Nem azért nézünk pornót, mert perverz állatok vagyunk, az önsegítés formája ez nálunk

Január végén írtunk arról a szomorú tényről, hogy egyre fiatalabban látnak a gyerekek pornográf tartalmakat, és akár már alsós korukban találkozhatnak pornóval a neten.

Nem sokkal a cikk megjelenése után jelentkezett nálunk egy ma már tiszta pornófüggő férfi azzal az ötlettel, hogy a felnőttek pornófüggéséről is írhatnánk, hátha ezzel felhívnánk a figyelmet a jelenségre, amely az ELTE Pszichológiai Intézetének egy korábbi felmérése szerint a magyar lakosság 3-4 százalékát érinti (a férfiaknál a számok mindig magasabbak, mint a nőknél).

Olvasónk ötlete alapján végül hat emberrel, két nővel és négy férfival beszélgettünk a témáról. A legfiatalabb megszólalónk 19 éves volt, a legidősebb 47. Van, aki már hónapok óta nem néz pornót, és van, aki még a leszokás elején tart, egy azonban közös bennük: valamennyien óriási erőfeszítéseket tesznek a tisztává válásért és jelentős egyéni fejlődésen mennek át.

Mivel egy olyan típusú függésről van szó, amelynek gyökerei sokszor a gyerekkorig nyúlnak, a felnőttek életét pedig idővel pókhálóként szövi át, így nem csak a függés időszakát ragadjuk ki, a megszólalók élettörténetét is bemutatjuk.

Minden függőség egy traumából fakad – Kinga, 47 éves

Elvált, egy gyereket nevel. A függősége magában foglalja a pornófüggőséget, a szex- és szerelemfüggést, de függő gondolkodású lévén sok mindenre rá tud csavarodni, mint például a sportra vagy az evésre. A többi függőségét kontroll alatt tartja az utóbbi években, a legnagyobb nehézséget a pornó okozza neki.

Azt a nézetet vallom, hogy minden függőség egy traumából fakad és a gyerekkorból jön. Nekem nem volt apám, sosem láttam, az anyám nagyon későn szült, és mentálisan sem volt alkalmas a gyereknevelésre, így nem kaptam meg a kellő figyelmet és törődést. Sem az érzelmi, sem a fizikai szükségleteim nem voltak kielégítve. Ez kirekesztettségérzést hozott, amihez hozzájárult az is, hogy szegénységben éltünk. Gyerekként iszonyatos szégyenben voltam, nem jártunk sehova, nem voltak programjaink, nem volt elfogadó, megértő családi hátterem, senkivel nem tudtam beszélni a problémáimról.

Már huszonéves voltam, mikor elkezdődött a szexuális életem. Sosem éreztem magam szépnek, csúfoltak is emiatt az iskolában, ezek az élmények kamasz lányként beégtek. Miután nem volt apám, a férfiakkal való kapcsolatokra nem volt mintám. Voltak kapcsolatteremtési nehézségeim, ezért azzá a lánnyá váltam, aki az első randin lefekszik a fiúval. Nem kerestem akkoriban tudatosan szexpartnert, de nem ismertem a határaimat. A munkahelyeimen sosem voltak gondjaim, nem vagyok egy határozatlan, szerencsétlen ember, de a partnerkapcsolataim nem sikerültek jól.

A húszas éveimben a pornó még nem volt akkora probléma, akkor hatalmasodott el rajtam, amikor házasságban éltem. Egy bántalmazó házasság volt, de sokáig fel sem merült bennem, hogy elváljunk, csak valahogy kezelni akartam a félelmemet és a fájdalmat: a fájdalomcsillapításra, a magány elűzésére és a valóságból való kilépésre szolgált a pornó, éjszakánként néztem egyedül. Bő tíz évvel ezelőtt végül elváltam és az utána következő időszak szörnyű volt: ott voltam egyedül a kisfiammal; féltem, szorongtam, egy fillérem nem volt, jött a teljes mélyrepülés. Minden második hétvégén elvittem a gyereket az exférjemhez, nagy terveim voltak, hogy biciklizek, kirándulok, de amint kilépett az ajtón, bekapcsoltam a számítógépet, és amikor a hétvége végén hallottam a kocsizörgést, kikapcsoltam. Végig pornót néztem, és ez az állapot évekig tartott.

A válás után kívülről úgy néztem ki, mint akinek egyre jobb az élete: egyre jobb helyeken éltünk és egyre jobb munkáim lettek. Belülről viszont minden egyre rosszabb lett.

Ez a viselkedési függőség nem látható a külvilág számára, nem olyan, mint a drogfüggés, ráadásul a szexfüggőségnek van olyan aspektusa is – főleg, ha férfi függőről van szó –, hogy milyen frankó csávó az illető.

A házasságomban és a hosszabb kapcsolataimban soha nem csaltam meg senkit, ez a fajta függőség sosem a szexről szól, viszont borzasztó magánnyal jár, elszigetel mindenkitől, elképesztő szégyennel és rettegéssel él együtt az ember. Nekem a magány a legnagyobb a mumusom.

Miután elváltam, bejelentkeztem társkereső oldalakra a neten, két-három hónapos párhuzamos kapcsolataim voltak, mindig mindenbe belekavarodtam, nem tudtam semmire nemet mondani. Úgy éreztem, hogy a párhuzamos kapcsolataim biztosítják az A, B, C tervet. Utólag visszagondolva nem tudtam elköteleződni, nem voltam alkalmas egy párkapcsolatra.

Így zajlott az életem több éven át. A legnehezebb időszak negyvenéves korom körül jött: partnert kerestem, nagyon sok kapcsolatom volt és közben ment a pornó. A pornóval olyan mélypontra jutottam, hogy valahol belül azt éreztem, hogy minden kicsúszott a kezem közül. Beszívta az agyamat, és másra nem tudtam figyelni, nem aludtam egész éjjel, nem is tudom, hogy maradtam életben. Mindig azt mondtam magamnak, hogy csak még a mai napot éljem túl, és holnaptól más lesz. Meg voltam győződve róla, hogy ezt senki sem tudja és látja, de biztos, hogy kívülről is rajtam volt a bélyeg, csak én nem tudtam. Senkivel nem beszéltem erről soha, fel sem merült bennem mint lehetőség.

