A nyers vegánság pokoli hullámvasútja

Éhes vagyok – mondtam sokszor júliusban, de csak a hónap végére tudtam meg, milyen hullámai és változatai lehetnek az éhségnek valójában. Januárban részt vettem abban a kihívásban, mikor napi fél kiló nyers zöldséget ettünk egy hónapig. Már akkor felmerült bennem a gondolat, hogy ezt csúcsra járatva pár nap, esetleg egy hét erejéig nyers vegán leszek, de a téli, nagyon szomorú zöldség-gyümölcs kínálat gyorsan el is tántorított az ötlettől. Az emberkísérlet gondolata viszont nem hagyott nyugodni, így nyáron végül egy hónapig nyers vegánként éltem. A nyers veganizmus játékszabályai szerint kizárólag növényeken, tehát zöldségeken, gyümölcsökön, magvakon, hüvelyeseken és gabonákon lehet élni, a nehézség az, hogy az alapanyagokat nem szabad 44 foknál melegebbre hevíteni.

Falusi parasztgyerekként felnőve sosem állt távol tőlem a nyers zöldségek fogyasztása, a nagy veteményes elég muníciót adott ehhez. Amikor valamit csipegettem volna, csak kimentem a kertbe, hogy egyek valami éppen termő gyümölcsöt, vagy zsenge borsót, a fóliasátorból paprikát, paradicsomot, bármit. A nyers répa, a paprika, paradicsom, a karalábé és társaik kedvelt csemegéim azóta is, valami minden napra kell, akár egy-két szem koktélparadicsom is megteszi. Már jó pár éve elég kevés húst eszem, heti 1-2 alkalommal csak. Ha főzök, azt évek óta húsmentesen teszem, kedvenc alapélelmeim a rizs és a csicseriborsó, utóbbiból mindent és bármit is készítek. Bár nem vetem meg, ha valahol sajtot kell enni, de otthonra tejterméket sem nagyon vásárolok. Így tulajdonképpen a vegánság nem is áll távol tőlem, de a nyers vegán étrend egy másik kávéház. Pokoli hullámvasút.

Július elején egy laborvizsgálattal kezdtem, hogy az emberkísérletnek tudományos alapjai is legyenek, majd kezdődött az első 3-4 napos konkrét éhezés, amikor elképzelni sem tudtam, hogy ezt kibírom. Valahogy átlendültem az elején, egy-másfél hét után már megszoktam, hogy mostantól az éhség lesz a legközelibb barátom, és ha nem is mindig simán, de azért könnyebben ment. Viszont bármennyire szerettem volna is, nem tudtam eleget enni, hiába ebédeltem köbméternyi salátákat, kevésnek bizonyult. Az éhségérzetem csökkent ugyan, de közben éreztem, hogy éhezik a szervezetem.

A türelmem pedig a hámozáshoz, zöldségek aprításához bizonyult kevésnek, így sokszor elég bánatos ételeken éltem, vagy a könnyebbik utat választva ettem egy (két-három) banánt, mellé olajos magvakat, így megúszva a reggelit. Vagy egész nap csak görögdinnyét, ami, mondjuk, nyáron, negyven fokban, nem is olyan rossz, viszont nyilván nem a legegészségesebb.

A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy minden, de tényleg minden hőkezelt terméket kiiktattam, így a konzervek jelentős része kikerült, elbúcsúzhattam a szeretett csicseriborsómtól is (aztán később találtam egy gyártmányt, ami csak sós lében áztatott, halleluja), egyedül annyit csaltam, hogy ittam kávét. Anélkül nem maradtam volna életben, és a sírból írnám ezeket a sorokat. Persze tejmentesen, kizárva az alternatív tejeket is, hiszen azok is többnyire hőkezeltek.

A magvak viszont nagyon jól jöttek energiabevitelként, rengeteg diót, pekándiót, kesut és tökmagot ettem, néha fenyőmagot is, minden salátámra került egy nagy adag valamelyikből. Korábban nem voltam túl lelkes aszaltgyümölcs-rajongó, de egy hét után az lettem, sokat dobott az életminőségemen a létezésük. Jól jöttek a savanyúságok is, de a hőkezelésre ott is figyelni kellett – ez nem volt megugorhatatlan lépés, csak normális forrásokat kellett találnom. Egy átlagos napon (vagyis nagyjából mindegyiken) reggelire ettem valami gyümölcsöt (néha hideg vízben áztatott zabhoz keverve) és egy maréknyi magot, ebédre pedig például egy nagy adag salátakeveréket, csak még aprítottam bele paradicsomot, aszalt szilvát, legtöbbször – rengeteg – sárgadinnyét, és megszórtam nem kevés kesudióval. A vacsorát pedig répák, karalábék és almák társaságában töltöttem. Lehetett volna sokkal változatosabban étkezni, de túl lusta vagyok ahhoz, hogy sokat keresgéljek és variáljak, így is elég sokféle lehetőséget kipróbáltam.

Hogy a bevitel mellett az emésztésemről is írjak: nagyjából egy hét után hozzászokott a szervezetem, nem volt semmi említésre méltó, sőt sokkal jobban éreztem magam, mint korábban, amikor leterheltem a testem két pizzával. Elkerült a túlevés és a kajakóma, ezek nem is hiányoztak egy percig sem.

