Mamilok és omilok hódították meg Szicília útjait

Három magyarországi nap után a Giro d'Italia visszatért őshazájába, Olaszországba. Egészen pontosan Szicíliába, ahol két szakaszon versenyeznek egymással a világ legjobb bringásai. Szicília a hétköznapokon is kerékpáros paradicsom, igaz, nem profi versenyzők, hanem inkább meglett biciklisták foglalják el az utakat, ahol nem a nálunk megszokott közlekedési kultúra dívik.

Nézd már, ketten mennek egymás mellett az öngyilkosjelöltek!

Az olasz szabályozás azt az elvet követi, amit egyre több európai országban bevezetnek, és amit a magyar KRESZ tilt: két kerékpáros egymás mellett is tekerhet az úton. Azok a magyar autósok, akiknek nincs tapasztalatuk a csoportos bringázásban, ezt általában veszélyesnek gondolják, vagy legalábbis azt gondolják, ha nálunk is bevezetnék, azzal csak kiszúrnának a gépjárművezetőkkel. Pedig ez nincs így, valójában nem csak a biciklisek, de a legtöbbször az autósok is jobban járnának, ha Magyarországon is legálisan lehetne egymás mellett biciklizni. Hogy miért, azt a cikk alján olvashatja el.

Ne dudálj, anyád!

Ami bringásként feltűnik Olaszországban (is), az a járművezetők magyar szemmel nézve elképesztő birkatürelme. Hosszú kilométereken át képesek pár bringás mögött vánszorogni 20-30-cal, anélkül, hogy közben elpattanna néhány ér az agyukban. Ennek egyik oka talán az, hogy kevésbé osztják fel egymást autós-bringás vonalon, szinte minden autós biciklizik is, rengetegen túráznak az utakon, így az sofőrök jelentős része akár maga előtt is tekerhetne képzeletben. Ha pedig végül rászánják magukat az előzésre, nagyon nagy távolságot hagynak, sokszor nagyobbat, mint amikor egy másik autót előznek. Szicíliában teljesen elfogadott dolog, hogy egysávos úton kicentizve előzik meg a másik járművet, ha két sáv van, akkor akár hárman is hajtanak egymás mellett, az esetleges felfestéseket, vonalakat erősen ajánlásként értelmezve.

A dudálás funkciója is más, míg nálunk legtöbbször anyázás, dühödt ordítás helyett tenyerelünk rá, az olaszoknál az jelenti: vigyázz, jövök. A keresztutcákban, nehezen belátható hegyi szerpentineken is gyakran használják ennek jelzésére. És ezt a biciklisták is tudják, egy dudálás után senki nem akarja letörni az autós tükrét.

Szicília az egyik bringás kánaán

Ugyan a legtöbben Olaszország északi megyéiben tekernek, de a szicíliai hegyes-dombos vidéki táj tökéletes a kerékpárosok számára. Sorra épülnek a kerékpárutak is, több tartomány komoly építésekbe fogott az elmúlt években, bár a projektek összehangoltsága elég olaszos. Nincs egységes országos hálózat, a régiókon belül sokszor a megyék is egymástól függetlenül kezdenek bele fejlesztésekbe. Viszont az elhatározás jól látszik, a legtöbb tengerparti biciklis útvonal az autóközlekedés, parkolás kárára történik, nem pedig a gyalogosoktól elvéve a helyet. Sok helyen a falvak között épült bicikliút miatt akár több kilométeren keresztül egyirányúsították a forgalmat, a másik irányban jókora kerülővel lehet csak autózni.

Télen úgysem teker senki! Nem, mi?

Ez az amúgy egyre kevésbé valós érv sokszor hangzik el a magyar autósok szájából, de Szicíliára egyáltalán nem igaz. A kellemesen enyhe időjárásnak köszönhetően az év nagy részében, nagyjából márciustól december végéig simán lehet kerékpározni. Az év eleji hónapok is inkább a szél miatt kellemetlenebbek kissé, a part menti részeken nem nagyon megy 10 fok alá az általában 15 fok körüli hőmérséklet, bár a hegyekben azért érhetik meglepetések az embert. Rengeteget süt a nap, ezért más a hőérzet is, én az alábbi meteorológiai aranyszabályt állapítottam meg a november–március közötti téli időszakra: mindegy, hány fokot mondanak (úgyis 15 fok körül mondanak mindig), ha

• süt a nap és nincs szél, 25-nek érzed;
• süt a nap és szél van, 20-nak érzed;
• nem süt a nap és nincs szél, 15-nek érzed;
• nem süt a nap és szél van, 10-nek érzed.

