2024. október 7. – 07:01
A Fidesz által közel másfél évtizede erős kézzel uralt parlamentben ritkán szoktak lenni izgalmas pillanatok, de 2022. december 5. kivétel volt. Aznap tartotta éves beszámolóját az Országgyűlés egyik bizottsága előtt Matolcsy György MNB-elnök, és ennek során sokak számára meglepő kijelentéseket tett.
Ekkorra már az egész EU-ban a legmagasabbnak számító magyar inflációs adat és az egekbe szökő, 18 százalékos jegybanki kamat miatt feszültség alakult ki a kormány és az MNB között, így lehetett számítani arra, hogy a hiúságáról is ismert Matolcsy esetleg megfogalmaz majd bírálatokat. Ő azonban ennél jóval messzebb ment.
A teremben ülő ellenzéki és kormánypárti képviselőket is láthatóan váratlanul érte, amikor a jegybankelnök az előadása tizenharmadik percében az előtte lévő iratcsomagból előhúzott egy kézzel írt papírdarabot, amelyre időnként rápislantva minden korábbinál keményebb kritikát fogalmazott meg az Orbán-kormányról.
A fideszes képviselők Matolcsyt hallgatva kényelmetlenül fészkelődtek a székükben. Az ülésről készült felvételen az látható, hogy a Matolcsy közelében ülő Varju László DK-s képviselő elkerekedett szemmel, lázasan jegyzetelt, Matolcsy előadása egyik pontján pedig a jegybankelnökkel a háttérben még szelfit is készített.
Az ülésteremben tapasztalt nyugtalanságot az váltotta ki, hogy Matolcsy a kormánypropaganda által sulykolt állításokkal szemben olyan kijelentéseket tett, hogy „a magyar gazdaság válságközeli helyzetben van, szembe kell nézni azzal, hogy a pénzügyi, makrogazdasági mutatók az Európai Unióban az első, második legrosszabb helyen vannak”. A miniszterelnök által korábban teljes mellszélességgel támogatott intézkedésekről azt mondta:
„a szocializmusba pedig nem érdemes visszamenni, tehát az árstopok meg mindenfajta hasonló, jónak tűnő ötletek, azokról, a szocializmusban kiderült, hogy nem működnek”.
Matolcsy ezzel nemcsak egykori főnökének, Orbán Viktornak szúrt oda, hanem a miniszterelnök új gazdaságpolitikai jobbkezének, Nagy Mártonnak is, aki néhány évvel korábban még az MNB-ben dolgozott. Ez a váratlan, kirohanásszerű jelenet minden korábbinál egyértelműbben jelezte, milyen komoly – egyszerre személyes és szakmai – konfliktusok húzódnak meg a gazdasági kormányzás különböző szereplői között. A Direkt36 hónapokat töltött ezeknek a belharcoknak a feltárásával, és ennek során több mint ötven olyan emberrel folytattunk hosszabb beszélgetéseket, akik közelről ismerik a szereplőket és a köztük zajló összeütközések részleteit.
A kutatásainkból nemcsak az derült ki, hogyan sakkozik Orbán Viktor a legbizalmibb embereivel, és hogy például miként cserélte le egykori vizionáriusát, Matolcsy Györgyöt a nála fiatalabb, ismerői szerint kivételesen intelligens és legalább ennyire ambiciózus Nagy Mártonra. Hanem kiderült emellett az is, hogy miként változott a miniszterelnök gazdaságpolitikai gondolkodása, és hogyan vált egyre magabiztosabbá és önjáróbbá az ilyen típusú döntések meghozatalában.
Ez persze azt is jelenti, hogy végső soron az ő keze nyomát viseli a magyar gazdaság elmúlt másfél évtizedes teljesítménye. A kormányzati propaganda állításaival ellentétben ez nem volt túl fényes. Bár Magyarország a korábbi állapotához képest több szempontból sokat fejlődött, a régió többi tagjához viszonyítva már egyáltalán nem teljesített annyira jól. Számos statisztikai adat azt mutatja, hogy az elmúlt évtized nagyrészt kedvező világgazdasági környezetéből és a bőséges uniós támogatásokból a régió országai – köztük a sokáig lesajnált Románia is – sokkal jobban profitáltak. A GKI szerint 2023-ra az egy főre eső GDP tekintetében Románia is megelőzte Magyarországot, a román és a szlovák nyugdíjak lehagyták a magyart, fogyasztásban pedig a magyarok az EU utolsó helyére csúsztak vissza.
