Nagy szükség volna rá, eddig mégis alig foglalkozott az oktatáspolitika a kora gyerekkori fejlesztéssel

Bölcsődékben, óvodákban dolgozók jólléte, átlátható, kiszámítható segítség a megkésett fejlődésű gyerekeknek, és a területi egyenlőtlenségek mérséklése – néhány pont, amire kiemelten akar fókuszálni a néhány hete beiktatott kora gyerekkori jóllétért felelős államtitkár. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium létrehozásában nemcsak az az újdonság, hogy külön irányítás alá került az oktatás, hanem az is, hogy külön államtitkársága lett a kora gyerekkori jóllétnek.

Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban a közigazgatási és parlamenti államtitkárságok mellett négy szakmai államtitkárság jött létre:

• a Kora Gyermekkori Jóllétért Felelős Államtitkárság;
• a Közoktatásért Felelős Államtitkárság;
• a Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság; és
• a Szakképzésért és Felnőttkori Tanulásért Felelős Államtitkárság.

Utóbbi három tevékenységi köréről, feladatairól többet lehetett olvasni a sajtóban, de a kora gyerekkor területe eddig kevésbé került fókuszba. Lannert Judit a kora gyerekkori jóllétért felelős szakállamtitkárnak Kereki Juditot kérte fel. Kereki négy felnőtt gyerek édesanyja, közgazdász és gyógypedagógus végzettségű, több mint húsz éve foglalkozik a kora gyerekkori intervenció kérdéskörével, valamint a korai ellátórendszer fejlesztési lehetőségeivel.

De miért is van ennek jelentősége? És milyen változásokra lehet számítani ezen a területen? Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.

A szülőnek tudnia kell, hogy mikor, kihez kell fordulnia

„A Kora Gyermekkori Jóllétért Felelős Államtitkárság feladata lesz az iskoláskor előtti időszak intézményes ellátásainak, így a bölcsődék és óvodák egységes szakmai irányítása, valamint a kora gyermekkori intervenció összehangolása az egységes gyermekút biztosítása érdekében” – válaszolta a Telex megkeresésére Kereki Judit.

Szerinte azért indokolt külön államtitkárság alá rendelni a területet, mert az oktatás már a kisgyerekeknél elkezdődik. Az első életévekben dől el, hogy milyen kompetenciákkal, készségekkel kerül egy gyerek az iskolába, megkapja-e az ideális érzelmi, értelmi, mozgásfejlődéséhez szükséges segítségeket, írta. Az iskoláskor előtti időszakban a leggyorsabb a fejlődés,

az ekkor megszerzett élmények, tapasztalatok alapozzák meg a mozgásos, kognitív és nyelvi funkciók kiépülését, a társas képességeket, érzelmi biztonságot.

Hogy mit tart a három legsürgetőbb problémának? Szerinte eddig kevés hangsúly helyeződött a bölcsődékben, óvodákban dolgozók jóllétére, szakmai és mentális megtámogatásukra, noha ez kulcskérdés.

A kora gyermekkori intervenció területén fontos cél az is, hogy a gyerekek és családjaik ne vesszenek el az érintett – köznevelési, egészségügyi és szociális – ágazatok között, és minden szereplő, a szakemberek, a gyerekek és a szülők számára is átlátható, kiszámítható legyen a rendszer. A szülő tudja, hogy mikor, kihez kell fordulni, ha gyerekénél eltérő, megkésett fejlődés gyanúja merül fel. Az államtitkárság szerint ezen a területen voltak ugyan már pozitív fejlemények, de még sok a teendő.

Ez azért is fontos, mert a 2025–2026-os tanévben tovább emelkedett a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók száma Magyarországon: létszámuk már meghaladja a 69 ezret. A leggyakoribb diagnózis a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar, amely az integráltan oktatott diákok 69 százalékát érinti. Emellett az SNI-tanulók 11 százaléka autizmusspektrum-zavarral él, míg 8,2 százalékuk beszédfogyatékos. Ezek alapjai pedig már kora gyerekkorban is látszanak.

