- Átalakítják a babaváró hitelt: a hitel összegét 10-ről 11 millió forintra emelik, január 1-jétől viszont csak azok a házaspárok vehetik fel, ahol a nő harminc év alatt van. Bevezetnek egy átmeneti időszakot is 2025. január elsejéig, amikor még a gyereket váró 30–40 év közti nők is jogosultak lesznek a hitelre.
- Arról, hogy a döntésnek milyen gazdasági okai és következményei lehetnek, itt írtunk, a Balaton Soundon pedig arról kérdeztük a fesztiválozókat, mit szólnak a szigorításához.
- Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, hogyan hat a szigorítás a babaváró hitelhez folyamodókra, és milyen hatásai lehetnek a változtatásnak népesedési szempontból. Olyan érintetteket és párokat kérdeztünk, ahol a nő 29-30 éves, valamint szociológusokkal, közgazdászokkal és munkaerőpiaci szakértőkkel beszéltünk a várható következményekről.
- Az intézkedésekhez utólag toldották hozzá a demográfiai szempontokat, valójában csak spórolni akar a kormány. Jelentős népesedési hatás aligha várható, cserébe kiszúrnak azokkal, akik ma már a termékenység nagyobb részét adják, és sok párt hajszolhatnak felelőtlen döntésekbe.
„Sokkolt minket, amikor bejelentették, hogy szigorítanak a babaváró feltételein, megkérdőjeleződtek a jövőbeni terveink” – kezdi a 29 éves Hanna, akit annyira felzaklatott a változtatás, hogy a módosítással kapcsolatos híreket napokig nem volt hajlandó elolvasni. Pedig ők a vőlegényével még a szerencsésebbek közé tartoznak: idén ősszel lesz az esküvőjük, az év elején már egy banki tanácsadót is felkerestek. „Evidens volt, hogy felvesszük a csokot és a babavárót is, hiszen ez egy hatalmas segítség lenne nekünk, de úgy voltunk vele, hogy még van időnk, eleve csak akkor tudjuk elindítani a folyamatot, ha már összeházasodtunk. A gyerektémára pedig direkt nem akartunk ráfeszülni, sokaknak volt gondjuk a teherbe eséssel a környezetünkben. Erre júniusban kiderült, hogy nem éveink vannak hátra, hanem alig van időnk – ez óriási nyomás, így egy évem van teherbe esni, mert jövőre 30 leszek. Az a bosszantó, hogy belehajszolnak minket a korábbi gyerekvállalásba, pedig jelenleg az életkörülményeink nem olyanok, hogy ideális lenne egy gyermek érkezése. Nem lenne biztonságos és felelősségteljes döntés. Tudom, hogy terhesség nélkül is felvehetjük a hitelt, de az rizikós, nem szeretnénk brutális kamatot fizetni.”
Mindezek ellenére Hannáéknál fel sem merült, hogy nem veszik fel a hitelt, mert „sajnos kell az a támogatás ahhoz, hogy el tudjunk indulni” – mondja. Hanna még hozzáteszi, szerinte harminchoz kötni a gyerekvállalást 2023-ban eleve nem fair, egyszerűen eltolódtak az életkori döntések, és szerencsésnek érzi magát azért is, mert fiatalon megtalálta azt az embert, akivel el tudja képzelni a családalapítást. Azt mondja, a barátai körében ennyi idősen inkább az a jellemző, hogy keresik az igazit, nem az, hogy esküvőt szerveznek.