További érv az ősztől nyárig tartó időszak mellett a természet elképesztő színe, október-november körül elkezd bezöldülni a nyáron fakó barnára, sárgára száradt sziget, év elején már minden méregzöld, februártól kezdve virágba borul.

Növekvő eladások, főleg e-eladások

A koronavírus-járvány erősen érintette az olaszországi kerékpárágazatot. A kijárási tilalom feloldása után sokan igyekeztek lehetőség szerint elkerülni a tömegközlekedést, másrészt az edzőtermek bezárása miatt az amúgy viszonylag sportos életmódot folytató olaszok a kerékpárhoz folyamodtak, így ütve két legyet egy csapásra. Az állam is felismerte a helyzetben a lehetőséget, mobilitási programot indított a kerékpárvásárlás támogatására. Egyes esetekben ez akár a vételár 60 százalékát is jelenthette, nem csoda, hogy megugrottak az eladások.

Az elektromos kerékpárok is egyre népszerűbbek, ráadásul az előrejelzések robbanásszerű növekedést jósolnak: 2025-re az Európában eladott új kerékpárok fele elektromos meghajtású lesz. A 2017-es uniós stratégia arra összpontosít, hogy 2020 és 2030 között 50 százalékkal növekedjen a kerékpárhasználat, a halálos és súlyos kerékpáros balesetek száma pedig legalább a felére essen vissza.

Nagyapák nyeregben, mamilok és omilok

Bringás körökben ismert fogalom a mamil (Middle-Aged Man In Lycra), azaz a tetőtől talpig bringás ruhába öltözött középkorú férfi. Ők azok, akik világszerte pörgetik a drágább bringák értékesítési számait, azok a 40-es, jól kereső férfiak, akik rájöttek, hogy tenniük kell valamit az egészségükért, mielőtt idejekorán elviszi őket a stressz és túlhajszoltság valamelyik következménye. Ez a jól kereső réteg az, amelyik megveszi az előző évi csúcsmodellt – magyar árakon ez egymillió feletti árat jelent –, majd régi haverokkal, kollégákkal és üzletfelekkel hétvégente komoly túrákat nyom a környékbeli hegyekben, de nem ritka, hogy nyáron kora reggel 2-3 órás tekerés után mennek be dolgozni. Ha már hobbija van az embernek, arra mindig lehet költeni, ők vásárolják azokat a szemüvegeket, zoknikat, karvédőket, mezeket, sisakokat és kesztyűket, amelyek árát látva egy átlag halandó csak néz, mint a kardhal a cataniai halpiacon.

Olaszországban is népes csoportot alkotnak, de Szicíliában egy hozzájuk hasonló csoport is létezik, nevezzük őket omilnek (Older Man In Lycra), azaz a mamilok idősebb kiadásának. Csodálkozva láttam, hogy csapatokban róják az országutakat a legmenőbb karbonszálas bringáikon a legtrendibb bringás öltözékben feszítő hetven feletti férfiak.

És itt a csapatok alatt nem 5-6 főt értek, hanem tizen-huszon napbarnított nagypapát, akik vidáman kurjongatva állnak meg bedobni egy kávét, meg egy pisztáciás cornettót valamelyik tengerparti falu főterén, bringás cipőjükkel becsattogva a bárba.

Gyakran látni családokat is együtt biciklizni, de erről nekünk ugye leginkább az a kép ugrik be, hogy apuka és anyuka a hipermarketes fullteleszkópos kínai förmedvényen ülve terelgeti a velük bringázó kisgyereket a bicikliúton, szintén hipermarketes sisakban és kiegészítőkkel felszerelkezve. Szicíliában viszont a családi tekerés inkább a fenti omil-mamil párost jelenti, 70-es nagyapa és 40-es fia húznak el melletted Campagnolo-szettes Colnagójukon, meg ultegrás Cinellijükön, miután lenyomtak 100-200 kilométert a hétvégi napsütésben a pálmák, fenyők, kaktuszok és vadvirágok között. Ők azok, akik szívesen lépnek be a helyi bringás klubokba, hogy aztán saját logós mezekben csapassák hétvégente húszasával.

Giro, milyen Giro?

A Giro természetesen Szicíliában is nagy szám, de azért közel sem akkora szenzáció, mint nálunk. Egyrészt nekik van saját Girójuk, a Giro di Sicilia, másrészt rengeteg helyi versenyt, triatlont is rendeznek. A fanatikus rajongók persze itt is követik a csapatokat, meg sátraznak, integetnek az út szélén, de a legtöbben csak este nézik meg az összefoglalót a tévében, vitatják meg a pultossal az eredményt a Corriere dello Sport fölött. Helyette inkább nyeregbe pattannak, megállnak egy kávéra, meg egy fagyira a tengerparton vagy a hegyekben, és teszik, amit mindig: élvezik az életet.