A dilis nő, aki Stifler mamájából lett az egyik legnagyobb melegikon

Stifler mamája idén lesz 62 éves, de az elmúlt egy évben több díjat nyert, mint az azt megelőző 30-ban, április elején felkerült a Time magazin 100 legbefolyásosabb emberének 2023-as listájára, és a TikTok-on két hónap alatt összegyűjtött több mint egymillió rajongót. Emellett nem egyszerűen a filmtörténet első MILF-je – konkrétan az ő neve áll a kifejezés Wikipedia-szócikkének magyarázatában.

Pedig a MILF mozaikszót már Stifler anyuka feltűnése előtt évekkel használta a pornóipar, aminek aztán mára az egyik legnépszerűbb keresőszava lett.

Az HBO fontos szakmai és közönségsikereket bezsebelő sorozata, A Fehér Lótusz berobbantotta Jennifer Coolidge-ot a világ nyilvánosságába, aki aztán az Emmytől a Golden Globe-on át a kritikusi díjakig sorra kapta az elismeréseket. Pedig Jennifer Coolidge színészi kvalitásai nem teljesen egyértelműek. Felületesen figyelve őt az érzelemkifejező eszközei elég szűkösnek tűnhetnek: a műszempillától elnehezült szemhéjak hunyorítása, a dundi ajkak csücsörítése és a szuszogó sóhajok nem olyasmik, amiket method acting kurzusokon tanítanak. Csakhogy ezek az eszközök együtt mégis az elmúlt évek egyik legegyedibb, senkihez nem hasonlítható sorozatkarakterét adták ki: ezt a magányos és szorongó alakot, aki minden furcsaságával együtt is nagyon szerethető.

Jennifer Coolidge titka a vaskos öniróniája. Sosem veszi túlságosan komolyan magát, interjúi és köszönőbeszédei pont annyira viccesek, amennyire őszinték. Dől a közönség a röhögéstől, miközben ő éppen a kudarcairól mesél, ahogy tette azt a januári, Golden Globe-on elmondott beszédében, amely közel 2 millió megtekintésnél jár.

Jennifer Coolidge bátran vállalja sebezhetőségeit, vagy csak egy kis botoxszal takarja el őket.

Két éve a Vogue-nak azt nyilatkozta, a rengeteg rá osztott vicces karakter ellenére lelki fájdalmakon és mentális problémákon ő is átment. „Sok komikus figurát játszom, némelyikük kifejezetten vidám, de én is voltam már depressziós. Ebből az énközpontú nyomorúságból néha nagyon nehéz kimászni.”

Hol volt ez a nő idáig?

Coolidge pályája nem egészen úgy alakult, ahogy azt elképzelte. A színésznő neve mellett 130 színészi kredit áll jelenleg az IMDb-n, tehát nem mondhatjuk, hogy mostanáig nem kapott elég szerepet, és már az HBO sorozata előtt is igen népszerű volt a 90-es és kétezres évek tévé- és filmvígjátékain szocializálódott közönség körében. Talán ha annak idején megkapja a Született feleségek Lynette-jének szerepét, minden másképp alakul, így viszont egy-két kasszasiker-vígjáték kivételével évtizedekre beleragadt a B kategóriás filmek mellékszerepeibe és karakterskatulyájába. Mert nagyjából az összes munkájában ugyanazt a figurát játszatták vele:

a túlszexualizált és harsányságában vicces szőke amerikai nő szerepét.

Kétségtelen, hogy mindez nagyon jól áll neki, de Coolidge A Fehér Lótusz két évada után azt nyilatkozta: úgy érzi most magát, mint Csipkerózsika, akit bezártak egy dobozba, betették az ágy alá, és most kivették onnan.

A vad New York-i évek

A bostoni, szerető családban felnövő Coolidge állítása szerint tinédzserként nem volt különösebben vicces vagy szellemes, de ha másokat utánzott, azzal mindig nagy sikere volt. Amikor viszont eldöntötte, hogy megpróbálkozik színészettel, még drámai hősnőkben gondolkodott – ő akart lenni a következő Meryl Streep. Először Los Angelesben, majd New Yorkban tanult színészetet, esténként pedig egy étteremben dolgozott felszolgálóként, véletlenül éppen egy másik pénztelen színészaspiráns, Sandra Bullock mellett. Coolidge Jimmy Kimmel show-jában mesélt részletesebben erről az időszakról.

„Elég sokat buliztam azokban az években, szóval úgy 50-50 százalék esély volt arra, hogy megcsinálom-e a másnapi műszakot.”

A 20-as éveiben ugyanis keményen belevetette magát a New York-i partiéletbe, és közben rácsúszott az alkoholra és a kokainra. Amikor viszont sokadik alkalommal került emiatt a sürgősségire, bevonult a rehabra, amit rendben végig is csinált, és ha e téren hinni lehet neki, azóta sem volt a droggal problémája.

