A snüssz a legújabb füstmentes dili

• Képzelje el, ahogyan az ínyét zsibbadásig csípi egy kissé büdös, miniteafilterhez hasonlító párna. Ezután átmeneti bódultságot érez, a pulzusa megemelkedik, kellemesen szédül. És ha nem elég rutinos nikotinfogyasztó, mindezt jó eséllyel egy kiadós hányás is kíséri.
• Pedig az alternatív dohánytermékek piacán az elmúlt években itthon is nagy lendületet kapott a snüsszök (pontosabban nikotinpárnák – erről majd részletesebben később) fogyasztása, különösen a 18–25 éves korosztályban, de a 14-15 évesek körében is egyre népszerűbb.
• A snüssz legnagyobb előnye a diszkrét használata, hiszen csak fel kell helyezni az ínyhez, és azonnal nikotinhoz juthatunk repülőgépen, meetingeken vagy a kémiaórán is. Másrészt füstmentes, tehát a tüdőbe nem jut káros anyag, és passzív fogyasztói sincsenek.
• Frissen érettségizett fiatalokkal, volt snüsszös harmincassal, Svédországban élő magyarral és egy fogorvossal kerestünk magyarázatot arra: mégis mitől élvezetesek, mennyire károsak és miért ennyire visszataszítók a kis nikotinzacskók, amiket még Zlatan Ibrahimović is tömködött a szájába a meccsek előtt?

„Nem azért kezdtünk el snüsszözni, mert annyira szükségünk lenne a nikotinra. De amikor a hetedik órára kellett beülnöd, és már minden bajod volt, csak tömtél egyet, és máris jobban tudtál figyelni. És a tanárok sem vették észre.”

Ehrenberger Bálint és Marosi Bálint barátok, idén érettségiztek két különböző budapesti gimnáziumban. Mindketten általános iskolás korukban próbálták ki a snüsszt, amit akkoriban még illegálisan árusítottak Magyarországon, Budapesten például sokáig csak két helyen lehetett kapni a pult alól: az Örs vezér terei zöldségesnél és a Mexikói úti trafikban. Egy ideje viszont többféle változat is elérhető a nemzeti dohányboltokban, és a két Bálint is egyértelműen a snüssz felfutását tapasztalja.

„Mostanában szinte minden második-harmadik srácnál van egy dobozzal, és a nálunk fiatalabb korosztályokban is nagyon megy.” Azt mesélik, néhány éve még a tanáraik előtt is teljesen ismeretlen volt ez a termék, amikor például az egyikük iskolájában a padlón gyanús fehér zacskókat találtak, az azonosításukhoz rendőr segítségét kérték. Amikor kiderült, hogy egy viszonylag ártalmatlan szerről van szó, annyit mondtak a diákoknak: legközelebb használják azt kevésbé feltűnően.

Snüssz vs. nikotinpárna

A sóval és vízzel összekevert, őrölt dohánylevelek zacskókba porciózása egy 18. századi svéd találmány, amely aztán a skandináv országok legelterjedtebb füstmentes dohányterméke lett. Új generációs változataik a nikotinpárnák, amelyek tiszta növényi rostból és hozzáadott nikotinnal készülnek, dohányt pedig egyáltalán nem tartalmaznak. Kapnak viszont változatos ízesítőanyagokat és édesítőszereket, a jelenlegi kínálatban találunk mentolos, kólás, sárkánygyümölcsös, Red Bull-os és még számtalan más ízesítésű terméket.

Van azonban egy körülmény, amellyel még a fogyasztók egy része sincs feltétlenül tisztában:

a snüssz fogyasztása nem büntetendő ugyan, értékesítése viszont tilos az Európai Unióban,

ez alól egyetlen ország kivétel: éppen a svédek. Amit tehát itthon snüsszként emlegetünk, az sokszor valójában dohánymentes nikotinpárna, de a köznyelv mostanra annyira összemosta a két változatot, hogy ebben a cikkben, ahogyan az alanyaink, mi is snüssznek nevezünk majd minden ilyen terméket.

Mennyit tömünk?

