Százezer ember kénytelen túlterhelt, rossz állapotú, emberhez méltatlan intézményben élni

17,8 százalékkal emelik a szociális dolgozók bérét – jelentette be Magyar Péter miniszterelnök hétfőn a parlamentben, ahol a 2027-es költségvetést ismertette. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ez elég-e, de az biztos, hogy a kormány egyértelmű gesztust tett azok felé, akik az elmúlt évtizedekben a legkevesebb megbecsülést kapták.

A szociális ellátórendszer recseg-ropog, folyamatos pénz- és szakemberhiánnyal küzd. A szociális ellátórendszerhez tartoznak az állami idősotthonok, a pszichiátriai betegek bentlakásos intézményei, a szenvedélybetegek otthonai, a fogyatékosotthonok és a hajléktalanok bentlakásos otthonai. A szociális ellátás szorosan kapcsolódik az egészségügyi ellátáshoz, de a páciensek az előbbibe már akkor kerülnek, ha aktív kezelésre nincs szükségük, viszont az állapotuk nem teszi lehetővé, hogy gondoskodjanak magukról.

Egy társadalom állapotát nagyban meghatározza, hogy bánik a legelesettebbjeivel. A hazai szociális ellátás feltérképezése után az látszik:

a segítségre szorulók nehéz helyzetben vannak, és az állam nem tudja levenni a terhet a családokról.

Ezt mi sem mutatja meg jobban, minthogy felvételi zárlatot rendeltek el több szociális intézményben, mert nincs elég munkavállaló. Tíz megyében, 26 állami bentlakásos telephelyen nem lehet felvenni újabb jelentkezőket, miközben folyamatosan nő a rászorulók száma. Nem ritka, hogy az idősek évekig várnak, hogy bejussanak egy állami idősotthonba.

A fizetésemelés mellett szükség van a férőhelyek bővítésére is

Az állami idős- és fogyatékosellátás jórészt a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF) tartozik, 900 telephelyet és 81 intézményt működtetnek. Az SZGYF-től kapott adatok alapján október elején az engedélyezett álláshelyek száma összesen 13251 volt, a betöltött álláshelyek száma 11660. Ez azt jelenti, hogy 1591 álláshely betöltetlen.

Megyénként nagyon eltérő, hol mekkora a munkaerőhiány. Például Fejér megyében az engedélyezett 607 álláshelyből 473 pozíciót töltöttek be, Győr-Moson-Sopron megyében a 730-ból 522-t. De nem jobb a helyzet a fővárosban sem: Pest megyében 1411-ből 1182 a betöltött álláshelyek száma.

Ezek alapján nem véletlen, hogy több telephelyen rendeltek el felvételi zárlatot. Felvételi zárlatot a kormányhivatal akkor rendel el, ha a szakemberhiány olyan nagy, hogy már nem fenntartható a bent élők ellátása. A felvételi zárlat viszont csak ideiglenes megoldás, hiszen ettől még a várakozók száma nem fog csökkeni, sőt. Ráadásul hatására a költségvetési kiadások is növekednek: ennek oka, hogy

az egészségügyi intézmények sokszor nem tudják a már aktív ellátásra nem szoruló pácienseket áthelyezni szociális intézménybe, így tovább maradnak kórházban.

A helyzet megoldása komplex, mint ahogy a munkaerőhiány is hosszabb folyamat eredménye. Az elmúlt években az egészségügyi rendszer elszipkázta a munkavállalókat, mert ott jobbak lettek a fizetések – mondta lapunknak Tóth Kinga Dóra szociális-, család- és idősügyi államtitkár. Szerinte ez óriási bérfeszültséget teremtett a két terület között. Főleg, hogy aki maradt a szociális ellátásban, arra még nagyobb teher hárult. A területen dolgozók rengeteget túlóráznak: a minisztérium adatai szerint van olyan intézmény, ahol 44 ellátottra 2 gondozó jut egy 12 órás műszakban. A probléma lényege, hogy ilyen létszám mellett szinte lehetetlen az egyéni szükségletekhez igazodó, méltó és megfelelő minőségű gondozást biztosítani.