Egyszer egy anonim alkoholista barátnőm említette egy beszélgetés során, hogy nemcsak náluk, de más függőségeknél is vannak tizenkét lépéses felépülő csoportok. A neten találtam egy ilyen csoportot, elmentem, és meglepődtem, mennyire normális emberek ülnek ott. Négy éve járok ilyen csoportokba. Végighallgattam a szexuális függőségre jellemző tizenkét pontot, és a tizenkét pontból tizenegy én voltam. Padlót fogtam, és innentől lett világos, hogy függő vagyok. Akkor kizárólag a pornót akartam letenni, évek kellettek, amíg rájöttem, hogy nemcsak pornófüggő vagyok, hanem szexfüggő is.

Felépülő társakat ismertem meg, akikkel támogatjuk egymást. Lejárni a gyűlésekre csak a kezdet, az még nem az igazi munka. Az igazi munka fokozatosan alakul. Az egésznek nem az a lényege, hogy valamit ne csináljak, hanem hogy átállítsam a saját működésemet – ezek a felismerések az elmúlt négy évnek köszönhetők. Sokan terápiára járnak, én inkább egy spirituális segítőhöz és más függő csoportokba kezdtem járni, bár nem vagyok vallásos. Elkezdtük feldolgozni a traumákat. Volt egy időszak, amikor jól voltam, de amint jött egy rosszabb időszak, a pornóval estem vissza. Most van másfél éve egy párkapcsolatom, amit össze se lehet hasonlítani az eddigiekkel. Viszonylag korán elmondtam a páromnak, aki rendkívül elfogadó volt. A pornó megvan még időnként, havonta-kéthavonta egy-egy óra, de ez már nem ámokfutás.

Az utóbbi években átalakult a viselkedésem, a gondolkodásom. Tudom kezelni az érzéseim, nem tudattalanul sodródom. Visszakaptam az önbecsülésem, a méltóságom. Nem külső emberektől, eseményektől várom, hogy betöltsék a bennem levő űrt; megtanultam szeretni magam és megadni magamnak, amire szükségem van.

Azt reméltem, a házasság majd megoldja a függőségemet, de csak folyamatos konfliktust okozott – Albert, 30 éves

12 éves kora óta függő, 17 éves kora óta küzd ellene aktívan, 29 éves kora óta tiszta. Tíz éve nős, apa, hívő keresztény.

Értelmiségi családban nőttem fel, tizenegy éves korom körül súlyos betegségben meghalt apukám. A gyerekkori magány és a gyász hatására tizenegy éves korom körül a számítógépes játék lett az egyik függőségem, aztán rábukkantam a pornóra, és tizenkét éves korom körül függő lettem.

A játék hosszú távú stabil érzelemelnyomás, menekülés, a pornó pedig intenzív, kisüti az ember agyát – akár napi két órám is elment vele. Ezek voltak a fájdalomcsillapítóim, amelyekkel folyamatosan szedáltam magam. Emlékeim szerint nyílt téma volt a pornó az osztályban a fiúk között, aztán terjedni kezdett egy home videó egy lányról a városban. Ekkor körülbelül tizennégy éves voltam, írtam neki, összejöttünk, ő is függő volt, és egy nyár eltelt úgy, hogy együtt is néztük a pornót. Aztán úgy tizenhét éves koromig nem volt senkim, és úgy éreztem, hogy kiüresedik az életem. Sulival, játékkal és pornóval teltek a napjaim, mint sok kortársamnak, és erősen romlani kezdtek a jegyeim.

Tizenhét éves koromban megtetszett egy lány, miatta mentem el egy protestáns gyülekezetbe, megnéztem egy istentiszteletet. Az ott tapasztalt nagy szeretet hatására elkezdtem egyedül járni a gyülekezetbe, és nem sokkal utána megtértem, azóta hívő keresztény vagyok. Ezután még inkább éreztem, hogy nem jó nekem a pornó, nem ad pluszt, csak a nullát tartom fenn vele vagy még azt sem. A Bibliából is tudtam, hogy nem kéne, Jézusnak vannak erre utaló mondatai. A megtérésem táján még naponta néztem pornót, és négy-öt órát játszottam számítógépes játékokkal. A megtérésem után elkezdtem rendesen tanulni és rendbe tenni az életemet. Sikeresen érettségiztem és alap-, majd mesterszakos diplomát szereztem.

A játékot viszonylag gyorsan sikerült abbahagynom, több évre teljesen letöröltem mindent, majd fokozatosan újrakezdtem. Ma heti néhány este egy-két órát játszom, nincs rossz hatása az életemre. A pornót viszont nem tudtam gyorsan feladni. A gyülekezetben lett egy barátnőm, és fiatalon összeházasodtunk. Nehezen mertem neki elmondani a függőséget, és amikor végül az eljegyzésünk körül elmondtam, egy rövid időre szakított velem, hogy megeméssze. Egy hónap után fel tudta dolgozni és összeházasodtunk. Azt reméltem, a házasság majd megoldja a függőségemet, de megmaradt, és csak folyamatos konfliktust okozott. Nagyon próbáltam abbahagyni, de nem ment, és mindig gyűlt, gyűlt, gyűlt bennem a feszültség.

Mivel függő voltam, nagyon rossz volt az önértékelésem, és arra gondoltam, hogy akkor legalább minden más téren legyek jó – jó apa, jó férj, hasznos tag a gyülekezetben –, átlag két hétig nyomtam terminátor-üzemmódban a szuperférj-szuperapát, kábé addig lehet ezt bírni, aztán visszaestem, majd kezdtem elölről még rosszabb önértékeléssel, még jobban kompenzálva.

