Végül is ki számít alkoholistának?

Vastag Csaba a napokban egy tévéműsorban elárulta, az alkoholfüggőség határán volt, az ital miatt többször kórházba került, az elvonót is megjárta, az utóbbi két évben viszont már nem iszik rendszeresen. A brit énekesnő, Adele nemrég szintén úgy nyilatkozott, hogy az alkoholizmus határán járt korábban, ő három és fél hónapja állt le teljesen az ivással. Adele már tavaly arról beszélt, hogy a karanténlezárások idején mindennap egyre korábban kezdett inni, és akár négy üveg bor is lecsúszott nála estére.

De mit jelent az alkoholizmus határán lenni? Miközben egyre többet beszélünk az alkoholfüggőség témájáról, mintha még ma is lenne némi bizonytalanság a fogalom meghatározása körül. Mégis mikortól számít valaki alkoholistának? Hány pohár bort ihatunk meg egy héten anélkül, hogy kialakuljon a függőség? És melyik ponton érdemes segítségért fordulni?

Az alkoholizmus spektruma

Szemelyácz János, a pécsi addiktológiai intézet, az INDIT Közalapítvány vezetője, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke szerint többféle definíció létezik az alkoholizmus meghatározására. „Voltak pszichiáterek, akik azt mondták: az az alkoholista, aki többet iszik, mint ők. A komolyan vehető, általános meghatározás szerint

alkoholistának tekinthető az, akinek a normál életmódja fenntartásához, a kikapcsolódáshoz, a relaxációjához, a szorongásai oldásához, a megfelelő biológiai és pszichológiai működéséhez alkohol szükséges”

– mondja Szemelyácz János, és hozzáteszi: nem létezik egzakt módszer arra, hogyan mérjük a probléma súlyosságát, de az úgynevezett DSM orvosi diagnosztikus rendszer viszonylag pontosan eligazíthat egy szakembert.

A DSM-faktorok

Korábban a DSM-IV rendszert alkalmazták az alkoholbetegek szűrésére, ebben a következő ismérvek szerepeltek: Tolerancia; Megvonási tünetek (szomatikus dependencia); Folyamatos vágy a szerhasználat csökkentésére; Sok idő eltöltése a szerrel kapcsolatos aktivitással; Társas, foglalkozásbeli és rekreációs aktivitás feladása; Használat folytatása a súlyos szociális, pszichológiai és fizikai-testi problémák ellenére; Sóvárgás.

Ha a felsorolt tételek közül az elmúlt 12 hónapban legalább 3 fennállt egy egyénnél, akkor dependenciát és alkoholbetegséget állapítottak meg a páciensnél. Ha csak 1-2, akkor abúzust.

Az addiktológus azt mondja, mivel ez a rendszer túlságosan „elvágólagosan határozta meg a betegséget, egy éve bevezették a DSM-V rendszert, amely további tüneteket hozott be. Ezek a következők:

• a személy a szándékoltnál nagyobb mennyiségű szert fogyaszt, a tervezettnél hosszabb ideig;
• a szerhasználat csökkentésére vonatkozóan sikertelen kísérleteket tesz;
• a fogyasztásra és ahhoz kapcsolódó tevékenységekre jelentős mennyiségű időt fordít;
• a szerfogyasztás utáni erős sóvárgás jellemzi;
• nem teljesíti főbb, hétköznapi szerepeihez kötődő kötelezettségeit;
• a szerfogyasztást a nyilvánvaló interperszonális, testi és lelki problémák ellenére fenntartja;
• korábbi tevékenységeit feladja, hanyagolja a szer miatt; illetve
• a szert kockázatos helyzetekben is használja;
• kialakul a szer miatti tolerancia;
• a fogyasztás abbahagyása esetén megvonási tünetek jelentkezhetnek.

Enyhe addikcióról 2-3, közepesnél 4-5, súlyos esetben 6 vagy több kritérium jelenléte esetén beszélhetünk. Szemelyácz János szerint ahogyan sok más pszichés problémát és betegséget (az autizmustól a figyelemzavarig) ma már egy spektrumon helyeznek el a diagnosztikában, úgy az alkoholbetegség is egy tól–ig skálán mozog a tünetek alapján.

A CAGE-teszt

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) is inkább az alkoholhoz fűződő viszony, mintsem a fogyasztás mértéke alapján definiálja a jelenséget. E szerint alkoholizmusról akkor beszélünk, ha „az alkohol fogyasztása belső fizikai vagy lelki kényszerhatásra történik, azaz ha kialakul valamiféle függőség. Alkoholbetegség esetén nem feltétlenül az elfogyasztott mennyiségen van a hangsúly, hanem a nem kívánt fizikai, szellemi és szociális tünetek/károsodások megjelenése számít, illetve az olyan tényezők, mint a tolerancia és/vagy elvonási tünetek kialakulása.”

