A kannabisz szerintem mentette már meg az életemet

• A kannabisznövényből és szintetikusan előállított hatóanyagaiból biztonságos és hatékony gyógyszerek készíthetők, melyek alkalmasak többek közt a fájdalom csillapítására, az étkezési zavarok és az idegrendszeri betegségek tüneteinek enyhítésére, a szorongás oldására és az álmatlanság ellen – ezt számos tanulmány bizonyítja.
• A TASZ a napokban szemlézte azt a friss, átfogó tanulmányt, amely arra jutott, hogy az orvosi céllal engedélyezett kannabisz nemcsak a betegeken segít, de csökkenti például az alkoholfogyasztást is.
• Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága az Egészségügyi Világszervezet (WHO) javaslatára még 2020 végén módosította a kannabisz besorolását, és elismerte annak gyógyászati hatékonyságát.
• Magyarország – egyedüli EU-tagállamként – az ENSZ 2020-as közgyűlésén nemmel szavazott, és a magyar kormány azóta sem tartja magát a közösen megszavazott uniós állásponthoz. Az Európai Bizottság ezért idén pert indított ellene.
• A kormány rögtön drogliberalizációt kiált, ha az orvosi kannabiszról van szó című cikkünkben korábban részletesen írtunk a magyar állapotokról.
• Hazánkban így azok a betegek, akik gyógyászati céllal, tüneteik enyhítésére használják a kannabiszt, azt továbbra is illegális forrásokból szerzik be.
• Cikkünkben sclerosis multiplexszel, premenstruációs diszfóriás rendellenességgel, bélgyulladással, súlyos gerincbetegséggel és reumatoid arthritisszel küszködő, kannabiszhasználó betegekkel beszélgettünk. A nevüket – a Tenerifén élő alany kivételével – kérésükre megváltoztattuk.

Amikor elszívok egy spanglit, azt érzem, még sincs vége a világnak

Nóra a harmincas éveiben járó grafikus. A kannabiszt 16 éves korában próbálta ki először, fiatalabb korában csak alkalomszerűen használta a haverjaival. Aztán egy barátnője azt javasolta neki, hogy próbálja ki a füvet a menstruációs görcseire is. Azóta nemcsak a menstruációs fájdalmaira, hanem a bipoláris és borderline zavarára is alkalmazza a kannabiszt, amivel szerinte a depresszív hangulatát és olykor a szuicid gondolatait is kordában tudja tartani.

„Évekkel ezelőtt PMDD-t, azaz premenstruációs diszfóriás rendellenességet diagnosztizáltak nálam, ami azt jelenti, hogy a menstruáció nálam nemcsak rendkívüli fájdalmat, hanem nagyon szélsőséges hangulatingadozásokat is okoz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a menstruáció első napjaiban mozdulatlanul fekszem az ágyon, képtelen vagyok bármit csinálni, és az is előfordul, hogy öngyilkossági gondolataim vannak. Ez egyébként nem ritka: kutatások bizonyítják, hogy a PMDD-s nőknél magasabb az öngyilkosságot megkísérlők aránya.”

Nóra azt meséli, az orvosával egyelőre nem találtak olyan gyógyszert, ami segítene rajta. Eleinte a fűben sem bízott, de az

nemcsak a fájdalmait csökkentette, hanem a negatív gondolatait és érzéseit is tompította.

„Öröklött mentális zavarokkal küzdök, bipoláris és borderline zavarom is van. Ezekre SSRI típusú gyógyszert szedek, és rendszeresen járok pszichiátriai kontrollra. A durvább napjaimon viszont a gyógyszer nem segít. Régebben előfordult, hogy annyira depressziós voltam, hogy napokra, hetekre az ágyhoz voltam kötve, pisilni mentem ki esetleg. A mentális zavaraim annyira túlpörgetik bennem a rossz gondolatokat, hogy attól felerősödnek a szuicid gondolataim is. Gyerekkoromban fizikai bántalmazás és molesztálás is ért, ezek kemény önbizalmi és önértékelési problémákat okoztak, amiket aztán rettenetes horrorba fordítottam át magamban.”

