„Tárgyiasít? Ja nem, felszabadít!” – 70 éves a Playboy

„Szexi időszak volt. Lányok kacarásztak és nevettek, amerre csak látsz. Elég vad volt, de tiszteletteljes”

– mondta Pamela Anderson az FHM-nek a Playboy Mansionben töltött idejéről. Hedonizmus, szabadság, orgiák, gazdagság és sztárok mindenütt – Hugh Hefner partijai nemcsak vad események voltak, hanem a korszellem megtestesítői is.

Hefner 1953-ban, chicagói otthona konyhájából indította útjára a Playboy magazint, címlapján az integető Marilyn Monroe-val, akinek 19 éves korában készült meztelen fotói adták a bemutatkozó szám fő attrakcióját. A fiatal, pénzszűkében lévő Monroe-nak egy pinup fotós 50 dollárt ajánlott, ha vállalja a ruhátlan képeket, miközben azt ígérte, nem lesz felismerhető rajtuk. Négy évvel később ezt a sorozatot sikerült Hefnernek megszereznie, a felhasználásukhoz pedig még csak nem is kellett kérnie az ekkor már ismert színésznő hozzájárulását.

A Playboy sokáig előremutató és modern lapnak tűnt, az ötvenes évek szexuális elfojtásokkal teli időszakában Hefner célja az volt, hogy megszabadítsa az amerikai társadalmat a meztelenséget és az erotikát övező tabuktól. A hatvanas évekre a Playboy már ismert és sikeres márkának számított, a hetvenes években 5,6 millió példányt adtak el havonta a magazinból. A puritán erkölcsök pedig valóban lazultak: a nyolcvanas években már senkit nem zavart egy kivágott ruha, közben a nyusziforma védjeggyé, a Playboy pedig az egyik legismertebb márkává vált a világon.

Esterházy mellek között – hogyan hatott egymásra az elitkultúra és a Playboy?

A Playboy Magyarországon a rendszerváltás előtt is megjelent néhány évig, majd 1999-ben újraindult. Kertész Imrétől Kovács Ákoson, Kósa Lajoson és Kiss Tibin át egészen Hobóig sokféle emberrel készült benne interjú, emellett volt szó műkincsekről, történelemről sportról, publicisztikákat és izgalmas feature storykat közöltek. Egy 2009-es képen, ahol az elmúlt tíz év összes riportalanya szerepelt, megtalálható többek közt Till Attila, Vitray Tamás, Tarlós István, Presser Gábor, Harcsa Veronika, D. Tóth Kriszta, Ördög Nóra és Dávid Ibolya korábbi igazságügyi miniszter is.

Ahogyan az amerikai Playboy, úgy a hazai kiadás is büszkén emlegette tehát a lap kulturális jelentőségét, különösen azt, hogy a kor jelentős szépírói és publicistái közreműködtek benne. Hermann Veronika médiakutató szerint van azonban egy jelentős különbség a két ország között. „Az amerikai újságpiacon régóta népszerűek voltak a midcult, vagyis a középosztálynak szóló, az elit kultúra nyelvét érthetően megfogalmazó magazinok, amilyen például az 1857-ben alapított Atlantic is. A Playboy amerikai kiadásában így nem volt szokatlan vagy ismeretlen az, hogy ha híres szerzők publikálták szépirodalmi műveiket vagy esszéiket. Ezzel szemben Magyarországon, részben az államszocialista kultúrpolitika, részben egyéb hagyományok miatt ez a típusú kultúrafogyasztás más médiumokban volt tetten érhető. A lapnak így nehezebb dolga volt egyesíteni az életmódbeli és irodalmi tartalmakat, hiába publikálták olyan neves szerzők munkáit, mint például Esterházy Péter.”

A változó társadalmi elvárásokhoz közben a lap is igazodott, és idővel egyre szofisztikáltabb erotizált tartalmakat kínált, de Hermann szerint alapvető küldetésén, a maszkulin vágyak kiszolgálásán nem változtatott. Magyarországon pedig jómódú középosztály hiányában a magazinnak is különös státusza volt. „A hagyományosan maszkulinnak tartott szórakozási formákat és fogyasztási módokat egy elképzelt középosztálybeli férfi célcsoportra szabták, ami így nem is feltétlenül találkozott a valósággal. Viszont a lap egész világa azokon a hamis sztereotípiákon alapult, amelyek a férfiaknak azt üzenték: ahhoz, hogy jó nőd legyen, az itt bemutatott drága autókat, italokat és szivarokat kell megszerezned.