A felívelő fogyasztói trendet jól mutatja a BAT pécsi dohánygyárának fejlesztése is: a cég 2019-ben hozta létre új, nikotinpárnákat gyártó részlegét, évi termelésüket pedig már 2021-ben megduplázták, és egyről kétmilliárd darabra növelték a gyártást. Egy pesti belvárosi dohánybolt eladója ugyanezt erősíti meg, amikor azt mondja, hogy egyre több fogy náluk a kis nikotinos dobozokból. Az eladó szerint

a vásárlóik nyolcvan százaléka egyértelműen 30 év alatti, azon belül is a 18–24 éves korosztály a legaktívabb fogyasztó.

Ehrenberger Bálint leggyakrabban mentolos Pablót használ, Marosi Bálint kedvence a gyümölcsös aromájú Killa. A Pablo az erősebb fajták közé tartozik, emiatt kevesebbet is érdemes belőle fogyasztani, illetve kisebb adagokban használni. Bálint is gyakran újrahasznosítja, azaz néhány perc után kiveszi a szájából, és a snüsszdoboz felső részében található rekeszben pihenteti. Később újra beteszi a szájába; egy darab akár 30-60 percen keresztül is használható.

A tanórákon kívül videójátékozás és edzőtermi sportolás mellé is fogyasztanak snüsszt, bulikban viszont nagyon ritkán. „Alkohollal keverni nem a legjobb ötlet, mert abból elég gáz dolgok szoktak születni.”

Rebeka szintén nemrég végzett egy budapesti elit gimnáziumban, ő két évvel ezelőtt, egy buliban próbálta ki először a snüsszt. „Egy barátnőm akkoriban teljesen rá volt függve, napi hat-hét alkalommal is tömött, és más ismerőseim is tolták, szóval kicsit a social pressure miatt is csináltam. A hatását szinte rögtön éreztem, mert nem tudtam abbahagyni a nevetést, aztán annyira elkezdtem szédülni, hogy le kellett feküdnöm. Eleinte még boldog, euforikus érzés volt, majd öt perc múlva kihánytam mindent, és a fél estét még öklendezéssel töltöttem. Másnap mondták, hogy az egyik legerősebb fajtát kaptam.”

Ezután sokáig teljesen elzárkózott a snüsszözéstől, de egy idő után mégis újra kipróbálta, ekkor már egy gyengébb változatban, ettől nem is volt rosszul – szerinte inkább hasonlított az élmény a cigizéshez. Kivéve a snüsszözés kellemetlen hatásait. „Kipróbáltam pár fajtát, többnek elég kellemetlen íze volt, és az is idegesített, hogy kiszáradt tőle az ínyem, és undorodtam a szájízemtől és a nyálam állagától is. Szóval nem függtem rá igazán” – meséli Rebeka, akit a snüsszözésben mégis az akaszt ki a legjobban, amikor „a kis nyálas zacskókat a használat után szanaszét hagyják”.

A svéd piszoárok mélyén

Bán András, a Bezzeg a svédek!? című podcast szerkesztője 11 éve él a műfaj őshazájában, ahol annyira népszerű a snüssz, hogy mára a járdára és piszoárokba köpött dohányzacskók látványa is teljesen normálissá vált. András csak egy alkalommal próbálta ki ugyan a szert, a helyiek snüsszfogyasztásáról szívesen mesélt.

„Svédországban a snüssz már 1996-ban beelőzte népszerűségben a dohányzást a férfiaknál, és a tendencia azóta csak erősödött. A lakosság 13,6 százaléka használ snüsszt napi szinten, ők jellemzően férfiak, fiatalabbak, alacsonyabb iskolai végzettségűek és vidéken élnek. A snüsszfogyasztás viszonylag általánosnak mondható a sportolók és a munkások között, de diplomás, nemzetközi nagyvállalati környezetben is sok embert láttam már snüsszözni, köztük nőket is” – magyarázza Bán András, és hozzáteszi: ezzel együtt a snüssz megítélése az országban eléggé ellentmondásos.

„Egyesek ártalomcsökkentő megoldásnak tartják, mások veszélyes függőségnek.

De azt minden nikotinfüggő tudja, hogy a dohányzással szemben mekkora versenyelőnyt jelent, hogy snüsszt repülőgépen, vállalati értekezleten vagy a gyerek évzáróján is lehet fogyasztani.”

