Nem szokványos beiktatási beszédet mondott Baka András. A Tisza által jelölt köztársasági elnök nyíltan elítélte az Orbán-rezsim hatalomgyakorlását, noha a bírálata nem csak az elmúlt tizenhat évet, de az elmúlt két évtizedet is érintette. Ez tényleg nem szokványos, ha figyelembe vesszük, hogy az előző államfők a beiktatási beszédeikben ennyire nyíltan nem foglaltak állást politikai-társadalmi kérdésekben. Márpedig Baka András az április 12-i választásokra utalva világossá tette, hogy szerinte „valami rendkívüli történt Magyarországon”. Ezzel egyértelművé tette, hogy nem egyszerű kormányváltás, hanem rendszerváltás történt, még ha ezt a szót nem is mondta ki.
„Váratlan”, „zavarba ejtő”, „megtisztelő” – ezeket a jelzőket a jelölésével, a felkéréssel kapcsolatban mondta, de ennél mélyebben nem ment bele az elmúlt időszak sokat vitatott castingjába, ami a köztársasági elnök kiválasztása körül zajlott.
De Baka András elődjére, Sulyok Tamásra sem pazarolt egy szót sem, igaz, a rendszerváltás után megválasztott egyik államfő nevét sem hozta fel.
Pedig Sulyok kikényszerített lemondatása vezetett el odáig, hogy Baka beiktatási beszédére a Fidesz képviselői el sem mentek, az új államfőt pedig illegitimnek tartják. Ráadásul sokan párhuzamot látnak Sulyok elmozdítása és aközött, ahogy a Fidesz-kormány elbánt az akkor még a Legfelsőbb Bíróság vezetését ellátó Bakával, ezért számítottak arra, hogy az új államfő kitér erre a kérdésre. Akár csak annyiban, hogy elmondja, szerinte miért más a két eset. Ez azonban nem történt meg.
A fideszes hatalom gyakorlóit és az általuk kiépített rendszert Baka élesen támadta, felróva nekik elsősorban a gyűlöletkeltő, uszító kampányokat és azt, hogy a másképp gondolkodókra ellenségként tekintettek. Ennél is lényegesebb, hogy a beszédében Baka kiemelte az elszámoltatás, a felelősségre vonás fontosságát. Ugyan nem ezeket a szavakat használta, de amikor arról beszélt, hogy „határozott választ kell adni” arra a jelenségre, hogy a közvagyon magánkezekbe került, kétségkívül az elszámoltatásra utalt. Hangsúlyozva azt is, hogy ez a bíróságok dolga lesz.
A köztársasági elnökök beiktatási beszédeiben rendszeresen visszatérő elem a társadalmi megosztottság és az, hogy egységre, összefogásra lenne szükség. Áder János az utolsó beiktatási beszédében is kitért a közbeszéd színvonalának drámai romlására. Áder akkor azt mondta, hogy a „politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb felelősség” a közbeszéd színvonalában, ezzel nyíltan a Fideszt bírálva, Baka András messzebbre ment. Ő már mély társadalmi megosztottságról beszélt, egyértelműen a Fideszt okolva ennek előidézéséért. „Azt akarták elhitetni velünk, hogy aki mást gondol, az nem csupán téved, hanem ellenség” – fogalmazott Baka, aki szerint ezt a jövőben nem szabad megismételni.
Baka beszédének második fele így már egyfajta figyelmeztetésként is értelmezhető az új kormány számára. Akárcsak az a rész, amelyben az új államfő hangsúlyozta, hogy az igazságtételnek és az önmérsékletnek együtt kell járnia. Erre utalt akkor is, amikor arról beszélt, hogy szerinte az új Magyarországot nem szabad bosszúra építeni, és a nem kormánypárti szavazóknak is van helyük az új országban.
Az, hogy a kormányváltás után kialakuló új rendszernek is lehetnek veszélyei, Baka beszédéből is kitűnt. Az új államfő a beszédében tett utalásokat arra, hogy nem szabad olyan rendszert kiépíteni, mint ami az előző volt, amikor „egy párt foglyul ejtett egy államot”, a hatalmi ágak pedig nem különültek el. Ezzel Baka azt is jelezte, hogy nem kíván az új kormány bábja lenni, a törvények aláírása szerinte nem lehet pusztán formalitás.