Mostanra tizenhárom év aktív harcon vagyok túl, nagyon sok helyről szedtem fel információkat a függésről, de az első áttörés csak körülbelül öt éve volt, amikor találtam egy youtubert, akinek a videóiból és ebookjából sok gyakorlati dolgot tanultam arról, hogyan lehet kibírni pornó nélkül. A NoFap-mozgalomban (a fap szó jelentése kb. matyizás) férfiak próbálják abbahagyni a pornót. A módszer szerint 90 napnak kell szexmentesen eltelnie ahhoz, hogy ki tudj jönni a függőségből. Különböző módozatok vannak: easy mode, normal mode és hard mode. A hard mode 90 nap teljesen szexmentesen, a normal azt jelenti, hogy lehetsz nővel, az easy pedig megengedi a szexet és az önkielégítést pornó nélkül. Elhatároztam, hogy megpróbálom a hard mode-ot, és elsőre sikerült. Közben rendes elvonási tüneteim voltak: álmatlanság, vagy folyton azt álmodtam, hogy pornót nézek, szorongás, remegés, izzadás. Nekem a sport és a keresztény barátaim segítettek sokat, és a feleségemmel sokat javult a kapcsolatunk. De mivel nem dolgoztam fel a függőség hátterében álló traumákat, és nem igazán tanultam meg máshogy levezetni a stresszt, fél év után visszaestem.

A családunk számára aztán küzdelmes évek jöttek a Coviddal, nálam visszatért a terminátormód. 2021 őszén kijött az azt megelőző öt év stressze, kiégtem, és nagyon visszacsúsztam. A kiégéstől evészavaraim és néhány alkalommal pánikrohamaim voltak, ami nagyon megijesztett, attól féltem, hogy megőrültem. A visszaesésem a feleségemet is nagyon megviselte, már a váláson kezdtünk gondolkodni, pedig mindig nagyon szerettük egymást.

Végül eldöntöttem, hogy segítséget kérek. Egy keresztény lelkigondozóhoz kezdtem járni egy éve, azóta tiszta vagyok. A pornóval nem is foglalkoztunk, mert arról képben voltam, csak abban segített, hogy tisztába kerüljek a gyermekkorommal, hiszen az onnan hozott traumák táplálták a függőségemet. A gyerekkori magányomról sikerült két hónap alatt mindent a felszínre hozni és feldolgozni. Tagja vagyok egy országos önsegítő csoportnak, heti egyszer beszélünk Zoomon, és van egy WhatsApp-csoportunk is.

A kamaszkoromat apátiában töltöttem, a megtérésem óta viszont mindig túlteljesítettem, és nagy felelősség volt rajtam. Érdekes, hogy bizonyos szempontból most, hogy már nem vagyok függő, „rosszabb” apa vagyok, mert addig mindent megtettem a gyerekekért, hogy kompenzáljak, most meg már tudok határokat szabni. Az evészavar is egyre javul és pánikrohamom sincs egy éve. A feleségemmel, a barátaimmal, istennel, és saját magammal is jobb a kapcsolatom, mint valaha.

Kialakult bennem egy szemlélet, hogy vagyok én, és velem szemben mindenki más – Lőrinc, 19 éves

Nagyjából 6 éves kora óta pornófüggő, emellett videójátékokba és ételbe fojtotta a feszültséget. 16-17 évesen jött rá, hogy a pornó milyen hatást gyakorol rá, de eredményesen csak 2022 őszétől kezdte el felszámolni függőségeit. Szeptember 23-a óta tiszta.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy már hatévesen beírtam a keresőbe azt a bizonyos szót. Az idősebb testvéreim popkult-rajzfilmeket néztek, és itt nem a rajzfilmek a hibásak, hanem az én mentalitásom, hogy miket láttam beléjük. Ekkor még nem szexuális dologként gondoltam az egészre, de érdekelt.

Egyre mélyebbre kerültem a nyúl üregébe, és egy idő után már nemcsak valamelyik rajzfilm nevét írtam be a YouTube-ba, hanem kikerestem fordítóval, hogy mit jelentenek egyes szavak és azokra kerestem rá. Ekkor már iskolás voltam, és egy hatalmas, új világ nyílt ki előttem. Nem beszéltem róla senkinek, mert a családom és a szűkebb környezetem nem volt annyira nyitott. A szüleim hároméves koromban elváltak.

Az alsó tagozat végéig inkább csak néztem, aztán amikor gyűltek a párnám alatt a zsebkendőhegyek, már sejthették, hogy nem náthás vagyok. De senki nem beszélt erről otthon. Ha valakin látszott, hogy rossz napja volt, nem annyira volt szabad ezt kimutatnia a családunkban, vagy ha valaki dühösebben szólt vissza, általában megszólták.

Számomra a pornó és az önkielégítés talán valamilyen levezetés volt, és egy olyan hely, ahol az ember magára csukhatja az ajtót, és önmaga lehet. Ez ellentmondásosnak hangzik, de nálam szerintem a szexualitást, az érzelmeket és az intim együttlétre való hajlamot nyomta el az, hogy ennyire extrém dolgokat néztem. A szexualitásom nagyon eltorzult emiatt.

Felsős koromra aztán bedurvultak az események: napi rendszerességű lett a pornónézés, tovább tartott a folyamat, sokkal inkább bezárkóztam. Kialakult bennem egy szemlélet – amit most próbálok levetkőzni az iskolapszichológus segítségével –, hogy vagyok én, és velem szemben áll mindenki más. Egyre jobban megy amúgy, a cél, hogy egyre szociálisabb legyek. Úgy kell ezt elképzelni, mintha lett volna egy párhuzamos világom a magam szabályaival, és a pornós fantáziát bele tudtam szőni ebbe a világba. Sejtettem már akkor is, hogy nem úgy nézek pornót, mint a korosztályomban a többiek, akiknél a megélés volt fontos. A filmeknél nekem nem a meztelenség volt a lényeg, csak ennyit mondanék erről.

Amikor pornót néz az ember, máshogy telik az idő, és ahogy Einstein is mondta, az idő relatív. Voltak olyan helyzetek, hogy reggel leültem, és amikor végeztem, azt vettem észre, hogy totál szétizzadtam magam, tele vagyok papírzsebkendő-maradványokkal és már besötétedett. Ez általában hétvégén volt, vagy az online oktatás alatt. Ez úgy zajlott, hogy jött egy katt, amit triggernek neveznek, és gondoltam, jó, akkor leülök és nézek – és vagy öt perc lesz az egész vagy megint besötétedik.

