Demokráciára számítottak, diktatúra lett belőle
2024. november 8. – 05:00
A diktatúrákban élők gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy hazájuk nem demokrácia, vagy hogy miért lenne jó, ha az lenne. De egy rövid szembesülés a valósággal azonnal változtathat a helyzeten.
A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Danis András, Lindner Attila, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), a Stockholmi Egyetem, és a University College London kutatói.
A Joseph de Maistre francia konzervatív filozófustól származó idézet szerint „minden nemzetnek olyan kormánya van amilyet megérdemel”. De vajon tényleg elnyomásra vágynak Kína, Oroszország vagy Észak-Korea polgárai? Esetleg azért nem lázadnak jobban a hatalom ellen, mert nincsenek tisztában a helyzetükkel? A kérdés régóta foglalkoztatja a világ politikusait és társadalomtudósait egyaránt.
Erre a kérdésre keresi a választ az idei közgazdasági Nobel-díj győztesének, Daron Acemoğlunak és társszerzőinek új tanulmánya, ami a 2023-as törökországi választások alatt végzett kísérletekkel vizsgálta a választók viszonyulását Erdoğan rendszeréhez.
Recep Tayyip Erdoğan 2003 óta irányítja miniszterelnökként (később elnökként) Törökországot, ez idő alatt a török demokrácia és sajtószabadság helyzete látványosan romlott. Erdoğan 20 éves országlása alatt Törökország Nicaraguát leszámítva minden országnál többet esett a Freedom House szabadságrangsorában. Nem csoda, hogy a 2023-as választásokra sok nyugati elemző a török demokrácia utolsó esélyeként tekintett.
Végül Erdoğan magabiztosan nyerte az elnökválasztást, ráadásul pártja szövetségeseivel együtt megőrizte többségét a török parlamentben is. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi magyarázza az autokratikus eszközökkel kormányzó Erdoğan elnök sorozatos választási sikereit. Tényleg ilyen irányítási stílusra vágyik a török választók többsége vagy csak nincsenek tisztában azzal, hogy a kormányuk semmibe veszi a demokratikus normákat? Esetleg nem érzékelik ezen értékek gyakorlati hasznát?
Kézenfekvő megoldás lenne erre a kérdésre válaszolva egyszerűen összehasonlítani az elnök és az ellenzék támogatóinak véleményét arról, hogy mennyire szabad a török politika és a sajtó, illetve hogy mekkora ennek a gyakorlati haszna. Sajnos azonban ez az összehasonlítás nem ad megbízható választ a fenti kérdésekre.
A rezsim támogatói ugyan rendszerint kevésbé informáltak a hatalom viselt dolgait illetően, de jó eséllyel akkor is támogatnák azt, ha többet tudnának róla.
Éppen ezért az idézett tanulmány szerzői az egyszerű összehasonlítás helyett két kísérlettel vizsgálták a közéleti ismeretek következményeit. Egy online és egy személyes megkeresésen alapuló kísérletben egy véletlenszerűen kiválasztott csoport tagjainak információt adtak a török demokrácia és sajtószabadság állapotáról, illetve e tényezők természeti katasztrófákkal szembeni védekezésre és a korrupció elleni küzdelemre gyakorolt hatásairól (a Délkelet-Törökországot 2023-ban megrázó földrengés után ezek lettek a török politika domináns témái). Ezt követően összehasonlították őket egy másik véletlenül kiválasztott csoport tagjaival, akik nem kaptak hasonló tájékoztatást.
Az online kísérlet eredményeit a következő ábrán foglaljuk össze.
Az első két oszlop azt ábrázolja, miként értékelik az informált, illetve nem informált polgárok átlagosan a török demokratikus intézmények állapotát. Jól látható, hogy a kezelt csoport tagjai kevésbé tartották rózsásnak a török demokrácia állapotát. Az első oszloppár tehát igazolja, hogy az információs kampány képes volt megváltoztatni a szavazók nézeteit az országuk helyzetét illetően. A második két oszlop a kezelt és a kontrollcsoportok tagjainak demokratikus intézmények értékéről alkotott átlagos véleményét mutatja. Ezek alapján az információs kampány a demokratikus intézmények értékéről is sikeresen meggyőzte a választókat. Végül a harmadik oszloppár a két csoport politikai preferenciáit hasonlítja össze. Jól látható, hogy a kezelt csoport tagjai mintegy 4 százalékponttal nagyobb arányban tervezték, hogy az ellenzéki elnökjelöltre adják le szavazataikat.
Sokan arra tippelnének, hogy egy erősen polarizált országban a tájékoztató kampány hatása csekély. A kísérletek azonban az ellenkezőjét bizonyították. Az ellenzék nemcsak több új szavazatot szerzett a kísérlet hatására, hanem azok nagy része olyanoktól származik, akik a tájékoztatást megelőzően Erdoğan támogatójának vallották magukat.
A kísérlet tehát világosan bizonyítja, hogy Erdoğan támogatottságának hátterében, legalábbis részben, tájékozatlanság és nem a demokrácia tudatos elutasítása áll.
A Defacto szerint fontos, hogy a magyar választók is pontos képet formálhassanak a magyar intézmények és a sajtó állapotáról ahhoz, hogy valódi politikai szándékaiknak érvényt tudjanak szerezni. A kormányzati befolyástól független magyar média megteremtése elengedhetetlen feltétel ebben.
Ha szeretne a Defacto-elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