Diszkópatkányok és Doktor Szöszi

Első komikusi lépéseit a Groundlings nevű improvizációs társulatban tette meg, ahol saját stand-upokat is előadott. Állítása szerint egyébként a humorban a legerősebb hatást Carol Burnett, Mary Tyler Moore, Marilyn Monroe, a Monty Python és George Carlin gyakorolta rá. Az első filmes szerepére, vagyis a Seinfeld tévésorozatra egészen harmincegy éves koráig kellett várnia. Az ezt követő években aztán sorra kapta a B kategóriás vígjátékok mellékszerepeit, amik között olyan jelentős filmklasszikusok voltak, mint a Fókaütők bandája vagy a Diszkópatkányok.

Aztán 1999-ben, az Amerikai pite című tinivígjáték bemutatása után olyasmi történt, amire valószínűleg a készítők sem számítottak: a film sikerével együtt az egyik epizódszereplő is a popkultúra sokat hivatkozott figurájává vált a Jennifer Coolidge alakította Jeanine Stifler személyében. Két év múlva újra eljátszotta a szerepet az Amerikai pite 2-ben, és még ugyanebben az évben megkapta másik emlékezetes szerepét, a Doktor Szöszi manikűrösnőjét, ami egy másik pikáns popkulturális mozzanattal ajándékozta meg (úgy bekapnék egy hot dogot). Jutott neki pár perc a Jóbarátok tizedik évadában Monica és Phoebe régi szobatársaként, majd egy fontosabb szerep a sorozat Joey című spin-offjában, de még a Szex és New Yorkban is.

Fellépett ugyan Broadway-előadásban is, és megcsinált pár drámai filmszerepet, Werner Herzog Mocskos zsaru (The Bad Lieutenant) című mozijában például egy drogfüggő alkoholistát alakított, de Coolidge még tíz éve is azt nyilatkozta, hogy a vígjátéki szereplőket alapvetően nem szívesen hívják „komoly” munkákba, mert a rendezők és producerek nem látják meg bennük ezt a réteget. („Vagy csak az ügynököm hazudta ezt nekem.”)

Az első 200 randi

Az Amerikai pite első részét a megjelenése idején, gimnazistaként láttam, és mostanra alig emlékszem belőle pár karakterre és momentumra, de egy valakire határozottan: Stifler öreg, jó ötvenes anyukájára. Nos, mint két és fél évtizeddel később kiderült, Coolidge mindössze 37 éves volt a forgatás idején. Azóta pedig nemcsak a nők korát látom egészen másképpen, de azt sem tartom feltétlenül viccesnek, ha egy felnőtt nő elcsábít egy kiskorú fiút, és szexel vele. Persze hol voltunk még 1999-ben a szexuális visszaélések mai társadalmi diskurzusaitól! Hogy a színésznő reflektált-e erre később, arról nem találtam forrást.

Amikor viszont arról kérdezték, ki volt a legfiatalabb rajongója, aki Stifler mamájaként akarta felszedni, Coolidge azt mesélte, egyszer egy repülőn egy 17 éves srác próbálta randira hívni. Majd hozzátette: ő volt az egyetlen, akit valaha lepattintott. Arról már korábban is beszámolt, hogy a tinivígjáték utáni 10-15 évet fiatalabb férfiakkal randizta végig, de a Varietynek adott tavalyi interjújában ezt megfejelte még azzal, hogy: „lett volna 200 ember, akivel soha nem feküdtem volna le, ha nem én vagyok Stifler anyja az Amerikai pitéből”. A film stílusában maradva tehát: alaposan meglovagolta a sikert.

Queer queen

Jennifer Coolidge nem is ment férjhez soha, de még csak hosszú távú kapcsolatot sem mutatott fel a nyilvánosság előtt. Ma már úgy látja, egyszerűen kevesebb időt kellett volna a szerelmi problémáin való rágódással töltenie.

„Az életem egy jelentős részét arra pazaroltam, hogy olyan férfiak után futottam, akik nem akartak engem, ahelyett hogy magammal és a dolgaimmal foglalkoztam volna. Mindenkinek inkább magáról kellene gondoskodnia, aztán ha jön egy pasi, az szuper. Ha meg nem jön, az is szuper.”

Gyereke sem született, aminek állítása szerint inkább biológiai akadályai voltak.

Mostanra viszont az egyik első számú női melegikon lett, akinek túlrajzolt, pajzán karakterétől megvadulnak a meleg férfiak. Coolidge évek óta több LMBTQ+- és AIDS-szervezettel dolgozik együtt, köztük az Elton John AIDS Alapítvánnyal és az Aid for AIDS-szel, és nyíltan támogatja a közösséget. Azt pedig különösen szereti bennük, hogy „mellettük nem kell megfelelnie semmilyen hamis nőképnek”. Ezért is különösen ironikus Mark White rendezőtől, hogy (vigyázat, spolier következik) Tanya McQuoidet éppen alattomos meleg férfiakkal akarja elintéztetni A Fehér Lótusz második évadában.

A színésznő egyszer arról is beszámolt, általában is mennyire közvetlenek vele az idegenek, ami szerinte a problémás szerepeinek egyenes következménye.