Azokkal szúrtak ki a legjobban, akik most 29 évesek
A legtöbb szociológiai kutatás valóban megerősíti, hogy a gyerekvállalás elodázása gyakran a megfelelő partner hiányának tulajdonítható. A 29 éves Kinga remek példa erre, bár már óvodásként is azt tervezte, hogy nagy családja lesz és fiatalon szeretett volna anyává válni, sokáig nem találta meg azt, akivel el tudja képzelni az életét. Azt mondja, ő már biztosan kicsúszik a kedvezményezettek köréből. „Épp azokkal csesztek ki a legjobban, akik most 29 évesek. Friss kapcsolatban élek, májusban ismerkedtünk meg a barátommal. Ha most kiderülne, hogy terhes vagyok, megtartanánk a babát, erről már beszéltünk is a párommal. De hogy tudatosan előrehozzuk a gyerekvállalást, az nagyon kockázatosnak tűnik – érzelmi szempontból is. Mert még ha eldöntenénk is, hogy ilyen rövid ismeretség után belevágunk a házasságba, akkor is csak néhány hónapom maradna arra, hogy összeházasodjunk, és papíron vállaljunk a három gyereket. Nyilván hármat, mert úgy éri meg. Ez iszonyatosan nagy felelőtlenség lenne, így három ember életét is tönkre lehet tenni.”
Kinga szerint amikor bejelentették a csokot és a babavárót, kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt, de már eltelt annyi idő, hogy a kevésbé pozitív kimenetelű esetekkel is találkozzanak. „Évről évre egyre több közeli barát vagy távoli ismerős került komoly párkapcsolati döntések elé a csok és a babaváró miatt. Vannak olyan ismerőseim, akik eredetileg nem akartak összeházasodni, de a támogatások miatt megtették, és persze vállalták a három gyereket is – úgy jobban megéri. Közülük azóta két pár is válófélben van, de olyan házasságról is tudok, amit a felvett hitel tart össze. Ráadásul az hatalmas nyomás egy nőn, hogy össze kell hozni három gyereket.” Kinga azt mondja, mindezek ellenére felvette volna a babavárót, mert „tízmillió forint óriási összeg ilyen fiatalon, komoly segítség az indulásban.
Számoltam ezzel a pénzzel, de ezen most már nem kell görcsölnöm, nekem a babaváró elúszott.”
A 38 éves Gergő és 30 éves felesége is épp azért gyorsították meg a házasságot, hogy fel tudják venni a babavárót és a csokot. A szigorítás előtt nem sokkal tudták beadni a kérelmüket. „De jó, hogy időben elkezdtük – ez volt az első gondolatunk, miután hallottuk Gulyás bejelentését – mondja a férfi. Tartottunk egy polgári esküvőt szűk körben, hogy minél előbb fel tudjuk venni a kölcsönt, jövő nyárra tervezünk egy nagyobb lagzit. A lakásvásárlásba ugrottunk bele, önerőnek használtuk fel a pénzt. Egy babára vettük fel a babavárót, öt évünk van arra, hogy prezentáljuk az elvárt egy gyermeket. Minket a csok megváltoztatása is érint, Budapesten belül költözünk nagyobb lakásba, meg is könnyebbültünk, hogy nem mondtuk, hogy jó, majd jövő nyáron. Túl vagyunk rajta, utólag örültünk is neki, hogy ilyen hamar belevágtunk” – teszi hozzá Gergő. Nem érzi kockázatosnak a döntést, a babavárót biztosan ki tudják majd termelni. „Utánanéztünk, ha orvosi okkal indokolható a gyermektelenség, akkor nincs probléma. Szeretnénk előrelépni, nagyobb lakásba költözni. Egyelőre úgy érezzük, hogy jól döntöttünk.” Gergő még hozzáteszi, meglepte, hogy a családtámogatáshoz, ehhez a „szent tehénhez” hozzá mert nyúlni a kormány.
Megszorítás népesedéspolitikának álcázva
A babaváró és a csok valóban a kormány népszerű intézkedési közé tartozott. Európai összehasonlításban egyébként a hazai termékenység szintje átlagos, de hiába költünk temérdek pénzt népesedéspolitikai célokra, tavaly is kevesebb gyerek született Magyarországon, mint az azt megelőző évben. Ráadásul a magyarok nem vállalnak annyi gyereket, amennyit szeretnének: míg Svédországban a párkapcsolatban élő, gyereket tervezők felének (50,1 százalék), addig Magyarországon rövid távon a tervezők közel harmadának (29,2 százalék) sikerült megvalósítania gyermekvállalási szándékait. Ha pedig vállalnak gyereket, azt egyre később teszik.