Tóth Kinga Dóra szerint még ha az egészségügy nem is szívja el a munkaerőt, a nyugati országhatárnál akkor sem mentek el az ápolók annyi pénzért dolgozni, mint amit eddig kerestek. A szociális gondozók bérei például tavaly nem érték el a bruttó 480 ezer forintot: 2025-ben a szociális munkások a diplomás átlag 55, a szociális gondozók 45 százalékát keresték. Ilyenkor jön a bérnővér rendszer, amit az államtitkárság nem tud támogatni és a teljes szociális ellátórendszerből szeretnék kivezetni, mert nem tartják etikusnak.

A bérnővérek speciális ápolási szolgáltató cégekkel szerződnek le. Tehát az adott intézmény nem közvetlen munkaviszonyban foglalkoztatja, hanem vállalkozói díjat fizet a közvetítőnek a teljesített órák után.

A minisztérium szerint a bérnővéri rendszerrel elsősorban az a probléma, hogy ugyanazért a munkáért, ugyanabban az intézményben, sokszor jelentősen eltérő fizetést kapnak a dolgozók. Miközben a saját állományú ápolók és gondozók tartósan alacsony bérek mellett végzik a munkájukat, a bérnővérek után lényegesen magasabb összeget fizethetnek. Ez igazságtalan helyzetet teremt, feszültséget okoz a munkatársak között.

Tehát a fizetésemelésre mindenképp szükség volt. Ezért is tüntetett a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete szeptemberben. A megmozdulás szervezői úgy látják, a bérolló szétnyílása ellehetetleníti a szociális ellátórendszerben dolgozókat. Korábban a Tisza-kormány programjában 25 százalékos béremelés szerepelt, ebből lett most a 17,8 százalékos átlagbéremelés.

„Remélem, lesz ezen a területen is valós változás, nemcsak ígéretek, ugyanis ilyen bérekért még csoda, hogy egyáltalán valaki dolgozik ezen a területen” – mondta lapunknak még a költségvetés bejelentése előtt Katona Noémi szociológus, aki szerint a Fidesz-kormányok idején a pedagógusok és az orvosok fizetésében is történtek ugyan változások, a szociális szakemberek kimaradtak minden bérrendezésből.

Katona Noémi szerint nem elég a béremelés, vonzóvá is kell tenni a szociális szférát, mert általában a szakma sem megbecsült, és az idősellátás sem.

„Örülök, hogy a gyermekvédelem, ami valóban nagyon fontos terület, több figyelmet kap a közéletben és a politikai diskurzusban, de nagyon fájlalom, hogy az idősellátás továbbra is egy teljesen negligált terület, miközben – közvetlenül vagy közvetve – magyar emberek millióit érintő kérdés, hogy mi lesz idős hozzátartozóinkkal, illetve magunkkal, ha majd gondozásra, ápolásra lesz szükségünk” – mondta a szociológus.

A létszámhiány is oka lehet annak, hogy egyre több a vészhelyzet az intézményekben – írta lapunknak a minisztérium. Tavaly a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság intézményeiben naponta 2-3 veszélyhelyzetet jelentettek. Ilyenek a fulladás, a fertőzés, az eltűnés, a bántalmazás és a gyógyszertévesztés. Tavaly összesen 1016 ilyen esetet regisztráltak. A minisztérium adatai szerint most mintegy 100 ezer gondozott kénytelen túlterhelt, rossz állapotú, emberhez méltatlan intézményben élni.

A minisztérium szerint szükség van a férőhelyek számának bővítésére is. Az államtitkár azt mondta: a kormány programjában szerepel is a férőhelyek bővítése, viszont amíg nem lesz több szakdolgozó, addig a felvételi zárlat az egyetlen opció.