Kilencedikes vagy tizedikes lehettem, amikor éjfél után végeztem a dolgomat, és az ejakulációnál szívfájdalmat éreztem, ez eléggé megijesztett. Előtte is éreztem már ilyet, csak nem ennyire durván. Korábban is sejtettem, hogy ez valószínűleg nem a legegészségesebb dolog, de akkor volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy ez ellen már tenni kéne. Akkor még nem tudtam, hogy van olyan, hogy pornófüggőség, csak annyit írtam be a keresőbe, hogy „hogyan kell leszokni egy rossz szokásról?”, a telefonom rögtön a pornóra asszociált, és rátaláltam három leszokásról szóló YouTube-videóra. Ezek a videók segítettek megérteni az egészet, és átformálni arra az agyamat, hogy ez rossz.

Eleinte egyetlen nap sem ment pornó nélkül. Aztán tavalyelőtt novemberben vonatbalesetben meghalt egy általános iskolai osztálytársam. Az egy olyan pillanat volt, amikor azt mondtam magamnak, hogy mostantól minden más lesz. Nyilván nem lett más, de szerintem hatott arra, ami most van. Abban az évben letettem a szakvizsgámat is, így rengeteg stressztől megszabadultam. Végül a tavalyi nyár is úgy telt, hogy mindennap néztem pornót, és nem érdekelt semmi.

Hatalmas löketet és erőt adott, hogy 2022 szeptemberében új iskolába kerültem és új embereket ismertem meg. Az iskola első napjától kezdve majdnem húsz napig bírtam pornó nélkül. Ekkor volt egy visszaesés, de onnantól mostanáig nem néztem pornót. Borzasztó nehéz volt az elején, pánikrohamaim voltak, és voltak jellegzetes magzatpózba összehúzódós, falkapargatós élményeim is. Volt holtpont is, de most már száznegyven napon is túlvagyok, és rengeteg minden változott: a magabiztosságom sokat nőtt, elmúltak a szívfájdalmaim, a hajam is sokkal jobb állapotban van. Szokták mondani, hogy a tesztoszteronszint is megnövekszik, így edzeni is sokkal jobb. Már nem fantáziálok pornóról, viszont ha hirtelen sok stressz ér, akkor jön egy ilyen pavlovi reflex, hogy ahhoz kellene nyúlnom.

Nem érzem most úgy, hogy vissza tudnék esni, mert nekem nagyon sokat segített, amikor beleálltam a fájdalmas dolgokba, például, amit meséltem: amikor csak feküdtem magzatpózban és kapartam a falat.

Nagyon szerettek a többiek, de képtelen voltam felismerni a határaimat és másokéit – Dávid, 33 éves

5 évesen fedezte fel az önkielégítést, 11 évesen társult ehhez a pornó. Felnőttként 12 évig külföldön élt, korábban több nyelven szerkesztett blogot a pornófüggőségről. Egyéb függőségek mellett 24 éves kora óta küzd tudatosan a pornóhasználat ellen. Házas, gyerekei még nincsenek.

Kelet-Magyarországon laktunk egy kis településen. Négyéves voltam, amikor anyám elment három hónapra egy külföldi tanulmányútra, amiről utólag tudom, hogy kötődési traumát okozott nekem. A szüleim nem készítettek fel minket erre; egyik nap még ott volt anya, másnapra eltűnt. Ebben az időszakban nagyon meghíztam, amiből egy húsz éven tartó viszály lett a szüleim között és köztem. Tizenkét évesen száz kiló voltam, a főiskola harmadik évére száznegyvenhét kilóra híztam. Az apám nagyon mélyen traumatizált ember volt, négy és tizennégy éves korom között vert, és ilyenkor teljesen kikapcsoltam magam, de nem tudott megzabolázni.

A szüleimnél nem voltak meg azok a készségek, amelyek a gyerekeikre való ráhangolódáshoz szükségesek, ezért megtanultam kreálni magamnak egy biztonságos világot, amit a túlevéssel és az önkielégítéssel értem el. Az önkielégítés abszolút primer dolog volt nálam a feszültségoldásban. Ez a két szokás vált az érzelemkezelésem alapjává. Van olyan emlékképem, hogy ötévesen végzek önkielégítést, és hét-kilenc éves koromban már voltak erotikus álmaim. Már második osztályban tudtam úgy önkielégíteni a padban, hogy senki nem vette észre, akár naponta többször is.

Tizenegy évesen láttam először pornót, ehhez jöttek felső tagozatban a szextelefonok és a pornóújságok – párszor lett is botrány a harminc-negyvenezer forintos telefonszámlákból. A gimis öt év volt a mindenem; és ez az időszak pont egybeesett az internet elterjedésével, ezért ott a pornófüggőség és a szexfüggőség csak romlott. A kollégiumban mindenki nézett pornót, én pedig mindenkit a szexről kérdezgettem. Nagyon szerettek a többiek, de képtelen voltam felismerni a határaimat és másokéit. Rossz tanuló voltam, fékezhetetlen és nyughatatlan, nem tudtam fókuszálni, több tanár ki akart rúgni, de végül leérettségiztem.

Tizenhét évesen szívtam először füvet, ami nálam eszkalálta az evést és a pornót is. A koliban a fiúk között a főiskolán is alaptéma volt a pornó, egymásnak is ajánlgattunk filmeket. A főiskola harmadik évére lettem száznegyvenhét kiló. Évekig az evéssel való küzdelmem volt a család elsődleges témája, a szüleim mindent megpróbáltak Schobert Norbi ducitréningjétől kezdve a többhetes kórházi kényszerdiétákig, de semmi nem használt. Valójában annyira eggyé vált az identitásom a kövérséggel és a kövérség témájával a négyéves korom óta tartó „fogyasszuk le Dávidot!” családi mozgalom következményeként, hogy csak huszonhárom-huszonnégy éves koromban kezdtem el rádöbbenni, hogy más is vagyok, mint a kövérség.

A gimiben és a főiskolán is volt barátnőm, aztán a főiskola után Berlinbe költöztem, és 2010–2011 környékén szociálpedagógusként dolgoztam szenvedélybetegekkel; ekkorra már elhatalmasodott rajtam a pornó, a bulimia, és egyre több füvet szívtam. Különböző érzéstelenítők összeadott mintázata voltam. A bulimia és depresszió miatt az ottani háziorvos beutalt pszichológushoz, akinek mondtam, hogy szerintem gondom van a szexualitással és a pornóval, de ez még nem hozott nagy felismerést. Emellett nagyon barátságos voltam mindenkivel, mert nagy volt bennem a megfelelési vágy.