„A magyar nők az EU-n belül még így is az aránylag fiatalabb korban első gyereket vállalók közé tartoznak. Átlagban az látszik, hogy minél gazdagabb egy ország és minél több nő vesz részt a felsőoktatásban, annál feljebb tolódik ez az életkor” – mondja Szabó-Morvai Ágnes közgazdász, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet Egészség és Társadalom Lendület Kutatócsoportjának munkatársa. Az adatokban országon belül is nagy a szórás, erős összefüggést mutat a vármegyék gazdasági fejlettségével a fiatalon anyává váló nők aránya: Szabolcs-Szatmárban, Nógrádban és Borsodban a legnagyobb a tinédzser korban szülők aránya. Ezzel szemben a nyugati országrészben és Budapest vonzáskörzetében ma már inkább a 30 feletti első szülés jellemző.
„Az elmúlt 5 év folyamán nagyjából évente 1,5 hónappal tolódott ki országos átlagban az első gyerek vállalásának időpontja, azt tapasztaljuk, hogy gyakran már az érettségi után tovább nem tanuló nők is 28-29 évesen kezdik a családalapítást. Ez biológiai szempontból nem jó hír, hiszen minél később szülnek először a nők, annál több lehet az orvosi probléma, 35 év felett már érdemben nagyobb a komplikációk esélye. És annál valószínűbb az is, hogy kicsúsznak az időből, így végül nem születik annyi gyerekük, amennyit eredetileg terveztek” – mondja Kapitány Balázs demográfus. Ilyen értelemben tehát a kormány diagnózisa helyes: valóban nem szerencsés, ha folyamatosan egyre későbbre tolódik az első gyerek születése.
Ebből a felismerésből fakadóan az állami családpolitikáknak Európa-szerte része az úgynevezett timing policy, vagyis a gyerekvállalás időzítésére hatni próbáló intézkedések. „Ezeknek a demográfiai programoknak komoly irodalmuk keletkezett Nyugaton az elmúlt pár évtizedben, más kérdés, hogy igazán hatékony timing policy nemzetközi szinten sem ismert” – mondja Kapitány Balázs. Szerinte ez alól nem lesz kivétel a magyar kormány friss intézkedése – a babaváró hitel korcsoportos szűkítése – sem. Más kérdés, hogy valószínűleg nem is ez volt vele a szándék:
„Ez egyértelműen egy megszorítás, amelyhez valószínűleg utólag gondoltak hozzá egy demográfiainak szánt elemet”
– mondja. Az állam ugyanis szerinte komoly csapdahelyzetbe hozta magát az elmúlt évek csok- és babaváródömpingjével; amikor ezeket a konstrukciókat kitalálták, még senki sem gondolt bele, mennyire megdobhatják majd a finanszírozási igényt egy más gazdasági környezetben. Már most 550-600 ezer kedvezményes hitel ketyeg a rendszerben, ezeknél a kamattámogatás árát az állam fizeti meg a bankoknak. A jelenlegi kamatszint és költségvetési helyzet mellett ez egyre kevésbé fér bele, a kormány alapvetően ezért igyekszik szűkíteni a célzott réteget – véli Kapitány Balázs.
Ha lesz hatása, az inkább negatív
A demográfus ennek megfelelően nem vár egyértelmű és erős népesedési hatást az intézkedéstől: „Rövid távon – 2024–2025-re – kismértékben növelheti a keresztmetszeti termékenységi számokat, mert lehetnek olyan 30 év feletti nők, akik a következő pár évben tervezett gyereket előrehozzák, hiszen jövőre várandósan még felvehetik a hitelt. De a befejezett termékenységet (azt, hogy hány gyereket szül összesen egy nő) ez nem fogja érinteni, hosszabb távon pedig inkább negatív hatása lehet, hiszen támogatáscsökkenésről beszélünk” – mondja.
