Bencsik András szerint kaptak üzeneteket a Fidesz kampánystábjától, hogy miről kell írniuk

A választási kampányban kaptak központi üzeneteket a kampánystábból, hogy mire kéne koncentrálni, és míg a jobboldali média korábban állami hirdetésekből stabilizálta magát, most ezek a források megszűntek – mondta Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője a Hír TV-s Velkovics Vilmos Gyalogátkelő néven futó műsorában. Bár Bencsik nem mondta ki egyértelműen, de valószínűleg a Fidesz kampánystábjára gondolt.

Bencsik szerint nyilvánvaló volt, hogy a költségvetésből, amiből eddig működtek, nem tudnak fennmaradni a meglévő forrásaik birtokában, ezért összehívta a szerkesztőséget. „Nem vitte rá a lélek”, hogy akárkinek felmondjon, ezért azt a javaslatot tette, hogy csökkentsék mindenki fizetését a felére, ezt pedig „tudomásul vette a szerkesztőség”. Bencsik szerint a korábbi ellenzéki periódust hasonló módon vészelték át, és „saját magukat zsákmányolták ki”.

A jobboldali nyilvánosság Bencsik szerint „gyakorlatilag összeomlott”, a néhány megmaradt sajtótermék mellett azonban a semmiből rengeteg kisebb, egy-két személyes kezdeményezés is megjelent. „A jobboldali média helyén megjelent egy új típusú nyilvánosság, aminek nagyon fontos része, hogy ezek abszolút szuverének és irányíthatatlanok”. És hogy akkor mégis milyenek voltak eddig, a Demokrata főszerkesztője azt is kifejti:

„Már nem lehetséges az, mint ahogy a választási kampányban azért előfordult, hogy jön egy úgymond ilyen központi üzenet a kampánystábból, hogy gyerekek, koncentráljunk erre meg arra.”

Ezután Velkoviccsal a „baloldali nyilvánosság őrületes elérési számaira” is elkezdték keresni a magyarázatot. Bencsik szerint ők elkövették azt a hibát, hogy „egyféle táplálékkal táplálták a jobboldali közönséget”. „Azért az egész kétségbeejtő volt a kampányban, hogy ilyen tőmondatos üzeneteket közvetített a teljes jobboldali média, ugyanazokat a sötét, sületlen közhelyeket, hogy jönnek az ukránok, elviszik a katonáinkat, és így tovább” – mondta.

Bencsik szerint ezzel elriasztották a saját táborukat,

„míg a másik oldalon első perctől kezdve szuverén médiaműhelyek azt mondták, amit ők fontosnak tartottak”.

Erre még Velkovics is visszakérdezett, hogy akkor a Telex és a 444 szuverén-e, mire Bencsik azt mondta, „igen, technikailag lehet”. Utána azért némileg visszavett, és kifejtette, hogy „a láthatatlan pénzhatalom”, ami „borzalmasan sok pénzt költött a baloldali és liberális médiára”, megengedte, hogy azt mondjanak, ami akarnak, „egy a lényeg, ott van az ellenség, őket kell ütni.”

„A mi oldalunkon sajnos megmondták, hogy mit kell csinálni, mit kell mondani, ez nagyon nagy hiba volt” – mondta Bencsik. Szerinte most, hogy ez véget ért, „elképesztően jó érzés azt látni, hogy nincsenek ilyen kényszerüzenetek”.

Bencsik szerint a NER nagytőkései vélhetően „élet-halál harcot vívnak a saját túlélésükért”, és el tudja képzelni, hogy „elképesztően nehéz helyzetbe kerültek”, mert „teljesen nyilvánvalóan fojtogatják őket”, és ki akarják őket szorítani a piacról. Azt üzente nekik, hogy ellenükre is léteznek, mivel „miközben ezek a szuper nagytőkések, egy kisebb jelképes összeget sem küldtek”, néhány olvasójuktól kaptak kisebb-nagyobb támogatásokat.

Velkovics ezután felhozta, hogy a baloldali nyilvánosság 10-12 éve „gyakorolja az adománygyűjtést”, a Partizán és a Telex például több mint ötszázmillió forintnyi egyszázalékos felajánlást kapott idén. „Egészen döbbenetes mennyiségű pénz jött össze, mi ebben nem jól teljesítünk. Szégyenlősek vagyunk, vagy bénák, vagy leszoktunk róla?” – kérdezte Velkovics.

Bencsik szerint ezt majd „most fogják megtanulni”, mivel nem jól csinálták a dolgukat, elkényelmesedtek, és kialakult egy rutin.

„Nagy állami hirdetésekből stabilizálta magát a jobboldali média. A nagy állami hirdetések megszűntek, és most rémülten fordulunk az olvasóink, támogatóink felé”

– mondta. „Azért az elmúlt 16 évben lehetett volna gondolkodni azon, hogy ha már létrejött egy nemzeti nagytőkés tábor […], ezt a rendszert valamilyen módon megtanítani, rávenni arra, hogy […] politikát pénzzel, és pénzt politikával lehet a leghatékonyabban csinálni.” Ezt a rendszert pedig Bencsik szerint valamilyen módon „privát dimenziókba” kellett volna intézményesíteni, és tulajdonképpen ugyanazt kellett volna csinálniuk, mint amivel a független szervezeteket és médiát folyamatosan vádolták.

„Ha azt akarod, hogy hatékony legyen a jobboldali nyilvánosság […], ahhoz pénz kell. Mert ezeknek jelentős része nem egy olyan bulvárlap, ami megél a hirdetésekből meg a lapeladásból” – mondta Bencsik. Szerinte ezek „baromi fontos funkciót töltenek be, de üzletileg nem biztos, hogy rentábilisak. De megéri, mert a befolyásuk iszonyú erejű tud lenni”.

Bencsik az NKA-ügy két gyanúsítottjáról, Hankó Balázsról és Bús Balázsról is beszélt. Szerinte ők tiszta emberek, és mindenki pontosan tudja, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtek el. „Nincs is vád, csak gyanúsítás van, mégis börtönbe zárták őket. Micsoda világ ez, ehhez képest Sztálin egy úriember volt, egy jogtudós, egy demokrata, mert addig verték a delikvenst, amíg aláírta a saját vallomását – majd ezt követően bebörtönözték, vagy megölték” – mondta Bencsik, bezzeg most már a vallomásra sincsen szükség szerinte.