Válni indultunk a terápiára, de végül a nyitott kapcsolatnál kötöttünk ki

„Azon kívül, hogy mi poliamorok vagyunk, és van a férjemnek barátnője, nekem pedig barátom, randizhatunk, flörtölhetünk másokkal, azon kívül teljesen átlagos házaspár vagyunk. Beleillünk a nagykönyvbe. Ha bemennél a gyerekeim iskolájába, és megkérdeznéd a tanár néniket, akkor mindenki azt mondaná, hogy ez egy tökéletes, monogám házasság, és mindenki ilyen kapcsolatról álmodik. Ez látszódik kívülről” – kezdi Anna, aki férjével nem a pusztán szexuális szabadságot megengedő nyitott kapcsolatban, hanem annak extrább változatában, poliamor kapcsolatban élnek, amiben az érzelmi kötődés, a párhuzamos párkapcsolat is engedélyezett.

Anna azt mondja, szerinte nem húzható meg ilyen éles határvonal (csak szex, illetve szex plusz érzelem) a két kapcsolódási forma között, mert „bármennyi nyitott kapcsolatot láttam, az az igazság, hogy ha valakivel rendszeresen találkozgatsz, akkor egy ponton ott megjelennek az érzelmek”.

Ő huszonegy volt, amikor megismerte a későbbi férjét, aki akkor huszonhat éves volt. Úgy fogalmaz, előtte kapcsolati anarchistaként élt, nem voltak igazán monogám viszonyai, „nem voltam sem feleség-, sem barátnő-alapanyag. A kizárólagossággal mindig gondjaim voltak. Hiszen lehet több nagyon jó barátunk, lehet több gyerekünk, több testvérünk, egy csomó minden, de szerelem az csak egy lehet egyszerre, mert ezt mondják. És ezenkívül kötődhetek mással érzelmileg, ha monogám kapcsolatban vagyok, lehetnek mély beszélgetéseink, megölelhetek, megpuszilhatok bárkit, de csókolózni vagy mélyebbre menni az intimitásban nem lehet, mert hogy ott van egy fal. Én ezt mindig is nagyon mesterségesnek éreztem, de elfogadtam, hogy mások ezt tartják normálisnak, így kell élni. És akkor eldöntöttem, hogy most megpróbálom a monogámiát. Aztán olyan jól sikerült, hogy tizenegy év lett belőle”.

Anna kétgyerekes anya volt már, amikor hat évvel ezelőtt a poliamoriáról olvasott – előtte nem tudta, hogy létezik úgynevezett etikus nonmonogámia. A kifejezés akkor újra és újra szembejött vele a médiában, és ez akkor nem véletlenül hatott rá ennyire: addigra már kilenc hónapja szerelmes volt valakibe.

„Folyamatosan őrlődtem, hogy nem kaphatom meg azt a férfit, tehát el kell felejteni. De azt meg nem akartam, viszont akkor meg kellett volna csalnom a férjemet, viszont azt nagyon méltatlannak éreztem volna. Emellett borzasztó volt elképzelni, hogy lehet az életemnek egy olyan része, eseménye, amit nem tudok a férjemmel megbeszélni. Titkunk lett volna.”

Márpedig az ilyen titok törvényszerű velejárója, hogy amiatt rejtegetnünk kell személyiségünk, identitásunk egy részét, és ahogy erről egy korábbi cikkünkben írtunk, ez a legnagyobb kár, amelyet egy titok okozhat.

„Fájdalmat okozni és hazudni viszont nem akartam neki, annál sokkal jobban szeretem és tisztelem. És akkor maradt még az, hogy akkor elválok tőle, és megpróbálom az új pasival. De az meg elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne ébredjek vele, ne nevessünk többé együtt, ne feküdjek le vele” – sorolta a lehetőségeket Anna, aki egyébként férjével addigra már megosztotta, hogy szerelmes valaki másba, és azt is, hogy nehezen tud ebből az állapotból kikeveredni.