A Direkt36 háromrészes cikksorozatban mutatja be ezeknek a folyamatoknak a színfalak mögötti történetét. Az első részben Orbán és Matolcsy viszonyára koncentrálunk: hogyan találtak egymásra, hogyan fundálták ki az úgynevezett unortodox gazdaságpolitikai döntéseket, és hogyan hidegültek el egymástól 2019-től kezdődően. Elmeséljük többek között azt, hogy a kapcsolatuk a covidjárvány idejére annyira megromlott, hogy a kormányzaton belül Matolcsyról már azt is feltételezték, miniszterelnöki ambíciói vannak.
Orbán és Matolcsy kapcsolatával összefüggésben több kérdést is feltettünk a miniszterelnök sajtófőnökének és a jegybanknak is, de egyik helyről sem kaptunk választ.
I. AZ ÖSSZHANG
Épp szünet volt az Európai Tanács – vagyis az uniós tagállamok vezetőinek – egyik 2011-es találkozóján, amikor Orbán Viktor érdeklődve odafordult az őt Brüsszelbe elkísérő delegáció egyik tagjához.
A miniszterelnök és kísérete az Európai Tanács jellegzetes kockaformájú épületében kialakított egyik úgynevezett delegációs szobában tartózkodott, ahova a tagországok vezetői elvonulhatnak a szünetben. Ezekben a helyiségekben – az egyik forrás megfogalmazása szerint – igazi „habzsi-dőzsi van”, a termeket ugyanis a miniszterelnökök és a delegációik számára rendkívül jól ellátják étellel, itallal.
Orbán a delegáció egyik olyan tagjához fordult, aki épp akkor lépett be a terembe. A tisztviselő feladata az volt, hogy kikísérje a reptérre a szintén Brüsszelben tárgyaló Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert. „Véres volt a szája?” – kérdezte a kezét dörzsölgető Orbán arra utalva, hogy Matolcsy milyen hangulatban fejezte be a tárgyalását.
A kérdésen láthatóan megdöbbenő munkatársnak Orbán aztán elmagyarázta, hogy Matolcsynak a Nemzetközi Valutaalappal, az IMF-fel volt megbeszélése. Az IMF-hez még a korábbi szocialista kormány fordult a 2008-as gazdasági válság idején, és ugyan a 2010-es választás után is megmaradt az együttműködés, az Orbán-kormány jóval ellenségesebben állt hozzá a nemzetközi szervezethez. Ahogy a miniszterelnök a delegációs szobában megjegyezte, ő azon a brüsszeli tárgyaláson is arra kérte Matolcsyt, hogy legyen kemény az IMF-fel, „marcangolja szét őket”.
Akkor tehát még teljes volt az összhang Orbán és Matolcsy között, akiknek kapcsolata több mint két évtizedre nyúlt vissza.
Matolcsy karrierje elején az 1980-as években a később Pénzügykutató néven ismertté vált intézetnél helyezkedett el, ahol olyan reformközgazdászok dolgoztak, akik a pártállami elképzelésekkel szembemenő gazdasági irányokat vázoltak fel. Közülük a rendszerváltás után többen is fontos pozícióba kerültek, Matolcsyn kívül ilyen volt például Bokros Lajos későbbi pénzügyminiszter vagy Surányi György későbbi jegybankelnök. Ismerősei szerint Matolcsy ebből a közegből elsősorban a felfogásával lógott ki: mindig rengeteg ötlete volt, amelyek olykor még az általánosan elfogadott közgazdasági alapelveknek is ellentmondtak.
A Pénzügykutatónál végzett munkája mégis hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltás után, Antall József kormányában a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lett. Erről a posztjáról viszonylag hamar, már 1991-ben távozott, miután több kormánytaggal, például Rabár Ferenc pénzügyminiszterrel is konfliktusba került. Az MDF-sek konzervatívabb felfogásával szemben Matolcsy az állami ösztönzés mellett megvalósuló gazdasági növekedésben látta a siker kulcsát, többek között ettől várta a munkahelyek számának megugrását és az infláció lefaragását is.