Azt mondja, ezekből a beszűkült tudatállapotokból képes kirántani őt a fű. „Amikor elszívok egy spanglit, valahogy minden sokkal jobban a helyére kerül bennem, a szorongató gondolatoknak már nem lesz olyan nagy jelentőségük, megszűnik a zsizsegés a fejemben, kitisztul a kép. Azt érzem, még sincs vége a világnak, és nem kell feltétlenül meghalnom most azonnal. Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de a kannabisz szerintem mentette már meg az életemet.”

Nóra általában mikrodózist fogyaszt, alkalmanként kb. 0,1 grammot, aminek elmondása szerint csak enyhe pszichotikus hatása van, de bőven elég ahhoz, hogy normális szintre hozza és nagyjából negyedóra alatt megnyugtassa őt. A rosszabb időszakaiban naponta szív, máskor elég hetente egyszer. Cigibe tekerve, dohány nélkül, gyógyfüvekkel, leginkább citromfűvel keverve használja.

„A szerhasználatomat a pszichiáteremmel is megbeszéltem, ennek tudatában írt fel nekem gyógyszert, és abszolút támogató volt ezzel kapcsolatban. A kérésemre a kartonomon sem tüntette fel ezt, és úgy volt vele, hogy ha azt érzem, jót tesz nekem, akkor miért ne használnám. De nagy titkot sosem csináltam ebből, tud róla a barátom, a szüleim, a közvetlen környezetem. Persze valamennyire óvatos vagyok, mert egy nem legális szerről beszélünk, de különösebben nem szorongok a lebukás miatt. Főleg azért, mert tudom, hogy nekem óriási segítséget jelent. Ezért nagyon támogatnám azt is, hogy a gyógyászati célú kannabisz valamilyen formában legálisan fogyasztható legyen, de egyelőre ennek az ellenkezője történik a kormányzat részéről: gyakorlatilag uszítás megy ellene. És ez baromira dühítő.”

Az alsógatyámban kellett hazacsempésznem a cuccot, pedig a bélgörcseimre használtam

A huszonéves Máté egy médiaügynökség alkalmazottja. A kamaszévei végén még arra használta a füvet, amire azt általában ilyenkor használni szokták, pár év múlva viszont rendszeres hányással és hasmenéssel járó, erős bélgörcsei jelentkeztek, és meglepődve tapasztalta, hogy a kannabisz enyhíti a rosszulléteit is.

„Ma már tudjuk, hogy rengetegféle ételintoleranciám van, nem bírom rendesen megemészteni a tejet, a fokhagymát, a hisztamintartalmú ételeket, a borsot és még hosszan sorolhatnám. Ez olyan szinten így van, hogy ha tejporral készült a sonka, márpedig a legtöbb így készül, attól is kikészül a gyomrom. Erről viszont húszéves koromig fogalmam nem volt, ezért ezek az ételek folyamatosan gyulladásban tartották a beleimet. Ez egy pont után úgy nézett ki, hogy napi tíz-tizenkétszer jártam vécére, felváltva ment a hasam és hánytam, és olyan görcseim voltak, hogy felállni sem tudtam. Nem akarom részletezni, de nagyon csúnya volt, már vér is jött belőlem. Semmi étvágyam nem volt, és szörnyen lefogytam.”

Azt meséli, semmilyen hagyományos gyógyszer nem enyhítette a tüneteit, pedig több szem görcsoldót és fájdalomcsillapítót is szedett naponta. Ezért próbált utánaolvasni a neten is, van-e bármilyen más megoldás a betegségére. Ekkor talált cikkeket a THC fájdalomcsillapító hatásáról. A kannabiszt először dohányba keverve próbálta ki, de mint kiderült, azt sem tolerálja a szervezete. A vaporizálóval együtt viszont már jól működött.

„Nagyon meglepő volt nekem is, mert az emberfeletti görcseimet lényegében azonnal megszüntette, vagy mikor pár óra múlva vissza is jöttek, sokkal enyhébben. És nem kellett hánynom, úristen, az nagyon jó volt.”