„Emlékszem, amikor 32 évesen ültem a nappaliban hajnalban és zokogtam. Bent volt a hálószobában a tökéletes családom a férjemmel, a két gyerekkel, a ház, az autó. Minden megvolt, amiről mások csak álmodnak, és tetejébe a házasságom sem volt rossz. Nem veszekedtünk sokat, de egy kicsit igen, a szex is jó volt. És azon gondolkodtam, hogy ha minden jól megy, akkor életem utolsó első csókját 21 évesen kaptam meg. És akkor innen kezdve leéljük az életünket, szépen megöregszünk egymás mellett, tervezzük a családi nyaralásokat – láttam az egész életemet előre, ami tökéletes, de bocs, egy kicsit unalmas. Közben meg még tök fiatalok voltunk, én 32, a férjem 37. Csomó ismerősöm még csak ilyentájt jött össze azzal, akivel gyereket vállalt.”

Akkor sokat beszélgettek arról, hogy hiányzik-e valami a kapcsolatukból, de végül arra jutottak, hogy nem. „Az első beszélgetésnél, amikor feljött a poliamoria, és hogy ez mit jelent és milyen jó lenne, akkor ő azt mondta, hogy »ez nagyon érdekes, nekem tuti nem menne«”. A férje végül belement a nyitásba. Egyrészt azért, mert azt vették észre, hogy számos kapcsolatukban falakat építenek maguk köré attól félve, mi lesz, ha valaki többet akar – és azért is, mert fiatalon jöttek össze, és hitték, hogy lehet még jobb is az életük, nem kell elhagyni a lángolást, az izgalmat, a kezdeti kapcsolati energiákat, és hogy ez sikerülhet úgy is, hogy együtt maradnak. Őket, mondja Anna, nem a szex mozgatta, hanem az érzelmi töltet.

A nyitás utáni első év volt a legnehezebb. Az elején rengeteget beszélgettek, irányvonalakat, temérdek szabályt hoztak maguk és egymás védelmében. Konfliktusaik voltak, de hogy érzékeltesse, mennyire nem voltak vészesek, Anna azt mondja: a járványidőszak az életükbe több problémát hozott, mint a kapcsolati nyitás, mert különböző véleménybuborékban voltak.

Az alapvetéseik egyike, hogy a szülői szövetségük mindennél fontosabb, ennél fogva a hozzájuk kapcsolódó feleknek el kell fogadniuk azt, hogy a gyerekek és az ő érdekeik az elsődlegesek. „Ebből adódik, hogy a férjemnek és nekem is heti két-két kimenőm van, a fennmaradó estéken pedig együtt vagyunk, igyekszünk csak egymásra figyelni” – mondja Anna. Alapvetés az is, hogy megtartották az STD-protokollt, hogy a körben lévő minden felet óvjanak a szexuális úton terjedő betegségektől. Megbeszélték, hogy ki hogyan védekezik, milyen teszteket kér a másiktól.

„Magyarországon ezen a téren katasztrofális helyzetek uralkodnak – monogám kapcsolatokban is egyszer csak eltűnik az óvszer mindenféle előzetes szűrés nélkül, miközben a HPV évekig tud bujkálni tünetmentesen”. Anna azt mondja, jó szűrő is a kapcsolatokban, ha valaki elzárkózik az STD-teszt elől, mert ez már előre jelzi, hogy valószínűleg nem tud majd együttműködni vele a jövőben.

Annának volt már több kapcsolata is, köztük olyan is, amire „barátság extrákkal”-ként és olyan is, amire párkapcsolatként tekintett. Utóbbiak között volt olyan, ami két és fél évig tartott, és most épp egy öt hónapos kapcsolatban van a tizenhat és fél éve tartó házasságuk mellett.

Megcsaltam, válni mentünk párterápiára

Krisztáék kilenc éve tartó házassága és több mint tizenöt éve tartó kapcsolata a második, most már hatéves fiuk születése után reccsent nagyot. Akkor Kriszta úgy érezte, hogy neki mennie kell, muszáj ismerkednie. A ráeszmélés nagyon hasonló volt Annáéhoz. „Nagyon fiatalok voltunk, éppen leérettségiztünk, elsőévesek voltunk az egyetemen, főiskolán, amikor összeismerkedtünk, szóval tulajdonképpen szinte kamaszkorunk óta együtt vagyunk. És akkor volt egy pont, amikor azt éreztem, hogy Jézus Mária, akkor most már életem végéig a Lacival leszek… de hát nekem szükségem lenne még tapasztalni. Próbáltam felé kommunikálni, de nyilván ezt így egyrészt nehéz, és neki sem ment át az infó” – meséli Kriszta, aki akkor meglépte, amit Anna nem, és félrelépett, ami aztán ki is derült.