Az NNK az úgynevezett CAGE-tesztet alkalmazza annak eldöntésére, mennyire problémás egy egyén alkoholhoz való viszonya. A négy tételből álló CAGE-skálát az 1970-es években fejlesztették ki, neve az angol Cut down (csökkentés), Annoyed (idegesség), Guilty (bűnösség), Eye-opener (szemfelnyitás; itt: reggeli szíverősítő) szavakra utal.

• Gondolt-e már arra, hogy abba kellene hagyni az alkoholfogyasztást?
• Aggódott-e már önért valaki az alkoholfogyasztása miatt?
• Érzett-e már bűntudatot az alkoholfogyasztása miatt?
• Szüksége volt-e már reggel egy italra, hogy el tudja kezdeni a napját?

A teszt megalkotói szerint amennyiben a négy kérdésre két igen is születik, akkor célszerű csökkenteni vagy abbahagyni az alkoholfogyasztást, illetve szükség esetén szakember segítségét kérni.

Az NNK emellett az alkoholfogyasztók három nagy csoportját határozza meg.

Szociális ivóknak nevezi azokat, akik leginkább a társaság kedvéért fogyasztanak alkoholt, és ha esetenként túl sokat isznak is, nem okoz számukra gondot rövidebb-hosszabb ideig letenni az alkoholt. Idővel azonban ők is problémás alkoholfogyasztóvá válhatnak.

Nagyivónak számítanak azok, akiknek az alkoholfogyasztása már hatással van a fizikai és szellemi teljesítőképességükre; megjelenik a tolerancia, vagyis több alkohol elfogyasztása szükséges ugyanazon hatás kiváltására; romlani kezdenek a szociális kapcsolataik és a munkateljesítményük. Esetükben jó esély van a tartós egészségkárosodásra, és az alkoholbetegség súlyossá válására.

Az alkoholbetegek esetében az alkoholfogyasztás már szenvedélybetegséggé súlyosbodik, és kialakul az alkoholtól való függőség, az egyének önerőből már nem képesek abbahagyni az ivást, a leszokáshoz orvosi támogatásra van szükség. A betegség áldozatául esnek az emberi kapcsolatok, a munkahely és a család is.

A WHO-teszt

Az alkoholos italok egyik legnagyobb nemzetközi forgalmazója, a londoni központú Diageo, amelynek portfóliójába olyan márkák tartoznak, mint a Johnnie Walker, a Smirnoff és a Guinness, társadalmi felelősségvállalásának részeként DrinkIQ címmel elindította magyarul is elérhető edukációs oldalát. A site-on az ismeretterjesztő anyagokon kívül egy kockázatfelmérő tesztet is találunk, amely a WHO AUDIT eszközén alapul, és segít meghatározni a problémás alkoholfogyasztás rizikóját. A tesztet kitöltve azt tapasztalhatjuk, hogy ez sem az ivás rendszerességére, hanem a következményeire helyezi a hangsúlyt: ha heti 4 alkalommal elfogyasztott, 3-4 pohár italt vallunk be, ellenben minden más téren megfelelően viselkedünk (mindig abba tudjuk hagyni az ivást, senki nem sérült meg az italozás után, reggel nem sóvárgunk stb.), akkor a teszt alapján az alacsony kockázati kategóriába tartozunk.

A spektrum mely pontján érdemes segítségért fordulni?

A kérdésre válaszként Szemelyácz János a pécsváradi rehabilitációs intézet (Változóház) felépült vezetőjét idézi. Kovács Attila szerint ugyanis nem kell túlcizellálni a fokozatokat, az addiktív folyamatnak három fázisa van:

1. buli van;
2. baj van;
3. végem van.

„A buli fázisban általában fel sem merül, hogy bármi probléma lenne az alkohollal, miközben már ekkor is történhetnek bajok. Sőt amikor már igazán baj van, az alkoholfüggő még mindig azt mondogatja, hogy akkor áll le, amikor akar. Segítségért általában már csak akkor fordulnak, amikor a végem van fázisban vannak” – fogalmaz Szemelyácz. Az addiktológus szerint a magas kockázatú ivászatot az alkoholbetegségtől jellemzően egy krízis választja el. „Aki magas kockázatú módon iszik és kirúgják a munkahelyéről, vagy elhagyja a párja, alapos esély van rá, hogy a korábbinál jóval nagyobb mértékben kezd el inni, mert egy megtartó biztonsági öv kikapcsolódott az életében.

Már korábban is egy hajszál választotta el az alkoholbetegségtől, de egy erős negatív élmény vagy trauma átbillentette.”

A szakember is hangsúlyozza, hogy az alkoholfüggőség háttérben pszichoszociális, kulturális és genetikai okok állhatnak, így akinek például több felmenője is ivott, óvatosabbnak kellene lennie az alkohollal. Vagy ha valaki a családjában azt látta, hogy a problémamegoldás meghatározó eszköze az alkohol, az szintén a veszélyeztetett csoportba tartozik.