Ellentétben például Schmitt Pállal, aki a beiktatási beszédében azt hangoztatta, hogy az új alkotmányozási folyamatban részt kíván venni, Baka csak az új alkotmányos rend fontosságáról beszélt, jelezve: nem tekinti feladatának, hogy az új alkotmány tartalmát meghatározza. Azt viszont értésre adta, hogy az új alkotmánynak meg kell teremtenie a hatalom korlátait és azt nem lehet az éppen aktuális többségre szabni, hanem valódi társadalmi-politikai egyeztetés útján lehet csak megalkotni. Baka ezzel már az új hatalomnak akart üzenni, előrevetítve azt is, hogy nem feltétlenül lesz konfliktusmentes ez a folyamat.
Az államfői beszédeknek kihagyhatatlan része, hogy a megválasztott elnök a határon túli magyarokhoz is szól. Ezt Baka is megtette, jelezve, hogy számíthatnak rá az országhatáron kívül élő magyarok is. Ami a beszédből kimaradt, és jelzésértékű: bár Bakát a magát jobboldalinak meghatározó Tisza-kormány jelölte, nem beszélt a kereszténységről, a család, a nemzet fontosságáról, mellőzte a jobboldalra jellemző patetikus megfogalmazásokat. Ez annyiban nagy ugrás az elődhöz képest, hogy Sulyok Tamás még a Nemzeti Hitvallásra is hivatkozott.
Míg Sulyok Tamást sok bírálat érte amiatt, mert súlytalan volt és fontos ügyekben nem szólalt meg köztársasági elnökként, beiktatási beszéde alapján Baka egy ettől eltérő államfői szerepben pozicionálja magát. Egyrészt jelezte, hogy ő nem csak a Sándor-palotában képzeli el a mindennapi munkáját. Bizonyos kérdéseket és ügyeket a nyilvánosság elé akar vinni, ezzel tematizálva a közvéleményt. Ugyan még nem tudni, hogy ezt milyen ügyekben és hogyan tervezi, de ha valóban így tesz a jövőben, akkor azzal jóval komolyabb politikai szerepet tölt majd be, mint a bábként elkönyvelt elődjei. Az persze csak később dől el, hogy Bakának ezek a közéleti megnyilvánulásai mennyire lesznek majd szinkronban Magyar Péter és a Tisza törekvéseivel.
Az új köztársasági elnök a külpolitikában is aktív akar lenni, ez is kiderült a beszédéből. Bár a külpolitikai aktivitása elmondása szerint azt a célt szolgálja, hogy Magyarország visszaépítse a szövetségeseivel (elsősorban az európai uniós tagállamokkal) a bizalmat, mivel ez szinkronban van Orbán Anita külügyminiszter célkitűzéseivel, így ebben Baka a kormányzat segítségére lehet.
„Az állam nem önmagáért van. Az állam az emberért van”
– így zárta beszédét Baka, aki az államot amolyan ideológiamentes szolgáltatónak láttatja, aki minden ember javát akarja: a fiatalét, hogy az ne akarjon külföldre menni, az idősét, hogy az ne érezze mellőzve magát. Ez a szolgáltató állam is egy más szerepfelfogást tükröz, mint amit Baka elődei tulajdonítottak az államnak. Sólyom László a 2005-ös beiktatási beszédében mindössze azt hangsúlyozta, hogy az állam nem ő, míg a NER ideje alatt regnáló köztársasági elnökök az állam és a polgárok valamiféle együttműködését mondogatták. „A jog alapján álló, értékközpontúságot követő együttműködést ajánlok” – mondta a beiktatási beszédében Sulyok, de szinte szóról szóra ezt mondta korábban a kegyelmi ügybe belebukott Novák Katalin is: „A jog alapján álló, értékközpontúságot követő együttműködést ajánlok”.
Bár ez az „együttműködési ajánlat” értelmezhető az akkor hatalmon lévő kormánypártnak címzett üzenetként is, Baka András egy szóval sem említette az együttműködést sem a polgárok, sem a hatalom irányába.
Ha egyetlen mondatban kellene összegezni azt, hogy miről szólt a beszéde, akkor azt lehet mondani: Baka egy teljesen új Magyarországot képzel el, és szinte mindennel szakítana, ami a régire egy picit is emlékezteti őt.