„Az emberek azt gondolják, hogy nekem is sok problémám van, ami igaz is. Odajönnek hozzám, és azonnal megosztják velem a gondjaikat, mert azt hiszik, ezáltal tudok hozzájuk kapcsolódni. Leülnek mellém a repülőn, és nagyon személyes nőgyógyászati dolgokról kezdenek nekem mesélni, gyakorlatilag azonnal. Olyan történeteket hallgatok végig, amilyeneket idegenek ritkán osztanak meg másokkal. Az biztos, hogy bármit mondanak el Scarlett Johanssonnak, nekem nem azt mondják. De nem bánom, én mindenkit meghallgatok.”

Mit számít még 20 kiló?

A Covid-lezárások idején kemény önpusztító tripbe került: a színésznő ugyanis biztos volt abban, hogy a vírus hamarosan mindannyiunkat megsemmisít, bezárkózott hát New Orleans-i házába, és napi 5-6 vegán pizzát evett meg néhány fagylaltszendvics kíséretében. A karantén végére 15-20 kiló pluszt szedett magára, és amikor A Fehér Lótusz rendezője, Mike White felhívta a szerepajánlattal, nagyon közel volt ahhoz, hogy arra hivatkozva ne vállalja el a munkát. „Kövéren nem állhattam kamera elé.” Végül egy barátnője és maga White győzte meg, hogy fogadja el az anyját gyászoló, magányos milliomosnő, Tanya McQuoid szerepét. „Mindig is pufi voltam, szóval mit számít még az a 20 kiló! De ez a probléma csak a fejünkben létezik. Örülök, hogy nem hagytam ki ezt a klassz melót. Ha utólag megnéztem volna mással A Fehér Lótuszt, és rájövök, hogy ezt én is meg tudtam volna csinálni, leugrottam volna egy hídról.”

A nyilatkozatai alapján úgy tűnik, Coolidge-nak kissé ambivalens a viszonya a saját kinézetével. Amikor 2015-ben egy filmfesztivál vendége volt, és levetítettek a közönségnek egy összeállítást a karrierje legemlékezetesebb pillanataiból, azt így kommentálta: „Közben csak arra tudtam gondolni, hogy az Amerikai piténél meg kellett volna állnom, és az összes többi kövér arcú hölgyet nem eljátszanom.” Ugyanitt arról is beszélt, hogy az eddigi neki szánt szerepek 90 százalékát olyan nők tették ki, akiknek rengeteg plasztikai műtétjük volt, és gazdag férfiakhoz mentek hozzá afféle trófeafeleségekként. Szerinte viszont ezekhez ő már túl öreg, és most már inkább olyan karakterekkel kínálják meg, akiknek súlyproblémájuk van és nevetségesek a világ szemében.

„Persze soha nem a főszereplő a túlsúlyos. Ez mindig egy karakterszerep, egy barát barátja.”

Hogy 2015 óta hány plasztikai beavatkozáson van túl, azt a nyilvánosság is találgatja, de még az elmúlt évekhez képest is látványos a változás. Pedig a színésznőnek amúgy nagyon is megvan a véleménye a hollywoodi szépségsztenderdekről. Amikor a People magazin a témáról kérdezte, azt mondta: „A kinézet nem minden”, majd suttogva hozzátette: „Ismerek néhány szép embert, akik viszont eléggé unalmasak. És az a legjobb, hogy nem is tudják, milyen unalmasak.”

Reményt ad a későn érő nőknek

A legutóbbi, 2023-as Golden Globe-díj-átadón a színésznői kategóriák közül hármat is 60 felettiek vittek el: Angela Bassett, Michelle Yeoh és Jennifer Coolidge. (Majd ugyanez folytatódott az Oscar-átadón is, amikor Michelle Yeoh és Jamie Lee Curtis kapta meg az elismerést.) Beszédeikben mindhárman hangsúlyozták, hogy kifejezetten örülnek, hogy életük és karrierjük egy későbbi szakaszában nyerték el a díjat, és hogy szerintük életkortól függetlenül fontosak a célok. „Fiatalabb koromban nagyratörő álmaim és vágyaim voltak, mondjuk, hogy én leszek a monacói hercegnő vagy ilyesmi. De aztán az élet közbeszólt, a gigantikus vágyak megvalósulása helyett idővel inkább a szarságok jöttek. De Mike White, te reményt és új kezdetet adtál nekem. És még ha ez itt a vég is – mert ugye végül kinyírtál –, milliónyi módon változtattad meg az életem. A szomszédaim is beszélnek velem” – mondta Coolidge a Golden Globe-on.

Aztán a Time-nak áprilisban már arról beszélt, a 30-as éveiben nem foglalkozott a karrierje tudatos építésével, ellentétben a mai fiatal színésznőkkel, akik ezt már sokkal okosabban csinálják. „Apám, aki egy nagyon okos ember volt, mindig azt mondta: »Az ember karaktere a végzete.« Én is azt hiszem, az, hogy ki vagy te, meghatározza a sorsodat, az egész életedet. Most, hogy idősebb lettem, úgy érzem, ez a legpontosabb mondat, amit valaha hallottam.”

Jennifer Coolidge maga a bizonyíték rá, hogy az apjának igaza volt.