A kezdeti éhségérzet mellett negatívum volt az is, hogy körülbelül két hét után annyira leesett a vérnyomásom, hogy minden ülésből felállás szédüléssel járt, pedig amúgy nem igazán történik velem ilyen, és sokszor nagyon hosszú másodpercekig tartott, hogy elmúljon és el tudjak indulni. Ez elég ijesztő volt, de egy idő után megszoktam, és mindig úgy álltam fel, hogy közben megkapaszkodhassak valamiben, ha éppen elájulnék. A harmadik héttől volt bennem az a permanens érzés, hogy most már nagyon szívesen ennék valami ételt is, egy szelet kenyeret, egy tál rizst, főzeléket, valamit, aminek más állaga van, ne adj’ isten még meleg is. Ez a vége felé egyre nehezebb lett, az utolsó pár nap már tényleg úgy telt, hogy azon gondolkodtam, mennyit kell még aludni egy szelet kenyérig.

Ezeken kívül nem volt nagyon más negatívum, fogytam, mondjuk, 6-7 kilót is, abból a következő hetekben 4 vissza is jött. A vége felé egyszer az egyik „hogy bírod” kérdésre foglaltam össze az állapotom esszenciáját: sokkal tettre készebbnek és energikusabbnak érzem magam, csak nincs erőm energikusnak lenni. Itt meg is jegyezném, hogy mindenki nagyon támogató volt, kérdezgetett és drukkolt, végtelenül hálás voltam. Volt, aki hozott gyümölcsöt és magvakat, más nyers vegán pestót készített nekem, ami szintén nagyon jó ütemben érkező változatosság volt.

Visszatekintve olyan, mintha nem is velem történt volna az egész, hanem én is csak drukkoltam volna egy kollégámnak, külső szemlélőként figyeltem a szenvedéseimet. Egy teljesítménytúra volt, ami ha nem sikerül, az az én gyengeségem következménye. Nem okozhattam csalódást a többieknek és magamnak sem.

Sokat járok kávézókba, ahol az általam korábban lesajnált nyers vegán süteményekből is megettem párat, smoothie-kat és hidegen préselt leveket is többször vettem. És itt jöhet a következő égető kérdés: mibe fáj? Sokba. A jó minőségű zöldség-gyümölcs eddig sem volt olcsó, ezen nem is lepődtem meg, viszont ekkora mennyiségben már eleve megdobta a költségeket, az avokádóról nem is beszélve. Az aszalt gyümölcsök annyira nem jelentettek fájdalmas tételt, meg azokból túl sokat nem is ettem, de azért érezhető költség volt, hiszen korábban évente ha kétszer vásároltam. A magvak viszont egészen más ligába tartoztak, sosem volt olcsó termékkör, de így, hogy szinte naponta kellett vásárolnom, sokszor gondolkodtam, hogy bank vagy arany helyett fenyőmagban kellene tartanom a pénzem. Még így is jobban jártam, mintha megpróbáltam volna étteremben enni, hiszen ez lehetetlen, nyers vegán opció gyakorlatilag sehol sincs. Egy, az irodához közeli vegán kifőzdében egyszer vettem salátát ebédre, abból egy ránézésre is, legalábbis önálló ételként, kevésnek tűnő adag háromezer forint körüli összegbe került. A legnagyobb kirúgást a hámból egy poké bowl jelentette, amit szeretek, de nyers vegán opció ott sincs, csak vegán, így azt tofu nélkül ehettem csak, ötezer forintért. Gyász.

Augusztus elején lejárt az emberkísérletem, amit egy újabb laborral zártam. Az első teljes értékű ételem egy kollégámnak köszönhetően kovászos kenyér volt, amire egy másik kollégámtól kapott előző napi lasagnét szeleteltem, és nem tudom, voltam-e boldogabb ételtől valaha.

A laboreredményeket látva megdöbbentett, hogy az amúgy nagyon magas vasszintem ilyen rövid idő alatt leesett az alsó határértékre, így a kísérlet utáni első napokban elég sok májat ettem, és lubickoltam az ételekben. Öt nap után tört rám váratlanul és kegyetlenül, hogy ennék már egy kis nyers vegán salátát. Meglepődtem, de hát ezt kívánta a szervezetem.

Nem tudom, hosszú távon jó lehet-e a nyers vegánság, hiszen nekem még rövid távon sem volt az. Voltak pillanatai, amiket élveztem, alapvetően jól is bírtam és jól éreztem magam, de a szédülések azért megijesztettek, gyanús volt, hogy ez nagyon nem oké így. Hozzáteszem, hogy direkt nem szedtem semmilyen táplálékkiegészítőt vagy vitamint, hogy kompenzáljam a hiányokat, hiszen így derült csak ki, hogy mivel jár egyik pillanatról a másikra váltani. Mindent a tudomány oltárán, ugye.

Az biztos, hogy heti egy-két, na jó, nem hazudok, inkább egy napra visszatérek, és csak nyers vegán ételt fogok enni, főleg nyáron, amikor lehet is miből válogatni.

