A szakszervezet szerint a 13 szakápoló felmondása túlmutat egyetlen intézmény problémáján
Szolidaritását fejezte ki a Magyar Orvosok Szakszervezete (MOSZ) a Manninger Jenő Baleseti Központ intenzív osztályának dolgozói mellett. Néhány napja az osztály 13 szakápolója nyújtotta be felmondását, mert az elmaradt bérrendezés miatt elfogyott a türelmük. A MOSZ szerint
„az érintett dolgozók hónapok óta hiába kérték, a munkáltató a kezdeti ígéretek ellenére végül nem teljesítette a kérésüket”.
Más kórházak intenzív osztályain havi bruttó 180–260 ezer forinttal is többet kereshetnek a kollégáik.
„Álláspontunk szerint a történtek túlmutatnak egyetlen intézmény problémáján. Az egészségügyben dolgozók bérezésében tapasztalható különbségek, a kiszámíthatatlan munkakörülmények és a folyamatos túlterheltség régóta megoldásra váró problémák, amelyeket a MOSZ folyamatosan jelzett és jelez az egészségügyet irányítóknak.”
Különösen aggasztónak tartja a szakszervezet, hogy tudomásuk szerint a kialakult létszámhiányt más osztályokról vagy intézményekből történő átvezényléssel kívánják kezelni. „Bár az átmeneti munkaerő-átcsoportosítás bizonyos helyzetekben szükséges lehet, hosszú távon valódi megoldást, biztonságos betegellátást nem jelent.” A szakszervezet meggyőződése, hogy az egészségügyi rendszer működőképességének alapvető feltétele a szakmai megbecsülés, a kiszámítható szakdolgozói életpálya, a transzparens bérezés, a kórházak közötti passzív versenyhelyzetek elkerülése, és ezzel a munkaerő fluktuációjának megelőzése.
Hegedűs Zsolt szerint a 13 ápoló felmondása előtt már zajlottak az egyeztetések az érintett szakdolgozók és a kórház vezetése között. Az egészségügyi miniszter Facebook-posztja szerint tárgyalásokat folytatják, de szerinte most az a legfontosabb, hogy a kórház vezetése, az Okfő és az Egészségügyi Minisztérium összehangolja a szükséges lépéseket.
„A betegellátásnak a tárgyalások alatt is folyamatosnak és biztonságosnak kell maradnia, a dolgozóknak pedig tartós megoldásra van szükségük.”
Hegedűs elismerte, hogy bérezés szabályai maguk is feszültséget teremthetnek. Ha ugyanazon a bérsávon belül nagy a különbség az alsó és a felső határ között, és az egyik kórház jóval több kiegészítést tud adni, mint a másik, akkor hasonló munkáért nagyon eltérő fizetést kínálhatnak. „Érthető, hogy egy ápoló elfogad egy jobb ajánlatot. Ha azonban egy osztályról rövid időn belül több tapasztalt kolléga távozik, egy évek alatt összeszokott csapatot kell újra felépíteni. A jelenlegi szakemberhiány mellett a távozók pótlása még nehezebb.”
A miniszter szerint megoldás lehet a kormány 2027-re tervezett szakdolgozói bérrendezése. Az eddigi sávos rendszer helyett a cellás bértáblában a munkakörhöz szükséges végzettség és az elismert gyakorlati idő határozza meg az alapbért. „Így azonos besorolásnál minden kórházban ugyanaz az összeg a kiindulópont, és a szakdolgozók előre láthatják, mikor léphetnek a következő fokozatba.”
Hegedűs arról is írt, hogy a szakdolgozói alapbérek átlagosan 15 százalékkal emelkednek, a korábbi bérsáv alsó részén keresők közül pedig lesz, akinek 30–35 százalékkal is nő az alapbére. A bejelentett minimum az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozó szakdolgozóknál 7,5 százalék. Bejegyzése szerint bértáblát és a kiegészítések szabályait a gyakorlati tapasztalatok alapján tovább finomíthatják, a béreket pedig a gazdaság teljesítményéhez igazodva tovább emelhetik. „A betegek szempontjából az számít, hogy a régió minden kórházában legyen elegendő, jól képzett szakdolgozó az ott ellátott feladatokra.”