„Milyen az ellenzéki lét? Szar!” – az első DPK táborban jártunk

„Milyen az ellenzéki lét? Szar! De nem azért mert ellenzéki, hanem mert a szakadék felé robog az ország” – válaszolta egy négyfős csoport Lakitelken, amikor arról érdeklődtem, hogyan élték meg az elmúlt fél évet. Itt rendezték meg szombaton a digitális polgári körök (DPK) első komolyabb közösségépítő gyűlését a választás óta.

A Lezsák Sándor által alapított, az Orbán-kormány támogatásából 30 milliárd forintból felépített, grandiózus Hungarikum Ligetben a szervezők szerint ezer vendég jelent meg. A hatalmas területen ezt nehéz volt felmérni, mindenesetre mindenfelé kisebb nagyobb csoportokban jöttek-mentek a magukat nemzetinek, jobboldalinak vagy határozottabban fideszesnek valló szimpatizánsok.

Megmutatni ezt sajnos nem tudjuk, mert bizonyos sajtótermékeknek, így a jelen lévő 444-nek és Telexnek kép- és hangfelvételt készíteni az egész rendezvényről nem lehetett, csak az előadásokon beszélgető vendégeket örökíthettük meg. Ennek ellenére voltak szabadon mozgó médiastábok, a Blikk, az Origó és a Fidesz választási bukása után újonnan alakult, valamikor Fidesz-közeli újságírók mindenféle platformjai szabadon interjúzhatnak bárkivel. Arról megtermett biztonsági emberek gondoskodtak, hogy a sajtó betartja-e a médiaházirendet.

A tábor fizetős, aki korán kapcsolt, 3000 forintért kaphatott jegyet, de a legdrágább támogatói jegyet 100 ezerért árulták.

Egy szervező elmondása szerint 48 óra alatt elkelt 800 jegy, emellé 200 vendéget hívtak. A Fidesz frakciójának előadó vendégei, így Bóka János frakcióvezető vagy Takács Péter képviselők mellett itt láttuk a Fideszt támogató médiamunkások mindegyikét Ambrózy Árontól Huth Gergőn át Varga „Fair Right” Ádámon keresztül Stefka Istvánig.

A nagy kérdés, hogy mennyire lesz életképes az eddig főként állami támogatásokból, vagy az Orbán Viktorhoz hű nemzeti nagytőkések vagy cégek állami támogatásaiból élő politikai közösség működése, de az hamar kiderült, hogy azért van tartalék az április 12-én súlyos vereséget szenvedő csapatban – ami az idősebbek eltökéltségét illeti, biztosan.

„Én jóval többet politizálok a választások óta. Napi hat órát töltünk politikával, főleg a Facebookon vagyunk” – mesélte egy háromfős nyugdíjas társaság Bonyhádról. Ők már a polgári körökben is részt vettek, és a választások előtt a helyi DPK-t is tolták.

Az idős DPK-sok mindent tudnak, vagy legalábbis tudni vélnek, szinte nincs olyan közéleti megmozdulás és téma, amiről ne hallottak volna és amiről ne lenne véleményük.

• Az uniós pénzek hazahozatala: „A pénzeket külföldi cégeknek játsza át a kormány.”
• Autópálya-koncesszió: „Valójában most lett csak drágább, Mészáros Lőrinc aszfaltozni is akart!”
• Szélerőmű-fordulat: „Itt nem is fúj a szél. Külföldi, használt turbinákat vásárolunk majd, ami már nyugaton senkinek nem kell.”
• Korrupciós ügyek miatt indult eljárások: „És Forsthoffer Ágnes vagyonnyilatkozata?”

Csak kapkodtam a fejem, azt éreztem, ennyire én sem vagyok tájékozott. Az utolsó közéleti történés, amiről beszéltünk, egy videó volt, amit az előbb láttak a Facebookon, és amin az látható, hogy tankokat visznek fel a budai Várba. „Erődemonstráció vagy fenyegetés? Ukrajna? Október 23-i ünnepség? Ki tudja?” – latolgatták a lehetőségeket.

A beszélgetésekből hamar kiderült, nagyon vártak már egy hasonló eseményre, mert itt legalább együtt lehet a szétzilált tábor, meg ki lehet beszélni a Tisza-győzelem óta érzett frusztrációt, szomorúságot. És persze az általános felháborodást Magyar Péteren, aki elárulta a jobboldalt, trágár stílusban kommunikál, nem tartja be az ígéreteit, és még hosszan lehetne sorolni a panaszáradatot.

