Azt már tudják, mi a baj a magyar mentális egészségügyi ellátással, a kormányon múlik, mit kezdenek ezzel

Szakemberhiány, elégtelen megelőzés, ellátási egyenlőtlenségek, nehéz hozzáférés a pszichoterápiához – egymással összefüggő, rendszerszintű problémákkal néz szembe a magyar mentális egészségügyi ellátás.

Milyen változtatásokra lenne szükség, és hogyan lehet eljutni a problémák feltárásától a megvalósítható szakmai javaslatokig?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ az MTA és az Országos Mentális Egészség Hálózat háromszakaszos, országos szakmai konzultációja, amelynek eredményeit a szakemberek egy fehér könyvben foglalják össze a kormánynak. A folyamat második állomását csütörtök délután tartották a Magyar Tudományos Akadémián, ahol szakértők értékelték és beszélték át a mentális egészség helyzetét. Az első részt június végén tartották, arról itt írtunk bővebben.

Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta felszólalásában ennek az első júniusi alkalomnak mondta el az eredményeit. Itt 19 munkacsoportban dolgoztak a szakemberek. Legalább ezer szakember véleménye alapján azt lehet állítani:

a legfontosabb probléma a segítség folytonosságának megbomlása.

Vagyis, a mentális betegséggel küzdő páciensek támogatásához már csak akkor lehet hozzáférni, ha kialakult a krízis. Elkülönülten működnek a szolgáltatások: a megelőzés, alapellátás, szakellátás, utógondozás. Ezek következménye, hogy a betegek később jutnak segítséghez, „bukdácsolnak a rendszerben”, torlódik a várólista.

Óriási a hozzáférési, területi és társadalmi egyenlőtlenség. A megyék több mint felében nincs gyermek- és serdülő pszichiátriai ellátás – mondta Unoka Zsolt. Nem mindegy, hogy hol lakik az ember az országon belül: vagy világszínvonalú ellátást tud kapni, vagy egyszerűen nem fér hozzá a segítséghez.

És hol szakad meg a segítség folytonossága? Nincs egységes megelőzési program, illetve a mentális probléma felismerésétől hosszú idő eljutni az ellátásig. Az iskolapszichológusok kevés támogatást kapnak, és még ők is nehezen tudják eljuttatni a gyerekeket a szakmai ellátásig. Unoka Zsolt erre elmondott egy saját történetet: még neki is több óra munka megszervezni egy betegnek, hogy eljusson megfelelő szakemberhez, miközben óriási szociális hálója van, és egy budapesti klinikán dolgozik.

Ha valaki időben eljutna a szakellátás felé, akkor egy korán felismert probléma kezelhető lenne, és megelőzhető lenne a későbbi pszichiátriai ellátás. De mivel túl sok idő telik el, így már általában súlyosabb problémákkal jelentkeznek a betegek, és nekik a krízis- és fekvőbeteg-ellátás marad.

Viszont ha onnan kikerül a beteg, akkor megint bekerül az űrbe – mondta Unoka Zsolt. Optimális esetben az osztályos ellátásnak csak addig kéne tartania, amíg ez elengedhetetlenül szükséges, utána következne a nappali ellátás. Viszont a pszichiátriai gondozóba 2-3 hónapos a várólista. Bár nagyon magas színvonalú nappali ellátó intézmények vannak, de nagyon kevés van belőlük. Így ha valaki kikerül egy osztályról, gyakori, hogy sokszor visszaesik, és visszakerül az osztályra. Ha csak nincsen a családnak pénze a sokszor egy vagyonba kerülő magán pszichoterápiára.

Összességében a rendszer gyakran a későbbi és drágább választ jutalmazza.

Unoka Zsolt megemlítette az SNI-s diagnózis felállításának problémakörét is. Ha egy gyerek autizmus-spektrumzavaron van, és a szülő szeretné megtudni, hogy pontosan mi a diagnózis, és erről megfelelő dokumentumot akar kapni, végtelen hosszú a várólista. Ezek hosszáról nincs is pontos és hozzáférhető adat. A magán ellátásban egy ilyen komplex kivizsgálás 3-4-500 ezer forint, ráadásul a szülő könnyen azzal szembesülhet, hogy bizonyos hivatalos helyeken el sem fogadják a magánintézmény által kiállított igazolást.

Ez oda vezet, hogy a családok és a munkatársak túlterhelődnek, a jól funkcionáló családtagoknak is plusz idő és energia a mentális nehézséggel élő hozzátartozó menedzselése. Ez pedig hosszabb távon szorongást, depressziós tüneteket okozhat az egyébként egészséges embereknél is – mondta Unoka Zsolt.

Nem szabad megfeledkezni a területen szakemberként dolgozók mentális egészségéről sem. Unoka Zsolt szerint kevesebb idő jut a szupervízióra, a kollégák túlterheltek, ezért sokan elmennek magánrendelésbe, és elhagyják a közellátást, ami így az összeomlás szélére jut.

A csütörtöki program kerekasztal-beszélgetésekkel folytatódik. Az eseménysorozat harmadik alkalma már a fehér könyv előkészítésének kezdete lesz, amit a szakemberek oda akarnak adni a kormánynak.