Az aha-pillanatot egy 2010-es Index-cikk hozta el nekem, ami a pornófüggőségről szólt. Addig a cikkig nem merült fel bennem, hogy gond lehet, hogy a feszültség könnyen fordul át nálam szexuális izgatottságba, mivel annyira azonos volt velem. A cikk alapján rájöttem, hogy pornófüggő vagyok. Akkor épp az üdvhadseregnél dolgoztam, beültem egy teammeetingre, és minden kollégámmal közöltem ezt a felismerést, ami jól mutatja, hogy akkor még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mit jelentenek a határok. Féktelen voltam. Később a testvéreimnek is elmondtam. A külföldi feleségemmel tizenhárom éve vagyok együtt, 2012–2013 körül mondtam el neki is, hogy túl sok pornót nézek, ami sok szempontból olyan, mint a megcsalás. Nem tudta, hogy ez pontosan mit jelent, hogy mekkora ennek a jelentősége, de az elmúlt években ő is szenvedett emiatt. Az őszinteségünk miatt egyébként a mai napig nagyon jól működik a kapcsolatunk, és nagyon támogatjuk egymást.

2016 végén kiégésszerű tünetekkel két hónapra terápiás otthonba kerültem – ez fontos állomás volt a gyógyulásomban. Ott már téma volt a pornófüggés, és diétaprogramon is voltam, onnantól kerültek felszínre a gyerekkori traumák. Azóta szabadúszom, 2020 óta Budapesten élünk. Sokat kínlódtam és kínlódom a traumáimmal, aminek az egyik kifejeződése a függőség. Az elmúlt fél év volt a legfontosabb a gyógyulásom szempontjából: traumafeldolgozásban vagyok és olyan terápiába járok, ami a testet is bevonja. Rájöttem, hogy engem a hosszú időn át fennálló testtagadás akadályozott meg abban, hogy tényleg abba tudjam hagyni ezt a dolgot.

Csatlakoztam a nofap-mozgalomhoz (lásd Albert története), és amikor hard mode-ot választottam, másfél-két hónapos tisztaságoknál nagyon erős mentális összezavarodottság, rémálmok, disszociáció (például testenkívüliség, nem ismertem meg magam a tükörben) jelentkezett és random hangokat hallottam. A testmozgás és kényszeres önfejlesztés – meditáció, reggeli rutin, olvasás, naplózás – segített valamennyit ekkor, de az egészet nem tudtam kezelni, hiszen megvontam magamtól azt az eszközt, ami addig megnyugtatott és érzéstelenített.

A leghosszabb pornómentes időszakom kábé három hónap volt. Régen öt-hat óra volt a napi átlag pornófogyasztásom, most, mondjuk, háromhetente maximum egy-két óra. Erősen blokkolom a gépemet, felnőtt szűrő van minden eszközömön, és ha olyan dologra keresek rá, ami necces, akkor azonnal megy egy mail a feleségemnek. Másoknak azt szoktam tanácsolni, hogy ne a párodat vond be, inkább valaki mást. De ha másnak mennének az értesítések, annak rám semmi hatása nem lenne; a feleségem az egyetlen, akit teljes szívemből és lelkiismeretemből meg akarok kímélni a pornóhasználatomról szóló értesítőüzenetektől, ezért nem keresek semmi ilyesfélét az eszközeimen, hogy semmiképpen ne kapjon ilyen üzeneteket.

A legnagyobb küzdelem számomra az egészben az, hogy mi marad belőlem, ha a pornó és a túlevés eltűnik az életemből. A legnagyobb kihívás, hogy megtaláljam magam ezek nélkül. Szerintem a történetem alapján tudok segíteni másokat, ezért is alapítottam egy önsegítő csoportot, és bár nem örülök ennek a tapasztalatnak, ez jutott nekem.

Sem én, sem a többiek nem azért nézünk pornót, mert perverz állatok vagyunk, hanem az önsegítés formája ez nálunk. Mindig a pornó negatív hatásairól van szó, arról, hogy miért annyira rossz nekünk a használata; pedig könnyebb úgy megszabadulni a pornótól, ha elfogadod, hogy az életed része volt, és azt is, hogy min segített át téged, miért volt rá szükséged; más szóval, hogy miért volt jó neked. Az akaraterő hasznos tud lenni, de hosszú távon nem az fogja megoldani a problémát, mert nem az akaratgyengeség tart benne a függésben, hanem az a testi és/vagy érzelmi feszültség, amit a pornóhasználattal, vagy bármilyen más függőséggel próbálunk kioltani.

Már annyira tele volt a lelkem teherrel, nagyon örültem, hogy megoszthatom valahol – Adél, 29 éves

Önkielégítés-, fantázia- és pornófüggő, szexuális anorexiás, azaz kerüli a szexuális intimitást, amitől tart is. Úton van a leszokás felé.

Az egész egy nyáron kezdődött, amikor hatéves voltam. Egy focipályán fociztam a többi gyerekkel, és egy nálam idősebb fiú a végén elküldött mindenkit, és mondta, hogy csak én maradjak. Azt hittem, hogy majd megdicsér, milyen jól focizom vagy ajándékot ad, de azt kérte, hogy feküdjek oda, toljam le a nadrágomat. Emlékszem, hogy nemet mondtam, aztán hogy ruhástul rám feküdt, és mozgott rajtam. Valahogy tudtam, hogy ez nem helyes dolog. Azóta is hallom a fiú hangját a fülemben.

Még ugyanezen a nyáron ültem kint otthon, és arra gondoltam, hogy én is keresek valakit. Egy családhoz mentem, ahol volt egy nálam egy évvel fiatalabb fiú, akivel egy üres építkezésre mentem, és letoltam a nadrágomat, és ott történt valami, amit behatolásnak lehet nevezni. Az egyik unokatestvérem megtudta ezt, és sokáig azzal zsarolt, hogy ha nem úgy játszom, ahogy ő szeretné, elmondja a szüleimnek.