A Playboy olvasói nemcsak irreális vágyakat, de irreális elvárásokat is kaptak arról, milyen egy igazi férfi és egy szexuálisan vonzó nő”

– fogalmaz a médiakutató.

Tárgyiasít? Ja nem, felszabadít!

A nőkkel kapcsolatos kritikai szempontok már egészen korán felmerültek a lappal szemben. Amikor a feminista újságíró és aktivista Gloria Steinem – aki 1963-ban magát Playboy-nyuszinak álcázva két hétre még egy New York-i Playboy klubba is beépült – azzal támadta a magazinalapítót, hogy lapjával olyan tárgyakká silányította a nőket, amik könnyebben lecserélhetők, mint a sportautók, Hefner azzal vágott vissza, hogy a tárgyiasítás vágya minden nő szexualitásának szerves része, a Playboy márka létrehozásával pedig ő csak felszabadította ezt a vágyat.

Hermann Veronika médiakutató szerint Hefner ezzel pontosan ugyanazt az érvet használta, mint a bordélyházak üzemeltetői, és a kelet-európai nőket Nyugat-Európában futtató stricik. „Erre persze van is kereslet – ha nem lenne, a pornó és a prostitúció sem létezne. De a Playboy esetében nemcsak arról van szó, hogy tárgyiasította a nőket, hanem ezt a tárgyiasítást popularizálta is, azaz az általa hirdetett irreális nőképet és esztétikát a mindennapok szintjére emelte.”

Erről írt Pest megér egy testet című közös, 2020-ban publikált tanulmányában Gregor Anikó, Csányi Gergely és Dés Fanni is, amikor úgy fogalmaztak: „A Playboy volt az első egy olyan máig virágzó termék az iparágban, ami a meztelen, nyíltan szexualizált női testet tömeggyártásban értékesítette. Innentől az eroticizált női test nem csak a reklám részeként járult hozzá a tömeggyártásból származó profithoz, hanem maga lett a termék.”

Most akkor erősítette vagy rombolta a női önértékelést?

És ki is járt jobban a nők meztelen szerepeltetésével? Úgy tűnik, a lap és a benne szereplő nők egyaránt jól jártak, profitáltak is belőle, és a hazai címlapsztárok nyilatkozatai is ezt a véleményt erősítik. Az 1999-ben újrainduló Playboy magyar kiadásának első covergirlje, Xantus Barbara később azt nyilatkozta: könnyebb volt elkészítenie a fényképeket, mint az utólagos reakciókra válaszolnia, a fotózás ugyanis csak elhatározás kérdése volt. És bár sosem elégedett a róla készült képekkel, a Playboy-sorozat kivétel volt, és meglepően kedvesen fogadták azt a színész kolléganői is.

Ullmann Mónika sem bánta meg utólag a Playboy-szereplést, és bár a felkérést először visszautasította, a hozzá közel álló emberek rábeszélték, és azt javasolták neki, hogy inkább a fotókra koncentráljon, ne a meztelenségre. „Azt gondoltam, hogy színésznő vagyok, tehát én nem a testemből élek, mint a playmate-ek. A testemmel én sem vagyok tökéletesen megelégedve. Azért mentem bele, mert a fotós tehetségesen el tudta palástolni a számomra problémásabb részeket.”

A lap eladásaiban kiemelkedő számokat hozott Liptai Claudia szerepeltetése is. Liptai a Nő a tét Liptai Claudiával című műsorának egyik idei adásában szintén arról beszélt, hogy ma is büszke a fotókra, pedig aki ismeri őt, az tudja, hogy rettentően szégyenlős, és ha valamit utál az életében, az a teste, még ha vannak is jobb és rosszabb napjai e téren. Aztán amikor nagyon sok pénzt ajánlottak fel neki, elvállalta a fotózást, de azt is hozzátette:

„Őszinte leszek, egy komoly alkoholmennyiséggel tudtam csak megcsinálni.”

Gregor Bernadett pedig arról beszélt tavaly, hogy világéletében komplexusos lány volt, a fotózás viszont helyre rakta a női önértékelését és önbecsülését.

Úgy tűnik tehát, hogy a magyar hírességek a meztelen sorozatukat a saját testképük és önértékelésük erősítésére tudták használni. Márpedig ha ez így van, tekinthetjük-e ezt mégiscsak a Playboy magazin pozitív hatásának? Hermann Veronika azt mondja, szuper, ha az idézett nők valóban ennyire pozitívan élték meg a szereplést, a nyilatkozataikat mégis érdemes óvatosan kezelni.