Hasonlóan gondolja Szabó-Morvai Ágnes is, aki egy 2018-ban az Európai Bizottság számára készült tanulmányra hivatkozva azt mondta: az eredmények szerint a mindenkori magyar kormány családpolitikájának csak nagyon mérsékelt hatásai voltak a születésszámra. Az óvodaépítés, a családi adókedvezmény és a csok elődjének számító „szocpol” gyakorolt némi hatást, de nem az első gyerekre. Szabó-Morvai szerint ez nem meglepő: az első gyereket az átlagos párok mindenképp szeretnék, csak az időzítés a kérdés, ami viszont inkább az egyéni élethelyzet (például a nő foglalkoztatási életútja) függvénye. A családpolitikák tehát a tapasztalatok szerint inkább a második, harmadik gyerekre tudnak hatni, és ezen az sem változtatott, hogy 2010 óta a magyar kormány kimagaslóan sok pénzt, a GDP 3 százalékának megfelelő összeget fordít erre a területre.
„Ahhoz képest, hogy az elmúlt években mekkora volumenű családpolitikai intézkedéscsomagokat vezettek be, nem jelentős a babaváró mostani változása.”
Szalma Ivett családszociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Reprodukciós Döntéseket Vizsgáló Lendület kutatócsoportjának vezetője szintén azt gondolja, valószínű, hogy inkább csökkenés mutatkozik majd a születések számában, nem feltétlenül csak a módosítás nyomán. „A gazdasági válságok, nagy társadalmi átalakulások mindig megakasztják a gyermekvállalási kedvet. A rendszerváltás után és a 2008-as gazdasági válság hatására egyaránt csökkent a gyermekek száma, és most is egy elég bizonytalan korszakban vagyunk. Nagyon magas az infláció, háború van a szomszédban, mindez nem kedvez a gyermekvállalásnak. Már jelentek meg statisztikák arról, hogy az utóbbi hónapokban csökkent a gyermekszületés száma, még mielőtt ez az intézkedés nyilvánosságra került.”
Biológia vs. társadalom
Szalma Ivett szerint emellett az sem túl életszerű, hogy az intézkedés miatt tömegesen előrébb hozzák a gyermekvállalást a 30-as éveikben járó nők – mert a babaváró hitel csak egy pici eleme a gyermekvállalással kapcsolatos döntésnek. „Az sokkal fontosabb lenne, hogy egy olyan környezet legyen körülöttünk, amelybe merünk gyermeket vállalni, illetve a partnerkapcsolat megléte az egyik legfontosabb tényező a döntéskor. De ezt nem lehet siettetni: nem reális, hogy azért fog majd bárki gyorsabban megfelelő partnert találni, mert idén kell felvenni a babaváró hitelt.”
A családszociológus szerint ráadásul nem csak az történt, hogy kitolódott az első gyerekvállalás életkora, hanem az is, hogy az 1980-as és 1990-es években a gyermekek 80 százaléka megszületett az anya 20 és 24 éves kora között, vagyis a gyerekvállalási időszak jóval behatároltabb volt. Ez közben nemcsak jobbra tolódott, azaz később kerül sor az első szülésre, hanem a csúcspont el is laposodott. „Elég erős individualizáció van tehát, nehéz pontos időszakot meghatározni, hogy a legtöbben mikor szülnek. Eközben pedig egyre fontosabbá vált az idősebb nők gyermekvállalása, jelentősen nőtt a 40 felett szülő nők száma” – mondja Szalma Ivett.
Szerinte már régóta különválik, hogy biológiailag és társadalmi szempontból mikor ideális gyereket vállalni, de ez az intézkedés még így is nagyon szigorú, mert a harmincas évek elején még biológiailag is ideális a szülés.