Arra, hogy miért nem kulturáltabb módját választják a svédek az elhasznált párnák eldobásának, Bán András sem tudja a választ. „A snüsszfogyasztás itt egy több mint százéves jelenség, ilyesmin nem akadnak fenn a svédek, mint ahogy semmin igazán.” Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy nemsokára Svédország lesz az első ország a világon, ahol a lakosság kevesebb mint 5 százaléka dohányzik.

Az élsport is rápörgött

A svéd futballikon Zlatan Ibrahimovićról is találunk egy felvételt, amelyen az látható, hogy mielőtt az AC Milan színeiben a pályára lép, benyúl a szájába, kiveszi, amit ott talál, majd egy tőle megszokott, férfiasan lendületes mozdulattal a gyephez vágja. A nikotin erejét ugyanis az élsportolók is próbálják hasznosítani a hokisoktól a birkózókon át a focistákig. Úgy gondolják, a nikotin egyfelől nyugtatja és ellazítja őket, másfelől energialöketet ad, és segíti a koncentrációt. Sok sportoló tekint rá fizikai teljesítményfokozóként is, pedig a tudomány erre eddig nem szállított bizonyítékokat.

Az angol topbajnokságban, a Premier League-ben az elmúlt időszakban annyira megszaporodtak a felvételek a szájukban fura kis zacskókat forgató játékosokról, hogy az Athletic márciusban egy cikkben elemezte a jelenséget. Ebben a megkérdezett futballmenedzser, Lee Johnson 35-40 százalékra saccolta a snüsszfogyasztást a brit futballisták körében. Szerinte jelenleg a szakma tabuként kezeli a problémát, és nem veszi komolyan a függőséggel járó, hosszú távú veszélyeit.

„Ha négy-öt cigarettával az ujjaim között sétálnék be az edzőpályára, az emberek rám néznének, és azt mondanák: mennyire amatőr hozzáállás ez? Pedig a snüsszel sem kellene másképp lennie. Ugyanaz a nikotinmennyiség kerül a szervezetbe, csak rejtettebben”

– mondta Johnson.

A Professional Footballers’ Association (PFA) nevű brit szervezet nyáron kampányt is indít, amelyben felhívja a játékosok figyelmét a lehetséges kockázatokra.

A snüssz az új Elf?

Legutóbb az Elf Bar, azaz az egyszer használatos, ízesített, nikotintartalmú készülékek terjedését nevezte Zacher Gábor toxikológus „újfajta járványnak”, és a Telexen is írtunk arról, hogy nem minden kockázat nélküli, hogy az Elfet a tinik egyre nagyobb számban használják. Egyrészt mert kapudrog lehet a dohányzás világába, másrészt mert nem ismerjük a benne lévő vegyületek pontos hatását.

Márpedig néhány szülővel beszélgetve most az derült ki, hogy az Elf és a cigi mellett „a snüssz a legújabb őrület”: egy nyolcadikos tanuló szerint az évfolyama közel háromnegyede kipróbálta már, rendszeresebben viszont csak azok használják, akik néha buliznak is. De hallottuk egy olyan lány történetét is, aki tizennégy évesen, vagányságból próbálta ki a snüsszt, aminek nikotinmérgezés lett a vége: elájult az utcán, majd kórházba került.

Leszokni, rászokni

A szerkesztő-riporterként dolgozó Török Ádám fél éve nikotintiszta. Tizennyolc éves kora óta közel tizenöt éven át dohányzott, nagyjából heti kettő-öt dobozzal szívott el. Harmincéves kora körül tette le a cigit, a nikotinmegvonástól viszont nagyon ingerlékennyé vált, ekkor jött képbe nála a snüssz. Ezt még a gimnázium idején, egy karatés haverja ismertette meg vele a kétezres években. Azt meséli, a régi, dohányos snüsszök a mostaniaknál is sokkal büdösebbek voltak, a szaga miatt tevekakinak hívták a fekete dohánymorzsalékot, amit vékony papír zsebkendőbe tekertek bele.

De az új generációs snüsszhöz is egyre jobban hozzászokott a szervezete, egy idő után már heti öt dobozzal is elhasznált. „Baráti beszélgetéshez, sörözéshez, filmnézéshez, munkához – szóval szinte bármilyen helyzetben fogyasztottam. Egyedül a mozgás nem esett jól vele, mivel a nikotin a pulzust eleve megemeli, miközben a végtagjaidat kissé elernyeszti.”

