Ivartalanítás: van, ahol állatkínzás, máshol a felelős kutyatartás ismérve

2022. június 23. – 11:02

frissítve

Ivartalanítás: van, ahol állatkínzás, máshol a felelős kutyatartás ismérve
Egy kecskeméti állatorvos ivartalanít egy fiatal kuvaszt 2013. március 13-án – Fotó: Ujvári Sándor / MTVA

Másolás

Vágólapra másolva

A kutyák ivartalanítása megosztó kérdés: a világ egyes részein állatkínzásnak számít és szigorúan tilos, máshol viszont a felelős állattartás ismérve és gyakran törvény írja elő. Magyarországon, ahol az Állatorvostudományi Egyetem kutatása szerint tavaly már több mint 3 millió kutya élt, de ebből több százezernyi gazdátlan, és alacsony a menhelyről befogadott ebek aránya, az állatvédők, a menhelyek és az állatmentéssel foglalkozó szervezetek évek óta érvelnek az ivartalanítás fontossága mellett.

Sokan vélik úgy, hogy az állatkínzás, a szaporítás és a túlszaporulat ellen a leghatékonyabban az ivartalanítással lehetne küzdeni. A két éve kinevezett állatvédelmi miniszteri biztos, Ovádi Péter – aki az új kormány megalakulása után már kormánybiztosként folytathatja az Igazságügyi Minisztérium kötelékében – is tett erre utaló nyilatkozatokat, a kormány több száz milliót költ állami ivartalanítási programokra, az ebrendészeti telepeket pedig rendeletben kötelezi a befogott kóbor kutyák ivartalanítására. De vajon miért lett ez téma a politika számára?

Ebben a cikkben sorra vesszük a szakmai ajánlásokat, és bemutatunk két szélsőségesen ellentétes külföldi modellt is.

Premier a Telexen

Csütörtök este bemutatjuk kollégánk, Szilli Tamás egyórás dokumentumfilmjét a magyarországi kutyaszaporítás embertelen körülményeiről, anomáliáiról és arról, hogy az állatvédelmet papíron garantáló, hatályos törvények szigora ellenére hogyan is vált Magyarország a nemzetközi kutyakereskedelem központjává, és ezzel együtt az ezeket az állatokat érintő kegyetlenkedés szimbólumává. A Magyarország, a kutyagyártó nagyhatalom című dokumentumfilm előzetesét itt lehet megnézni:

Magyar állatorvosok ajánlásával

Nemcsak a magyar állatvédő szervezetek és a kormány, de a hazai állatorvosok is alapvetően ivartalanításpártiak. Az Állatorvostudományi Egyetem állattartóknak szóló hivatalos tanácsai között hívják fel a gazdák figyelmét arra, hogy

„a nem tenyésztési célból tartott egyedek ivartalanítása hasznos mind az állat, mind a gazdája számára”.

Ebben az egyetemi tájékoztatásban többek között szerepel, hogy a megfelelő időben elvégzett ivartalanítás a legbiztosabb, illetve az állatok és a gazdák számára legkellemesebb módja a nem kívánt szaporulat kivédésének, emellett többféle betegség megelőzésére is alkalmas. A Magyar Állatorvosi Kamara 2009-ben adott ki állásfoglalást (amit a szakmai szervezet a mai napig érvényesnek tekint, és továbbra is elérhető a honlapján), ebben részletesen szerepelnek az egészségi előnyök is:

  • a korai és az ivarérés előtti ivartalanítás esetében a méhbetegségek, a tejmirigydaganat, a herebetegségek kialakulásának valószínűsége gyakorlatilag nulla, a prosztatamegbetegedések kialakulása minimális;
  • az ivarérés utáni ivartalanítás is jelentős pozitív hatással van az említett megbetegedések kialakulására, sőt egyes betegségek (prosztata-, cukorbetegség stb.) kezelésében az ivartalanításnak is nagy szerep jut;
  • a nemihormon-függő, végbélnyílás környéki daganatok előfordulása pedig mindhárom módszerrel (a korai, az ivarérés előtti és az ivarérés utáni beavatkozással) egyaránt megelőzhető vagy csökkenthető.

Arról, hogy mikor célszerű elvégezni a műtétet, az Állatorvostudományi Egyetem azt írja, hogy „bár a csekély kockázat és a kedvező sebgyógyulási esély a mielőbbi (kölyökkori) műtét mellett szól, nem hallgatható el a túl korai ivartalanítás egyik lehetséges késői következménye, a vizeletmegtartási zavar”.

