Behívtak az irodába, hogy baj van, előkerült rólam egy felvétel, ami kompromittáló helyzetben mutat

Mennyire más 2026-ban emberjogi fesztivált és pride-ot szervezni, mint korábban? Mennyivel lett nehezebb vagy könnyebb a hatóságokkal egyeztetni az elmúlt években?

A hatóságok már az első pride-nál is nagyon együttműködőek voltak. Ez talán annak is köszönhető, hogy több rendőrségi dolgozóval volt korábban kapcsolatunk, mert jártak hozzánk nyelvoktatásra, ez a civil szervezetünk egyik vállalkozási profilja. Akkor többen részt vettek ebben, és így szereztek lovári nyelvvizsgát a diplomához.
Emellett fontos megjegyezni, hogy szerintem más magyar nagyvárosok rendőrségeihez képest a pécsi előítéletektől mentesebben kommunikál. Tehát nem nagyon érezzük az előítéletes hozzáállást.

Ez minek köszönhető?

Biztosan benne van Pécs miliője. Ez alapvetően egy befogadó város, és azért ez megmutatkozik intézményi szinten is. Tehát sokkal könnyebb szerintem itt cigánynak lenni vagy bármilyen más kisebbségnek, mint például Észak-Magyarországon.

Az emberjogi fesztivált is könnyű volt megszervezni?

Nem volt nehéz. A Diverse Youth Network egy szakkollégiumból nőtte ki magát, így voltak rendezvényszervezési tapasztalataink. Az első fesztivál alatt többségében mi magunk szerveztük a programokat, utána pedig a Budapest Pride mintájára mi is nyílt felhíváson pályáztattunk programokat. Ez azért is jó út, mert tudtunk más civil szervezetek felé nyitni. Az első pride, illetve a fesztivál kapcsán nem nagyon akartak velünk együttműködni a helyi civilek. Még a nyitott, liberálisabb gondolkodású szervezetek is óva intettek minket attól, hogy megszervezzük Magyarországon az első vidéki pride-ot. Szinte nem is volt helyi partner. De már a második évben sokkal könnyebb volt, mert látták, hogy sikeresen lezajlott az első. Utána sokkal bátrabban mertek kapcsolódni más civil szervezetek is a fesztiválhoz. De nem is akarok erről külön beszélni, mert itt egyetlen rendezvényről van szó, aminek a záróeseménye a felvonulás.

Tavaly eljárás indult ellened a pride miatt, majd idén júniusban ejtették a vádat. Hogyan élted meg ezt az időszakot?

Erről még mindig nehezen tudok beszélni. Egyébként nem mondanám, hogy annyira megviselt, mert volt azelőtt más, ami nyomasztóbb volt. Utána meg úgy voltam, hogy jöhet bármi. Mindenesetre az eljárás megszüntetése már hatalmas megkönnyebbülés volt, mert benne volt a pakliban, hogy nem taníthatok többet. Ha az ügy bekerült volna az erkölcsi bizonyítványomba, ha maradt volna az előző kormány, akkor én soha nem lehettem volna megint tanár, a közoktatás közelébe sem mehetnék.

A megnyitón több erős beszéd is elhangzott, te is egy saját élményt meséltél el. Azt mondtad, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal vegzálása miatt kellett otthagyni az állásodat. Mi történt pontosan?

A munkáltatóm, a Gandhi Gimnázium akkori megbízott igazgatója behívott 2024 decemberében az irodájába, hogy baj van. Előkerült rólam egy felvétel az interneten, ami kompromittáló helyzetben mutat egy másik személlyel. Az Alkotmányvédelmi Hivatal küldött jelzést erről a videóról a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságnak. Ez az intézmény a fenntartói jogokat gyakorló Gandhi Nonprofit Kft. tulajdonosa, így rajtuk keresztül jött az utasítás, hogy tőlem meg kell válni.