A diagnózisa óta szigorú diétás étrendet kell tartania, a fű pedig még ehhez is képes étvágyat csinálni. Ma már egyébként nagyjából tünetmentes, de ha mégis belefut valamilyen neki kedvezőtlen ételbe, olyankor segít a kannabisz.

„A szüleim is tudnak róla, és elfogadják; ők is látják, hogy nem orrba-szájba szívok. Az orvosnak persze nem mertem elmondani, mert elég konzervatívnak látszott. Pedig tök jó lett volna, ha van legális forrásom, ahonnan be tudom szerezni. Van pár barátom Németországban, az egyikük például azt mesélte, hogy a hátfájására az orvosa írja fel neki a füvet, amit egyszerűen csak kivált. Nekem meg az alsógatyámban kellett hazacsempésznem a cuccot, pedig ugye én is a bélgörcseimre használtam. Egyszer, még tizennyolc éves koromban amúgy el is kaptak a rendőrök. 0,2 gramm volt nálam, ez kb. egy kisebb kavics méretének felel meg. Hat órán át bent tartottak az őrsön, utána fél évig kellett járnom elterelésre. Plusz két évig volt emiatt egy minipriuszom.”

Máté örülne, ha itthon is legalizálnák a marihuánát, de szerinte valószínűleg nem fogják, a jelenlegi kormány legalábbis biztosan nem. Azt mondja viszont, hogy szerinte az eleve erősen függő magyar társadalomban csak szabályozott körülmények között lenne szabad árusítani, de az orvosi felhasználását alapnak tartaná. „Ha az állampolgárra nem merjük rábízni a döntést, legalább az orvosra rábízhatnánk.”

Abban, hogy nem kattantam be a velem történtek miatt, oroszlánrészük van ezeknek a szereknek

A 39 éves Szőcs Péter az egyetlen a megszólalók közül, aki arccal és névvel is vállalta a történetét. Ennek főleg az az oka, hogy a spanyolországi Kanári-szigeteken él, ahol legális a kannabiszfogyasztás. Péternél egy nagyon ritka és súlyos gerincbetegséget, cauda equina szindrómát diagnosztizáltak tavaly, ami az áramütésszerű fájdalmak mellett az ágyéki területek érzéketlenségét is okozza, amitől inkontinenciaproblémái is vannak. Szerinte a kannabisznak és a gombának jelentős szerepe van abban, hogy a vele történteket képes elviselni.

„Húsz évet húztam le a vendéglátásban, dolgoztam pincérként Máltán, Mallorcán, Angliában, és Németországban is. Az egész életem a testem túlterheléséről szólt, ezért a hátfájásaimmal sem nagyon foglalkoztam. Egy tavaly szeptemberi napon viszont egy nagyon éles, szúró fájdalmat éreztem a combomban, estére már remegtem és sírtam a fájdalomtól. Mentőt hívtak hozzám, szteroidinjekciót kaptam, ami után arra ébredtem, hogy nem érzem az ágyékomat: sem a végbelemet, sem a nemi szervemet, ezáltal vécézni sem tudtam. Bevittek a Santa Cruz-i kórházba, ahol elvégeztek rajtam egy sürgősségi műtétet. A zárójelentésemen az állt, hogy cauda equina szindrómám van.”

Péter azt mondja, a magyarul lófarokszindrómának nevezett, súlyos gerincbetegség igen ritka, nagyjából hétezer esetről tudni világszerte. Nála egy gyulladt sérv nyomta az idegeket, attól zsibbadt a lába és az ágyéka, amivel aztán inkontinencia és diszfunkcionális bélműködés járt. Két hónapig volt katétere, éjjelente jelenleg is pelenkát kell hordania, mert nem képes kontrollálni a vizeletét. Az áramütésszerű fájdalmai is előjönnek néha, többnyire esténként.

„A műtét utáni első négy hónap horror volt, akkoriban hét-nyolc különböző gyógyszert szedtem, köztük néhány bitang erőset, amik valóban elmulasztották a rettenetes fájdalmaimat, viszont további kellemetlen mellékhatásokat generáltak és teljesen leszedáltak. Mivel szórakozási célból korábban is használtam füvet, elkezdtem kitapasztalni, hogyan tudom a fájdalomra is alkalmazni. Rájöttem, hogy a fű gyakorlatilag azonnal segít megnyugtatni az idegrendszeremet: gyorsabban elalszom vagy csak egyszerűen ellazulok. A fájdalmat nem szünteti meg teljesen, de nagyon sokat tompít rajta.”

