Négy nap után meghalt a nagymama, az idősotthon nem akarja visszaadni a 3,6 milliós gondozási díjat

A Holdfény idősotthon Csobánka belső részén, az alig használt focipálya mellett áll, fás környezetben. Az épület kerámia elefántfejekkel díszített központi előtere pihenő és egyben étkező is, innen balra nyílik a folyosó, amelynek egyik szobájában töltötte utolsó napjait Anna nagymamája. Ottjártunkkor a három ágy egyikén egy másik néni ült az ajtónak félig háttal, házi köntösben.

Olvasónk, Anna nagymamája 2024 szeptemberében költözött be az idősotthonba (a nevét kérésére megváltoztattuk). Letöltötte a harmincnapos próbaidőszakot, amiért egymillió forint előgondozási díjat fizettek ki. A nagymama a próbaidőszak vége felé kapott egy rövid kórházi kezelést, majd október 7-én visszaköltözött az intézménybe, immár egy „élethosszig tartóvá” alakult szerződés alapján.

Utóbbi szerződés szerint előre átutaltak az idősotthonnak 3,6 millió forintot október 4-én. Úgy tűnt, hogy minden el van rendezve. Csakhogy a nagymama az újabb beköltözése után négy nappal, október 11-én meghalt.

Visszaköltözése után „nem lehetett itatni, aluszékony volt”, mutatta az otthon jegyzőkönyvi bejegyzését a helyszínen Drajkó István intézményvezető, akinek úgy tűnt, mintha a nagymama lemondott volna az életről. Ahogy visszaemlékezik, az utolsó pár napban „a mama egy háromágyas szobában volt, szedegette az altatókat, és egyszer csak ébreszthetetlenné vált”.

Arra vonatkozóan, hogy mikor került szóba a visszatérítés, és mennyire komolyan, csak homályos visszaemlékezések vannak, de az első hetekben ez nem volt lényegi kérdés. A dolgok akkor váltak élessé, amikor Annát a rendőrség beidézte, mert valaki feljelentette őt a nagymama halálának ügyében.

Az ügyben rendőrségi vizsgálat folyt le esetleges „idegenkezűség miatt”, mondta Drajkó István, amikor az otthonban az ügy részleteiről faggattam. Kérdésemre azt mondta, nem emlékszik, hogyan indult az eljárás, hivatalból vagy feljelentésre. Szerinte „valószínűleg az idősotthon jegyzőkönyve juthatott el valahogy a rendőrségre”.

Mint Drajkó állítja, az ügyben házirendsértés történt: Anna gyógyszert (plusz altatót) hozott a nagymamájának, amit nem szabad. „Biztos vagyok benne, hogy jóhiszeműségből járt el, ezt a rendőrségen is elmondtam”, szögezi le az intézményvezető, aki azt sem tudja, hogy végződött a nyomozás.

A nyomozás során „idegenkezűségre, önkezűségre utaló nyom körülmény nem merült fel”, boncoláskor pedig megállapították, hogy a halál természetes úton állt be. Ezek alapján a haláleset ügyében indított közigazgatási hatósági eljárást megszüntették, mivel a rendkívüli halál törvényi feltételeit nem állapították meg.

Drajkó István emlékei szerint Anna először nem kérte vissza a pénzt, aztán valamiért dühös lett és követelni kezdte. Az intézményvezető nagyon sajnálja, „hogy az egymást követő érzelmi státuszokban a düh és tagadás első fázisán nem tudott továbblépni a megértés, elfogadás és feldolgozás fázisába”.

Annát a rendőrségi eljárás érzékeny időszakban érte, ezért nagyon megviselte, annak ellenére, hogy a nyomozás teljesen tisztázta őt. Ezt követően fordult ügyvédhez. Weidinger Kinga egészségügyi szakjogász, Anna jogi képviselője lapunknak elmondta, hogy az otthon a 3,6 millió forintos befizetés ellenében összesen négy napig nyújtott szolgáltatást. Álláspontjuk szerint az elnevezése szerinti támogatói díj egy egyszeri belépési díj, ugyanis a nagymama beköltözésének feltétele volt a díjfizetés.

A keresetükben elsődlegesen a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérték, tekintettel arra, hogy az idősotthon kizárta a szerződésben a szociális törvény vonatkozó részének alkalmazását. Ez a rész arról szól, hogy az intézménybe költözést követő három éven belül a belépési díj arányos része visszajárhat, ha valamilyen okból, például halálozás miatt hirtelen megszűnne a szerződés.