Matolcsynak ez a gondolkodása volt az, ami később felkeltette Orbán figyelmét, akinek irányításával a Fidesz a 1990-es évek második felére egyre inkább teret nyert a jobboldalon. Matolcsynak esélye is nyílt arra, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósíthassa. Két évvel a Fidesz 1998-as választási győzelme után, 2000-ben bekerült az Orbán-kormányba, és gazdasági miniszterként elindította a Széchenyi terv nevű állami támogatási programját. Miközben a gazdaságélénkítő programot a kormányzaton belül nagy sikernek tartották, a kormány kritikusai szerint a források klientúraépítésre mentek el, mivel azokból főleg fideszes önkormányzatok és a kormányközeli vállalkozások részesültek.
Ezek a bírálatok persze nem különösebben foglalkoztatták a kormányt, és Matolcsy bebiztosította a pozícióját Orbán mellett, bár néhány évvel később bekövetkezett némi megingás a kapcsolatukban.
II. KRITIKUSBÓL BIZALMAS
A 2006-os választások utáni hónapokban több alkalommal is illusztris társaság gyűlt össze a Schmidt Mária történész által igazgatott XXI. Század Intézet budai, XII. kerületi épületének kertjében. 30-40 vendég volt jelen, köztük fideszes politikusok, a párttal szimpatizáló újságírók és értelmiségiek, hogy megvitassák, mi vezetett oda, hogy a Fidesz 2002 után 2006-ban is elveszítette az országgyűlési választásokat.
A rendezvények menete az volt, hogy a felkért három-négy előadó elmondta a beszédét, majd utána bárki hozzászólhatott és elmondhatta a véleményét. Ezek között akadtak olyanok, akik nyíltan felvetették Orbán Viktor felelősségét a vereségekben, és utaltak arra, hogy esetleg más vezetőt kellene találni a párt élére.
A kritikus megszólalók között volt Matolcsy is. Az előadásában arról beszélt, mi volt az a hét ok, amely szerinte a Fidesz vereségét okozta – és az egyik résztvevő szerint – „utolsó, legfontosabb okként azt magyarázta, hogy Orbán Viktor személyisége a probléma”. A forrás szerint Matolcsy azzal érvelt, hogy Orbán nem hallgatja meg mások véleményét, csak a személyes hatalmi érdeke vezérli.
Ezeken a beszélgetéseken Orbán nem vett részt, de eljutottak hozzá az ott elhangzott információk. A gyűléseknek is részben az vetett végett, hogy egy alkalommal megjelent a hozzá feltétlenül lojális Kövér László, aki a találkozókat pártellenes összejöveteleknek nyilvánította.
Az is segítette persze az Orbánnal szembeni kritikus hangok elhalkulását, hogy radikálisan megváltozott a belpolitikai helyzet. A választás után bejelentett megszorító intézkedéseknek majd az ősszel kiszivárgott őszödi beszédnek az eredményeként megrendült a Gyurcsány-kormány pozíciója. Orbán a kormánnyal szembeni tiltakozások élére állt, és amikor a vizitdíj és a tandíj ellen kezdeményezett 2008-as népszavazás is a Fidesz elsöprő sikerével zárult, még jobban stabilizálta a pozícióját.
„A korábbi kritikusai rájöttek, hogy tévedtek. 2008-ra mind beálltak a sorba”
– mondta egy kormányközeli forrás, aki szerint ekkorra többek között Matolcsy is felsorakozott Orbán mögé.
Láthatóan Orbán is megbocsátotta neki a korábbi bírálatokat, ebben az időszakban ugyanis már több gazdasági témájú, szűk körű találkozóra is elvitte magával Matolcsyt. A 2010-es választási győzelem után pedig őt nevezte ki nemzetgazdasági miniszterré.
„Orbán látta, hogy Matolcsy nagyon akar, neki pedig kellettek az ilyen emberek” – fogalmazott egy korábbi magas rangú kormánytisztviselő arra utalva, hogy a miniszterelnök érezte, a miniszterében dolgozik a bizonyítási vágy. A forrás szerint Orbánnak rendkívül erős a szuggesztív kisugárzása, amivel a céljaira fel tudja használni a Matolcsyhoz hasonló ambiciózus embereket.
Ez a folyamat a forrás megfogalmazása szerint általánosságban úgy néz ki, hogy Orbán mindig keresi azt a „karaktert”, aki szembe mer szállni egy adott rendszerrel és van is víziója hozzá. Ha pedig valakiben meglátja ezt a képességet, utána igyekszik benne jó érzetet kelteni. A forrás szerint Orbán ilyenkor a kiszemeltjét azzal vonzza magához, hogy elmondja neki, mennyire számít rá, és a nyilvánosság felé is jelzi, milyen közel áll hozzá az adott személy. Az illető miután ezt elhiszi, „szinte beleszeret Orbánba”. Ezt követően Orbán aktuálisan kedvenc minisztere – mint amilyen később Lázár János és Palkovics László is volt – „rengeteget dolgozik, kockázatokat vállal”, és „szinte már azt érzi, hogy egyenrangú Orbánnal”.