„Valóban nem túl gyakori, hogy egy fotózást vállaló híresség utólag arról nyilatkozik, hogy az egész borzasztó élmény volt számára, és azóta még rosszabb is lett a viszonya a testéhez. De ez sok esetben azért lehet, mert egyszerűen nem mondhat mást. A társadalom szerint ugyanis egy nő akkor szabadul fel a testi gátlásai alól, ha alkalmazkodik azokhoz az elvárásokhoz, amiket egy erősen férfiközpontú társadalom állít elé” – fogalmaz a médiakutató, aki szerint a magyar és külföldi alanyok válaszai azért is hasonlítanak kísértetiesen egymásra, mert ezek a médiatermékek olyan gépezetekként működnek, amelyek a sztereotípiák mellett a helyes válaszokat is kitermelik az esetleg felmerülő kérdésekre és problémákra.

Progresszív ügyek szószólója vagy patriarchális érdekvezéreltség?

A Playboy magazin pozitívumaihoz szokták sorolni azt is, hogy a lap több olyan fontos ügyet is képviselt, mint a szólásszabadság vagy a szexuális tabuk feloldása, és progresszív álláspontot hirdetett a nők reprodukciós jogaival kapcsolatban is. A Playboyt sokan az emberi szabadságjogok egyik fontos előmozdítójának tartják, hiszen Hefner nem hirdetett mást, csak a hedonizmust, a szabadságot és az egyenlőséget. A Playboy ugyanis kiállt például a fogamzásgátláshoz való jog mellett.

Hogy valóban a take it easy szelleme vezérelte volna a lap szerkesztőit, azzal kapcsolatban Gregor Anikó és társai egészen más következtetésre jutottak tanulmányukban. Ők azt írták: „A progresszív tendenciák tőkés-patriarchális kihasználásának jó példája, hogy a Playboy Magazin volt az egyik élharcosa a fogamzásgátlás és a reproduktív jogok népszerűsítésének – méghozzá nem a nők függetlenségének érdekében, hanem sokkal inkább azért, hogy a Playboy klubokban magukat szexszel jutalmazó üzletemberek »szórakozásának« minél kevésbé legyen biológiai-jogi következménye.”

Eközben Hermann Veronika szerint kérdéses az is, hogy a Playboy márka elválasztható-e Hugh Hefner életétől és birodalmától. Hiszen az elmúlt évtizedben számos beszámoló bizonyította, hogy a Playboy-villában lényegében bűnszervezetben zajlott a prostitúció, és a gyakran rossz társadalmi helyzetből érkező lányokat egyfajta szektaszerű működésben zsákmányolták ki szexuálisan. Hefner egyik volt szeretője, Holly Madison a Lenn, a nyúl üregébencímű könyvéből kiderült például, az üzletember hogyan manipulálta a hozzá csatlakozó lányokat, és hogyan torzította módszeresen azok önképét.

Ahogy a világ fejlődött, úgy fejlődtek ők is egyfajta Only Fansszé

A 2010-es években a Playboy egyre korszerűtlenebbé vált. Nem tett jót a lapnak a pornó lényegében határtalan, ingyenes hozzáférhetősége, a 21. században papíron olvasni pedig elég idejétmúlt dolog. Amikor az amerikai Playboy print verziója megszűnt, egy másik férfimagazin, a GQ azt írta:

a kamasz fiúk korábban úgy ismerkedtek a szexualitással, hogy zseblámpával olvasták a Playboyt a takaró alatt, most viszont fölmennek a netre, és egyből hard pornót néznek.

És hogy hogy áll 2023-ban a Hefner médiabirodalma? Egyes országokban még létezik a klasszikus print kiadvány, de az anyalap, az amerikai kiadás verziója megszűnt. Online azonban elég sikeres: érdemes megnézni a valaha valóban igényes interjúkat és irodalmi minőségű szövegeket is kínáló magazin website-ját, ami inkább tűnik az Only Fans egyik verziójának, mint online magazinnak. A nyuszik kategóriába sorakozva várják, hogy felvegyük velük a kapcsolatot: zene, dokumentum, jóga és modell, de valójában főként ugyanazt látjuk: nőket hiányos öltözetben és pózokban. És ezen az sem segít, hogy a Playboy credóban hangoztatja: „Ahogy a világ fejlődik, úgy fejlődünk mi is. Jelenleg nagy átalakuláson megyünk keresztül, belül és kívül egyaránt. Ma már a Playboy fotósainak több mint 90 százaléka, munkaerőnk több mint 75 százaléka és online kereskedelmi ügyfeleink 50 százaléka nőként azonosítja magát.” Hát persze, hiszen a lányok ma már magukat fotózzák.