Szerencsére, meséli Péter, Tenerifén legálisan hozzá tud jutni a kannabiszhoz: nagyjából ötszáz méterenként talál az utcán egy asociaciont, ami hasonlóan működik a holland coffeeshopokhoz, és ahol egy tagsági kártya kiváltása után kb. 20 különböző típusú kannabiszból választhat. „Az eladók, pont mint az éttermi sommelier-k, segítenek neked kiválasztani a megfelelő hatóanyagú fajtát. Akár a lakásomban is termeszthetnék magamnak három tövet, annak csak az értékesítése tilos. De a kannabisz itt egyáltalán nem téma,

a tenerifei háztartások egy részéhez úgy tartozik a kannabisz, mint a kenyér és a tej.”

A marihuánára ő is sokkal inkább gyógynövényként, mint kábítószerként gondol, és szerinte azzal, hogy a magyar társadalom ennyire démonizálja azt, évtizedes lemaradást mutat a legtöbb európai országhoz képest. De a tenerifeiek más alternatív, természetes gyógymódokat is szívesen alkalmaznak. Péter is használ rendszeresen pszilocibintartalmú gombát is, mikrodózisban. A marihuánát jelenleg cigaretta formájában fogyasztja, leginkább fájdalomcsillapítási céllal, míg a gomba mentálisan segíti. Péter szerint a két gyógymód együtt, tudatosan alkalmazva kivételesen hatásos tud lenni. „Abban, hogy a fájdalmak közben megnyugvást kapjak, és hogy ne kattanjak be a velem történtek miatt, oroszlánrészük volt ezeknek a szereknek. Rengeteget segítettek a mentális gyógyulásomban.”

Még a nyolcvanéves anyukám is elfogadta, hogy füvet szívok

Klára az ötvenes évei közepén járó, szabadúszó értelmiségi. Egyetemista korában a társasági élete része volt a fű, azután sokáig semmilyen kapcsolata nem volt vele. Legközelebb 2015-ben egy baráti összejövetelen került a kezébe, ami után még pár napon át fogyasztott néha belőle, és azt kezdte észrevenni, hogy a reumás fájdalmai is enyhülnek. Azóta minden este vaporizál a kannabisszal.

„A reuma, amellett, hogy eléggé fáj, olyan kellemetlen tüneteket is produkál, mintha a végtagokból hirtelen elszállna az erő. Előfordult, hogy felnyúltam egy tányérért a konyhaszekrény magasabb polcára, és kiesett a kezemből. Vagy hosszas álldogálás után annyira bemerevedett a lábam, hogy egy zsák krumpli módjára tudtam csak eldőlni, ha le akartam ülni. A reumás gyulladás ráadásul terjed is a testben, nálam az ujjaimnál kezdődött, aztán jött a könyököm, a vállam, a lábaim. És amikor az időjárástól belobbannak, marhára tudnak sajogni.”

Klára szerint a reumát a kannabisz sem mulasztja el, ahogyan a gyógyszer sem teszi, csakhogy amíg a gyógyszeradagot egyre növelni kell ahhoz, hogy csillapítsa a gyulladást és a fájdalmat, addig a kannabiszból nem szükséges többet fogyasztani. Amikor szerencsés mellékhatásként felfedezte a gyulladásenyhítő hatást, egy ideig csak olyankor nyúlt a szerhez, amikor érezte, hogy kezd bezselésedni a teste, vagyis közeledik újra a fájdalom. Ma már viszont napi szinten használja, mert megtartotta a rekreációs funkcióját is. Azt mondja,

mielőtt nekikezd az esti filmjének, elszívja a napi adagját, aztán jót alszik tőle.

