Csütörtök este nyilvánossá és kereshetővé vált a kórházi fertőzések adatbázisa a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) honlapján. Az NNGYK-t egy májusi kormányhatározat kötelezte arra, hogy közzétegye az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések részletes adatait. Az azóta eltelt három hónapban kidolgozták a fertőzéses adatok elemzésének módszertanát, megalkották a kórházakra lebontott adatbázist, és építettek egy interaktív felületet, amelyből mindenki kikeresheti az őt érdeklő adatokat.
Első körben több nagy adathalmaz vált kereshetővé: a kórházakban kitört járványok adatbázisa; egy 2022-ben elvégzett átfogó kutatás részletes adatai; valamint a Clostridium difficile nevű, főként kórházakban terjedő, súlyos hasmenést okozó fertőzésre vonatkozó adatok. Később az erős antibiotikumoknak ellenálló, úgynevezett multirezisztens kórokozókra és a véráramfertőzésekre vonatkozó adatbázisokat is közzéteszik majd. Ezeket az adatokat több mint húsz éve gyűjti az állam, de eddig csak nagyon kis részük volt elérhető, és azok is csak nagyon nehezen érthető formában.
A frissen közzétett adatokból kiolvasható fontosabb részletekkel külön cikkben jelentkezünk majd.
Hosszú út vezetett odáig, hogy az állam feladja a titkolózást és egyáltalán nyilvánosan elismerje a probléma mértékét, az Orbán-kormányok idején ugyanis nagy energiát fektettek a kérdés szőnyeg alá söprésébe és az adatok eltitkolásába. A változásban nagy szerepe volt több civil szervezetnek, nyilvánosságpárti szakembernek és a független sajtónak, köztük a Direkt36 2023-as cikksorozatának és dokumentumfilmjének. Akkoriban csak hosszas pereskedéssel sikerült részletes adatokhoz jutnunk, amelyeket az NNGYK ellenállása közepette elemeztünk és tettünk közzé. A Semmelweis Projekt elnevezésű sorozatunk darabjai itt nézhetők vissza.
Becslések szerint a magyar kórházakban évente több tízezer fertőzés történik, amelyek szenvedést és súlyos szövődményeket tudnak okozni a betegeknek. Drámai, hogy éppen ott kapják el ezeket a fertőzéseket, ahová gyógyulni mentek: a kórházban.
Az esetek száma soha nem lesz nulla, de egy részük biztosan megelőzhető. A kórházi fertőzések terjedését egy sor tényező befolyásolja: például a kórházi helyiségek és műtéti eszközök tisztasága, a kézfertőtlenítő-használat és az is, hogy az egészségügyi dolgozók milyen gyorsan találnak meg egy fertőzést a kórházban, azután pedig képesek-e megfelelően elkülöníteni a beteget. A sokágyas kórtermek, a leromlott vizesblokkok, az egészségügyi dolgozók hiánya, de még a rossz légkondicionálás is a terjedést segíti. Az invazív beavatkozások, a hosszú kórházi tartózkodás növeli a fertőzés esélyét, ahogy a bekerülő emberek állapota is hatással van rá: sokan közülük idősek, legyengültek és egy sor alapbetegséggel küszködnek, tehát fogékonyabbak a fertőzésekre is.
Vagyis a magyar kórházak többsége közel sem ideális körülmények között küzd a fertőzések terjedése ellen. Ezt a korábbi országos statisztikák is mutatják: a koronavírus-járvány előtti években rendületlen növekedést mutattak a számok, a járvány éveiben még rosszabb lett a helyzet, utána pedig magas szinten stabilizálódtak a fertőzésszámok. Számottevő javulást az elmúlt évtizedekben nem sikerült elérni.
Mint Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos egy szerdai sajtótájékoztatón elmondta, ezen a téren paradigmaváltásra készülnek. A Hegedűs Zsolt vezette új Egészségügyi Minisztérium irányítása alá került NNGYK az elmúlt hónapokban sokat dolgozott azon, hogy az adatok a megfelelő magyarázatokkal ellátva közzétehetővé váljanak. Oroszi szerint a miniszter mellett az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) is elkötelezett a kórházi fertőzések visszaszorításában. „Ez egy jó ügy, be kell állni mögé” – jelentette ki.