Akkor Krisztáék párterápiára mentek, amit már korábban is terveztek, csak végül sem idő, sem energia nem volt rá. Korábban azért szerettek volna elmenni, mert a kommunikációjuk már nem volt rendben, és változtak a dinamikák, csak épp megoldókulcsaik nem voltak a gondokra.

„Így elébe mentem a dolgoknak, csináltam egy jó nagy krízist, és eljutottunk terápiára. Tipikus kisgyerekes család voltunk. Öt év alatti gyerekeket nevelő szülők, akik válni készülnek, mert a terápiára már azért mentünk, hogy normálisan el tudjunk válni”.

A négy évvel ezelőtti terápián aztán hamar rájöttek, hogy szeretik egymást, nem akarnak elválni mégsem, így inkább amellett döntöttek, hogy megpróbálnak kialakítani egy mindenkinek megfelelő, új helyzetet. Így történt, hogy nyitott házassággá alakult a kapcsolatuk. A szabályokat ők is korán lefektették. „Elővettünk egy kockás füzetet, leültünk a kanapéra, és két-három oldalt beleírtunk. Nagyon kellenek a szabályok ahhoz, hogy ez mindenkinek kényelmes maradjon. Nálunk én vagyok az, aki el tud szállni, azaz hogy elmegyek akár heti többször, és észre sem veszem, hogy nem vagyok otthon. De leírtuk, hogy darabszámra hányszor lehet kimenőnk, hogy hétvégén nincs eljárás, vagy hogy nem alszunk ott másnál” – magyarázza Kriszta.

A kezdetek főleg a férjének, Lacinak voltak nehezek, mert míg Kriszta esetében a tinderes ismerkedéseknél előny volt, hogy nem kell randikra hordani, udvarolni neki, addig Lacinak jelentősen visszavetette a sikerességi rátáját, hogy nem titkolta el a házasságát, és nem hazudott arról, hogy csak kalandot keres. Emiatt eleinte Laci féltékeny volt, de a sok beszélgetéssel végül átvészelték a nyitással járó kezdeti nehézségeket – meséli a férfi.

Kriszta azt mondja, neki az okozza a nehézséget a nyitott kapcsolatban, hogy könnyen lesz szerelmes. Férje is keresne hasonló kapcsolódást, de még nem talált ilyet. „Velem szembejött most egy férfi, akibe eléggé beleestem, ez picit nehéz volt. Semmilyen testi dolog nem történt, csak beszélgettünk, de hosszú hónapokon keresztül, és ez teljesen új volt nekem, mert általában eddig fordítva volt – vagyis hogy inkább testi dolgok történtek, és kevesebbet beszéltünk” – magyarázza Kriszta.

A kapcsolatukra stabil bázisként tekintenek. Azt mondják, tisztában vannak azzal, hogy bármikor beléphet az életükbe egy olyan fél, aki miatt inkább véget vetnének a házasságuknak, de Kriszta szerint ez monogám kapcsolatban is előfordulhat.

Néha nyitunk, máskor bezárunk

Petra tizennégy éve van együtt a férjével, tíz éve házasok, két gyerekük van, és már az esküvőjük előtt beszéltek arról, hogy nem tudják elképzelni a feltétel nélküli monogámiát. Hat éve, az első gyerekük születése után döntöttek először a nyitás mellett. Akárcsak Kriszta, ők is a Tindert tesztelték először, de az nekik nem jött be, így maradtak a hagyományos ismerkedésnél. Petrának ezután volt több visszatérő férfi az életében, egészen addig, míg el nem határozták, hogy szeretnének még egy babát.

