Szorongó vasárnap

A Guinness World Records 2022. október 17-én egy Twitter-posztban hivatalosan is a hét legrosszabb napjának nyilvánította a hétfőt. A döntésüket nem indokolták, bár valóban kézenfekvőnek tűnik a választás: talán tényleg nincs senki a világon, aki szeretné a hét első munkanapját. Ebben a cikkben viszont nem csupán azt fogjuk bebizonyítani, miért a vasárnap az a nap, amikor az emberre menetrendszerűen tör rá az érzés, hogy egy szánalmas senki, és mindenki azzal járna a legjobban, ha kis időre elbújna egy ürgelyukban; de egy szakember segítségével megoldási javaslatokat is adunk a problémára.

De mitől érezzük magunkat ilyen szörnyen éppen vasárnap?

• Mindjárt vége. Tegnap még a piros fenekű páviánon nevettünk a gyerekekkel az állatkertben vagy a barátainkkal boroztunk a kedvenc kocsmánkban, ma meg már azon rágódunk, milyen ötletet vigyünk a hétindító meetingre. Vagy csak eszünkbe jut az osztályvezető vagy a fél 7-es kelések, újabb öt napon át.
• A hétvége munkanapja. Ellentétben a keresztényi hagyományokkal, a vasárnapot pihenés helyett sokan használják egyfajta tartalékos munka- vagy iskolai napként: ekkor pótlunk be tanulnivalót és beadandót, fejezzük be az előző hétről maradt munkát, és erre a napra időzítjük a következő heti projekt előkészületeit is.
• Másnaposság. A szombat esték után bizony néha ez is előfordul, márpedig a túlzott alkoholfogyasztás egyik legkellemetlenebb velejárója a másnapi levertség. A másnaposságot pedig a vasárnap hangulatával fokozni – léteztek kíméletesebb kínzóeszközök is a középkorban.
• Lelassul, elcsendesül minden. Ez akár kellemes is lehetne, ezen a napon mégis maga lesz a kongó üresség, a fájdalmas sivárság.

Neve is van: Sunday Scaries

Peer Krisztina pszichológus megerősíti a felvetéseimet: a vasárnapi szorongások és más nyomasztó érzések nagyon is léteznek, olyannyira, hogy majdnem minden embernél jelentkeznek valamilyen mértékben. „Van, akinél csak a negatív gondolatok szintjén, másokból viszont erősebb reakciókat is kiválthatnak, amik aztán pszichoszomatikus tüneteket okozhatnak, de akár depresszió is kísérheti őket” – fogalmaz a szakember.

Az angolszász szakirodalomban már neve is van a jelenségnek, mindjárt kettő is: a Sunday Blues (vasárnapi lehangoltság) vagy a gyakoribb Sunday Scaries (vasárnapi rettegés) azt a szorongó, nyugtalan vagy borús hangulatot jelenti tehát, amely kifejezetten az ehhez a naphoz kapcsolódó állapotot jelöli, és amely meglehetősen általános. Egy, a LinkedIn megbízásából készült, 2018-as felmérés szerint a dolgozó amerikaiak 80 százalékában kelt zsigeri aggodalmat vasárnaponként a közelgő munkahét, a YouGov nevű adatelemző cég 2021-es felmérése pedig azt találta, hogy különösen az Y és a Z generáció tagjai számolnak be ilyen érzetekről, míg a boomereknél ezek ritkábban fordulnak elő.

A sötét érzések és gondolatok a legtöbbeknél délután jelentkeznek és estére csúcsosodnak, az egyik felmérés szerint

egészen pontosan 15 óra 58 perc a Sunday Scaries átlagos érkezési ideje.

Ez aztán általában estig még tovább erősödik.

A munka utálata is sokat ront a helyzeten

A kutatások nem meglepő módon az egyének munkához és munkakörülményekhez való viszonyával is összefüggést mutattak. Azok, akik azt állították, hogy utálják a munkájukat, nagyobb valószínűséggel utálták a munkahét kezdete előtti napot is. Az állásukat a „nagyjából rendben van” kategóriába sorolók közül körülbelül feleannyian jeleztek vasárnapi stresszt.

„Ha a munkánk nem szerez örömet, nem szeretjük azt, amit csinálunk, a hétfő közeledtével ez az érzés felerősödhet. A vasárnap emlékeztethet minket arra, hogy holnaptól ugyanabban a rosszban fogunk tapicskolni és nem tettünk ellene semmit – vagy azért, mert nem tudtunk, vagy azért, mert valami mégis benne tart minket – magyarázza Peer Krisztina. – Ez egyfajta önellentmondás, kognitív disszonancia, ami belső feszültséget kelt. Ahhoz, hogy ezt a feszültséget feloldjuk, megpróbálunk magyarázatokat gyártani önmagunknak, ami igazolja a viselkedésünket. Ha viszont nincs stratégiánk arra, hogy a negatív érzéseinkkel megküzdjünk, az szorongásos zavarhoz, depresszióhoz vezethet.”