Az NNGYK kedden szervezett egy tájékoztatót a kórházigazgatóknak is, akik Oroszi szerint optimistán fogadták a változást. Az új rendszer egyik célja ugyanis az, hogy maguk az intézmények is megismerjék egymás adatait, értékelhessék a saját helyzetüket, és ennek segítségével tovább tudják fejleszteni az infekciókontroll-tevékenységüket. Az egészségügyi vezetés azt szeretné, ha egymás jó gyakorlataiból tanulva a kórházak néhány év alatt már látható javulást tudnának elérni.
Az NNGYK szakemberei érezhetően tartanak attól, hogy a hozzá nem értők félreértelmezik majd az adatokat. Az elmúlt hetekben tartott sajtótájékoztatókon több tucatszor elmondták, hogy egyes kórházak teljesítményét pusztán az adatok alapján nem lehet összehasonlítani vagy rangsorolni. Igyekeztek elmagyarázni az adatbázishoz használt statisztikai modell működését és az adatok értelmezésének a korlátait. A kórházi vezetőket is biztatták arra, hogy őszintén kommunikáljanak a sajtóban a saját helyzetükről. Nem szeretnék, ha emiatt a betegek bizalma megrendülne az egészségügyi ellátásban vagy akár egyes kórházakban.
Mi terjed a kórházakban?
A kórházakban terjedő kórokozók jellemzően olyanok, amik tömény fertőtlenítőszerektől sem pusztulnak el, és könnyedén ellenállnak az erős antibiotikumoknak is. Multirezisztens baktériumoknak hívják őket, és a betegágyakban fekvő, idős vagy legyengült immunrendszerű, eleve betegségekkel küszködő embereket megfertőzve súlyos megbetegedéseket okozhatnak.
Sokféle van belőlük, a tüdőgyulladást, sebfertőzést, húgyúti fertőzést is okozó MACI-tól az MRSA nevű baktériumig, amely tályogot és a sebek gennyezését, nehéz gyógyulását okozhatja. Utóbbi azon kórokozók közé tartozik, amelyek a szervezetben túlszaporodva bejuthatnak a véráramba, és akár halálos vérmérgezést (szepszist) is okozhatnak. A gyakori kórokozók között van még a Clostridium difficile, egy bűzös, nyálkás hasmenést és akár súlyos bélgyulladást okozó spóratermelő baktérium is, amely ellen az alkoholos kézfertőtlenítő sem hat.
A kórokozók terjedhetnek cseppfertőzéssel, széklettel, sebváladékkal, orvosi eszközök útján, és nem elhanyagolható mértékben egy orvos, egy nővér vagy egy látogató nem kellően fertőtlenített keze által. Megfelelő higiénia hiányában kórokozók lapulhatnak az orvosi eszközökön, a kórházi vécékben, a kilincseken, a zuhanyfüggönyön, az ágyneműn, a nővérhívó gombon – szinte bárhol. Fertőzési kockázatot jelent minden invazív beavatkozás, például egy műtét, a betegből kilógó cső, katéter, kanül. Minél hosszabb időt tölt valaki kórházban, annál valószínűbb, hogy megfertőződik valamivel. És akár bele is hal.
Ez nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden kórházában problémát okoz. Újabb és újabb szuperbaktériumok jelennek meg és terjednek el. A különbség abban áll, hogy mit kezdenek az országok egészségügyi rendszerei a problémával: felveszik vele a harcot és kordában tartják, vagy belenyugszanak a helyzetbe és a szőnyeg alá söprik.
Ezen nemcsak kezelésre elköltött milliárdok, hanem életek is múlnak: a világszerte elfogadott becslés szerint, ha jól csinálják a kórházak, akkor a fertőzések 20-30, bizonyos esetekben akár 50 százaléka is megelőzhető.
Tabu volt, féltek, titkolták
Sok év erősen nyilvánosságellenes hozzáállását váltotta most fel a nyíltabb kommunikáció.