Általános vélemény, hogy hamarosan eljöhet a fordulat, és az emberek legkésőbb jövő tavaszra rájönnek, hogy a Tisza átverte őket.

Ezt a közelgő fűtési szezontól remélik, amikor kiderül, hogy mennyire megdrágult az energia ára Magyarországon. Mások a 13. és 14. havi nyugdíj elmaradását jelölték meg fordulópontnak március környékén, még ha hozzá is tették, hogy ezt „ők sem szeretnék, de ez lesz.” Azt csendben jegyezzük meg, hogy Orbán Viktor Tusványoson a kormány 133. napjának környékére, idén szeptember közepére jövendölte meg a bukást. Az nem jött be.

„Jó lenne, ha itt lenne, mert ezren vagyunk, ez egy jó lehetőség” – mondta Filep „A kopasz oszt” Dávid, amikor arról érdeklődtünk nála, valóban megérkezik-e Orbán Viktor. Bár a Fidesz elnöke kiposztolta, hogy irány Lakitelek, ezt az információt egészen kora délutánig lebegtették, amikorra biztossá vált, hogy Orbán benéz vasárnap a DPK-táborba és délelőtt beszédet is mond.

Filep éppen a Nemzeti Kommunikációs Hálózat molinóját és pultját készítette elő egy munkatársával, az asztalon egy persely állt az adományoknak. A Megafon közpénzmilliókból támogatott influenszere a projektet júniusban indította el azért, hogy nemzeti érzelmű tartalomgyártókat gyűjtsön maga köré. Mint elmondta,

célja, hogy a kormányváltás előttig bőkezű támogatásokból működő tartalomgyártókat megtanítsa piaci alapon működni.

A jelenlegi támogatásokkal elégedett, adományokat gyűjt.

„Sok kis műhely alakul most a YouTube-on, nekik akarunk szakmai támogatást nyújtani” – mondta. Magyarul: megtanítják nekik, hogyan kell a digitális térben támogatásokat gyűjteni, hirdetéseket beállítani, termékeket forgalmazni, könyvet kiadni, azaz hogyan kell „profitábilisan tartalmat gyártani”. A másik projektje egy még fejlesztés alatt álló közösségi médiaportál, amely nemcsak megjelenési, de bevételi lehetőségeket is kínál mindenkinek, aki tollat ragadna, és akár civilként vagy független újságíróként kipróbálná a nemzeti érzelmű tartalomgyártást, mint olyat.

Mire befejeztem a vele való beszélgetést, éppen kezdődött a „Merre tovább jobboldali média?” című panelbeszélgetés, amelyen Hoppál Hunor (ex-Mandiner, most Különutas), Huth Gergely (ex-Pesti Srácok, most Revans), Pelyach Gergely (Hír Tv, Hír FM) illetve Kacsoh Dániel (ex-Mandiner, Konfront) vett részt Ambrus Zsófia moderálásával.

A teremben nagyjából 200-an ültek, túlnyomórészt nyugdíjasok, akik velem együtt arra voltak kíváncsiak, milyen változást hozott, hoz az eddig bőkezű támogatásokból kényelmesen élő Fidesz-szimpatizáns média életében az április 12-ei fordulat.

„Ki marad talpon?” – tette fel a kérdést Ambrus, amire egyenesen Hoppál Hunor válaszolt, aki a választási vereség után nem szívesen jósolgat semmit. Huth annyit árul el, hogy új lapja, a Revans működésének első hónapja után ki tudta fizetni az alkalmazottakat, köszönhetően a támogatásoknak, amit a közönség nagy tapssal fogadott. Kacsoh Dániel egyelőre egy Facebook-oldalról tudott beszámolni, aminek már 40 ezer követője van, de hamarosan elindul a Konfront a weben is.

Szóba kerül, hogy a Mandinert a hatalom szüntette meg, de Huth azt is megjegyezte, nem szeretné eljátszani a mártír újságíró szerepét, mert „az egész nemzet van veszélyben”, azaz mindenki.

A beszélgetés leginkább arról próbált újat mondani, hogyan fog megújulni az Orbán Viktor politikája köré csoportosuló média – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Abban ugyan mindannyian egyetértettek, hogy Bencsik András Demokrata-főszerkesztőnek igaza volt, amikor azt mondta, „ilyen tőmondatos üzeneteket közvetített a teljes jobboldali média, ugyanazokat a sötét, sületlen közhelyeket, hogy jönnek az ukránok, elviszik a katonáinkat”, és ez hiba volt. Huth viszont azt is leszögezte, hogy ennek ellenére „egy a zászló, egy a tábor”, a „nemzeti médiának” továbbra is a „nemzeti oldalt” kell képviselnie.

