Mesehallgatás, meseolvasás, beszélgetés az előző napi élményekről, délelőtt közös játékos tevékenység igény szerinti pihenőkkel. Délben nyugodt ebéd, hosszas játék az udvaron, esetleg projektfeladat egy közeli parkban. Iskola után nincs házi feladat, csak pihenés, feltöltődés – nem, ez nem egy nyugati, alternatív, fizetős iskolába járó elsős gyerek hétköznapja, hanem a magyarországi állami oktatást kezdő gyerekek mindennapi valósága lehet a jövőben.
Augusztusban 14 pontos szakmai javaslatcsomagot tett közzé a közoktatásért felelős államtitkár. A Kormany.hu oldalára is felkerülő Legyen élmény a tanulás! című javaslatcsomag célja, hogy az iskolai mindennapok jobban igazodjanak a gyerekek életkori sajátosságaihoz.
Az általános iskolákat arra biztatják, hogy már szeptemberben vizsgálják meg, miket tudnak a javaslatokból beépíteni a tanításba. Minden pontot három részre bontottak: az első az elérni kívánt célt, a második a javasolt szakmai megoldást, a harmadik a konkrét intézményi teendőt tartalmazza.
Íme, a 14 javaslat címszavakban:
- Gyermekbarát iskolakezdés és napirend
- Rugalmas óraszervezés
- Hosszabb mozgásos szünetek, nyugodt ebédidő és pihenőidő
- Az óraszámok és tanulási tartalmak rugalmas elosztása
- Komplex, tantárgyközi élmény- és projektnapok
- Iskolán kívüli tanulási helyszínek rendszeres használata
- Az alsó tagozatos házi feladat észszerű korlátozása
- A fejlesztő értékelés megerősítése
- A mindennapos testnevelés élményszerű megszervezése
- A művészeti nevelés és a művészettel nevelés láthatóvá tétele
- Tapasztalati természettudományos és matematikai tanulás
- A délutáni idősáv gyermekközpontú újragondolása
- Mindennapos mese, felolvasás és történethallgatás
- Bántalmazásmegelőzés és biztonságos iskolai környezet
„Végre gyerek lehet a gyerek az iskolában is”
A felsorolt pontok alapján az oktatásirányítás szeretne nagyobb szabadságot adni az iskoláknak, pedagógusoknak. A javaslatok lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyerekek egyéni, életkori szükségletei kerüljenek előtérbe. Az ajánlott gyakorlatok nagyon hasonlók ahhoz, mint amik alternatív magániskolákban már hosszú évek óta működnek: ilyen például a projektalapú oktatás, a tananyag blokkosítása, a rugalmas napirend, a fejlesztő értékelés.
Tehát vannak minták az állami intézmények előtt, de így is
sok pedagógusnak gondot okozhat a javaslatok gyakorlati alkalmazása.
Főleg azoknak, akik az elmúlt évtizedekben hagyományos oktatási szemléletet alkalmaztak: verbálisan, tábla előtt adták át a tananyagot a diákoknak. Az alsós gyerekeknél eddig is több rugalmasságot és interaktivitást igényelt a tanítói munkakör, mint, mondjuk, egy gimnáziumi tanár feladatköre. Viszont sokaknak akkor is ijesztő lehet elengedni a korábban működőképesnek gondolt kereteket.
Ujvári Szilvia, a Tisza egyéni országgyűlési képviselője a Facebook-oldalán kérte ki az érintett pedagógusok véleményét. Azt írta: a kezdeményezés sok elemét szakmailag is jó iránynak tartja, „ugyanakkor egy ilyen változás valódi próbája mindig az, hogy hogyan működik majd a mindennapi iskolai gyakorlatban. Ehhez megfelelő pedagóguslétszám, idő, infrastruktúra, szakmai támogatás és valódi intézményi mozgástér is szükséges.”