Aztán a felesége (aki a snüsszel való találkozásának estéjét szintén végighányta) elküldött Ádámnak egy cikket a nikotin spermakárosító hatásairól, és már sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha Ádám nem hagy fel a szokásával, a felesége mindenesetre nagyon gyorsan teherbe esett. „A leszokás első három napja elég rossz volt, de két hét múlva már alig gondoltam rá. És nem is álmodtam vele, mint korábban a cigivel. Legújabban meg áttértem a sima mentolos rágóra, és most heti öt csomagnál tartok.”

Biztonságosabb a ciginél?

Nem a férfi termékenység az egyetlen egészségi kockázat, amely ezekkel a termékekkel kapcsolatban felmerül. A különféle egészségügyi hatóságok a snüssz használatát ugyan kevésbé tartják károsnak az egészségre, mint a hagyományos dohánytermékekét, de hangsúlyozzák: a nikotinnal dúsított élvezeti cikkek fogyasztása így sem egészen biztonságos. Több kutatás kimutatta, hogy a snüssz használata növelheti a szív- és érrendszeri problémák és a cukorbetegség kockázatát, de növelheti a nyelőcső- és hasnyálmirigyrák, valamint a gyomor- és végbélrák kockázatát is.

A leglátványosabb következménye pedig a szájhigiéniára van. Toró Lilla Réka fogorvos is egyre gyakrabban találkozik a rendelőjében olyan fiatalokkal, akiknél snüsszözéssel összefüggő problémák jelentkeztek. A szakember is azzal indít, hogy a hagyományos cigarettákkal ellentétben, amelyek az egész szájüregben fejtenek ki káros hatást, a snüssz főleg lokálisan okoz gyulladást és elváltozást. „A snüssz hosszan tartó használata krónikus irritációt válthat ki, első lépésben ínygyulladást és ínyrecessziót, amelynek következménye a fogszuvasodás. Emellett a nikotin az erek összehúzódását is befolyásolja, ezáltal nagymértékben romlik az oxigénellátottság, bizonyos anaerob baktériumok elszaporodása pedig hozzájárul a fogágybetegség kialakulásához.

Akut esetben mindez akár fekélyes ínygyulladást is kiválthat.”

A SoulDental fogorvosa szerint mivel a használók folyamatosan ugyanarra a pontra helyezik az ínyükön a párnácskákat, azok helyén fehéres, szürkés elszarusodás, azaz leukoplákia is képződhet, ami az egyik leggyakoribb rákot megelőző állapot. A szakember ezért a snüsszfogyasztóknak azt javasolja, hogy különös figyelmet fordítsanak az otthoni szájápolási rutinjukra, a rendszeres fogkőleszedésre és az ínygyulladásuk megszüntetésére. „A fehéres leukoplákia mindenképpen szakorvosi konzultációt igényel, az orvos ilyenkor A-vitamin-olaj alkalmazását rendelheti el a snüsszhasználat teljes felfüggesztése mellett. Súlyosabb esetben kriosebészeti beavatkozásra is szükség lehet.”

A beszélgetés végére az is kiderül, hogy a két tizennyolc éves fiú mostanra lényegében a dohánytermékek teljes szortimentjét kipróbálta a normál cigitől az Elf Barig, a tubáktól a szivarig, az Iqostól a nikotinpárnáig. Ehrenberger Bálint azt mondja, a szülei a snüsszt még mindig jobban támogatják, mint a dohányzást, ellentétben orvos bátyjával, mert ő egyiket sem igazán. „Elolvastam én is több cikket az egészségi hatásokról, és elvileg a dohánymentes nikotintasak nem okoz olyan nagy bajt” – állítja Bálint, ennek ellenére éppen azt tervezi, hogy a nála lévő Pablo jó ideig az utolsó lesz, amit elhasznál. A nyári melegben ugyanis kevésbé esik jól neki a tömés. Szerinte könnyebb is lesz róla lejönnie, mintha a cigiről kellene, mert ennél legalább hiányzik a társasági faktor:

a snüssz diszkrétebb és magányosabb műfaj.