Sokszor éveket kell várni az idős hozzátartozó elhelyezésére

Külön rákérdeztünk az idősek gondozására, ami a szociális területen belül is talán a leginkább előtérben van. Az SZGYF megkeresésünkre részletes adatokat közölt az itteni várólisták hosszáról. Például Pest megyében van olyan idősotthon, ahol az átlagos várakozási idő három év. Fejér megyében is van, ahova 2-4 év. A KSH adatai szerint a tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó idősek otthonában 2000-ben még nagyjából 39840 embert láttak el, 2025-ben már 57427-at.

(Ha valakit sürgősséggel vesznek fel, akkor kevesebb időt kell várnia a megadott átlagos számoknál. A táblázat azért hiányos, mert nem mindenhonnan küldtek ugyanúgy adatokat.)

Tóth Kinga Dóra azt mondta, együttműködnek az egészségügyi minisztériummal a várakozási idő csökkentésében. A cél az alapellátás megerősítése lenne az egészségügyi és a szociális területen is. A képlet látszólag egyszerű: ha a prevenció erősödik, javul az idősek életminősége, és kevesebb rossz állapotú ember kerül be bentlakásos otthonba.

A prevenció azt jelenti, hogy nem várjuk meg, amíg egy idős ember állapota annyira leromlik, hogy már csak bentlakásos intézményben lehet róla gondoskodni – írta megkeresésünkre a minisztérium. Ide tartozik a rendszeres egészségügyi szűrés, a krónikus betegségek megfelelő kezelése, a mozgás, a megfelelő táplálkozás, a mentális egészség megőrzése, a társas kapcsolatok fenntartása és az elmagányosodás megelőzése.

A cél nem egyszerűen az, hogy az idősek minél később kerüljenek intézménybe, hanem az, hogy minél tovább élhessenek önállóan, biztonságban, jó életminőségben, a saját otthonukban és közösségükben. Ehhez az egészségügyi és szociális alapellátásnak sokkal szorosabban kell együttműködnie.

Azonban ennek nyilvánvalóan nem lesz hamar eredménye, az államtitkár szerint „ez nem úgy van, hogy fél év múlva rend lesz, ez a koncepciónk a következő négy évre szól”.

Katona Noémi szociológus szerint az állami ellátórendszer nem tart lépést a gondozási szükségletek növekedésével. Az idősotthonok várólistáit évek óta nem publikálta az előző kormányzat, de amikor publikálták, már akkor is minden második helyre várt valaki. „Sokan gyakran előbb meghalnak, mint hogy bejutnának az otthonba” – tette hozzá.

Katona Noémi szerint mindez szorosan összefügg a demográfiai, társadalmi változásokkal. Magyarországon a népességfogyás mellett meghatározó demográfiai trend az időskorúak számának és társadalmon belüli arányának növekedése. Ennek egyik oka a várható élettartam növekedése, vagyis az, hogy tovább élnek az emberek. Ez abból is látszik, hogy az időskorúak társadalmon belüli aránya 1990 és 2024 között 13,5 százalékról 20,7 százalékra nőtt.

A várható élettartam emelkedésével nőtt a demenciában szenvedők aránya is.

Tehát a társadalom elöregedése miatt egyre több embernek van szüksége hosszabb távon gondozásra, ami kihívást jelent az egészségügyi és a szociális ellátórendszer számára. Ehhez hozzátartoznak a társadalmi változások is. Például az, hogy már kevesebb a többgenerációs család, a nők is ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak, és az idősek elmagányosodtak. Tehát az igények pont ellentétesek a megvalósuló trenddel: nagyobb lenne a kereslet az intézményes gondozásra, miközben a családoknak erejükön felül kell segíteniük.

