Amikor először láttam Eddie Murphyt a moziban, azt hittem, megvan az apukám

„Szerintem nagy a baj a családokat illetően. Azt gondolom, hogy nem működik a családok és társadalom védőháló funkciója.

Sokféle család él körülöttünk, akik folyamatosan vegzálva vannak azért, ahogy élnek. Ezek a mindennapos mikroagressziók pedig csak megnehezítik az életüket, és mindez egy állandó krízisbe taszítja a családokat”

– mondta Peer Krisztina gyermekpszichológus az idei utolsó Telex Közbeszéden. A csütörtöki beszélgetés kérdése az volt, hogy „mit jelent a normális család”. A meghívott vendégek egyike sem nevelkedett a társadalmi konvenciók által normálisnak titulált nukleáris – anya, apa, gyerek – családokban. Farkas E. Lina újságíró szülei elváltak, édesanyja évekig egyedül nevelte őt és a két testvérét. Az író Marton Krisztián 12 éves volt, amikor megismerkedett édesanyja új párjával, és az énekesnő Marge-ot is nevelőapukája nevelte. A beszélgetésen rengeteg személyes, olykor inspiráló, máskor pedig fájdalmas élményt osztottak meg a közönséggel. Szó volt választott és vér szerinti családokról, örökbefogadásról, hiányzó apákról, vágyakról és nehézségekről.

Az a bizonyos védőháló

„Nincsenek illúzióm, szerintem a gyereknevelés nem egyemberes feladat” – mondta Farkas E. Lina, aki másfél évvel ezelőtt egy orvosi diagnózis következtében tervezte újra az életét. Másokhoz hasonlóan ő is azt gondolta, hogy valakivel közösen fognak családot alapítani, ám épp egy szakítást követő szingli időszakban szembesült meddőségi problémáival. Miután mérlegelte a lehetőségeit, úgy döntött, nem kockáztatja a prognózis szerinti kevés esélyét párkereséssel, és megpróbálja a lombikot, amit az állam az egyedülálló nők számára is biztosít. Farkas E. Lina gyereke januárban fog megszületni, addig is tudatosan készül arra, hogy legyen körülötte egy szociális védőháló, amikor egyedül kell megugrania a gyermeknevelés feladatait.

Marton Krisztián is mindig normális családra vágyott, arra, hogy ne lógjon ki a többiek közül. „Nekem szeretettel teli gyerekkorom volt, édesanyámmal és nagymamámmal nevelkedtem, aki nagyon sokat átvett a klasszikus apaszerepekből. Mindenhol potenciális jelölteket kerestem anyukámnak, akár a strandon vagy a moziban. Majd 12 éves koromban belépett az életembe anyukám új párja, aminek nagyon örültem. Viszont megjelent bennem az a félelem, hogy ki fogok szorulni a családból. Anyukámon is azt láttam, hogy belekerült abba a helyzetbe, hogy vagyok én, és ott van egy új élet lehetősége, új párral, új gyerekkel” – mondta a Bőgőmasina c. kötet szerzője. Személyes ihletésű könyvében egy színes bőrű meleg fiú történetét ismerjük meg, aki apa nélkül nőtt fel. „Nem ismertem az apukámat, és csak felnőttként lett világos, hogy gyerekként mennyire vágytam arra, hogy legyen apukám.

Arra, hogy lássak valakit, aki ugyanúgy néz ki, mint én, mert egy nagyon fehér közegben nőttem fel. Amikor először láttam Eddie Murphyt az Amerikába jöttem c. filmben a moziban, azt hittem, megvan az apukám.”

Marton Krisztián szerint minden szinten meglazult az a védőháló, ami biztonságot nyújthatna a családoknak. „Régebben a szomszédságoknak is volt kvázi család meghosszabbító és megtartó szerepük.” Hasonlókat fogalmazott meg Marge is, aki szerint a védőháló szerepét a szomszédokból organikusan szerveződő közösségek mellett a barátok is betölthetik.

Ma már azonban egy túlontúl individualista társadalomban élünk, ahogy Peer Krisztina fogalmazott: „A kerítésig láttunk, de azon túl már nem nagyon.” A pszichológus szerint ez lehet egy védekező mechanizmus is, mert nem akarjuk észrevenni, hogy mi zajlik a szomszédban – azokkal, akik mások, akik történetesen nem illenek bele a normálisnak titulált keretrendszerbe.

„Miért is kell bárkit is vegzálni azért, mert úgy él, ahogy, vagy kérdőre vonni azért, mert nem akar gyereket, vagy csak egyet szeretne? Ez miért téma egyáltalán?

Miért akarunk ennyire homogén családokat elképzelni magunk körül, mikor mi sem abban élünk?” – tette fel a kérdést a pszichológus.

Felhúztam a szemöldökömet, amikor megláttam, milyen anyagi támogatásokat igényelhetek egyedülálló anyaként

Magyarországon nem tudunk úgy beszélni a családokról, hogy ne essen szó politikáról, a regnáló kormány álláspontjáról, az alternatív családmodellek kirekesztéséről és az olyan különböző támogatásokról, mint a csok.

Marge szerint az Orbán-kormány családdal kapcsolatos propagandája abszolút kontraproduktív, és a kedvezményekből sem részesülhet akárki.

„Akkor vehetsz igénybe bármilyen támogatást, ha első házasságról beszélünk. Második házasság esetén azonban semmit nem kapsz, és ez az özvegyekre is vonatkozik.”