Már akkor fantáziáltam helyszínekről és a szexualitásról, de nem olyan mélyen, mint most. Gondolkodtam, hogyan lehet ezt egyedül csinálni, és egyszer észrevettem, hogyan jó nekem. Innentől kezdve folyamatosan önkielégítést műveltem, ahol csak tudtam és amikor nem láttak a szüleim. A testvérem néha rajtakapott, de nem okozott neki nagy tragédiát.

Sokat kezdtem fantáziálni szerelmi dolgokról. Nyolcéves koromtól egy keresztény egyházhoz tartozunk. Anyukám mindig azt mondta, hogy a fiúkkal lehet beszélgetni, de mást nem, és ez beégett a fejembe, mert mindig adtam az idősek szavára, mindig jó akartam lenni. Pornót kábé tizenkét évesen láttam először az unokatestvéreimnél, akik áthívtak, amikor nem voltak otthon a szüleik. Ez annyira beégett, hogy most is pontosan fel tudnám idézni, amiket akkor láttam.

A fejemben lévő szerelmi gondolatokra és képekre önkielégítettem. Az iskolában soha nem csináltam, és olyan helyeken sem, ahol megláthattak; de hétvégén reggeltől estig. Ha valami stressz, szomorúság, bánat ért, akkor a stresszoldásra használtam a fantáziát és az önkielégítést – mindez akkor még nem volt tudatos bennem.

Már nem tudom, mikor kezdtem rendszeresen pornót nézni, de főiskolás koromra már biztos, hogy le is töltöttem videókat, tároltam is, de aztán letöröltem azokat, nehogy kiderüljön. Ez ekkor még csak leszbikus pornó volt, szerintem azért, mert mivel az apukám nagyon agresszív volt, és az anyukámat sokszor megverte, az volt bennem, hogy a férfiak bántják a nőket. Most már nézek férfipornót is, de sokáig undort váltott ki belőlem. Észrevettem, hogy idővel egyre több és más kell, váltogattam, keresgéltem, mi tetszik. Később már nem tűnt olyan ijesztőnek, amit láttam, és így mindig eggyel durvább videó következett. Apránként vesztettem el a kontrollt.

Volt időszak, amikor azt gondoltam, hogy talán leszbikus vagyok, és nagyon megijedtem, hogy akkor mi van. Akkor kezdett kirajzolódni, hogy mégse vagyok az, amikor rátaláltam egy szexfüggő csoportra, és rájöttem, hogy ez egy progresszív betegség, és idővel csak rosszabb lesz.

Soha nem volt párkapcsolatom, soha nem volt még igazi szexuális élményem, igazából félek, hogy egy ilyen helyzetben bántani fognak vagy elutasítanak, hogy kiszolgáltatott vagyok, és hogy hogyan érezném magam utána. Egyelőre csak néha jut eszembe, hogy ki akarom próbálni nővel vagy férfival. Fogalmam sem volt arról, hogy szexuális anorexiás is vagyok, mindez csak sokára vált számomra világossá. Most már tudom, hogy ez számomra az intimitáshoz szükséges közelség és mély bizalom elkerülését jelenti. Nagyon vágyom rá sokszor, de nem teszek mégsem semmit ennek érdekében. Mindig is igyekeztem távol tartani magam a kapcsolódásoktól, férfiaktól, mert félek.

Már tizenéves koromban megjelent bennem a szégyen és bűntudat, próbáltam leállni az önkielégítéssel és a pornóval is, de nem jött össze, és emiatt nagyon sokat sírtam. Azért is bántott, mert ez az egész elszakít istentől. Aztán tizennyolc éves koromban egy hónapra sikerült leállnom, de visszaestem, kábé tíz évvel később újra megpróbáltam, imádkoztam, korán felkeltem, imádkoztam, bevetettem az ágyat, és egész nap imádkoztam vagy énekeltem, a munkahelyemen is, amikor lehetett. Este, ha jött a bekattanás, akkor is imádkoztam.

A bekattanásnak nálam vannak előzetesen jelei, általában megelőzi valamilyen körülmény: stressz, szomorúság, magány, és mivel ezeket nehezen tudom kezelni, egyszer csak ellenállhatatlan vágyat érzek rá, hogy ne érezzem a szomorúságot és a fájdalmat.

Soha nem mertem másnak beszélni erről, a gyülekezetben sem, mert szégyelltem. Keresgéltem a neten, hogy kell kigyógyulni, jött a tagadás, hogy á, én biztos nem vagyok se pornó-, se szexfüggő. Aztán három hónap absztinencia után újra visszaestem, jött a szégyen, a bűntudat, keservesen sírtam, beszéltem istenhez, hogy mindig csak egyedül vagyok ezzel az egésszel. Végül három évvel ezelőtt megtaláltam egy szexfüggő csoportot.

Akkor Pest közelében dolgoztam, elmentem hozzájuk, és már a második megosztás (a tagok osztják meg személyes történeteiket egymás között) után tudtam, hogy jó helyen vagyok, és hogy nem fognak lenézni és megvetni. Nekem addigra már annyira tele volt a lelkem teherrel, nagyon örültem, hogy megoszthatom valahol. Nagyon kedvesek voltak a társak, azonnal befogadtak, kezdésnek csak egy hét mentességet javasoltak, de nem bírtam ki.

Nekem a fantáziálás és az önkielégítés leállítása a legnehezebb, a pornó attól függ, hogy mennyire vagyok bekattanva, bár a pornónézés nálam csak nőtt az évek során. Én még aktív függő vagyok, de tettem lépéseket: tizenkét lépéses csoportba járok online, ahol az első négy lépésig jutottam nagyjából.

Korábban a segítő szakmában dolgoztam, most éppen nincs munkám. Itthon vagyok a szüleimnél, és sajnos az egész napomat átszövi ez az egész. A munkahelyemen nem így volt, mert a munka elvonta a figyelmemet. Most egyszerre több videót meg szoktam nyitni, és órákig nézem azokat.

Csak a mai nap akarok józan lenni, a holnap problémáját nem ma kell megoldanom – Kornél, 35 éves

Meleg férfi, felépülő szex- és pornófüggő, erős impulzusfüggőséggel. Hosszú évek kicsapongó életformája után 3 éve került mélypontra, totális ürességet érzett. Pszichológushoz fordult és elkötelezetten látogat felépüléssel foglalkozó csoportokat is. Egy dunántúli megyeszékhelyen él.