És amikor a magát nemzeti liberálisként definiáló Hoppál azt fejtegette, hogy a több színű mozaikjobboldal lenne a legjobb meghatározás, Huth inkább a vadlúdjobboldal értelmezést preferálta, amiről Orbán Viktor beszélt Kötcsén legutóbb.

Ebben végül kiegyeztek, a kör bezárult.

Szóba került az is, hogyan lehet kijönni a propagandista megbélyegzettségből, de itt elég hamar eljutott a beszélgetés arra a pontra, hogyha volt is a fideszes médiában „propagandista”, az már a pénzhiány miatt lelépett. A propagandisták szerintük egyébként is az RTL-nél, a Telexnél és a 444-nél, illetve a Kontrollnál dolgoznak. Egyébként sem lehet mit tenni, fejtette ki Huth, hiszen a NER annak idején békejobbot nyújtott az ellenzéknek, Orbán együtt akart országot építeni a másik oldallal, de a „balliberálisok” ebből nem kértek.

A beszélgetés utolsó félórájára a moderátor azzal készült, hogy Magyar Péteren dühöngjenek a beszélgetőpartnerek, amit a közönség ugyan rendkívül hálásan fogadott, de mivel eltávolodott a beszélgetés a jobboldali média jövőjétől, bár az is lehet, hogy éppen ekkor kezdett el közeledni, eljöttünk. „Amit ez a megveszekedett vérhörcsög megenged magának…” – hallottuk még Huth Gergelyt, amit egyébként az idős közönség nagy derültséggel fogadott.

Az egész DPK-tábor talán legfontosabb témája – a fiatalok megszólítása – mindössze pár percet kapott, miközben a vendégek kis csoportokban sokat beszélgettek a témáról. Nagy áttörést itt sem érzékeltem, Hoppál Hunor számolt be arról, hogy személyes találkozókat szerveznek érdeklődő fiatalok 30-40 fős csoportjainak. Legutóbb Navracsics Tiborral ültek le beszélgetni, de legközelebb már Deák Dánielt fogják elhívni.

„A fiatalokat kell valahogy bevonzani” – hallottam itt-ott a táborban, vagy a „Tisza a menő, nem a Fidesz”, sutyorogták mások, de beszélgetéseim a résztvevőkkel nem nagyon jutottak tovább annál a felismerésnél, hogy

a „mai fiatalok nem is tudják, milyen jó volt nekik a NER” vagy hogy egy új, karizmatikus vezetőre van szükség, hogy ellensúlyozzák „Magyar Péter rocksztár-jellegét”.

Egy miskolci DPK-s mesélte, hogy ő már nagyon közel van ahhoz, hogy átáll a Mi Hazánkhoz, de még kitart, bár Toroczkai mellett az egész Fidesz-KDNP frakció elhalványul. Hiányolja a Vadhajtásokból Bede Zsoltot és Ábrahám Róbertet. Többen mondták ki Szűcs Gábor volt influenszer, jelenlegi fideszes képviselő nevét, aki szerintük karizmatikus alakja lehetne a Fidesz-frakciónak, de mások szerint „még nincs kész”.

A másfél órás panelbeszélgetések párhuzamosan futottak, élőben nem közvetítték őket a nagy nyilvánosság felé. Schmidt Mária előadásán teltház volt. „Majd felnyílik a szemük” – biztatta a nyugdíjas hallgatóságot, az épület előtt pedig Bayer Zsolt melegített a következő panelre. A fiatalabb korosztály eközben inkább kint italozgatott.

Egy másik épületben Czunyiné Bertalan Judit harminc álmos embernek beszélt Hoppál Hunor társaságában a Védvonal munkájáról. Ennek a szervezetnek a feladata megvédeni azokat a fideszeseket, akik ellen korrupciós ügyekben eljárások indulnak:

„Minden megyében van ügyvédünk, aki készen áll az azonnali jogi képviseletre.”

Vegzálások, szőnyegbombázás, a fideszes munkavállalók kirúgása, sorolta Czunyiné a fideszes kommunikáció paneljeit, példaként Cseke Beáta és Császár Attila közmédiából való eltávolítását említve. Kitért az NKA-ügyre is, amiben „tisztességben megőszült civil szervezeti vezetőket online vegzálnak”, és arra panaszkodott, hogy a polgári oldal nem szokott hozzá ehhez a stílushoz.

Kifelé elhaladtunk az elmúlt 16 évben állami projektekből alaposan meggazdagodott Rákay Philip mellett, aki néhány könnyes szemű idős embert biztatott: „Nincs mese, menni kell előre”.