Az NNGYK (illetve elődje, az ÁNTSZ, majd az NNK) már 2004 óta gyűjt adatokat a kórházi fertőzésekről, a kórházaknak ugyanis minden egyes felderített esetet be kell jelenteniük. Az NNGYK ugyanakkor évtizedekig megelégedett azzal, hogy a nyilvánosságnak csak egy országos éves összesítést készítsen a helyzetről, amelyet nemhogy értelmezni, de még a hatóság honlapján megtalálni sem volt könnyű.
A 2010-es évek közepén a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil szervezet kezdett küzdeni azért, hogy részletes, kórházakra lebontott adatokat tegyenek közzé.
A rendszer ellenállt, az egészségügyi vezetők kifejezetten rossz ötletnek tartották, hogy mindenki megismerhesse a részletes adatokat, attól tartottak, hogy megijednének az emberek, ha megtudnák, hol hány fertőzés történik.
Még a probléma létezését is alig akarták elismerni. „A magyar egészségügyben dolgozókba vetett bizalmat ássák alá azok a híresztelések, melyek szerint orvosaink és ápolóink nem mosnak kezet a beavatkozások előtt. A magyar kórházakban a betegeink biztonságban vannak, és minden alkalommal meg fogjuk védeni a magyar szakemberek becsületét az ilyen alaptalan vádakkal szemben” – írta az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy 2016-os közleményében.
A TASZ pert indított az adatokért, és meg is nyerte, de a kapott adatbázissal nem tudott mit kezdeni, mert a több tízezer soros táblázat önmagában használhatatlan volt. A Direkt36 újságírói ekkor léptek be a történetbe. Az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) nevű nemzetközi újságíró-szervezet adatelemző és kutatócsapata segítségével sikerült kezelhető adatbázissá változtatnunk az adatokat.
Ezzel párhuzamosan 2022 végén megpróbáltunk frissebb adatokat is kikérni az NNGYK-tól, arra számítva, hogy miután már korábban bíróság mondta ki, hogy ezeket ki kell adni, már csak formaság lesz a dolog. Az NNGYK azonban megtagadta ezt, megint bíróságra kellett mennünk, a TASZ jogászai segítségével. Meg is nyertük a pert, de az NNGYK ezt sem hagyta annyiban, és fellebbezett az ítélet ellen.
„A részletes, intézményre vonatkozó adatok közlése veszélyeket hordozhat magában és félrevezetheti a lakosságot, illetve pácienseket” – indokolták.
2023 őszén végül ismét elveszítette a pert az NNGYK, így kénytelen volt nyilvánosságra hozni az adatbázisait.
Ezeket azonban még elemezni kellett, ami egy sor akadályba ütközött. A Direkt36 így az ország egyik legelismertebb biostatisztikusa, Ferenci Tamás segítségét kérte, aki hosszas munkával kidolgozott egy egyedülálló statisztikai modellt, amely igyekezett kiszűrni a betegek és az egyes kórházak különbözőségei okozta torzításokat, és így lehetővé tette az egyes kórházak teljesítményének objektív értékelését és összehasonlítását.
Ferenci azért segített, mert szerinte „a kórházi fertőzések adatainak részletes elemzése segíti a javítási lehetőségek feltárását és motivál a jobb teljesítményre”. „Abban van igazság, hogy az ilyen rangsorok bajt is okozhatnak, ha a nagyközönség nem helyesen értelmezné a számokat, de erre nem az a válasz, hogy akkor nem készítünk ilyet, hanem az, hogy jól készítünk ilyet: például megfelelő magyarázatokkal ellátott, kontextusba helyezett, a szükséges statisztikai korrekciókkal ellátott eredményeket közlünk” – mondta.
Ferenci a számításaihoz a fertőzésszámok mellett egy sor fontos tényezőt is figyelembe vett, és ezek segítségével korrigálta az adatokat. Például a kórházak eltérő betegforgalmát, sőt a kórházak különböző osztályaiból fakadó különbségeket, valamint egy case-mix index nevű nyilvános mutató beépítésével még a kórházakba kerülő betegek különbözőségeit is figyelembe vette. Így végső soron a kórházak teljesítményéről kapott képet az, aki a Direkt36 cikkeiben megjelent kórházi rangsorokat böngészte. Az eredmények ebben a cikkben láthatók, ahol részletes videós és szöveges magyarázat is megtalálható Ferenci módszeréről.