Egy órám volt eldönteni, és annyira váratlan, sokkoló volt a helyzet, hogy aláírtam a közös megegyezéssel való távozást. Utólag visszatekintve azt is mondhatnám, hogy engem és az iskola igazgatóját egyaránt belekényszerítették ebbe a helyzetbe. Az igazgató nem akart elbocsátani, és a teljes tantestület mellettem állt, de érthető módon mindenki félt. Az ügy ugyanis nemcsak rólam szólt: egyértelmű üzenet volt a „liberálisnak” tartott Gandhi Gimnáziumnak, amely csodával határos módon mindmáig meg tudta őrizni azt a szűk szakmai és szellemi autonómiát, amely még megmaradt számára. De üzenet volt a környezetemnek is: rajtatok tartjuk a szemünket.

Milyen felvétel volt ez?

A felvételről semmit nem tudtam, azt se, hogy mikor készülhetett. Az oldal URL-jét kaptam meg, és egy informatikai kérdésekben jártas ismerősöm segítségével lett meg, hogy egyáltalán miről van szó. Még a Covid idején a tudtom nélkül készült a felvétel, abban az időszakban, amikor már az első pride-ot szerveztük, de csak 2024-ben töltötte fel valaki. Felvettem a kapcsolatot a tartalomszolgáltatóval, az adatvédelmi hatóságnak is jelentettem, és utána eltűnt a felvétel, amit egyértelműen nem én készítettem vagy publikáltam.

Azt tudni kell, hogy ezután nem sokkal furcsa körülmények között a Nemzeti Tehetségközponttól is távoznom kellett. Hivatalosan megszűnt a mentori pozíció, amit lényegében átneveztek koordinátorra, a kollégáim maradhattak. Csak nekem kellett menni. Egy év munkanélküliség következett, és még mosogatónak sem vettek fel. Volt olyan vendéglátós, aki megmondta, hogy azért nem vesz fel, mert miattam kellett bezárni az éttermet egy pride alkalmával egy délutánra. Végül egy évig a hajléktalanellátással foglalkozó Támasz Alapítványnál tudtam elhelyezkedni, amiért rendkívül hálás vagyok.

Milyen tapasztalatot szereztél?

Nem vagyok szociális munkás, viszont a romológián tanultunk a szociális munkához szükséges skilleket. Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy nagyon magas a romák aránya a hajléktalanok között Pécsen. Bátran 70–80 százalékra becsülöm romaként. Kollégáim szerint ez 15 éve nem így volt, 20 százalék alatt lehetett. Valószínűleg ez a kisebb települések átalakulásával van összefüggésben, sokkal kisebb lett a családi megtartóerő. Ez a folyamat a többségi társadalomban már lement, de a tendencia utolérhette a romákat is.

Visszamehettél tanítani a Gandhiba, és egy új feladatot is kaptál. Hogyan jött a felkérés?

Az Országos Roma Önkormányzatnak Dancs Mihály lett az új vezetője, és három régióban hoztak létre roma jogsegélyszolgálatot és információs központot. A pécsi intézmény vezetésére kértek fel. Kimondottan diszkriminációs ügyekkel foglalkozunk, magánszemélyeknek és roma nemzetiségi önkormányzatoknak is segítünk. Gyakran előfordul, hogy a települési önkormányzatok nem éppen a megfelelő módon járnak el a nemzetiségi önkormányzatokkal, korlátozzák a tevékenységeiket és ebben próbálunk nekik segíteni. Illetve képzéseket is fogunk szervezni, mert azért a romák érdekérvényesítő képessége jóval elmarad a többségi társadalométól. Amikor megkeresnek ügyekkel, sokszor nem is igazán értik, hogy éppen mi történt velük, hogy mennyire súlyos az esetük.

Mondanál példát?

Az albérletkeresés egy klasszikus helyzet. De nagyon gyakran előfordulnak hivatali, intézményesült problémák is, például a szociális bérlakások területén. A kórházi ellátásban is nagyon durván jelen van a hátrányos megkülönböztetés. Azt viszont fontos kiemelni, hogy Pécsett sokkal kevesebb komoly ügy van, mint például Miskolcon. Mennyiségben és minőségben teljesen más szinten vagyunk. Miskolcon az első hónapban már közel 40 ügy volt, Pécsen hét.