Ugyanez játszódott le a forrás elmondása szerint 2010 után Orbán és Matolcsy között is. A gazdasági miniszter nevéhez ebben az időszakban számos nagy horderejű, konfliktusos intézkedés fűződött, például a magánnyugdíjpénztári pénzek államosítása, a különböző szektorokra – például a telekommunikációs cégekre, az energetikai szektorra és kereskedelmi láncokra – kivetetett válságadó, vagy éppen az egykulcsos adó bevezetése.
Mivel az adórendszer átalakításával főleg a tehetősebbek jártak jól, ezért ezt a Fidesz parlamenti frakciójában sem nézték jó szemmel. Főleg a vidéki választókerületek képviselői aggódtak amiatt, hogy az intézkedések helyben hogyan befolyásolják majd a népszerűségüket. „Ne már”, „ez túl sok” – Matolcsy egyik korábbi munkatársa szerint ilyen mondatokkal jöttek hozzá fideszes képviselők.
Orbán azonban rendre megvédte Matolcsyt. „Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani” – fogalmazott a miniszterére utalva, amikor 2010 őszén felmerült Matolcsy lehetséges távozása. Mivel a kormánypárton belüli, Matolcsyval szembeni kritikák 2011-ben sem csitultak, a fideszes holdudvar számára abban az évben megtartott kötcsei találkozón Orbán elmagyarázta, hogy miért ragaszkodik a miniszteréhez. Az azóta megszűnt Heti Válasz beszámolója szerint arról beszélt, hogy neki nem közgazdász kell, hanem olyan „gazdaságpolitikus”, aki el tud szakadni „a tankönyvi megoldásoktól”. Ezzel arra utalt, hogy Matolcsy személyében olyan emberre talált, aki a közgazdasági alapelvek helyett az ő politikáját érvényesíti a gazdaságban.
Bár a gazdasági növekedés mértéke elmaradt a Matolcsy által ígértektől, Orbán bizalma töretlen maradt. Ennek jele volt az is, hogy 2013 elején a miniszterelnök Matolcsyt javasolta a Magyar Nemzeti Bank élére. Akkor járt le a mandátuma a jegybank élére még a Gyurcsány-kormány idején kinevezett Simor Andrásnak, akit évek óta támadtak Orbánék, így fel sem merült, hogy a helyén maradjon.
A miniszterelnök ezért azt várta Matolcsytól, hogy a kormányzati irányhoz jobban idomuló módon vezesse majd a kormánytól elvileg független jegybankot. Matolcsy nem okozott csalódást.
III. A VARÁZSLÓ
Amikor Matolcsy György 2013 tavaszán az MNB új elnökeként megérkezett az intézménybe, gyorsan lépni akart.
A 2008-as válság kirobbanása után az MNB úgy próbálta megakadályozni a problémák tovább gyűrűzését, hogy visszafogta a magyar gazdaságot. A jegybank kamatot emelt, amellyel megdrágította a bankoknál elérhető hiteleket, így a piacon jelen lévő pénzmennyiség csökkent, a gazdaság pedig lassult.
A Simor András vezette jegybank 2012-re ugyan már óvatos kamatcsökkentésekbe kezdett, Matolcsy azonban ezt túl lassúnak találta, ő gyorsabban akart haladni. A történteket ismerő egyik forrás szerint a jegybankelnök szűk környezete azonban attól félt, hogy a hirtelen lazításból komoly baj lehet, emiatt úgy vélték, nem szabad kapkodni.
Matolcsy a munkatársaival folytatott viták során kitartott a véleménye mellett. A jegybank működését ismerő forrás megfogalmazása szerint „erősen képviselte, hogy kell menni lefelé”. Végül az MNB Matolcsy elképzelései mentén haladva elkezdte vágni a kamatot. Amikor Matolcsy 2013 márciusában átvette a jegybank irányítását, 5,25 százalék volt az alapkamat, ez 2016 májusára 0,9 százalékra csökkent.