A szakember szerint a minták nagyon is meghatározók lehetnek, ezért nem tartja szerencsésnek, ha a híres emberek is ezeket közvetítik. „Ha egy fiatal megnézi, mondjuk, Azarhriah videóját, amiben isznak és füveznek, akkor azt gondolhatja, végül is simán része lehet az ő mindennapjainak is. Az USA-ban nem véletlenül vágták ki a nagy hollywoodi filmekből a cigarettázós jeleneteket, amikor divatot csináltak a nem dohányzásból. És ez sikeres kampány lett” – fogalmaz Szemelyácz.

Mennyi az elfogadható napi alkoholmennyiség?

A Magyar Orvosi Kamara 2022-ben közzétett tanulmánya szerint a legtöbb alkoholfogyasztási irányelv napi 8 és 42 gramm közötti alkoholmennyiséget enged meg a nőknél, míg napi 10 gramm és 52 gramm alkoholt a férfiaknál (1 deciliter bor kb. 10-15 gramm alkoholt tartalmaz). De hangsúlyozzák, hogy az alkoholfogyasztás egyéni káros hatása számos körülménytől függhet, köztük az általános egészségi állapottól és genetikai tényezőktől, és hivatkoznak a Lancet című orvosi szaklap egy olyan tanulmányára is, amely a 40. életévet tette meg cezúraként:

a kutatók azt találták, hogy míg 40 év alatt az alkoholfogyasztás lényegében csakis kárt okoz a szervezetben, 40 év felett megengedett a mérsékelt alkoholfogyasztás.

Konkrétabban: napi 1 pohár vörösbor hozzájárulhat a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázatának csökkentéséhez.

Az alkoholfogyasztás semmilyen szintje nem biztonságos

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szintén a Lancet tanulmányára hivatkozva azonban inkább azt hangsúlyozza: az alkoholfogyasztásnak nincs olyan biztonságos mennyisége, amely ne befolyásolná az egészséget. „Az alkohol mérgező, pszichoaktív és függőséget okozó anyag, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség már évtizedekkel ezelőtt a rákkeltő anyagok 1-es csoportjába sorolta – ez a legmagasabb kockázati csoport, amelybe az azbeszt, a sugárzás és a dohány is tartozik. Az alkohol legalább hétféle rákot okoz, köztük a leggyakoribb ráktípusokat, például a bélrákot és mellrákot. Az etanol biológiai mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását, mivel a vegyület lebomlik a szervezetben, ami azt jelenti, hogy minden alkoholtartalmú ital, függetlenül annak árától és minőségétől, a rák kialakulásának kockázatát hordozza magában.”

Egyes felmérések szerint Magyarország ráadásul világelső az alkoholbetegek és magas kockázatú ivók lakosságarányos számát tekintve: a magyar férfiak több mint harmada, 36,9 százaléka alkoholbeteg, a nők 7,2 százaléka. A teljes lakosságra vetítve az arány 21,3 százalék. De korántsem csak nálunk lehangoló a helyzet: a WHO 2021-es európai egészségügyi jelentéséből az derült ki, hogy a világ 10 legtöbbet ivó országa közül 9 az EU-ban található, és Európában minden 15 évesnél idősebb ember átlagosan 9,5 liter tiszta alkoholt fogyaszt el évente, ami körülbelül 190 liter sörnek, 80 liter bornak vagy 24 liter szeszes italnak felel meg.

Alkoholizmus helyett alkoholbetegség

Az alkoholista szót egyébként egyre kevésbé használják a hivatalos intézmények, helyette bevezették az alkoholbeteg fogalmát, ami Szemelyácz János szerint is jobban kifejezi, hogy itt tényleg betegségről van szó. „Az alkoholista mostanra meglehetősen pejoratív hangzást kapott: az alkoholizmus olyasvalami, amiből nincs menekvés. Ezzel szemben a betegség kezelésre, gyógyításra szorul.

Sok embert pedig éppen a stigmatizáció akadályoz meg abban, hogy segítséget kérjen.

Érdekes módon viszont éppen a gyógyult alkoholbetegek nevezik magukat alkoholistának, hiszen ők mostanra szembenéztek és megküzdöttek a problémával.”

A magyar addiktológus szerint valóban jót tesz a témának, ha ismert emberek őszintén beszélnek az alkoholhoz fűződő viszonyukról, és talán mostanra a társadalom szemében is sokat javult annak megítélése. „Harminc évvel ezelőtt ha valaki vállalta, hogy felépült alkoholista, nagyon nehezen talált magának munkát. Manapság meg már vannak olyan munkahelyek, ahol egy felépült függőnek azt mondják: tudjuk, hogy te nem fogsz átvágni minket, hiszen dolgozol magadon, tudatosan élsz, és kijöttél a pokolból is, szóval te kellesz nekünk.”