Van a szexuális érésnek egy korai időszaka, ami nagyjából az iskolába járással lezárul. A gyerek érdeklődik a saját és a társai testének hasonlóságai, különbözőségei iránt. A családunkban ez tabutéma volt, éreztem, hogy erről nem szabad beszélni. Ez az időszak nálam nyitva maradt, ötéves korom óta kíséri az életemet.

Anyám alkoholista volt, ötvenévesen meghalt, apám társfüggő. Figyelmet, gondoskodást nem igazán kaptam, szeretetet is csak mértékkel. Mindezek ellenére nem mondanám, hogy rossz vagy sanyarú gyerekkorom lett volna, inkább csak gyakran voltam kétségbeesett, és szorongtam.

Amikor tizenévesen önkielégíteni kezdtem, az megijesztett. Az első néhány orgazmusom elég kellemetlen volt. Sokáig azt hittem, hogy ez a hirtelen felfokozódott nemi érdeklődés azért van, mert a fiúkhoz vonzódom. Szabadulni akartam a vonzalmaimtól és próbáltam inkább lányokra gondolni, később pedig velük ismerkedni, de nyilvánvalóan az erős tagadás, miszerint „én nem vagyok buzi”, hatással volt a személyiségemre, önbizalomhiánnyal vagy annak túlkompenzálásával küzdöttem, és így nem voltam túl megnyerő egyik csapatban sem.

Akkoriban nem volt internet, az ember a fantáziájára kellett, hogy hagyatkozzon. Szerencsésebb esetben le tudtam nyúlni a felnőttektől egy-két szexlapot, vagy egy NDK-s pornófilmet, amit aztán a fél falu tinédzserei nézegettek péntek délutánonként, hátizsákjukat gondosan az ölükbe szorítva.

Érettségi után coming outoltam, nem volt nagy meglepetés, és hála istennek cirkusz sem volt belőle, bár nem örült neki mindenki, és azt kell mondjam, hogy előtte és azt követően is elég sok inzultusnak voltam kitéve. Ugyanakkor ez a lépés elindított az ismerkedés útján is. Hozzáférhetővé vált az internet, a társkereső oldalak, a szexchat és a pornó. Eleinte pár intim képcserében kimerültek a dolgok, de aztán emelkedett az ingerküszöb. Teljesen rácsavarodtam az ismerkedésre, de hiába lettek párkapcsolataim, megmaradt az igényem mások figyelmére, hódolatára. Ezt az intellektusommal tudtam legkevésbé felébreszteni, szinte mindenkit csak a testem érdekelt.

Hamar megtanultam, kire hogyan kell hatást gyakorolni, nagy manipulátor lettem. Izgalmas volt több vasat tartani a tűzben, a páromnak előadni az ártatlant, míg a haveroknak kérkedni azzal, mekkora macsó vagyok. Természetesen egyre gyakrabban lebuktam, begyűrűztek a hazugságspirálok. Hiába akartam megváltozni, nem ment.

Fogadkoztam, esküdöztem önmagam és a párom előtt is. Ugyanazon az elven működtem, mint az anyám: megesküdött, hogy soha többet nem iszik, aztán fizetéskor úgy kellett kihalászni valamelyik árokból.

A párkapcsolataim valamelyest gátat szabtak annak, hogy totális kontrollvesztés történjen az életemben. 2015-ben, amikor egy sokéves egyedülálló időszak következett, ez a külső moderáló tényező megszűnt. Inni, cuccozni kezdtem, egyre több szexuális kalandom lett, reggel és este pornóval adtam keretet a napnak, és fokozatosan megszűnt az igényem arra, hogy valamit azért tudjak az aktuális partneremről. Legalább a nevét. Teljesen elutasítottam a kötődést, mert tudtam, hogy képtelen vagyok a hűségre.

Úgy kell elképzelni a függőséget, mint egy pókhálót: eleinte csak az élet egy sarkát fedi be, de ahogy elkezd kiterjedtebbé válni, úgy szövi át az élet egészét. Például az alkoholista egy idő után inni fog munkaidőben is, a pornófüggő pornót fog nézni vezetés közben, a szexfüggő meg azt mondja, hogy haza kell ugrania, mert rosszul van az anyja, de valójában elmegy kefélni egy családos emberrel, vagy ha ez épp nem jön össze, akkor nonstop szervezi a találkozóit. A szexfüggőség nem azt jelenti, hogy valaki reggeltől estig szexel, hanem hogy kényszeresen ezzel foglalkozik. Mondjuk, több vasat tart a tűzben a neten, egyfolytában nyomkodja a telefonját. Nálam ez történt.

A párkapcsolataimra nagyon rossz hatással volt a pornográfia. Mivel elsősorban impulzusfüggő vagyok, az, hogy mindig ugyanazzal az egy emberrel szexeljek a négy fal közt, unalmas volt. És hogy lehet az ember úgy gruppenszexben, hogy nincs benne? Hát úgy, hogy bekapcsolja a pornót, és azt nézi. A párommal is úgy tudtam jól szexelni, hogy közben valami filmet néztünk.

Amikor egyedülálló lettem és az évek során elvesztettem a kontrollt, mélypontra kerültem. Ez egy olyan több hónapos időszak volt, amiben addig nem volt tapasztalatom. Korábban a szégyen, bűntudat, és értéktelenség érzései nehezedtek rám, ha rosszul voltam, de ekkor ürességet és totális közönyt éltem meg. A régi technikák, mint az ivás, a pornóhasználat vagy a szex már nem váltak be, nem adtak enyhülést. Ekkor fordultam segítségért.