„2019-ben megszületett ősszel a kislányunk, és akkor egy-két évig teljes mértékben kisbabasztoriban voltunk. 2022 tavaszán történt megint egy »kis nyitogatás«. Idén januárra azt beszéltük meg, hogy most megint egy kicsit bezárunk, mert most azt éreztük, hogy jobban kell egymásra figyelnünk” – meséli Petra.

Konfliktusaik nem igazán voltak a nyitás kezdetén, szabályaik sem sok. Petra férje azt kérte, hogy inkább utólag tudjon az együttlétekről, míg Petra épp azt, hogy férje már előre jelezze neki, ha valami tervben van. Amiből mégis adódott néha konfliktus, az az, hogy Petrát egy-egy kapcsolat jobban beszippantotta érzelmileg.

Petra azt mondja, a nyitástól ő érzelmi többletet, míg férje inkább testiséget várt. Az, hogy ezt megkaphatják, azért jó Petra szerint, mert mindketten úgy látják: „Túl nagy elvárás vagy túl nagy nyomás lenne az, hogy mindenféle testi és lelki igényünket egymástól várjuk kielégíteni.”

És hogy a válás miért nem merült fel? „Amikor van egy tökéletes partnered, akivel a hétköznapok békében, egyetértésben, szeretetben, tiszteletben zajlanak, és van vele két gyereked, vállalkozásod, és társként, együttműködő partnerként, lakótársként, szülőtársként, családtagként teljesen jól funkcionáltok egy kapcsolatban, akkor hülyeség lenne azért eldobni, mert a belső, állati vágyaink és egónk arra vágyik, hogy megint legyen egy kis szenvedély, egy kis újdonság. Ráadásul tudja jól az ember, hogy kereshet valaki mást, de pár évvel azután megint ugyanígy történne minden – hogy ne így legyen, ahhoz nem is tudom, mennyire spirituálisnak kellene lennie mind a két partnernek, és rengeteg munkát kellene beleölni abba folyamatosan, hogy ez az egymásra való rácsodálkozás fenn tudjon maradni”. Mert a nyitás, az, hogy a férje akár másé is lehet, az ő kapcsolatukra is pezsdítőleg hatott – meséli Petra.

Amikor a szülők is tudják

Lilla (27) és Balázs (32) kapcsolata valamivel több mint hét éve szexkapcsolatként indult egy kollégiumi farsangi buli után – hónapokig csak így kapcsolódtak, aztán Balázs külföldre utazott. Amikor visszajött, ott folytatták, ahol abbahagyták, majd idővel a kapcsolatuk szorosabbá vált. Abban azonban mindketten egyetértettek, hogy szívesen együtt lennének másokkal is, ha úgy hozná a sors.

„Sosem volt ez tabutéma köztünk. Arról elsőre nem feltétlenül gondoltunk egyet, hogy elmondjuk-e egymásnak majd, ha ez is megtörténik, mert én úgy gondoltam, jobban fáj, ha tudja Lilla, Lilla meg úgy, hogy ha megbeszéljük, akkor az egy közös élmény is lehet. Aztán beláttam, hogy igaza van, mert így a tapasztalásokat, amiket megélünk, bele lehet vinni a kapcsolatba, és egy kicsit a másikat is bevonod ezáltal” – meséli Balázs.

Ők még a nyitás kezdetén járnak, Balázs már elkezdett tájékozódni a témában, egy poliamor találkozón is volt, noha egyelőre csak nyitott kapcsolatról beszéltek, érzelmi kötődésről nem. A szexben már korábban is nyitottak: az egyik együttlétbe bevontak egy másik férfit is, és tervezik, hogy egy nővel is kipróbálják hármasban.

„Egy olyan pici dolog már volt, hogy az egyik közös barátunk szülinapján ott volt egy lány, aki bejött nekem. Lilla kérdezte, van-e valaki, aki tetszik, mire mondtam, hogy ő. Ekkor Lilla gyakorlatilag engedélyt adott, hogy bepróbálkozzak a lánynál. Nagyon érdekes érzés volt, egyrészt felszabadító, másrészt volt egy különös pajkos, pikáns töltete, hogy Lilla ott van, tud róla, de nem zavarja” – mesélik.