A már említett biológiai okokra hivatkozva érthető ugyan, ha a kormány ösztönözné a minél fiatalabb korban történő gyerekvállalást, Szalma Ivett szerint azonban,
ha az lenne a cél, hogy a társadalom biológiai tudása legyen meg arról, hogy 30 éves kor előtt jó szülni, az oktatás minőségén kellene javítani.
„Amikor biológiatanárokkal készítettem interjút, akkor döbbentem rá, hogy a társadalomnak egy elég jelentős része 14 éves kora után nem jut vagy csak elég korlátozottan jut biológiával kapcsolatos tudáshoz. Például azért, mert a szakiskolákban összevont természettudományi tárgyak vannak, amit bármilyen természettudományi végzettséggel rendelkező tanár taníthat, de csökkentették például a biológiaórák számát is. A társadalom jelentős részének az oktatás hiánya miatt nincs meg a megfelelő biológiai tudása arról, hogyan tervezze meg a gyerekvállalást.”
Mindenképp megtöri a karriert a gyerekvállalás
A felülnézettől az egyéni szint felé tartva felmerül az is, milyen életútbeli hatásai lehetnek annak, ha egy nő 30 év alatt, illetve a felett kezdi a gyerekvállalást – és ha ezt a döntést egy állami ösztönző hatására sietteti. Az orvosi és demográfiai szempontok mellett itt képbe jön a munka kérdése. „Egy nő karrierjében statisztikai alapon mindenképp törés a gyerekvállalás, és ha pusztán anyagilag nézzük, még az sem kompenzálná a teljes életút során emiatt keletkező anyagi veszteségét, ha mindenki sok millió forint vissza nem térítendő támogatást kapna a születendő gyerekek után” – mondja Szabó-Morvai Ágnes.
Ugyanakkor a kiesés mértéke nagyon eltérhet. Sokat számít, hogy a nő mennyit van távol a munkaerőpiactól (itt javuló trendet láthatunk, a nők ma átlagosan 3 évet vannak otthon egy gyerekkel, ez egy évtizeddel ezelőtt még 5 év volt), ahogy az is, hogy milyen státuszú a nő. Értelmiségiként, középosztálybeliként – vagyis nagyobb kiinduló helyzeti humán tőkével – zökkenőmentesebb a visszatérés, de számíthat az életkor is: készült olyan kutatás Németországban, amely szerint ha valakinek diplomája van, vagy 30 éves kora után megy el szülni, kisebb hátrányok érik a gyerekvállalás miatt.
Magyarán az orvosi, termékenységi tényezők amellett szólnak, hogy ha van rá lehetőségünk, ne halogassuk nagyon a gyerekvállalást, de a karrierszempontok épp ellenkező irányba tolják a nőket – hosszú távon kevésbé kockáztatják az egzisztenciájukat, ha 30 felett alapítanak családot. A babaváró mostani szigorítása ezen semmit sem változtat.
Azzal lehetne segíteni, amivel keveset foglalkoznak
„Amikor a gyerekvállalás és a karrier viszonyáról gondolkodunk, az sem mindegy, mit tekintünk egyáltalán karriernek: teljesen mást jelent a munka világa annak a nőnek, aki egyetemet végzett, nagyvárosban lakik, és annak, aki kisebb településen, alacsonyabb végzettséggel, rosszabb körülmények között. Utóbbiak sokkal gyakrabban dolgoznak a munkáltatónak kiszolgáltatva, a családi élettel nehezen összeegyeztethető munkafeltételek mellett, és kevésbé mobilak is, ezen pedig nem fog segíteni, hogy a babaváró szigorítása mellett a csok igénybevételét is szűkítették az 5 ezer főnél kisebb településekre” – mondja Keveházi Kata, a nők gazdasági függetlenségének megerősítésével foglalkozó Jól-Lét Alapítvány vezetője. Szerinte a fiatalabb korban szülő és a csok miatt falvakba költöző nőknél esélyes a gazdasági függés erősödése, a szakmai lehetőségek szűkülése és a mobilitás további romlása, hiszen az egy autót fenntartó háztartásokban a kocsit többnyire a férfi használja. Ez pedig tovább csökkentheti a munkaerőpiaci érvényesülés esélyét az érintett nőknél.