Nem elég két nap

A témával az Atlantic magazin két éve megjelent cikke is foglalkozott, amiben Anne Helen Petersent is megszólaltatták. A Jöttünk, láttunk, elegünk van (Can’t Even: How Millennials Became the Burnout Generation) című könyv szerzője bestsellerében azt járta körül, a 21. századra hogyan vált az életünk legfőbb szervező tényezőjévé a munka, ami ma már az életritmusunkat és sok esetben a társas kapcsolatainkat is alakítja, miközben egyre kevesebb a stabil és kiszámítható munkahely. (Arról, hogyan alakult át mára, ahogy a munkára tekintünk, illetve milyen szerepet tölt be manapság az életünkben a munka, itt írtunk részletesen.)

Petersen szerint így a kiégés és a vele járó szorongás a jelenlegi kapitalista viszonyainkról és az osztályhelyzetünk bizonytalanságáról szól. Állítása szerint a munka utálata önmagában nem magyarázza a vasárnapi szorongásainkat, ugyanis az amerikai kapitalizmus aranykora (a második világháború végétől az 1970-ig tartó időszak) is tele volt nem túl élvezetes állásokkal, ekkor azonban az emberek tisztában voltak a társadalmi osztályhelyzetükkel. Egy ideje viszont a „hogyan teljesítek majd a munkámban?” kérdése mellé felzárkózott néhány hétköznapi egzisztenciális szorongás is. Ez pedig magyarázatot ad arra, hogy a hétvégéket miért akarjuk egyszerre produktívvá és pihentetővé tenni:

egyszerre kell jó munkavállalóként minden feladatunkat elvégeznünk, egyben gondoskodnunk arról, hogy megfelelően feltöltődjünk ahhoz, hogy hét közben még több feladatot elvégezhessünk.

Petersen ezért arra jut, hogy két nap ma már nem elég a rekreációra: szombaton próbáljuk utolérni magunkat, így a vasárnap marad az egyetlen igazi szabadnapunk, de már jön is annak a nyomasztó gondolata, hogy ennek is mindjárt vége. A megoldást tehát a négynapos munkahétben látja.

Peer Krisztina ezt a felvetést fűzi tovább, amikor azt mondja: míg egyeseket annak gondolata terít le, hogy alig pihenték ki magukat, máris kezdődik minden elölről; másoknak a pihenés sem garantált, mert hétvégén is rengeteg családi-háztartásbeli teendőt látnak el, vagy egyszerűen sok körülöttük a szorongást keltő tényező. A túlterheltség tehát a magánéletben is jelentkezhet, akár a (kívülről láthatatlan) házimunka és a gyerekek körüli feladatok, akár a családi problémák és diszfunkcionális kapcsolatok miatt. A negatív családi légkör, a perspektívanélküliség, a tartalmatlan élet érzése szintén súlyosbíthatják a szorongást.

Mit tegyünk, hogy megelőzzük vagy legalább enyhítsük a vasárnapi szorongást?

Néha egy apróbb változás is elég az életkörülményeinkben, nem kell mindent azonnal és gyökeresen megváltoztatni – javasolja Peer Krisztina. Ha csak az utóbbi opcióban gondolkodunk, az a kilátástalanság érzésével is együtt járhat, ami megint csak fokozza a szorongást.

• Kezdjük például lazábban a hétfőt: ha van rá lehetőségünk, menjünk be később dolgozni vagy kérjünk home office-t, esetleg munka előtt iktassunk be egy kellemes programot (sport, reggeli egy baráttal) – így máris vidámabban indul a munkahét.
• Hétvégén töltsünk minőségi időt a családdal, de maradjon időnk magunkra is. Sportoljunk, mozogjunk, legyünk sokat a szabadban – ez mindenképp jó hatással lesz a pszichés jóllétünkre.
• Tervezzünk tudatosan: egy tervezőtábla felállításával a család minden tagja láthatja és szabadon alakíthatja a heti feladatokat – így mindenkiben tudatosul, hogy a teendők elvégzése nem a nő egy ember felelőssége.
• A problémákon való töprengést ne hagyjuk vasárnap estére – ez csak fokozza a szorongást, amitől aztán még nehezebben tudunk majd elaludni.
• Ha pedig a negatív érzések folyamatosan jelen vannak, egyre intenzívebbek vagy már a mindennapi működést is akadályozzák, érdemes szakemberhez fordulni.

Az Atlantic cikke arra is kitér, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan változott meg a hétvégék ritmusa: 1968-ban egy átlagos amerikai háztartásban a vasárnapi családi étkezés még több mint 90 percig tartott, a bevásárlás pedig csak 8 percig. Ha az arányok nem is teljesen fordultak meg mostanra, a tartalmas és pihentető időtöltéseink jócskán csökkentek. Pedig a Sunday Scaries helyett mennyivel kellemesebb lenne például egy hosszan elnyújtott Sunday Brunch.