A kommentelőket megosztotta a téma. A legtöbben alapvetően üdvözölték a változásokat, és azt írták, remek ötletnek tartják a javaslatcsomagot, mivel jelenleg a gyerekek nagyon le vannak terhelve. Van, aki szerint „végre gyerek lehet a gyerek az iskolában is”, más úgy gondolja: sokan vissza fognak térni tanítani, ha így dolgozhatnak.
Viszont többen kiemelték, hogy mindehhez csökkenteni kellene a tananyagot, mert ezek nélkül nem fognak működni a változtatások. Van olyan pedagógus, aki szerint a rugalmas munkakezdés kivitelezhetetlen, a 35 perces órák pedig rövidek. „Mire belemélyedünk egy betű írásának megtanulásába vagy egy számfogalom kialakításába, már vége az órának. Egy órának is van felépítése. Ráhangolódás, jelentésteremtés, reflektálás. Mindhárom egységet fel lehet játékosan építeni kooperatív technikákkal, élménypedagógia módszerekkel.” Ő inkább azt a taktikát alkalmazza, hogy a gyerekek figyelmi idejéhez köti a tanulást. Többször megszakítja az órát, mondókáznak, relaxálnak, játszanak. Náluk eddig is volt mindennap meseolvasás, pihenő, szabad játék. Viszont a tanító szerint a délutáni házi feladat nélkülözhetetlen a tananyag rögzüléséhez. „Otthon az olvasás gyakorlása is nélkülözhetetlen, hogy kialakuljon a rutin.”
A pedagógus első körben inkább az osztályonkénti létszámot csökkentené, maximálná 22-25 főben. Illetve az óraszámot is csökkentené a gyerekeknek/pedagógusoknak. Kiemelte a pedagógusképzést, aminek reformját nélkülözhetetlennek gondolja. „Szerintem ennek a 14 pontnak a megvalósítása pár évbe beletelhet. A NAT (Nemzeti Alaptanterv) felülvizsgálata nélkül lehetetlen a kivitelezés.”
Beszéltünk egy másik tanítóval, aki egy alapítványi fenntartású, integráló iskolában tanít, de előtte sok évig dolgozott állami iskolában. Előző munkahelyét éppen azért hagyta ott, mert nyitott volt az alternatív pedagógiai módszerekre, de ezeket kevésbé támogatták.
Úgy érezte, hogy a kollégái a tananyagot és a tankönyveket tanították és nem a gyerekeket, ebből sok konfliktusuk volt.
A mostani iskolájában a kormány által javasolt 14 pontból elég sokat alkalmaz: az első osztály első hat hete a beszoktatás időszaka, minden hétfőt beszélgetőkörrel kezdenek, és az egész iskolában 40 percesek a tanórák.
Viszont szerinte is vannak nehezebben megvalósítható pontok. Ő főleg az iskolán kívüli délutáni művészeti nevelést, külsős tanulási helyszíneket emelte ki. Szerinte az a baj, hogy ha ezekhez nem adnak plusz eszközöket, forrásokat, akkor az iskola nem fogja tudni kigazdálkodni a felmerülő költségeket.
Kiemelte például a múzeumot, színházat, ezeket eddig is a szülők fizették. Viszont például az élményszerű tanuláshoz, kísérletek bemutatásához sokszor a tanárok viszik otthonról az eszközöket, és ha ezt még nagyobb számban kell csinálni, nem igazán lesz fenntartható. „Nem nagy dolgokról van szó, de nincsenek felkészülve az iskolák erre” – mondta.
Ráadásul abban sem biztos, hogy neki délután lesz kedve, mondjuk, bábszínházba vinni a gyerekeket, miközben így is sokkal többet dolgozik, mint napi nyolc óra. Neki is van családja, szeretne velük eleget lenni, és mentálisan megterhelőnek érezne még több iskolai kötelezettséget.
