési kedvén: Mark ottjártunkkor épp a hulladékokból épülő kis tavat mutatta, amelyet annak ellenére lelkesen épített, hogy tudta, talán egy nappal az elkészülte után bontják majd le. „Még soha életemben nem csináltam tavat, úgyhogy érdekel” – jelölte meg fő motivációit. Ezt a mentalitást tükrözi az is, hogy szeptember utolsó hétvégéjén ünnepelték a hetedik születésnapjukat a harmadik Zseberdő Fesztivállal. Ami a fenti okoknál fogva egyszerre volt a kert lebontásának kezdete is.

A kert eltűnhet, a tudás megmarad

Sokan jártak hozzájuk tanulmányozni a kertet, önkormányzatok munkatársai is érdeklődtek. Annyi hozadéka mindenképp volt az idei nyári hőkupolának és vízkorlátozásnak, hogy az emberek elgondolkodtak és természet alapú megoldások után néztek. A zseberdő nemcsak árnyékot, ételt és a buja zöld üdítő látványát adta nekik. Mark sok olyan dolgot tanult és időközben tanít is, amire ez a kis zseberdő tanította őt a komposztról és a biodiverzitásról.

Az önkéntesek örülnének, ha inspirációként megmaradna az emberek fejében. „Nagyon fontos nekünk a tudásmegosztás” – fogalmaz Réka. „Például, hogy

egyszerűen csak meg kell nyitni a magok előtt az adott területet, ami sokkal olcsóbb, mint a hagyományos módszerek. Főleg magról nőtt fáink vannak és azok életképesebbek, van főgyökerük és elérik a talajvizet.”

És mi lesz a növényeikkel? „Szeptember 30-án át kellett adni a bérleményt. Kedden a környező közösségeknek adományoztuk a kész komposztot, növényeket, eszközöket. Egy részét mi is elvittük, de nem tudjuk, hova tesszük majd őket” – mondta Mark. „Valamennyire befejeztem a tavat, ennek örülök, de nem volt jó érzés otthagyni a fákat. Két nap folyamatos pakolás után megyünk most haza feldolgozni, ami történt, egyelőre még hihetetlen az egész” – mondta. A nagyobb fák természetesen a kertben maradtak.

A kapura lakat került, a klímakert ezzel vélhetően végleg bezárt, civilek ugyanakkor október végére szerveznek egy tiltakozó akciót a kert elé. Réka, Mark és társaik az évek során felhalmozott tudással és tapasztalattal ugyanakkor szívesen folytatnák akár máshol. „A tapasztalat megmarad. Folytatni akarjuk, csak most már évtizedekre szeretnénk egy területet” – mondja Réka, mire Mark gyorsan hozzáfűzi:

„De ha megjelenik egy vadgesztenye fa, akkor 250 éves szerződésre lesz szükségünk.”