Matolcsy számítása pedig bejött. Az alapkamat csökkentéséhez igazodtak a kereskedelmi bankok is, a hitelfelvétel olcsóbbá vált, a lakosság és a vállalatok bátrabban mertek költekezni és beruházni.
„Úgy kellett ez a magyar gazdaságnak, mint egy falat kenyér”
– mondta az egyik pénzügyi szakember arról, hogy a kamatcsökkentések segítették a válságból kifelé evickélő gazdaságot.
Az MNB döntéseivel az állam is jól járt, ezzel ugyanis az államadósság kamatterhei is mérséklődtek. Ennek oka az volt, hogy az állam többek között államkötvények kibocsátásával finanszírozza magát, a forintkötvények kamatait pedig nagyban befolyásolják a magyarországi viszonyok, többek között az alapkamat mértéke is. „Így jutott pénz másra, például stadionokra” – fogalmazott a pénzügyi szakember arra utalva, hogy az Orbán-kormány a korábban kamatokra szánt összegeket számára kedves beruházásokra fordíthatta.
Matolcsy nemcsak kamatcsökkentések révén, hanem más módon is igyekezett pénzt önteni a gazdaságba. A jegybank különböző programokat indított el, például ingyen hitelt adott a kereskedelmi bankoknak, amelyek aztán azt olcsón adták tovább a vállalkozásoknak. „Ezek nagy lendületet adtak a vállalati hitelezésnek, és olyan cégek is kaptak hiteleket ennek keretében, amelyek kedvesek voltak a NER-nek” – mondta egy volt kormánytisztvelő arról, hogy Matolcsy jegybankelnöki tevékenysége kezdetben miért volt népszerű kormányközeli körökben.
Matolcsynak a Fideszen belüli ázsióját az is növelte, hogy a jegybank 2014 végén ragaszkodott hozzá, hogy minél gyorsabban bonyolítsák le a devizahitelek forintosítását. Ennek időzítése rendkívül szerencsésnek bizonyult. 2015 elején svájcifrank-árfolyam elszabadult, egyik napról a másikra a svájci frank ára 250 forintról 320-ra ugrott, ez azonban már nem érintette azokat a devizahiteleseket, akik élni tudtak a forintosítás lehetőségével. „Abból tényleg lázadás lett volna” – mondta egy bankszektorban dolgozó forrás arról, hogy a megugró árfolyam milyen hatással lett volna a hitelesekre.
Orbánnak tetszettek az ehhez hasonló húzások, elégedett volt Matolcsyval. Egy kormányközeli forrás szerint a miniszterelnök mindig is igényelte, hogy számos területen, így a gazdaságirányítás terén is bátor, kreatív ötletekkel lepjék meg, ezt az igényt Matolcsy ki is elégítette. „Igazi trükkláda volt” – fogalmazott a forrás. A kormánypárton belül Matolcsyt pedig olyan „varázslóként” kezdték el elkönyvelni, aki számos furcsa, nehezen megmagyarázható dolgot mond, de közülük néhány mégiscsak bejön.
Voltak azonban Matolcsynak kevésbé népszerű döntései is.
Amikor az alapkamat csökkentése miatt jelentősen meggyengült a forint, annak következményeként a jegybank devizatartalékának forintban számolt értéke megnőtt. Korábban a jegybank ilyen esetben az ebből származó nyereséget befizette a központi költségvetésbe, Matolcsy azonban máshogy döntött. Ehelyett ezt a több százmilliárdnyi forintot a jegybank az általa létrehozott alapítványaiba pumpálta. A fideszes többségű Országgyűlés Matolcsyt támogatva olyan törvényt fogadott el, amelynek segítségével az alapítványokhoz kerülő pénzek elköltése átláthatatlanná vált. Az Alkotmánybíróság azonban 2016-ban ezt a törvényt alkotmányellenesnek találta, így kiderült, hogy az alapítványok kormányközeli figurákat, többek között Matolcsy unokatestvérét juttatták jól jövedelmező megrendelésekhez.
Emiatt sok kritika érte Matolcsyt akkoriban, ő azonban közben már kifelé kacsingatott a jegybankból.
IV. MÚLÓ SZERELEM
Több száz vállalkozó gyűlt össze a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szokásos gazdasági évnyitójára 2019 február végén. Az elegáns nagykörúti New York Palace egyik rendezvénytermében a vállalkozókkal szemben a magyar gazdaságirányítás négy fontos szereplője ült hosszú, fehér abrosszal leterített asztalnál: Orbán Viktor miniszterelnök, Matolcsy György jegybankelnök, Varga Mihály pénzügyminiszter és Parragh László, a kormánnyal szoros kapcsolatot ápoló Iparkamara elnöke.
