Új klímatörvény: ez a tíz dolog kell ahhoz, hogy tényleg működjön

Új klímatörvényt tervez a Tisza-kormány, amelyet ősszel terveznek bemutatni. A szakmai párbeszéd régóta zajlik a kérdésről, a szakértőkből álló MTVSZ már létre is hozott egy civil törvényjavaslatot, amit elküldtek a kormánynak. De milyennek kell lennie egy jelentékeny és hatékony klímatörvénynek? Sulyok Katalin biológus, jogász, a Durham Egyetem docense, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója most a Másfél fok portálon részletes cikkben járta körül a kérdést.

A szakértő tíz pontba szedte, hogy milyen követelményeket kell kielégítenie egy klímatörvénynek, amelyek nélkül jogilag aggályos maradhat a szabályozás. Hiszen problémás volt az Orbán-kormány 2020-as klímatörvénye is, olyannyira, hogy ezt az Alkotmánybíróság is kimondta, és 2026. június 30-ig adott határidőt az Országgyűlésnek, hogy korrigálják a törvényt. Sulyok Katalin környezetjogász meglátásai az alábbiak az Alkotmánybíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága, és a Nemzetközi Bíróság állásfoglalásai alapján:

• Kötelező jogszabályban kell rendezni a kibocsátáscsökkentési vállalásokat: A még csak stratégiákban megjelenő célokat törvényi szintre kell emelni, hogy valóban legyen hatásuk. Hiába kis kibocsátó Magyarország a nagyobb országokhoz képest, minden csepp számít a klímaválság megoldásában.
• Köztes célszámok kellenek és „fejnehéz” kibocsátási pálya: Nem elég a 2050-es nettó zéró kibocsátási célt leírni, köztes célokkal is biztosítani kell, hogy a hosszú távú semlegességi cél ténylegesen határidőre teljesülhessen. 2030-ra és 2040-re is ki kell tűzni köztes célokat. Mindezt úgy kell megtenni, hogy ne toljunk mindent a jövő generációira, azonnali csökkentésre van szükség.
• Karbonköltségvetés kell: Enélkül nem állapítható meg az összesen kibocsátható üvegházhatású gáz mennyisége, amit az országban működő kibocsátók nem léphetnek túl – ha tartani akarjuk a kitűzött felmelegedési célt. A karbonköltségvetés lehetővé teszi a hiteles és transzparens állami vállalások megfogalmazását, és azok nyomon követését.
• A legfrissebb éghajlatkutatási eredményekre kell alapítani az intézkedéseket: A klímaváltozás jelentette kockázatok súlyosbodásával a kötelezettségek is szigorúbbá válnak. Az intézkedések meghozásakor ezért a legfrissebb tudományos eredményekre kell támaszkodni. Adatalapú, rendszeres felülvizsgálatokra van szükség a szakpolitikában.
• A vállalati kibocsátásokat is szabályozni és csökkenteni kell: A nagykibocsátónak számító cégek kötelesek minden lehetséges, elérhető és észszerű intézkedéssel törekedni a kibocsátásaik csökkentésére. Ezt a kötelezettséget erősítené meg az „éghajlat-veszélyeztetés” tényállása, amit a civilek törvénybe foglalnának.
• Adaptációra és rezilienciára vonatkozó szabályok is kellenek: Az új törvénynek önálló szabályozást kell adnia ahhoz, hogy a már elkerülhetetlenné vált klímahatásokhoz is alkalmazkodni lehessen. Így irányt kell mutatnia az élelmiszer-termelés, vízgazdálkodás, erdészet, területhasználat, egészségügy, katasztrófavédelem számára is.
• Természeti tőke védelme nélkül nem lehetséges az éghajlatvédelem: Létre kell hozni egy olyan vagyonleltárat, ami felméri a természeti tőke állapotát, károsodásait, segítve ezzel az államot a döntéshozatalban. Nem elég a kibocsátást csökkenteni, a természetes ökoszisztémát is védeni kell, azok mennyiségét nem szabad csökkenteni.
• A jövő nemzedékek érdekeit figyelembe kell venni: Hogy a jövő generációira ne nehezedjen túl nagy teher, azonnal csökkenteni kell a kibocsátást. Ehhez egy generációs hatásvizsgálatot kell csinálni, ami felmérné, hogy egyes döntéseknek milyen hatása lenne az életfeltételeinkre és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésére.
• Adatok nyilvánossága, transzparencia, társadalmi kontroll: Minden releváns adatnak nyilvánosnak kell lennie, a döntéseket megalapozó tanulmányoknak is. Lehetőséget kell adni az embereknek a részvételre, hogy véleményezzék a döntéseket, amikor még minden opció nyitva áll a hatóságok előtt.
• A törvényt végre is kell hajtani: Mindegyik fenti követelmény csak üres ígéret, ha azokat a címzettek nem hajtják végre. Be kell tartatni a törvényi szabályozásokat, a vállalásokat nyomon kell követni, és megfelelő eljárásokkal ellenőrizni. Olyan eljárásokat kell kidolgozni. Lehetőséget kell teremteni arra is, hogy az éghajlatot veszélyeztető kibocsátókat eltiltsák, és hogy kártérítési felelősségük legyen.