A fesztivál megnyitóján az is elhangzott, hogy fontos lenne a roma ügyek és az LMBTQ ügyek közelítése, a közös fellépés. Hogyan valósítható ez meg?

Nem feltétlenül csak a roma- és az LMBTQ-, hanem inkább a marginalizált közösségek közötti együttműködés, összefogás, szolidaritás lenne jó. Nagyon fontos, hogy nem csak a kormánypárti politikusok, de a roma önkormányzat vezetője is részt vett az eseményen, ami történelmi dolog. Az előző vezetés keményen tolta a fideszes propagandát. Az új vezetés pedig egészen súlyos hangnemben kapta a kritikákat, hogy eljött a fesztiválunk megnyitójára. Nagyon furcsa számomra, hogy egy elnyomott közösség durván elnyomóvá tud válni. Ez nem csak a romákra vonatkozik, az LMBTQ-közösségben is vannak rasszisták.

A pécsi az egyetlen vidéki pride. Mennyiben más az üzenet, mint Budapesten?

Én úgy tudom, hogy csak egyelőre az egyetlen, mert jövőre máshol is lesz. Itt annyiban más az üzenet, hogy eleve más a közeg. Ha megnézzük a budapesti mozgalmat, ott főképp a középosztály jelenik meg, és azok a problémák, amik leginkább a középosztályra jellemzőek. Egy vidéki mozgalomban pedig megjelennek más társadalmi, tehát az alsó, alsó-középosztálybeli rétegek más gondokkal, élethelyzetekkel. Ezeket nehéz egy mederbe terelni, és közösen megfogalmazni a problémákat. Interszekcionális kérdések ezek, mert a társadalmi helyzet és a gazdasági helyzet nem elválasztható az LMBTQ-identitástól. Ilyenkor pedig a diszkrimináció többszörösen megjelenik a lakhatás területén, például a transzközösség tekintetében. Éppen ezért is akarunk majd egy co-housing projektet elindítani, mert azt látjuk, hogy vidéken a transz emberek lakhatása nagyon nehéz kérdés, többen a hajléktalanság peremén vannak.

A megnyitón említetted, hogy a kormánynak több, még a Fidesz idején megalkotott, módosított törvénnyel is dolga lenne. Az önazonossági törvényt külön is kiemelted. Miket vársz a kormánytól?

Szerintem abban hibázott a kormány, hogy sok mindent azonnal megváltoztathatott volna magyarázkodás nélkül, hiszen van egy nemzetközi határozat, amire tudnának hivatkozni. Ezt még frissen, a megválasztásuk után meg kellett volna lépni. Nem mondom azt, hogy most sem tehetnék meg ezt, de lehet, hogy politikai kommunikációs szempontból már nehezebb. Kellemetlenebb hozzányúlni. És ezzel nem is az élét akarom elvenni a kritikámnak vagy mentesíteni őket. Tökösen kell ehhez hozzányúlni. Viszont én azért türelmes vagyok, és ha nem is most azonnal, de remélem, hogy előbb-utóbb minden olyan jogkorlátozást eltörölnek, amit az előző rezsim hozott.

Még egy fontos elvárásom van: a kormány kommunikáljon a célcsoportokkal. Roma ügyben a romákkal, LMBTQ ügyben az LMBTQ-emberekkel. Üljenek velünk, a képviselőinkkel a tárgyalóasztalhoz, azaz ne rólunk beszéljenek nélkülünk, hanem vonjanak be minket ezekbe a folyamatokba. Azt viszont történelmi előrelépésnek tartom, hogy idén kormánypárti képviselők megjelentek a Freedom of my Identity Emberi Jogi Fesztivál és a Pécs Pride megnyitóján, és beszédet is mondott az Országgyűlés alelnöke.

Az interjúban említett esetről kérdéseket küldtünk az Alkotmányvédelmi Hivatalnak, de egyelőre nem kaptunk választ.

A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője, amire itt lehet feliratkozni.