Ezek a rendezvények rendszerint azért emlékezetesek, mert Orbán részletesen beszél rajtuk a gazdasági és politikai elképzeléseiről. Ezúttal azonban az előtte felszólaló Matolcsy meglepő prezentációval hívta fel magára a figyelmet. Arról beszélt, hogy a 2010 utáni kormányzati intézkedésekhez hasonlóan ezúttal is új versenyképességi fordulatra lenne szükség. Majd felvázolt egy számos átalakítást, köztük az oktatási rendszer megreformálását is tartalmazó, 330 pontos programot, amellyel szerinte Magyarország 2030-ra beérhetné Ausztriát.
Nem volt meglepő, hogy Matolcsy nagyívű és bombasztikus elképzelésekkel rukkolt elő, az viszont már igen, hogy az ötletek ezúttal nem rezonáltak a miniszterelnök terveivel. „Kellemetlen volt az egész” – mondta egy, a miniszterelnökkel személyes viszonyban álló forrás, aki szerint már az előadás közben lehetett tudni, hogy Matolcsy javaslataiból nem lesz semmi. Erre utalt, hogy a Matolcsy után felszólaló Orbán érdemben nem is reagált a 330 pontra. Ráadásul másnap Parragh szürreálisnak nevezte Ausztria utolérését, Varga pedig napokkal később jóval visszafogottabb versenyképességi programot ismertetett.
Kormányközeli források szerint Matolcsy ezzel a kísérletével Orbán figyelmét akarta felkelteni, egy ideje ugyanis már elégedetlen volt a helyzetével. Mivel a monetáris politika kevésbé érdekelte és úgy vélte, a jegybankelnökség komoly kihívást már nem tartogat számára, a 2018-as parlamenti választás előtt azt tervezgette, hogy visszatérne a kormányba.
„Arról álmodozott, hogy ő lesz a gazdasági csúcsminiszter”
– mondta az egyik kormányközeli forrás. Az ATV egyik 2017 végi cikke szerint Matolcsy ennek érdekében lobbizott is Orbánnál.
A miniszterelnöknek azonban teljesen más elképzelései voltak. A 2018-as választások után ismét Vargának szavazott bizalmat, pénzügyminiszterként továbbra is ő felelt a gazdasági ügyekért. Orbán úgy döntött, hogy Matolcsyra jegybankelnökként van szüksége, így amikor 2019 elején Matolcsy első ciklusa a végéhez közeledett, Orbán újabb hat évre őt javasolta az MNB élére.
Matolcsy nem sokkal ezután állt elő a 330 pontos javaslatával, amelynek a negatív kormányzati fogadtatása arra utalt, hogy a kormány és a jegybank kapcsolata kezdett elhidegülni. Ez még egyértelműbb lett akkor, amikor Matolcsy – miután a javaslatcsomagját lesöpörték az asztalról – a kormányzati gazdaságpolitikát és annak irányítóit is elkezdte kritizálni.
A jegybankelnök 2019 szeptemberében az egyik publicisztikája szinte minden mondatában Varga Mihályt bírálta. „Szerinte vége van az új magyar Aranykornak, ennyi volt, hét évig tartott, de most vége van, mint a botnak” – írta Matolcsy a pénzügyminiszterre utalva. Varga nem hagyta annyiban a dolgot, másnap egy bicskáról készült képet posztolt a Facebook-oldalára, amelyhez többek kötött azt írta: „Mindenkit megnyugtatok: Csak étekhez lesz!” A történteket ismerő kormányközeli forrás szerint Varga ezzel egyértelműen Matolcsynak szólt vissza.
Az üzengetések révén a nyilvánosság számára is világos lett Varga és Matolcsy feszült viszonya.
Az addig többnyire a színfalak mögött zajló konfliktusban jelentős szerepet játszott a két politikus eltérő habitusa. „Matolcsy feltaláló típus, akinek a fejéből kipattannak az ötletek. Varga viszont precíz, fegyelmezett, konzervatív gondolkodású közgazdász” – mondta az egyik forrás, aki szerint ez nagyon megnehezítette kettejük munkakapcsolatát. Varga egyik ismerőse szerint a 2010-es kormányváltás környékén a két politikus még beszélő viszonyban sem állt egymással. Egy kormányközeli forrás pedig arról beszélt, hogy Vargának kifejezetten rosszul esett, hogy 2018 előtt Matolcsy olyan csúcsminisztérium vezetéséről álmodozott, amelybe betagozódna a Pénzügyminisztérium, így Matolcsy lett volna Varga főnöke. (Varga Mihály nem reagált a kérdéseinkre.)