Az ügyvéd szerint a szociális törvény vonatkozó rendelkezéseinek kizárása miatt a szerződés tilos szerződésnek, valamint jó erkölcsbe ütköző szerződésnek is minősülhet, és ilyen körülmények között a szerződés érvénytelensége miatt a teljes összeg megtartása alaptalan gazdagodást jelent.

Anna először ügyvédi felszólítással próbálta rendezni az ügyet, de mivel nem jött válasz, a Budapesti Békéltető Testülethez fordult. Az ügyvéd szerint azért, „hogy végre tárgyalni tudjanak az intézményvezetővel”. A testület a haláleset után egy évvel, 2025. október 1-jén tartott ülésén megállapította, hogy az idősotthon szolgáltatási szerződése alapján „amennyiben a hosszú távú szerződés megkötését követően 1, azaz egy hónapon belül elhalálozás történik, úgy megbeszélés tárgya az egyszeri támogatói díj egy részének visszafizetése. Ennek mértéke a két fél közös döntése. A békés megbeszélést szem előtt tartva.”

A békés megbeszélést szem előtt tartó közös döntés azonban elmaradt, mert mint az eljáró tanács írja, a vállalkozás nem tett eleget együttműködési kötelezettségének, nem küldött válasziratot és a meghallgatáson sem jelent meg. Ezt követően az idősotthon ellen fizetési meghagyásos eljárás indult, amelynek az intézmény ellentmondott, így az ügy perré alakult.

Weidinger Kinga szerint érdekes, hogy az intézmény szerződése kifejezetten kizárta a visszatérítést a lakó három éven belüli halála esetén, ez a kikötés pedig ellentétes lehet a hatályos jogszabályokkal és a szokásos idősotthoni gyakorlattal, ahol általában sávos, időarányos visszafizetési rendszer működik. Ez azt eredményezte a számításai szerint, hogy az utolsó négy nap egyenként 900 ezer forintba került a gondozási díjon felül.

Drajkó István, az otthon vezetője szerint viszont lényeges, hogy az idősotthon nem állami, hanem piaci alapú magánintézmény, szabadabb kereteik vannak a szolgáltatási díjak, szabályok megállapításában. Van olyan idősotthon, ahol a kórházból már nem fogadják vissza a nagyon beteg időseket, de itt a demencia és elmúlás minden szintjét végig tudjuk vinni, közölte.

Gyakorlat szerint 20-30 napos előgondozási időszakkal kezdődik az otthonban tartózkodás. Mint Drajkó István elmondta, ez idő alatt általában felmérik a majdani lakó szociális állapotát, például hogy fel tud-e öltözni vagy képes-e zuhanyozni, kell-e etetni vagy pelenkázni, azaz „harmóniába hozzák a szolgáltatást és a rászorultságot”. Ezután, „étellel-folyadékkal feltöltve, nyugodt érzelmi állapotban” következik az egészségi állapot felmérése, hogy reális képet kapjanak a lakóról, ismertette az előgondozás rutinját.

Az intézményvezető szerint méltányolható esetekben, például nem várt egészségi esemény után a szolgáltatási díj felét vissza szokta adni. Ez a szerződések 3-4 százalékában fordul elő, pontosított kérdésemre. De itt házirendsértés volt, ezért nem fog fizetni, inkább legyen pereskedés, jelentette ki. Fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a nagymama külső, orvosi kezelését nem az otthon végezte, nem ők küldték őt kórházba sem, így nem felelősek az ügyben.

„Mi már úgy jövünk be, hogy nem tudjuk, van-e holnap” – mondta Marcsi, az utolsó stádiumba került Géza bácsi sógornője, akivel kifelé menet, az idősotthon előterében futottunk össze. Mint felidézte, korábban hetente jöttek látogatóba, beszéltek hozzá, örült nekik. Aztán gyorsan leromlott az állapota. Kórházba került, de szerencsére az idősotthon visszafogadta. Marcsi elégedett az otthonnal, ami szerinte inkább hasonlít egy panzióhoz, mint kórházhoz. Tisztaság van és közel az erdő, mondta.

Az ügyben szeptember 8-án lesz a következő tárgyalási forduló. Magyarországon ilyen típusú jogvitában még nem született bírósági döntés.