Farkas E. Lina szerint globális szinten mennek végbe átrendeződések a családi struktúrákban, amik hatására a szemléletbeli változások is történnek. Azt azonban tudja, hogy egyedülálló szülőként – az anyagiakat illetően – nem számíthat sok mindenre itthon. „Felhúztam a szemöldökömet, amikor megláttam, milyen anyagi támogatásokat igényelhetek egyedülálló anyaként.” Farkas E. Lina azt is hozzátette, hogy már a döntése előtt is tisztában volt azzal, hogy saját magának kell megalapoznia az egzisztenciális biztonságot a gyermekének, hiszen az állami támogatások, juttatások vagy akár a hitelkedvezmények is főleg a házasságban élők, több gyermeket nevelő szülőknek járnak.

Tudnék empatizálni egy örökbe fogadott gyerekkel, hisz tudom, milyen, amikor elhagynak

Bár sokszor hallani azt, hogy az örökbefogadás hosszú és bonyolult procedúra, a meghívott vendégek mindegyikében felmerült már ez az opció is. „A fiam születése előtt szerettem volna örökbe fogadni egy otthontalan egyiptomi kislányt. El is indítottam a procedúrát, azonban mivel nem azonosultam az ottani vallással, így nem tudtam magamhoz venni. Azonban egy komoly betegség miatt nem fogok tudni kihordani a négy gyerekünk mellé – hármat szültem, egyet kaptam –, akiket második férjemmel nevelünk közösen, egy ötödiket” – mesélte Marge.

Az örökbefogadás Marton Krisztiánt is sokáig vonzotta, azonban a meghozott törvények, a szivárványcsaládok ellen folyó harc ellehetetlenítette számára ezt az opciót. „Volt olyan időszakom, amikor nagyon vonzott az örökbefogadás lehetősége. Azért, mert úgy gondoltam, hogy tudnék empatizálni egy örökbe fogadott gyerekkel, hisz tudom, milyen együtt élni a elhagyatottság érzésével. De aztán pont ez tűnt nagyon nehéznek. Nem tudom, hogy el tudnám-e viselni azt a gondolatot, hogy tudom, milyen fájdalom él benne.”

Peer Krisztinától is kért már több örökbe fogadó szülő segítséget. „Általában olyan problémákkal fordulnak hozzám, hogy a gyerek nem tud beszokni az oviba, sokszor kiborul, vagy nagyon intenzív dac korszakot él meg. Mikor először kezdtem el örökbe fogadott gyerekkel foglalkozni, akkor úgy gondoltam, hogy ennek az az oka, hogy sok változás megy végbe rövid idő alatt. Júliusban megérkezik a gyerek a családba, szeptemberben meg aludjon egy idegen óvodában. Nagyon erre fókuszáltam, és csak később kezdtem el azt figyelembe venni, hogy ezeknek a családoknak a kapcsolódásban kell segíteni, ami máskor és máshogyan megy végbe, mint amikor valaki kihordja a saját gyerekét.”

Örökbefogadás, IVF, mozaikcsaládok – sok olyan téma került szóba, amik ma már kevésbé tabusítottak. Van azonban egy, amit még mindig sok stigma övez: a tudatos gyermektelenségé. „Komolyan analizáltam magamban, hogy a gyermekvállalás az én saját, belső vágyam, nem pedig a külső, társadalmi elvárások hatnak rám. Én azt gondolom, hogy ez egy fontos tisztázandó kérdés, és sokan még magunknak sem merik bevallani, hogy nem akarnak gyereket” – részletezte véleményét Farkas E. Lina a témával kapcsolatban. Hasonlókat fogalmazott meg Marton Krisztián is, aki sok ismerősén látja a bizonytalanságot.

„Szerintem erről nehéz beszélni. Sok heteró lány barátommal beszélek arról, hogy már azt a bizonytalanságot is nehéz vállalni, hogy nem tudják, akarnak-e egyáltalán gyereket.”

Ahogy az előző alkalmakkor is, a Közbeszéd végén a közönség is tehetett fel kérdéseket a meghívottaknak. A Telex egyik támogatója például arra volt kíváncsi, hogy szerintük miért van az, hogy a magyar kormány azt szeretné, hogy minél többen alapítsanak családot, és minél több gyerek szülessen, azáltal azonban, hogy számukra csak a nukleáris családmodell létezik, elvágnak egy csomó lehetőséget az emberektől, akik nem feltétlenül e szerint a modell szerint szeretnének élni. Marge szerint „a szüljél sok gyereket” kampány célja a nők elnyomása is, vagyis az, hogy a nők a gyereknevelésen, háztartáson kívül mással ne akarjanak és ne is tudjanak foglalkozni.

Egy másik olvasó pedig arra kérdezett rá, felmerült-e már a meghívottakban az a gondolat, hogy külföldre költözzenek. Farkas E. Lina ragaszkodik Magyarországhoz, de sokat gondolkozik azon, hogy egy időre máshova költözik. „Szerintem nekem és a gyerekemnek is könnyebb lenne külföldön, mert

úgy érzem, hogy itthon szép lassan elfogy a levegőm. Ennek nem az egyedülálló anyaságom a fő oka, hanem az, hogy egyre kevesebb perspektívát látok itthon a jövőt illetően. És ma már nemcsak magamra, hanem egy másik ember jövőjére is gondolnom kell.”

Míg Marton Krisztián azt mondta, ő nagyon sajnálná, ha el kellene hagynia ezt az országot. „Éltem külföldön, és nagyon hazavágytam. Nagyon szeretem a magyar nyelvet is, szeretem, hogy mindennap hallom magam körül. Szerintem én akkor mennék el, ha mondjuk kilépnénk az EU-ból” – részletezte az író.

Hogy azok se maradjanak le az eseményről, akik aznap este nem tudtak velünk lenni, a beszélgetést rögzítettük, rendszeres támogatóink hamarosan megkapják a hangfelvétel linkjét. A korábbi két eseményről, amelyek a közoktatásról, illetve a közbeszéd hiányáról szóltak, itt és itt olvashatják összefoglalónkat.