Ez egy nagyon durván megterhelő étrend, de örülök, hogy kipróbáltam, mert így legalább tudom, hogy a vegánsággal ellentétben rohadt nagy hülyeség, legalábbis valódi odafigyelés nélkül. Együnk csak sok nyers zöldséget és gyümölcsöt, mert fantasztikus dolgok, de szerintem nyers vegánok tényleg csak akkor legyünk, ha nem szeretünk élni.

Mit mondanak az adatok?

Melegh Laura dietetikust kértük meg, hogy elemezze, milyen változásokat hozott egy havi nyers vegán étrend a vérképemen. Több érdekes tanulságuk is volt a vizsgálatoknak annak ellenére, hogy egy hónap nem feltétlenül ad teljes képet a hosszú távú hatásokról, mivel számos tápanyaghiány (például B12) csak hónapok alatt mutatkozik meg igazán komolyan. Míg a vegán táplálkozásnál a hüvelyesekkel, gabonákkal és olajos magvakkal simán tartható a napi testsúlykilogrammonként egygrammnyi fehérjebevitel, addig a nyers vegánoknál ez már nagyobb odafigyelést igényelhet. Hiszen itt a hüvelyeseket csak csíráztatott formában lehet fogyasztani, amiből nehezebb akkora mennyiségeket megenni – magyarázta.

Az egy hónap alatt tapasztalt eredmények nagyon jól mutatják, hogy a nyers vegán étrendnek vannak előnyei – mondta a dietetikus. A vércukorszintem stabil maradt, ami a magas rosttartalmú, alacsony glikémiás indexű ételeknek köszönhető. Ugyanakkor a vasszint jelentősen csökkent, ezért éreztem fáradtságot, szédülést és erőtlenséget. Ennek az az oka, hogy a növényi eredetű vas rosszabbul hasznosul, de C-vitaminnal kiegészítve javítható lenne a felszívódása. Hozzájárulhatott a fáradtsághoz a B12-vitamin hiánya is, vegán étrendnél ezt mindenképp érdemes pótolni, mivel kizárólag állati eredetű forrásokból juthatunk hozzá. A B12 viszont elengedhetetlen a vörösvérsejtek képzéséhez és az idegrendszer egészségéhez, és enélkül hosszabb távon jelentős hiánytünetek alakulhatnak ki, beleértve neuropszichiátriai problémákat is.

A nyers vegán étrend rövid idő alatt nem okoz bajt, de hosszú távon nagy odafigyelést és tápanyag-kiegészítést igényelne, ami stresszt is okozhat a szervezetnek – mondta a szakértő.

Az egyes laborértékek változásait külön is elemezte a dietetikus. A vasszintem jelentősen csökkent az egy hónap alatt. A nyers vegán étrend alacsonyabb biológiai hasznosulású vasat tartalmaz, mivel a növényi forrásokból származó nemhemvas kevésbé hatékonyan szívódik fel, mint az állati eredetű hemvas. Ez magyarázza a fáradtságot, erőtlenséget és a szédülést is. Ha folytattam volna ezt az étrendet, fontos lett volna több vasban gazdag növényi ételt fogyasztani, ezeket pedig C-vitaminnal kiegészíteni, hogy a vas felszívódása hatékonyabb legyen. Az alacsony vérnyomás az alacsony kalória- és nátriumbevitel következménye is lehetett, ami szintén a nyers vegán étrend velejárója.

A transzferrin enyhe növekedése azt jelzi, hogy a szervezetem próbált a csökkenő raktárakból több vasat mobilizálni, ami gyakori jelenség a vasraktárak kimerülésekor. Ha egy hónapnál tovább éltem volna ezen a szélsőséges diétán, a ferritinszintem tovább csökkenhetett volna, ami akár súlyos vashiányhoz is vezethet.

A dietetikus szerint a nyers étrendnek – annak ellenére, hogy sok alapanyagból nyersen fogyasztva nyerhetjük ki a legtöbb hasznos tápanyagot – bizonyos esetekben éppen a hőkezelés hiányából származhatnak hátrányai. Bizonyos növényi vegyületek, például a paradicsomban található likopin, hő hatására sokkal jobban hasznosulnak. A likopin antioxidáns hatású vegyület, ami a szív- és érrendszer egészségéhez is hozzájárul, és főzött paradicsomból sokkal jobban felszívódik, mint nyersből.

A tanulságokat összegezve a dietetikus úgy véli, heti egy-két napot veszélyek nélkül lehet nyers vegán étrenden élni. Hosszú távon viszont súlyos veszélyekkel járhat, jelentős hiányállapotokat is okozhat, ezért nagy odafigyelést igényel, nemcsak az étrendre kell jobban odafigyelni, de a kieső tápanyagok pótlására, különösen a B12-vitaminra és a vasra.

A kihívás a szerkesztőségre is nagy hatással volt, ezért egy következő cikkben azzal is foglalkozunk, hogyan lehet nyers vegán ételeket készíteniük azoknak, akik heti egy-két napig, vagy pár étkezés erejéig szeretnének kezeletlen növényeken élni.