Ennek megértéséhez érdemes külön is tisztázni az idősellátás fajtáit. Az idősek ellátásának egy része formális, másik része informális. Utóbbiba tartoznak például a pénzért vásárolt gondozói szolgáltatások, illetve az ismerősök, családtagok segítsége. A formális idősellátásnak két nagy része van: az egyik az egészségügyi ellátórendszer, a másik a szociális ellátórendszer. Előbbinek része a háziorvos, a hospice ellátás, az otthonápolás, és a kórházi ellátás aktív és krónikus része. Magyarországon addig maradhat valaki úgynevezett aktív ágyon a kórházban, amíg akut kezelést igényel. Ha egy idős, beteg, önmagáról már gondoskodni nem tudó ember állapota alapvetően stabil, és már nem a gyógyítás a cél, akkor elbocsátják az aktív kórházi ágyról.

A szociális ellátórendszerben vannak alapszolgáltatások, mint például a nappali ellátás, házi segítségnyújtás. Illetve vannak szakosított ellátások, ide tartoznak az idősotthonok, gondozóházak. Persze vannak átfedések a két nagy terület között, hiszen például az idősek otthonában is van orvosi ellátás, és gyakran a kórházak krónikus osztályai is töltenek be szociális funkciót.

Viszont az állami szolgáltatások romlása miatt egyre nagyobb szerepet kap az informális ellátás, a hozzátartozók segítsége. Egy becslés szerint nagyjából 400–500 ezer ember lehet Magyarországon, akik idős családtagjukat ápolják. OECD források szerint 2021-ben Magyarországon kb. 1,8 hosszú távú gondozó jutott 100 idős (65 év feletti) emberre, ami lényegesen alacsonyabb arány, mint a legtöbb fejlett OECD-országban.

A szociális ellátórendszer működése közvetlenül vagy közvetetten mindenkire hatással van. Hiszen ha a családnak kell gondoskodnia idős hozzátartozóiról, akkor az aktív munkavállalók is kevesebbet tudnak dolgozni, több pénzt kell költeniük a szüleik ellátására, miközben a gazdaságnak az lenne a jövedelmező, ha ők a saját munkájukra tudnának koncentrálni.

Ráadásul érzelmileg is megterhelő, ha a családtagokra hárul az idősek gondozása, amivel az állami rendszer szintén nem kezd semmit.

A kialakult helyzet nem újkeletű, régóta húzódó probléma csúcsosodik most ki, és talán éppen azért foglalkozik egyre többet ezzel a nyilvánosság, mert jobban lehet róla beszélni. Az Állami Számvevőszék 2025-ben nyilvánosságra hozott vizsgálata már rendszerszintű problémákra figyelmeztetett. Az ÁSZ az időskorúak bentlakásos szociális intézményeit vizsgálta. Az ÁSZ jelentése szerint az ellátásért felelős önkormányzatok többsége nem tudott lépést tartani a növekvő igénnyel, vagy csak úgy, hogy az meghaladta a pénzügyi lehetőségeiket. Az ellátásban egyre hangsúlyosabb szerepet töltöttek be a nem állami intézmények, ezek jellemzően egyházi vagy civil szervezetek voltak. Az ellenőrzésnél kiderült: az SZGYF fenntartásában lévő időskori bentlakásos intézmények 95,5 százaléka felújítást igényelt.

A minisztérium szerint is a most látható válság előzményei dokumentáltak voltak: a rendszer sérülékenysége és a szakemberhiány már korábban is ismert volt.

A szociális rendszer sérülékenysége nem csak Magyarországon probléma, a szükséglet növekedése minden európai országban jellemző. Ami fontos különbség, hogy Nyugat-Európában nagyon gyakran bevándorló gondozók végeznek házi ápolást, ami az ellátórendszer fontos részévé vált – mondta Katona Noémi szociológus. A gyakran 24 órás házi ápolás Magyarországon is elterjedt, de itthon ezt a piacot kevésbé szabályozzák, a gondozók többsége teljesen informálisan dolgozik, érvényes szerződés nélkül, ami nagy kockázatot jelent a dolgozónak és az ellátottnak is. Hosszabb távon mindenképp szükség lenne arra, hogy bővítsék az állami ellátás kapacitásait és hogy jobban szabályozzák a gondozási piacot.