Balázs és Lilla szülei és a barátaik is tudnak róla, hogy ők a nyitott kapcsolat mellett döntöttek, „mindenki azt mondta eddig, hogy hát ki, ha nem mi”.

Mit adott a kapcsolathoz, kinek lehet érdemes belevágni?

Birtoklási vággyal, sértődéssel, féltékenykedéssel, titkolózással nem érdemes belekezdeni a nyitott kapcsolatba. „Szerintem a monogámia tételmondata az, hogy csak velem csináld. De én az egészet két kérdésre szoktam lebontani, ha valaki azon gondolkodik, hogy monogám vagy nonmonogám rendszerben szeretne-e élni. Az első az, hogy tudok-e boldog és önazonos életet élni úgy, hogy innentől kezdve életem végéig csak egy emberrel kapcsolódom érzelmileg és szexuálisan. A másik az az, hogy tudok-e boldog és önazonos életet élni úgy, hogy a partnerem vagy a partnereim egyenlő jogok mentén másokkal is kapcsolódhatnak szexuálisan és érzelmileg” – fogalmaz Anna, és határozottan kiemeli:

a poliamoria vagy a nyitás nem lehet egy kapcsolatmegmentő akció, az ugyanis komoly ön- és társismeretet, jelentős bizalmat kíván. Ha valaki nyitni szeretne, előbb a főkapcsolatot kell rendbe hoznia.

Anna szerint problémát jelez, ha valaki a fenti kérdések közül mindkettőre nemmel válaszol, az ugyanis azt jelenti, hogy „valahol, valamelyik területen dolgoznod kell saját magaddal. Mert vagy egyenlő jogok mentén lehet ezt csinálni, vagy sehogy. Ha nem egyenlő jogok mentén csinálod, az megcsalás. És szerintem a hazugságok meg a titkok azok, amik leginkább tönkretesznek valakit. Azért nagyon nehéz valakire haragudni, hogy szeret valaki mást is. Azért, mert hazudik neked, azért, mert becsap, azért, mert titkolózik, azért sokkal könnyebb” – mondja.

Ezt hasonlóan látja a nonmonogám rendszert választó többi pár is, akikkel beszéltünk, és egyeznek a vélemények abban is, mit adott a kapcsolatukhoz a nyitás. Azt mondják, őszintébb, mélyebb, intimebb lett a kapcsolatuk, és a szex is sokkal jobb minőségűvé és izgalmasabbá vált általa.

„Nincs ott az a teher, hogy egymás orgazmusaiért kell felelnünk. Egy monogám kapcsolatban abszolút felelnek érte a felek, meg ott a házastársi kötelezettség is. A monogám időszakunk alatt nekem is volt olyan, hogy álltam a fürdőszobában a tükör előtt, és győzködtem magam, hogy én most be fogok menni a hálószobába, és le fogok feküdni a férjemmel, mert már nem szexeltünk két hete, és ő is hisztis, én is az vagyok. Aztán persze jó lett, de nem igazán jó. Most a gyakorisága nem változott, de a minősége igen, ugyanis akkor szeretkezünk egymással, amikor megkívánjuk a másikat. Megszűnt a »kell«” – mondja Anna.

Azt mondja, férjével mostanra olyan kapcsolatuk lett, ahol bármilyen érzésükről, igényükről, szükségletükről, vágyukról nyíltan tudnak beszélni, biztosak lehetnek abban, hogy meghallgatják egymást, és igyekeznek majd megérteni és támogatni egymást úgy, hogy közben nem konfrontálódnak.

„A férjemmel együtt izgultam azon az estén, amikor először ment el úgy randizni egy nővel, hogy az a nő valóban számított neki. Segítettem neki ruhát válogatni, és nagyon izgultam érte. Amikor hazajött, úgy ragyogott, ahogy én nagyon régen láttam őt ragyogni. Tele volt élettel. És akkor megkérdeztem, hogy na mi volt, csókolóztak-e, mire mondta, hogy igen, és nagyon jó volt, hát még az odavezető út milyen jó volt. És akkor nagyon-nagyon megölelt és azt súgta a fülembe, hogy köszönöm” – meséli Anna, ő hogyan élte meg férje első alkalmát.