„Nekem nincs skrupulusom a kannabiszfogyasztással kapcsolatban. A közelebbi családtagoknak is szóltam, hogy ez a helyzet, lehet rám haragudni, de értsék meg, hogy segít nekem. Még a nyolcvanéves anyukám is elfogadta, hogy füvet szívok, mert látja, hogy egyre több cikk jelenik meg a pozitív hatásairól. Viszont a beszerzése eléggé macerás. Egyrészt a szabályozatlansága miatt bosszantó, hogy jelenleg teljesen lutri, hogy milyen minőségű és hatóanyagú kannabiszt veszel. Másrészt bennem is van szorongás, hogy mikor bukom le én vagy az, akitől beszerzem. Többször előfordult, hogy egyszer csak eltűnt az illető, akitől vettem.”

Klára a kannabisz mellékhatásaként annyit tapasztalt, hogy „rendesen felturbózta az étvágyát”, ezért felszedett néhány kilót, és néha kicsit kótyagosan kel másnap. Azt viszont biztosan állítja, hogy nincs addiktív viszonya a szerhez. Tesztelte magát ugyanis, és azt vette észre, hogy semmilyen gondot nem okozott neki napokra letenni. „De valójában eszem ágában sincs letenni, mert tudom, hogy jó tesz nekem.”

Ha tekerek egy cigit, mindjárt sokkal könnyebb lesz a járás

Annamária kétgyerekes, harmincas nő, egy alföldi községben idősgondozó. Két éve derült ki, hogy a testi funkciózavarait és fájdalmait a sclerosis multiplex, azaz a központi idegrendszert érintő, gyulladásos autoimmun betegség okozza. Annamáriát a tavaszi frontok különösen megviselik, ilyenkor gyakran belobban a lába, de a nyártól még inkább tart, mert a tavalyi hőmérsékletrekordok soha nem tapasztalt fájdalmat okoztak nála. A kannabisz viszont szerinte átmenetileg elmulasztja a tüneteit.

„2014-ben egy reggel arra keltem, hogy nem érzek tapintást az ujjaimmal. Két év vizsgálódás után sem derítettek ki semmit az orvosok. Ez aztán néha újra előjött, és a lábam is fájt néha. Közben szültem két gyereket, és amikor újra futni kezdtem, futás közben egyszer csak összecsuklott a lábam. Ezután már megállapították, hogy ez sclerosis multiplex.”

Mivel a sclerosis visszafordítására jelenleg nem létezik gyógymód, a betegségre olyan gyógyszert szed, ami az orvosai szerint 50 százalékkal növeli annak az esélyét, hogy nem alakulnak ki nála újabb akut fellángolások és funkciózavarok, azaz shubok. Emellett a vizelettartási problémáira szed gyógyszert. Az erős izomfájdalmaira viszont Annamária szerint semmilyen fájdalomcsillapító nem hat.

„Mintha egy maratont lefutottam volna, vagy még rosszabb. Bemerevedik és sajog mindkét lábam. Ha viszont tekerek magamnak egy cigit, mindjárt sokkal könnyebb lesz a járás, és egy időre elmúlik szinte minden tünetem. Még a CBD olaj is segít, amit a nyelvem alá szoktam csöpögtetni, csak az nagyon álmosít és baromi drága is: a 10 százalékosból 30 ezer forint egy üveg, ami elfogy két hónap alatt. De ezt legalább lehet rendesen kapni.”

Jelenleg heti rendszerességgel szív kannabiszt, ha egyáltalán hozzá tud jutni. „Az sem olyan egyszerű. Mindig új utakat kell keresni, az ismerős ismerősének az ismerősét. Főleg azóta kényes ez, mióta gyerekeim vannak, mert őket is féltem attól, hogy én lebukom.”

Arra, hogy a magyar állam miért áll ellen ennyire a kannabisz gyógyászati célú engedélyezésének, Annamária ironikusan azt válaszolja, szerinte azért, mert a fejesek haverjainak nincs kenderföldjük. Nem tud másra gondolni, miután ő is tudja, hogy mi voltunk az egyetlen ország az EU-ban, amelyik nemet mondott erre. Pedig neki is van egy német sclerosisos ismerőse, aki kannabiszterápiát kap az ottani egészségügytől. Eléggé irigy is rá.