A rangsor mögötti helyzetet el is magyaráztuk: több mint harminc interjút és háttérbeszélgetést készítettünk, sok száz oldalnyi szakmai anyagot böngésztünk át. Egyes kórházak helyzetét közelről is bemutattuk és más országok gyakorlatának is utánanéztünk. A nyomozás és az adatelemzés több mint egy évig tartott, és egy 2023-as cikksorozat mellett Mossuk kezeinket címmel dokumentumfilmet is készítettünk róla.
A cikkekben és a filmben is nyilatkozott Hegedűs Zsolt ortopéd szakorvos, aki jelenleg a Tisza-kormány egészségügyi minisztere (akkor még mai formájában nem létezett a Tisza Párt, és még Magyar Péter sem lépett színre). Egyebek között azt hangsúlyozta, hogy „még mindig nem teszünk eleget Semmelweis Ignác hazájában, hogy egy egyszerű kézmosással megvédjük a betegeinket a fertőzésektől”.
Hangsúlyozta, hogy emberéletek múlnak azon, hogy mennyire veszi komolyan az egészségügy a fertőzésmegelőzést. A fertőzöttek kezelése pedig százmilliókba kerül, amit meg lehetne spórolni. „És ez a szőnyeg alá van söpörve Magyarországon. Szégyen és gyalázat” – fogalmazott akkor.
A cikkek és a film megjelenése után élénk közéleti és szakmai vita kezdődött a kórházi fertőzésekről és az adatok elemezhetőségéről. A Semmelweis Projekt nevet kapott cikksorozatunk 2024-ben elnyerte a legrangosabb hazai tényfeltáró újságírói munkáknak járó Transparency-Soma Díjat, valamint az Európai Sajtódíj shortlistjére is felkerült.
Munkánk eredményeire és a felmerülő kérdésekre minden érintett kórházat, valamint az NNGYK-t is megpróbáltunk reagáltatni. A kórházak többsége akkor egyáltalán nem reagált, az NNGYK pedig – kitartva korábbi álláspontja mellett – azt írta, hogy mivel a kórházak és a betegeik különbözőek, szerintük „az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekről készült jelentések összehasonlításra alkalmatlanok, az intézmények bármely sorrendbe rendezése értelmetlen”.
Teljes fordulat
Az NNGYK hozzáállása a kormányváltás és Hegedűs miniszteri kinevezése után változott meg. A már említett 2026. májusi kormányhatározat kötelezte arra az intézményt, hogy oldja meg az adatok nyilvánosságra hozását úgy, hogy azok könnyen érthetők legyenek. Ez a felálló új minisztérium egyik első intézkedése volt.
Ezt követően indult el rohamtempóban az NNGYK-ban a munka, hogy az elmúlt évek adatait (2025-ig) közzé tudják tenni. Az adatok elemzését Surján György, az NNGYK egészségmonitorozási főosztályának vezetője végezte, a munkába bevonva Ferenci Tamást is, aki az egyik sajtótájékoztatón ironizálva úgy fogalmazott, hogy a „rebellis oldalról” átült a másikra. Ők ketten dolgozták ki azt az úgynevezett kockázatkiigazítási modellt, amely a magyar viszonyokra van kitalálva, és egy sor, az adatelemzést torzító tényezőt igyekszik korrigálni.