Az ivartalanítás témájában ellenérvként itthon leggyakrabban két dolog szokott elhangozni. Egyrészt az, hogy az ivartalan állatok hajlamosabbak az elhízásra, de ezt a felelős gazdák könnyen megelőzhetik, az állatorvosi kamara szerint ehhez a műtét után 20-30 százalékkal kell csökkenteni a kutyák ételadagját. A másik az, hogy a kutyáknak is át kellene élniük „a szexuális élet, illetve az anyaság örömét”, de Szinesi András állatorvos szerint ez valójában az emberi vágyak kivetítése az állatokra.

Fotó: Sergei Supinsky / AFP
Fotó: Sergei Supinsky / AFP

Az Ajkai Állatorvosi Központ rendelővezetője az Állatorvostudományi Egyetem 2018-as szakmai napján beszélt arról, hogy az ilyen jellegű antropomorfizáció (emberi érzelmekkel való felruházás) miatt ódzkodnak a legtöbben az ivartalanítástól. Pedig az állatoknál a szaporodás az emberekkel ellentétben nem örömszerzési, párkapcsolati funkciót tölt be, hanem egy kifejezetten ösztönök által vezérelt, feltétlen reflexek sorozatából álló tevékenység, amely sok esetben még a tenyésztésre szánt állatok számára is több problémával jár, mint előnnyel.

Amerikai kontra norvég modell

Az ivartalanított kutyák arányáról Magyarországon nincs elérhető statisztika (a közelmúltban egy nem reprezentatív felmérésen a válaszadók 70 százaléka támogatta a nem tenyésztési céllal tartott kutyák ivartalanítását), de azok közül az országok közül, ahol közismertebb ez az arány, két ellentétként az Amerikai Egyesült Államokat és Norvégiát szokás kiemelni. Amíg Amerikában a kutyák döntő többsége, 85 százaléka ivartalan, addig a skandináv országban az arány épp fordított: a kutyák több mint 90 százaléka ivaros.

Az Amerikai Állatvédelmi Egyesület a hetvenes években kezdett el kampányolni az ivartalanítás fontossága mellett a gazdátlan kutyapopuláció csökkentése érdekében, ekkoriban még 20 millió kóbor kutyát és macskát altattak el évente. Azóta Amerika államainak kétharmadában törvény írja elő, hogy a menhelyi állatokat csak ivartalanítva lehet örökbe fogadni, több helyen pedig megyei vagy települési jogszabályok köteleznek szinte minden nem tenyésztő kutyatartót erre az operációra, miközben évi 2-4 millióra csökkent a gazdátlanság miatt elaltatott állatok száma. Ezt a csökkenést a legtöbben elsősorban a tudatos ivartalanítási politika sikerének tartják, a kritikusok ugyanakkor felvetik, hogy ebben egy sor társadalmi változás (például a jobb befogadási arány, és az elveszett kutyák könnyebb beazonosíthatósága) mellett az is szerepet játszik, hogy a hetvenes években túlbecsülhették a statisztikák az altatások számát.

Norvégiában ezzel szemben az emberek többsége erősen elítéli, sőt állatkínzásnak tekinti a kutyák műtéti ivartalanítását, a norvég állatvédelmi törvény pedig kifejezetten tiltja ennek elvégzését (csak komoly orvosi indokkal vállalhatnak ilyen operációt az állatorvosok). Ehhez persze azt is fontos tudni, hogy ez az ország sosem küszködött azzal a problémával, hogy túl sok kutya élt volna az utcákon, a tudatos kutyatartásnak (és az eleve kis kutyapopulációnak) köszönhetően az elmúlt évtizedben nagyjából állandó volt az ott élő, és az évente újonnan regisztrált kutyák száma.

Egymás ivartalanítási bezzegországai

Miközben az Egyesült Államokban az elmúlt években sorra jelentek meg a már-már automatikus ivartalanítás gyakorlatát megkérdőjelező és kritizáló írások a legismertebb lapokban, a New York Timestól kezdve, az Atlanticon keresztül a Washington Postig, addig Norvégiában a külföldön (is) tanult és praktizáló állatorvosok érvelnek a gazdák által szabadon választható ivartalanítás előnyei mellett.