A jelenlegi kapcsolódásaikat is mindketten ismerik, ő a férje barátnőjét, férje is az ő barátját – akit amúgy épp férje mutatott be neki.

Mi a helyzet a gyerekekkel?

A megkérdezett párok többségénél a gyerekek még kicsik, és mivel nem klasszikus poliamor kapcsolatokról van szó, inkább nyitott kapcsolatról, a nyitást vagy a plusz kapcsolódásaikat nem is kötik a gyerekek orrára. Úgy gondolják, hogy a nyitás a gyerekeknek is hasznos közvetve, hiszen ha a szülők jól vannak, akkor a gyerekek is jól lesznek.

Annáéknál más a helyzet. Ők poliamor kapcsolatban élnek, és a hozzájuk kapcsolódó felek, ha az adott kapcsolat már stabil, megjelenhetnek a család életében mint családi jó barátok. Volt, hogy egyik partnerük vigyázott a gyerekekre, amíg ők kettesben mentek el randizni. Mégsem emiatt, hanem egy osztálytárs szüleinek a válása miatt került szóba először a téma. A nagyobb gyereküknek nyolcéves korában mondták el, hogy ők a többszerelműségben hisznek.

„Akkor kezdett el bennünket kérdezgetni arról, hogy mi hogyan vagyunk az apjával, és hogy hogyan kapcsolódunk például ahhoz a férfihez, aki ide szokott járni – ekkor derült ki, hogy érzékelt valamit ebből a másfajta kapcsolódásból. Elmondtuk neki, hogy a legtöbb ember monogám kapcsolatban él együtt, de mi abban hiszünk, hogy az ember egyszerre több embert is tud szeretni, és adott esetben több kapcsolódást is fenn tud tartani. Azt mondta, hogy egyébként ő is ebben hisz, aztán persze majd meglátjuk, hogy mi lesz nagyobb korában. Nagyon érdekelte az is, hogy akkor mi most emiatt elválunk-e majd, mert az milyen szörnyű lenne, de biztosítottuk, hogy erről szó sincs.” A kisebbik gyerekük még semmit sem tud erről – tette hozzá Anna, de szerinte ez nem gond, mindkettő a saját korának megfelelően kap információt.

Egy, a témában 1996-ban indult felmérésben poliamor családokat és gyerekeiket követték végig, és tinédzser-, illetve felnőttkorukban kérdezték őket arról, hogy milyen kapcsolati működést preferálnának. A legtöbben nem vallották magukat poliamornak, de nem is zárták ki, hogy a későbbiek során ezt a kapcsolódási formát válasszák – írja a szerző.

Fontos látni, miért akar valaki nyitni

„Nagyon sokféle motivációjuk lehet a nyitott kapcsolatoknak. Úgy tűnhet, hogy a nyitott kapcsolatok a szexuális szabadságról és vágyakról szólnak. Ez kisebb részben valóban így is van, de mindezek mögött az esetek többségében inkább érzelmi okok állnak. A kérdés az, hogy ezekre van-e rálátásuk a feleknek, hogy rendelkeznek-e elég önismerettel ahhoz, hogy lássák és értsék, hogy mi az az érzelmi vagy kapcsolati hiány, amely a problémát okozza, és ezt egy nyitott kapcsolat valóban pótolja-e vagy csak tompítja, elodázza vagy akár nehezíti is” – magyarázza Füredi Krisztián párterapeuta, szexuálpszichológus, és ő is hangsúlyozza, semmiképpen sem javasolná a nyitott kapcsolati formát kapcsolati vagy szexuális problémák esetén megoldásként.