Azt sem feltétlenül gondolja jó iránynak, hogy 35 perces tanórák legyenek, szerinte inkább rugalmasabban kellene ezt kezelni. „A tevékenységtől függően a tanár tudja priorizálni az időt, mondjuk rajz vagy technika órán.” Lehet, hogy egy elmélyültebb alkotás hosszabb lesz, mint 35 perc, a matekóra pedig rövidebb lesz. Ez akkor tud működni, ha az eredeti koncepció szerint alsó tagozaton egy tanító van a gyerekekkel délelőtt, de az a probléma, hogy a szakemberhiány miatt sokszor besegítenek más tanárok is, így kevésbé lehet megvalósítani a rugalmasságot.
Őt személyesen megerősítette, hogy ezeket az ajánlásokat közzétették, mert úgy érzi, jó úton van. Azok pedig, akiknek idegen ez a hozzáállás, talán majd jobban érezni fogják, „hogy nem jó helyen vannak”.
Kiemelte, hogy javaslatokról van szó, úgy érzi, ezzel közös gondolkodásra hívják a pedagógusokat. „Ez arra ösztönöz, hogy pedagógusként ne csak végrehajtó legyek, felnőtt emberként kezelnek, bevonnak a döntésekbe, ez merőben más, mint az elmúlt évtizedekben.” Persze ez azzal jár, hogy nekik is többet kell gondolkodniuk, tervezniük, kreatívkodniuk, és sok pedagógus ehhez nincs hozzászokva, mert eddig végrehajtóként kezelték őket.
Nagyobb szabadságot kapnak a pedagógusok, de kérdés, mit tudnak ezzel kezdeni
Knausz Imre, a Taní-tani Online főszerkesztője is azt hangsúlyozta: javaslatról van szó, ami nem kötelező előírás, és nem is a minisztérium hosszú távú stratégiája. Inkább úgy kell rá tekinteni, mint ami „felszabadítani akarja a pedagógusok meglévő energiáit, amiket eddig gúzsba kötöttek a szabályok”. A szakértő szerint sok olyan tanító van, aki szeretne máshogy oktatni, ez a javaslatcsomag üzenet nekik, hogy vágjanak bele.
Nem lát olyan akadályt, ami miatt ne lehetne már szeptemberben átültetni a gyakorlatba is a javaslatokat.
A legnehezebben megvalósíthatónak a 35 perces tanórák bevezetését tartja, ezzel személyesen nem is feltétlenül ért egyet, inkább a nagyobb tömbök kialakítását támogatná. „Olyan legyen egy óra, hogy ne kelljen utána külön pihenőidőt tartani, nincs tiltva, hogy a gyerek egyen vagy kimenjen mosdóba.”
Hasonlóan gondolkodik Zágon Mária pedagógiai szakértő is, aki közel 30 éve foglalkozik alternatív pedagógiákkal, évtizedek óta azon dolgozik, hogy a gyerekközpontú gyakorlatok bekerüljenek a közoktatásba. Szerinte a 35 perces tanórát a legnehezebb kivitelezni, és sok iskola nem is fogja meglépni. Ő személyesen nem is ért egyet ezzel, mert szerinte a gyerekközpontú, tevékenységközpontú oktatásban a gyerekek figyelme határozza meg a tevékenységre fordított időt: lehet, hogy valamire 20 percet szánnak, mással egy órát is foglalkoznak. Így a beosztás naponta eltérhet. Ez végül is azt eredményezi, hogy csengőre sincs szükség – mondta Zágon Mária. Persze azt ő is megérti, hogy ez szervezést igényel, és egyelőre a 35 perces tanóra is segítheti az átállást.
Knausz a legegyszerűbb és talán a leghasznosabb pontnak a gyerekközpontú iskolakezdést gondolja. Zágon Mária ezen belül a beszélgetőkör módszerét emelte ki. A gyerekek reggel leülnek egy körbe a tanítóval, és elkezdenek beszélgetni arról, mi történt velük előző délután óta, mi lesz a mai napon, vagy akár adott témákról is beszélgethetnek.