Az amerikai lapokban, ahol a norvég modell pozitív példaként merül fel, általában egy állatorvos házaspár (Benjamin Hart és Lynette Hart) kutatásaira szokás hivatkozni, ami alapján azt feltételezik, hogy bizonyos nagy testű kutyafajtáknál a korai ivartalanítás növelheti egyes rákos, illetve ízületi megbetegedések kockázatát. (Itt fontos megjegyezni, hogy az ízületi problémák szorosan összefügghetnek az elhízással, ami szintén lehet az ivartalanítás következménye, ha a műtét után nem figyelnek az állat megfelelő mennyiségű táplálására.) Emellett azzal szokás még az ivartalanítással szemben érvelni, hogy az inkább az emberek kényelmét, mintsem a kutyák érdekét szolgálja.

Eközben Norvégiában, ahol minden negyedik szuka kutyánál rosszindulatú daganat alakul ki élete során, épp Amerika példájára hivatkozva hívta fel a figyelmet az állami állatorvosi egyetem arra, hogy az emlődaganatok kialakulásának kockázatát „drámai mértékben csökkentené” a második ivarzás előtt elvégzett ivartalanítás. A norvég állatvédelmi diskurzusban feltűnt olyan Amerikából visszatért norvég állatorvos is, aki szerint felesleges stresszhez és agresszióhoz vezet a kutyáknál az ivarosság, ezért kell kifejezetten gyakran megharapott kutyákat összevarrnia. A Norvég Állatorvosi Kamara egyik elnökségi tagja pedig már 2011-ben is hosszan érvelt az ivartalanítás legalizálásának szükségessége mellett.

Fotó: Jean-Louis Aubert / Jean-Louis Aubert / Altopress / AFP
Fotó: Jean-Louis Aubert / Jean-Louis Aubert / Altopress / AFP

Nincs egyenmegoldás?

Sem Amerikában, sem Norvégiában nem azért mutogatnak egymásra példaként egyes megszólalók az ivartalanítás ügyében, mert a másik ország modelljét egy az egyben szeretnék alkalmazni a hazájukban. Sokkal inkább arról van szó, hogy mindkét helyen látnák értelmét a jogszabályok lazításának. Úgy tűnik, nemzetközi szinten is arrafelé mozdul az álláspont, hogy az ivartalanítás kérdése ne jogszabályok által kötelezően előírt, vagy épp tiltott gyakorlat legyen, hanem a gazdiknak több mérlegelési és beleszólási lehetőségük legyen akkor, amikor erről a kérdésről döntenek.

Ezzel az állásponttal ért egyet dr. Horváth László, a Magyar Állatorvosi Kamara főtitkára is. Ő gyakorló magánállatorvosként azt tapasztalja, hogy „Magyarországon az állatvédők az utóbbi években erősen ivartalanításpártiak lettek, és lényegében mérlegelés nélkül mindig, minden állat ivartalanítását javasolják, sőt néha követelik”. Ezt alapvetően az állatorvosok általános szakmai véleménye is pártolja, de Horváth szerint a praktizálók gyakorlata „nagyon sokban függ az adott állatorvosnak az ivartalanításhoz fűződő személyes viszonyulásától, meggyőződésétől, korábbi tapasztalataitól, és nem utolsósorban a személyes érdekeltségétől”.

Horváth szerint a döntés meghozatala előtt nagyon sok körülményt kell figyelembe venni, és mielőtt az operáció mellett döntenénk, a kutya életkorán, egészségi állapotán és természetén kívül a gazdák életkorát, életmódját és lehetőségeit is mindenképpen érdemes nagyon alaposan mérlegelni. A Telex által megszólaltatott szakember így foglalta össze az álláspontját:

„Ezt a kérdést minden esetben egyedileg, és minden körülményt, lehetőséget figyelembe véve, nagyon alaposan kell átgondolni, és a döntésben nem lehet univerzális recepteket, sémákat használni.”

Frissítés 12:33-kor: A Magyar Állatorvosi Kamara a cikkünk megjelenése után jelezte, hogy a címlapképen szereplő, 9 évvel ezelőtt készült fotó olyan beavatkozást mutat be, amely nem felel meg a kamara jelenleg hatályos rendelkezésének. A Magyar Állatorvosi Kamara minden szolgáltató állatorvosra kötelező hatályos rendelkezése alapján ugyanis hazánkban kizárólag elkülönített műtő helyiséggel is rendelkező állategészségügyi szolgáltató intézményben, és megfelelő műtéti feltételek között szabad elvégezni a húsevő társállatok (például kutya, macska) ivartalanítási műtétjét.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom