Nagyon mást gondolnak a Nobel-díjas közgazdászok arról, hoz-e gazdasági áttörést a mesterséges intelligencia
Miközben az MI látványos hatékonyságjavulást hoz a munkahelyeken, két Nobel-díjas közgazdász gyökeresen mást gondol arról, hogy mekkora gazdasági növekedéshez vezet majd az új technológia. Daron Acemoğlu, a 2024-es közgazdasági Nobel-díjas szkeptikus: szerinte a mesterséges intelligencia hatása alig látszik majd a termelékenység vagy a GDP növekedésében. Philippe Aghion, a tavalyi díjazott sokkal optimistább és nagyjából a korábbi internetboom idején tapasztalt növekedési többlettel számol.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem és a Stockholmi Egyetem kutatói.
A mesterséges intelligencia (MI) berobbanása óta a közgazdász szakma keresi a választ, hogy mekkora gazdasági növekedési többletet várhatunk a technológiától. Ez különösen égető kérdés annak tekintetében, hogy a világgazdaság – és leginkább a fejlett OECD-országok – növekedési potenciálja több évtizede gyengül és ez lényegesen visszafogja az életszínvonal növekedését.
A generatív MI-alkalmazások – mint az emberi nyelven folyékonyan társalgó csetbotok, köztük a ChatGPT – különböző felhasználási területeken és gazdasági tevékenységekben nyújtanak jelentős teljesítménynövekedést. Ezt számos friss tanulmány bemutatta a programozás, szövegírás vagy ügyfélszolgálati kontextusban végrehajtott kísérletek alapján. A tanulmányok 14 és 56 százalék közti termelékenység- vagy sebességnövekedést mutattak ezeken a területeken azok körében, akik használnak MI-t, azokhoz képest, akik nem.
Ezek az MI által felgyorsítható tevékenységek azonban csak az összes gazdasági tevékenység kis részét fedik le. A mesterséges intelligencia elsősorban a magasan képzett munkaerőt igénylő szolgáltatások körében alkalmazható, mint amilyen a pénzügy, az informatika és a telekommunikáció vagy egyéb irodai tevékenységeket igénylő szektorok. E területeken sem egyértelmű, hogy a vállalatoknak megéri-e bevezetni az MI-t mindennapi használatra és a fő üzleti területekre, hiszen ez a technológia költséghatékonyságán, a megfelelő digitális infrastruktúra és szaktudás meglétén múlik. Ezen túl a sikeres MI-használathoz átszervezések és átképzések lehetnek szükségesek, illetve olyan adatokat igényelhet, amelyeket a cégnek elő kell állítania. E tényezők jelentős bizonytalanságot okoznak azzal kapcsolatban, hogy az egyéni teljesítményjavulás mikor és mekkora többletnövekedést fog okozni makrogazdasági szinten.
A kérdés megosztó, amit mi sem jelez jobban, mint hogy a legutóbbi két év Nobel-díjasai is eltérő véleményt fogalmaznak meg, amelyek jórészt e tényezők eltérő megítélésén alapulnak.
Daron Acemoğlu, a 2024-es díjazott óvatos álláspontot képvisel: szerinte az MI csak marginális, legfeljebb 0,1 százalékpont körüli többletet adhat az éves termelékenység – az egy foglalkoztatottra jutó gazdasági kibocsátás – növekedéséhez a következő 10 évben. Ezzel szemben a legutóbbi díjazott, Philippe Aghion a technológia gazdaságot újraindító erejében hisz, és közel 1 százalékpont körüli növekedési többlettel számol. Más közgazdászok még gyorsabb, akár robbanásszerű növekedést is reálisnak látnak. Az egymásra épülő növekedés miatt még az éves növekedésben jelentkező kisebb eltérések is nagyon különböző gazdasági kimenetelekhez vezetnek hosszú távon.
A technológia elterjedésének üteme jelenti az egyik legnagyobb bizonytalanságot a makrogazdasági potenciált illetően, és ez az egyik fő terület, amiben a két Nobel-díjas más álláspontot képvisel. A főbb korábbi technológiákat a bevezetésük után 10 évvel a cégek 23 százaléka (elektromosság), illetve 40 százaléka (internet és PC) használta, míg az MI-t jelenleg – a felhasználóbarát áttörés, az intelligens csetbotok megjelenése óta eltelt harmadik évben – a vállalatok 10 százaléka használja rendszeresen a fő tevékenységeikben (lásd az alábbi ábrát).
Az OECD-ben végzett számításaink különböző forgatókönyvekben az elektromosság, az internet és PC terjedési sebességével számolnak, valamint az MI képességeiből indulnak ki. Ezek alapján a mesterséges intelligencia évi 0,4 (elektromosság), illetve 0,9 (internet és PC) százalékponttal növelheti a makroszintű termelékenységet. Az optimistább, közel 1 százalékpont körüli forgatókönyv közel áll ahhoz, amelyet a közgazdászok a korábbi digitális technológiák – különösen az internet – elterjedése idején becsültek az 1995 és 2005 közötti időszakra az Egyesült Államokra nézve, ahol ezek hatása a legmarkánsabb volt („internetboom”). Amennyiben ez bekövetkezik, az jelentős, nem elhanyagolható többletnövekedést jelent, de nem minősülne „gazdasági csodának”. Ráadásul az MI széles körű elterjedése és sikeres bevezetése időt és erőforrást igényel, ezért a hatások nem hirtelen és rövid távon jelentkeznek, hanem fokozatosan, követve a technológia várható terjedési pályáját a gazdaság különböző ágazataiban.
Európának fontos intő jel, hogy a legutóbbi, internet és PC okozta technológiai fellendülésből csak viszonylag kis részben profitált, mert a technológiát lassabban és kevesebb szektorban vezették be széles körben, a technológia előállítása pedig az Egyesült Államokban koncentrálódott. Az MI esetében az USA-hoz képest vett lemaradás ennél is lényegesebbnek tűnik: a technológia mostani generációja elsősorban a tudásintenzív szolgáltatásokban – IT-szolgáltatások, pénzügy stb. – mutat kiemelkedő teljesítménynövekedést, de Európa gazdaságában ezek szerepe kisebb, mint az Egyesült Államokéban. Ezen túl a jelenlegi MI terjedési adatok a cégek körében azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban a vállalatok nagyobb hányada használja a technológiát a fő tevékenységi körökben.
Ez a jelenlegi lemaradás az európai jövőbeni növekedési potenciált nézve is kedvezőtlen kilátásokat nyújt, amennyiben nem történik pozitív fordulat a technológia terjedését elősegítő tényezők terén. Ez számos gazdaságpolitikai területet érint, elsősorban az egységesebb, fejlettebb digitális és pénzügyi piacokat, valamint a gyorsabban bővülő energetikai infrastruktúrát kellene megteremteni.
A Defacto szerint az MI gazdasági hatásának mértéke döntően a technológia terjedési ütemétől és intézményi feltételeitől függ. Európa számára a kérdés nem az, hogy az MI hozzájárul-e a növekedéshez, hanem az, hogy képes lesz-e részesedni ebből a növekedésből. Ehhez Európának elő kellene segítenie a mesterséges intelligencia terjedését a vállalati szektorban, és nagyobb részt kell vállalnia a technológia előállításában.
A szerző a Miracle or myth? Assessing the macroeconomic productivity gains from Artificial Intelligence című OECD tanulmány társszerzője.
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