A lényeg, hogy ráhangolódjanak a napra, kimondják az érzéseiket, legyen egy bizalmi kör a tanítóval.
A szakértő szerint ez még egy alapvetően poroszosan oktató tanítónak is elsajátítható módszer, csak az irányítást kell kicsit elengednie, és átadnia a gyerekeknek.
Zágon Mária pozitívumként emelte ki a projektekben gondolkodást is. Erre már voltak kezdeményezések korábban is, például a projektnapokon. Viszont a tanításban a projektben való gondolkodás még nehezen megy.
És mit tehetnének azok a pedagógusok, akiknek nehézséget okoz a változtatás? Knausz Imre szerint ők egyszerűen nem építik be a javaslatokat. De akkor is van értelme, hiszen ahol pedagógiai viták vannak, ott megerősítést kap a progresszívabb értékrend, és ez talán a kevésbé nyitott szemléletű tanítókat is motiválhatja.
Knausz Imre szerint fontos a fokozatosság. Az állami iskolák előtt ott vannak példaként az alternatív iskolák hasonlóan jó gyakorlatai. Szerinte a felsorolt pontokból az iskolai bántalmazások visszaszorítására vonatkozó 14. pont kilóg, mert kevésbé konkrét.
Knausz Imre úgy véli, lenne értelme az iskolák által elfogadott változtatásokat beleírni a pedagógiai programba. Ezzel is megerősítenék az irányokat, és tartósabban fenn tudnák tartani őket. Olyan változtatást nem lát, aminek végrehajtásához szükség lenne a helyi tanterv vagy a Nemzeti alaptanterv (NAT) módosítására.
Zágon Mária úgy látja: az oktatás most nem gyerekközpontú.
Az iskolákban eddig intézményközpontú szemlélet volt. Ez esetben minden gondolat abból indul ki, hogyan lehet zökkenőmentesen működtetni az iskolát, a gyerek csak másodlagos.
Azt ő is megemlítette, hogy azok a pedagógusok, akik évtizedek óta hagyományos pedagógiai szemlélettel tanítottak, nem fognak tudni olyan egyszerűen átállni egy másfajta szemléletre. Ezeket a módszereket meg kell tanulni, ami nagy energiabefektetés, de nem kell egyszerre mindent elsajátítani – mondta a szakértő. Ebben segíthetnének például a továbbképzések.
Zágon Mária kiemelte még a pedagógus és a szülő kommunikációját, ami szerinte az oktatás egyik rákfenéje. Mivel a szülők is jórészt a poroszos oktatásban nőttek fel, nagyon fontos kommunikálni velük, ha bármi újat szeretne bevezetni az iskola. Sok alternatív iskolában ez úgy működik, hogy a gyakorlatban is megcsinálják a szülőkkel, amiket a gyerekekkel terveznek: például egy beszélgetőkört tartanak, hogy lássák a módszereket. Ez pláne ott lenne óriási változás, ahol eddig csak a kapuig engedték a szülőket.
Zágon Mária szerint a javaslatok megvalósításához jogszabályokat nem, csak a szemléletet kell megváltoztatni, de azt a legnehezebb átalakítani.
A pedagógus-szakszervezetek nem teljesen elégedettek
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) oldalán tette közzé véleményét a 14 pontos javaslatról. Azt írták, alapvetően támogatják az alsó tagozat gyerekközpontú megújítását, a jó célokhoz azonban meg kell teremteni a megvalósítás feltételeit is.
Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője megkeresésünkre azt írta: a probléma akkor kezdődik, ha egy eredetileg rugalmasnak szánt szakmai lehetőségből újabb központi előírás, új órarendi kötelezettség és új dokumentációs feladat lesz. Ezt tartja a javaslatcsomag egyik legnagyobb kockázatának. „Miközben szakmailag nagyon sok mindennel egyet lehet érteni, az intézményekre és a pedagógusokra rengeteg új feladatot is telepít: programterveket, helyi szabályokat, értékelési rendeket, munkaterv- és pedagógiai program-módosításokat, felelősök kijelölését, programok dokumentálását. A gyermekközpontú iskola azonban nem attól lesz gyermekközpontú, hogy még több dokumentum készül róla.