Matolcsy és Varga konfliktusa azt követően is folytatódott, hogy a covidjárvány 2020-as berobbanása után a kormány elhúzódó gazdasági nehézségekkel szembesült. Matolcsy ebben a helyzetben is újabb reformjavaslatokkal rukkolt elő, 2020 nyarán például olyan 12 pontos csomagot ismertetett, amely az egészségügyi, az oktatási és nyugdíjrendszer átalakítására is javaslatot tett.
Ekkor már olyan mértékű volt a bizalmatlanság a kormány és a jegybank között, hogy Matolcsy különböző sokpontos terveit a kormányzaton belül többen is egyfajta kormányprogramként kezdték el értelmezni. „Sokasodtak a jelek, amelyek arra utaltak, hogy Matolcsy válságkezelő, technokrata kormányfőként képzeli el magát” – mondta egy kormánytisztviselő arról, hogy a kormányzaton belül attól tartottak, az MNB-elnök megpróbálná kihasználni, ha a kormány belebukna a járvány következményeinek kezelésébe.
A kormánypárti politikusok egymás közti beszélgetésein felmerülő félelem azonban nem látszott valósnak. Ezt inkább a Matolcsyval szembeni gyanakvás táplálta, a korábban Orbán feltétlen szövetségesének számító jegybankelnök egyre kiszámíthatatlanabb viselkedését ugyanis a kormánypárton belül többen nem tudták hová tenni. Végül maga Matolcsy is jelezte, igazából nincsenek olyan tervei, hogy Orbán helyére akarna lépni.
Valójában épp, hogy nagy szívességet szeretett volna a miniszterelnöktől. Miután Matolcsy rájött, hogy nem tud visszakerülni a kormányba, 2021-ben el akarta érni, hogy a második jegybankelnöki ciklusának 2025-ben esedékes lejárta után is a hivatalában maradhasson. Ehhez törvényt kellett volna módosítani, a jogszabály szerint ugyanis egy személy csak két cikluson át irányíthatja az MNB-t. A források szerint Matolcsy részéről ez azért merült fel, mert 2021-ben még úgy tűnt, hogy az ellenzéknek esélye lehet a 2022-es parlamenti választáson. Így ebben a helyzetben a Fidesznek az volt az érdeke, hogy a kulcspozícióban lévő embereit minél hosszabb időre bebetonozza. Matolcsy azonban ekkor már nem számított bizalmi embernek, Orbán így a kérését elutasította.
A jegybankelnök egyik ismerőse szerint Matolcsy hasonlót tapasztalt meg, mint amit az olyan rendkívül nagy befolyással bíró miniszterek is átéltek, mint Navracsics Tibor és Lázár János. Egy ideig, a hatalmuk csúcsán mindkét politikust Orbán potenciális utódjaként emlegették, aztán egy idő után teljesen kiszorultak a döntéshozatalból.
„Az illető olyanokat kezd el mondani, hogy Orbánnak már nincs ideje rám, most minden nehezebb”
– írta le a folyamatot általánosságban a forrás, aki szerint ez akkor szokott megtörténni, amikor Orbán már nem veszi hasznát többé egy-egy korábban fontos embernek. „Matolcsy is most ebben van benne” – fogalmazott.
Több kormányközeli forrás is azt állította, hogy Orbán és Matolcsy viszonya nem egyetlen konkrét ok miatt romlott meg, a kapcsolatuk erodálódása hosszabb folyamat része volt. „Kiszeretés történt. Orbán kiszeretett Matolcsyból. Ezzel párhuzamosan pedig Nagy Mártonba beleszeretett” – összegezte az egyik forrás. Ezzel arra utalt, hogy Matolcsy 2020-ban megvált befolyásos alelnökétől, az MNB operatív irányítójaként ismertté vált Nagy Mártontól, akit Orbán hamarosan maga mellé emelt, és pár év alatt az egyik legbefolyásosabb miniszterévé tett.
Róla szól majd cikksorozatunk következő része.
Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.