„Vonzónak tűnik, hogy egy új kapcsolat izgalma, érdekessége, újdonsága sok kellemes érzést ad, amelyből lehet töltekezni, miközben az eredeti kapcsolat biztonságát és előnyeit nem kell feladni az új élményekért. Ez egyrészt nagyon érthető, hiszen így az eredeti és az új kapcsolat előnyeit is élvezni szeretnék a felek, és emellett olyan élményeik, érzéseik, szexuális tapasztalataik lehetnek, amelyeket egyetlen kapcsolat – vagy legalábbis az eredeti kapcsolatuk – önmagában nem adhat meg. Ugyanakkor nagyon nagy kérdés az, hogy a korábbi problémák, hiányok, nehézségek hogyan alakulnak az eredeti kapcsolatban. Ha az új kapcsolatok élményei elfedik az eredeti kapcsolat problémáit, akkor ezzel csak elodázzák azok megoldását, így ez egyre nehezebbé és tarthatatlanabbá válhat” – mondja.

Más azonban a helyzet, ha egy nagyon jól működő párkapcsolatról van szó, amit a felek biztonságosnak és kielégítőnek éreznek, és a cél nem más, csak az új élmények keresése. Fontos, hogy ha ez nem így van, akkor komoly problémák merülhetnek fel, különösen, ha az eredeti kapcsolatban élők nem tudnak jól és egyértelműen kommunikálni az igényeikről, a határaikról. „Ezenfelül a nagyfokú önismeret, bizalom, őszinteség, felelősségvállalás is elengedhetetlen.”

Füredi Krisztián úgy látja, hogy egy párkapcsolathoz sok őszinte beszélgetésre, igénykifejezésre van szükség, és a kapcsolat sok esetben lemondással és konfliktussal jár. „Több párhuzamos kapcsolathoz sokkal több önismeretre, őszinteségre, kommunikációra van szükség, de a konfliktusok, problémák száma is többszörös lehet, ráadásul több szereplő van a történetben, így egy adott helyzet sokszor nemcsak kettő, hanem több fél igényeinek és érdekeinek az összeütközését is jelenti. Elég csak egy karácsonyra, nyaralásra gondolni, vagy arra, hogy az érzelmi odafordulásra éppen kinek van nagyobb szüksége, vagy hogy a szexszel tölthető időnk és kapacitásunk is véges, így mindezek nem sokszorozhatóak, hanem sokkal inkább csökkenek több partner esetén.”

A házasságok törékennyé váltak

Orvos-Tóth Noémihez hasonlóan Füredi Krisztián is úgy látja: a párkapcsolatok, házasságok törékennyé váltak, amióta jogi és egzisztenciális szempontból is lehetségessé vált a válás. Nem segít ezen az sem, hogy sokkal nagyobb elvárásokkal vagyunk ma egymás felé egy párkapcsolatban, hiszen nagyjából mindent várunk a párunktól.

„Nagyon nehéz minden szerepnek megfelelni, és egyetlen emberben megtalálni mindezt. Az ebből fakadó elégedetlenségérzés szintén törékennyé teszi a kapcsolatokat, és ez jelentős motiváció a kilépésre vagy más személy bevonására az érzelmi/szexuális életbe legitim (nyitott házasság, poliamor kapcsolat) vagy illegitim (szerető, félrelépés, prostituált stb.) módon.”

A párterapeuta szerint ha sok mindenben passzolunk, akkor idővel a jól működő területek feledésbe merülnek, hiszen nincs velük gond – hangsúlyosabbá válik viszont minden, amiben nem illeszkedünk jól. „Sok párkapcsolat azért szakad meg, mert a fájdalmas, hiányos részek miatt elviselhetetlennek érzik a felek. Gyakran azonban erre a hiányra tűnik köztes megoldásnak az, hogy nem véget vetnek a kapcsolatnak, hanem a hiányzó igényeket másokkal szeretnék megélni – nem az aktuális kapcsolatuk helyett, hanem mellett.”

„Nagyon gyakori, hogy az emberek titokban kerülnek szeretői kapcsolatba másokkal, és úgy pótolják az érzelmi vagy szexuális igényeiket. A nyitott kapcsolat ezzel szemben őszinte és bizalmon alapuló helyzet lehet abban az esetben, ha ez valóban közös igény, ha mind a két fél rendelkezik magas fokú önismerettel, jól tud kommunikálni, nyíltan vállalja az igényeit, és meg tudja húzni a határait is” – véli Füredi Krisztián.