Magyarországon közlekednek a messze legöregebb vonatok az EU-n belül
A MÁV-csoport személyszállító járműállományának átlagéletkora mintegy 42 év, ami európai összevetésben is rendkívül magasnak számít. A legtöbb EU-s tagországban a vasúti személyszállító járművek átlagéletkora 20 év alatti, így e tekintetben Magyarország több mint két évtizedes lemaradásban van, írja friss elemzésében a GKI.
Közép-Európában már több ország is jól halad a flotta megújításával: Csehország, Szlovákia és Lengyelország az uniós forrásoknak köszönhetően hatalmas modernizációba kezdett, így flottájuk átlagkora mára 20–25 év közé esett vissza. Magyarországon mindeközben az elöregedett járműpark egyre nagyobb karbantartási költségeket, alacsonyabb üzembiztonságot, gyengébb energiahatékonyságot és romló szolgáltatási színvonalat eredményez, miközben csökkenti a vasút versenyképességét a közúti közlekedéssel szemben.
A tanulmány szerint az elmúlt években egyértelműen bebizonyosodott, hogy Magyarország képes magas hozzáadott értékű vasúti járműipari termelésre. A Stadler szolnoki üzeme mára a vállalat egyik legfontosabb európai kocsiszekrénygyártó központjává vált, ahol a hagyományos alumínium kocsiszekrények mellett már emeletes motorvonatok szerkezeti elemei is készülnek. Hasonlóan fontos szereplő az Alstom mátranováki üzeme, amely vasúti forgóvázkeretek gyártásával kapcsolódik be a nemzetközi értékláncokba. Ezek a beruházások azt igazolják, hogy Magyarország rendelkezik a korszerű vasúti járműgyártáshoz szükséges ipari és mérnöki kompetenciákkal.
A hazai tulajdonú járműgyártás ugyanakkor jóval nehezebb helyzetbe került. A Dunakeszi Járműjavító és a Ganz-MaVag köré szerveződő vagongyártási program az egyiptomi exportmegrendelés révén ugyan jelentős növekedési lehetőséghez jutott, azonban a projekt finanszírozási és szervezeti problémái végül a vállalatok válságához vezettek. Ez ugyanakkor nem a magyar vasúti járműgyártás életképességét kérdőjelezi meg, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy egy ilyen tőke- és technológiaigényes iparág csak kiszámítható, hosszú távon tervezhető megrendelési környezetben működhet fenntartható módon, áll az elemzésben.
A jelenlegi ipari kapacitások alapján a magyar vasúti járműipar legnagyobb fejlődési lehetősége a személyszállító járművek gyártásában, összeszerelésében, valamint teljes életcikluson átívelő támogatásában rejlik. Ennek alapfeltétele ugyanakkor az az elemzés szerint, hogy a hazai megrendelések megfelelő volumenben és kiszámítható ütemezésben jelenjenek meg. A vasúti járműipar ugyanis nem egyszeri projektekből, hanem folyamatos rendelésállományból él. Egy gyártó csak akkor képes technológiai fejlesztéseket végrehajtani, új munkahelyeket létrehozni, illetve hosszú távú beszállítói kapcsolatokat kialakítani, ha a következő évek termelése előre tervezhető.
Ezért a vasúti járműbeszerzésekhez kapcsolódó fejlesztési források legalább három-öt éves időtávon történő kiszámítható rendelkezésre állása valamennyi piaci szereplő közös érdeke. A megrendelők, az üzemeltetők, a gyártók és a beszállítók egyaránt olyan beruházási környezetben tudnak hatékonyan működni, amelyben a kormányzati döntések többéves tervezhetőséget biztosítanak. A kiszámítható megrendelési program nem csupán a gyártókapacitások jobb kihasználását segíti elő, hanem mérsékli a beruházási kockázatokat, javítja a finanszírozhatóságot és hozzájárul a hazai beszállítói hálózat megerősödéséhez is.
A GKI szerint amennyiben sikerül a rendelkezésre álló forrásokat többéves, kiszámítható beszerzési programok keretében felhasználni, erősíteni a hazai beszállítói hálózatot, növelni a magyar hozzáadott értéket, valamint biztosítani a járművek teljes életciklusának hazai támogatását, akkor a vasúti járműipar nem csupán a közösségi közlekedés megújulásának, hanem a magyar ipar egyik meghatározó növekedési ágazatának is fontos pillérévé válhat.
Mint megszólított, a tanulmányt észrevette Vitézy Dávid közlekedési miniszter is. Mint írta közösségi bejegyzésében: „évtizedes lemaradásban vagyunk egy olyan területen, ahol minden érdemi intézkedés évtizedes előre gondolkodást, tervezést és évekre előre előkészített döntéseket igényel”.
Vasútfejlesztésben a korrekció nem egyszerűen az elfelejtett beszerzések felgyorsítását jelenti vagy az elmaradt szerződések megkötését, hanem a járműiparba való megrendelői, iparpolitikai, közlekedésfejlesztési és persze felhasználói szokásokat egyaránt érintő belépést, tette hozzá.