A gyermekközpontúság nem lehet újabb adminisztrációs projekt.”
Nagy Erzsébet szerint teljesen más dolog azt mondani, hogy legyen több mese, több mozgás, több pihenés, több projekt, több tapasztalati tanulás, több egyéni fejlesztés és több külső program – és más dolog mindezt egy olyan iskolában megszervezni, ahol pedagógushiány van, nincs elegendő nevelést-oktatást közvetlenül segítő munkatárs, és a pedagógusok egyébként is túlterheltek. Így a gyerekközpontúság papíron megvalósul ugyan, a valóságban viszont tovább növeli a pedagógusok terheit.
Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke a Telexnek azt mondta: alapvetően egyetértenek a javaslat minden pontjával, viszont az előkészítéssel több problémájuk van. „Ad Hoc jelleggel kiadta a kormány, de nem volt társadalmi egyeztetés.” Három problémára hívta fel a figyelmet: a projektnapok szervezése költségvetési többlettel jár, eszközök beszerzésével, viszont erre nem kaptak plusz fedezetet az iskolák, illetve szerinte ezeket a projekteket, beszerzéseket nagyon nehéz lesz adminisztrálni. Megemlítette továbbá a szöveges értékelést is, amit már egyszer be akartak vezetni, de nem sikerült. Az elvvel egyetértenek ugyan, de szerinte először meg kellene győzni a társadalom jelentős részét, hogy ez jó dolog.
Ő is azt mondta, hogy minden változtatás plusz terhet jelent a pedagógusoknak, és bár sok feladatot eddig is ingyen végeztek, de ez nem lehet elvárás a jövőben.
Szerinte segítségre, jó példákra lenne szükségük ahhoz, hogy ezeket a változtatásokat átültessék a gyakorlatba.
Totyik közölte, szerinte olyanok adták közre ezt a javaslatcsomagot, akik budapesti iskolákban dolgoznak, és nincsenek tisztában a vidéki iskolák helyzetével.
A minisztérium szerint képzésekkel segítik majd az átállást
Kérdéseinkkel megkerestük az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumot. Arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak arról, hogy sok pedagógusnak talán nehéz lehet átállnia egy modernebb, korszerűbb oktatási szemléletre. Kérdésünkre azt írták, hogy nekik terveznek képzéseket, a javaslatcsomag több területen is számol a pedagógusok szakmai támogatásával. „Egyes pontok belső műhelyt, továbbképzést, jógyakorlat-megosztást, illetve módszertani támogatást is javasolnak. A cél, hogy a pedagógusok segítséget kapjanak az új módszerek alkalmazásához. A tantestület innovatív belső kezdeményezőképessége is fontos szerephez juthat.”
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy miből tervezik finanszírozni a felmerülő plusz kiadásokat. Erre azt írták, hogy a javaslatcsomag külön finanszírozási forrást nem nevesít. „Számos elem elsősorban szervezési vagy módszertani változtatással valósítható meg, míg a költséggel járó programok esetében az intézményeknek a helyi lehetőségeiket és adottságaikat is figyelembe kell venniük.”
Megkérdeztük, hogy valóban plusz terhet jelent-e a tanítóknak az új gyakorlatok átvétele, és ha igen, ehhez adnak-e plusz forrásokat. A minisztérium szerint a javaslatcsomag ajánlásokat és szakmai lehetőségeket fogalmaz meg, amelyek alkalmazásában az intézmények és a pedagógusok szakmai mozgásterére épít. Az egyes javaslatok alkalmazásához a csomag nem határoz meg külön többletdíjazást.