Például azt, hogy a kórházak nagyon sokféle beteget látnak el, akik a különböző állapotuk miatt jobban vagy kevésbé fogékonyak a fertőzésekre. Vagyis muszáj a betegek közötti különbségeket kiszűrni ahhoz, hogy valid adatelemzés születhessen. Surján és Ferenci ehhez egy nem nyilvános adatbázist, az úgynevezett homogén betegségcsoportokról gyűjtött adatokat használta fel, amelyek mintegy 750 különböző csoportba sorolják a kórházi betegeket. Ezek segítségével hozták létre azt a mutatót, amely figyelembe tudja venni a kórházak betegeinek összetételét. Az intézményeket pedig három csoportba sorolták aszerint, hogy – leegyszerűsítve – mennyire súlyos eseteket látnak el, és mennyire komplex ellátást nyújtanak. Nagy különbség van ugyanis egy néhány kisebb osztállyal működő kisvárosi kórház és mondjuk egy bonyolult beavatkozások sorát végző, nagy egyetemi kórház között. (Ferenci készített egy részletes magyarázatot is arra, hogyan épül fel a modelljük és milyen buktatókat kell elkerülni a számok értelmezésekor. Ezt az adatokat bemutató oldalon szintén közzétették, itt lehet elolvasni.)
Ez a statisztikai modell ugyan sokkal finomabb és részletgazdagabb számításokon alapszik, de nagyon hasonlít arra, amit évekkel ezelőtt Ferenci dolgozott ki a Direkt36-nak segítve – és amit annak idején az NNGYK félrevezetőnek nevezett. Az intézmény legfőbb kifogása – ahogy fentebb idéztük – az volt, hogy szerintük nem lehet és nem szabad rangsorolni a kórházakat egymáshoz képest, mert az kontraproduktív és károkat okoz. Ezt az elmúlt hónapban tartott sajtótájékoztatókon is többször kihangsúlyozták, vagyis ebben nem változott az álláspontjuk.
Ferenci és Surján új modelljének az eredményei is láthatók az interaktív felületen kórházanként. A mutatóból könnyű leolvasni, hogy az egyes intézmények az átlaghoz – és saját korábbi helyzetükhöz – képest hogyan állnak. A cél alapvetően az anomáliák kiszűrése: az átlagtól nagyon eltérő, kiugró adatok esetében érdemes a kórházaknak megnézniük, mi áll a háttérben, és ha valamilyen hibát azonosítanak, akkor tudnak javítani rajta. A kiugró eltérések ugyanakkor azt is jelenthetik, hogy az adott intézmény valamit nagyon jól csinál, például az átlagnál sokkal több esetet képes felkutatni, vagy hatékonyabban előzi meg a fertőzéseket.
Az országos tisztifőorvos szerint a közzétett adatokkal „félelmet nem szeretnénk kelteni, abban nincs semmi előremutató”.
Ehelyett azt szeretné, ha akár rövid távon is sikerülne megelőzni a fertőzések 20-30 százalékát, ezt ugyanis reális célnak tartja. Az első egy-két évben azonban számítani lehet arra, hogy még növekedni fog a fertőzések száma a kórházakban – ennek paradox módon még örülnének is az NNGYK szakemberei, mert ez azt jelentené, hogy az intézmények elkezdték nagyobb hatékonysággal felkutatni és bejelenteni a fertőzéseket.
Fontos kérdés ugyanis, hogy eddig az adatok mennyire voltak megbízhatók. Lehetséges, hogy egyes kórházak nem jelentették be az összes megtalált fertőzést az NNGYK-nak, míg mások lehet, hogy meg sem találták egy részüket, mert túl kevés laboratóriumi vizsgálatot végeztek. Az új adatbázisban ezért erre vonatkozó számokat is lehet találni: a levett székletminták, illetve vérvizsgálatok arányából ugyanis arra is lehet következtetni, hogy az adott kórház mennyit tesztel a fertőzésekre. Előfordulhat, hogy egyes kórházak papíron rosszabbul teljesítenek, mint mások, pedig lehet, hogy ezek az intézmények csak hatékonyabban derítik fel a fertőzéseket, vagyis végső soron jobban végzik a munkájukat.
Oroszi Beatrix szerdán azt is mondta, hogy amit most közzétesznek, az világszinten is egyedülálló – akár az adatbőséget, akár a felhasználóbarát interaktív felületet, akár a számítási módszereket nézzük.Az adatbázis az NNGYK honlapjáról érhető el. A részletekkel később külön cikkben jelentkezünk.