Korábban egy véletlen során a neten rátaláltam egy tizenkét lépéses programra, amelyben elolvastam a szexfüggőség jellemzőit. A-tól Z-ig egyezett minden. Akkor még tagadásban voltam, csupán fellélegeztem, hogy oké, akkor ez egy függőség. A mélypontom idején kezdtem önsegítő csoportokba és pszichológushoz járni. Szinte azonnal tapasztaltam némi javulást, néhány hónap után pedig számottevően jobb lett az állapotom. Tudtam, hogy ez nem egy folyamatos felfelé ívelő állapot lesz, többször vissza is estem. Ennek ellenére lett egy párkapcsolatom is, nagyjából egy évig tartott. Már közben elkezdtem megzuhanni, de onnantól, hogy vége lett, totális ámokfutás következett, és most sem tudom megmondani, hogy ezt hogyan sikerült megfékezni néhány hónapja, amióta absztinens vagyok. Most „csak a mai nap” akarok józan lenni, nem kiélni, a holnap problémáját nem ma kell megoldanom. Ha ma józan maradok, akkor a holnapot könnyebb megalapozni.

A pornófüggésben a totális megvonásra törekszem, míg a szexet egy párkapcsolaton belül szeretném értelmezni. Nem ismerkedem, mert még nem állok rá készen, és eldöntöttem, hogy nem létesítek érzelemmentes szexuális kapcsolatokat. Keresem az örömöket az élet más területein és igyekszem nem a hiány, hanem az ezzel kapcsolatos bőség állapotában élni.

Pornófüggés a szexuálpszichológus szemszögéből

A beszélgetések után megkerestünk egy szexuálpszichológust is.

„Általában az emberek a pornófüggőséget azonosítják azzal, hogy valaki sok pornót néz, pedig a pornófüggés nem a pornóval töltött sok időt jelenti – oszlat el rögtön egy tévhitet a témában Füredi Krisztián szexuálpszichológus, pornófüggés-szakértő. – Van olyan, amikor valaki egy élethelyzetben jelentős időt tölt pornónézéssel, de ez mégsem okoz függőséget. Pornófüggőség esetén a személy nem akarja vagy nem tudja kontrollálni a pornóval töltött idő mennyiségét még akkor sem, ha érzékeli a pornó káros hatásait.”

A szakember szerint a negatív hatások jelenthetnek testi, lelki, párkapcsolati vagy társas problémákat is. Praxisában gyakran találkozik a pornófüggőség problémájával, sokszor úgy, hogy kifejezetten ebben kérnek tőle segítséget, de az is gyakori, hogy szexuális vagy párkapcsolati problémákkal keresik fel és nem is gondolják, hogy a háttérben a pornóhasználat áll.

A fenti történetek is ezt mutatják és a szexuálpszichológus is azt tapasztalja, hogy a pornófüggőségben élőkre sokszor jellemző, hogy már a pornónézés gondolata, terve is szexuális izgalommal jár, a használata pedig megnyugvást okoz. A pornóval töltött idő sokszor egyre hosszabbá és gyakoribbá válik és így az adott ember a feladatait (például munka, tanulás) és az emberi kapcsolatait is elhanyagolja emiatt – erről is volt szó a cikkben.

„A pornó egyszerre okoz megnyugvást és izgalmat, amely nagyon hatásos kombináció. Egyszerre okoz jelentős örömet, és közben tompítja a lelki fájdalmakat, a stresszt, az élet problémáit. Intenzív inger, amely nagyon kellemes és közben a személy minden fájdalmát, magányát és sebezhetőségét elfelejtheti, így többszörösen vonzó és rabul ejtő” – magyarázza Füredi. Mint mondja,

a jelentős pornófogyasztás olyan idegrendszeri, biokémiai folyamatokhoz vezet, amelyet az érintett ember további pornófogyasztással tud csak fenntartani.

De miért lesznek egyes emberek függők, míg mások nem?

„A pornóra leginkább okozatként érdemes tekinteni, tehát lelki folyamatok alapozzák meg az egyén sérülékenységét a függőségre, jelen esetben a pornófüggésre. Sokféle sérülékenység alapozza meg azt, hogy valaki beleessen a pornófüggőség csapdájába”, mondja, majd néhány jellemző példát említ:

• Sebezhetők e tekintetben azok, akiket trauma ért, amelynek a fájdalmát nehéz tompítani. A pornó megteszi ezt.
• Sérülékenyek a depresszív emberek, például azok a fiatalok, akinek negatív az önképük, nehezen alakítanak ki kapcsolatokat, szoronganak a társas helyzetektől. Ők könnyebben válnak izolálttá. Számukra a pornó pótolja az emberi kapcsolatokat és az intimitást, amelyekben így még kisebb eséllyel szereznek jártasságot, amely így még jobban a pornó rabságában tartja őket.
• Sebezhetők a stresszreaktív emberek is, akik a stressz, a szorongás és a rossz érzések tompítására használják a pornót, akik nem tudnak mit kezdeni a negatív érzéseikkel. Számukra a pornó megnyugvást ad, eszközül szolgál. Ennek hatására még kevésbé találnak más módokat a szorongásaikkal való megküzdésre, így a pornó tompítja a problémákat, de a valódi megoldás kialakításának a gátja is egyben. Mindeközben a pornóhasználat észrevétlenül függőséggé válik.

Mivel a pornó hatása idővel csökken, az említett hatások eléréséhez az adott embernek egyre több, egyre intenzívebb szexuális ingerre van szüksége a vágyott egyensúlyi állapot eléréséhez. A szexuálpszichológus szerint sokszor épp ezért fullad kudarcba a leszokási kísérlet: mert

a pornóról lemondva nem csupán izgalmas dolgokat kell maga mögött hagynia az embernek, „hanem az érzelmi egyensúly megteremtésének a lehetőségét veszti el, ami nagyon fájdalmas és ijesztő”.

Füredi Krisztián szerint kellő segítséggel ugyanakkor ki lehet szabadulni a pornófüggés csapdájából, de ehhez személyes erőfeszítésre van szükség, és érdemes a témában járatos pszichológushoz fordulni segítségért. Mindkettőre és a kettő kombinációjára is számos példa akad az előbbi történetekben.

A fenti beszélgetések során kiderült, hogy a család vagy az ismerősi kör sok esetben nem tud megszólalóink függéséről, ezért valamennyi beszélgetőtársunk nevét álnevekre cseréltük, ahol pedig a személyiségi jogok érdekében szükséges volt, néhány olyan apró életrajzi elemet is megváltoztattunk, amelyek alapján megszólalóink könnyen beazonosíthatók lettek volna. A történetekben azonban nincs kitalált elem.