Keveházi tapasztalata szerint egyébként a munkaerőpiacra való sikeres visszatérés esélye szempontjából meghatározó a szülés előtt felhalmozott tudás és kapcsolatrendszer, ezért nem feltétlenül számít az életkor. Ugyanakkor szerinte a korábbi gyerekvállalásnak is lehet egy munkaerőpiaci pozitívuma: mivel a cégek gyakran a fiatalabb munkaerőt részesítik előnyben, egy késő húszas, kora harmincas nő jobb esélyekkel indulhat, ha esetleg új munkát keres, mint egy negyvenhez közelítő, vagy akár annál idősebb, akár több gyereket szült nő. Mint mondta, a nők (még a képzett nők is) gyakran önként alacsonyabb pozíciókba térnek vissza szülés után, mert „nem gondolják, hogy kisgyerek mellett ugyanaz a kötöttség és felelősség vállalható”, bérben pedig a szinten tartás már jónak számít, de többnyire ott is relatív visszalépés történik.
Ezen a problémahalmazon – ami nyilvánvalóan hatással van a női termékenység alakulására is – inkább rendszerszintű és intézményi jellegű reformokkal lehetne segíteni: ilyen például a bölcsődei ellátás hozzáférhetőségének javítása, a férfiak motiválása a háztartási terhek egyenlőbb elosztására, a rugalmas foglalkoztatás terjesztése, a munkáltatók ösztönzése arra, hogy szívesen alkalmazzanak kisgyerekes nőket, vagy legalább hogy a meglévő törvényeket betartsák, és senkit ne diszkrimináljanak a munkaerőpiacra való visszatéréskor. Nem beszélve más, szintén fontos demográfiai kérdésekről, mint például az elkerülhető halálesetek megelőzése vagy a fiatalok kivándorlása ellen ható lépések. Ezek a magyar kormány család- és népesedéspolitikájában kisebb hangsúlyt kapnak, mint az, hogy pénzzel szórják meg emberek egy kiválasztott csoportját – erről Szikra Dorottya szociológussal beszélgettünk a Téma podcastban néhány héttel ezelőtt. A kiválasztott csoport pedig most éppen zsugorodik, miután a célzottak körét szűkebbre húzzák a megszorításokkal.
Véletlen lefelé célzás
Szabó-Morvai Ágnes ebben a kényszer szülte lépésben egy pozitívumot azért lát: ha akaratlanul is, de a kormány intézkedései (a babaváró 30 éves korhatára és a csok falvakra korlátozása) sokkal inkább lefelé célozza ezeket a támogatásokat, mint eddig. A legalsó rétegek természetesen így is kimaradnak a pénzosztásból, hiszen a feltételek stabil munkaviszonyt írnak elő, ugyanakkor valószínű, hogy a kistelepülésen lakó, 30 éves kor alatt gyereket vállaló (vagy legalábbis a vállalást megtevő) párok átlagosan jobban rászorulnak az állami támogatásra, mint a nagyvárosi, 30 felett családot alapítók. Magyarán az új konstrukcióban jobban érvényesül, hogy az állami szociálpolitikának ideális esetben azokat kellene támogatnia, akik tényleg rászorulnak.
A potenciális kellemetlen következmények között viszont ott lehet az, hogy a babaváró felvételekor a gyereket még nem megszülni kell, csak vállalni, hogy 5 éven belül megszületik – így sok olyan pár lehet majd, amely a nő 30. születésnapja előtt, az utolsó pillanatban felveszi, miközben csak évekkel későbbre tervezi a családalapítást. Ha a tervezett baba ezután mégsem születik meg, például mert a házasság megromlik, akkor jöhetnek a büntetőkamatok, vagy ami még rosszabb, születhetnek gyerekek egy rossz házasságba, pusztán az anyagi csőd elkerülése miatt.