Kereki szerint ma Magyarországon jelentős hozzáférésbeli egyenlőtlenségek vannak számos közszolgáltatásban, így egészségügyi, szociális és köznevelési területen is. Az érintett ágazatok szakemberei sok esetben alulfinanszírozottak, túlterheltek, illetve szakemberhiánnyal küszködnek, sok gyerek nem jut hozzá a fejlődéséhez szükséges szolgáltatásokhoz, például korai fejlesztéshez.

Ezért a minisztérium és az államtitkárság számára is kiemelten fontos terület a megkésett, eltérő fejlődésű, valamint a hátrányos helyzetű gyerekek ellátásának javítása.

„Egy tervezett, de még az úgynevezett gyermekvédelmi törvény miatt blokkolt európai uniós projekt keretében a kora gyermekkori intervenció területén fogunk olyan ellátásszervezési módszereket elterjeszteni, amelyek a hátrányos helyzetű területen élők számára is hozzáférhetőbbé teszik a gyermekek fejlesztését célzó szolgáltatásokat” – írta válaszában az államtitkár.

Jelenleg a keretek kialakítása zajlik. „Az államtitkári beiktatásomra is csupán két hete került sor. Ugyanakkor konkrét szakmai elképzelések vannak, hiszen már két évtizede foglalkozom a területtel, kutatóként, egyetemi docensként, hazai és uniós projektek szakmai vezetőjeként, legutóbb pedig a Gyermekút Módszertani Központ vezetőjeként számos szakmai anyagot, javaslatot készítettem munkatársaimmal” – írta válaszában Kereki Judit.

A kora gyerekkor a személyiségfejlődés legfontosabb alapozó időszaka

„Szakmailag nagyon káros folyamatokat indított el, amikor a közoktatás területe a Belügyminisztérium irányítása alá került. Az egész közoktatás megsínylette ezt az időszakot, például a kora gyermekkori fejlesztés kérdésköre súlyához képest alig volt jelen az oktatáspolitikában” – mondta a Telexnek dr. Zsolnai Anikó, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, pedagógiai kutató.

Zsolnai Anikó pedagógiai kutató szerint nagyon fontos, hogy ez a terület is bekerült most a közoktatásért felelős minisztérium portfóliójába és külön államtitkárság foglalkozik a kora gyerekkori jóllét kérdéseivel és fejlesztési lehetőségeivel. A szemléletváltást szerinte jól tükrözi, hogy a gyerekközpontúság már az új minisztérium nevében is megjelenik.

De mit is jelent pontosan a kora gyerekkor? Zsolnai Anikó szerint a kora gyerekkor meghatározása szakmailag nem egységes. Alapvetően három életszakaszt különítenek el: a 0–3, vagy a 0–6 és 7, vagy a 0–12 éves kort. Ő pedagógiai kutatóként úgy gondolja, hogy 0–6 vagy 7 éves korig, vagyis az iskola kezdetéig beszélhetünk kora gyerekkorról. A minisztérium is ez alapján definiálta az államtitkárság feladatkörét.

És miért van jelentősége ennek az életszakasznak? A kora gyerekkor a személyiségfejlődés legfontosabb alapozó időszaka, mondta Peer Krisztina gyermekpszichológus a Telexnek. Az agy ebben a korai fázisban a legrugalmasabb, és ekkor alakulnak ki azok az idegrendszeri pályák, amelyek a későbbi érzelemszabályozásért és stresszkezelésért felelnek. Ebben az életkorban alakul ki az alapvető bizalom, érzelmi biztonság, amire később a magabiztosság, a társas kapcsolat és a kudarcokkal való megküzdési képesség épül.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülőknek tökéletesen kell minden helyzetben működniük, de érzelmileg jó, ha elérhetők a gyerekek számára.

„Egy csecsemő a környezetén keresztül szabályozza önmagát, és ha a gondozója válaszkészen reagál, visszatükrözi a baba szükségleteit, a gyerekben kialakul egy alapvető biztonságérzet, ami aztán az egészséges énkép és a stabil önszabályozás alapja lesz” – mondta Peer Krisztina. Ez a belső biztonság közvetlenül meghatározza a gyerek iskolai előmenetelét és a későbbi sikerélményeket is. Egy érzelmileg stabil gyerek bátrabban, nyitottabban fog neki a tanulásnak, és rugalmasabban kezeli a kudarcokat.

És milyen sérüléseket szerezhetnek azok a gyerekek, akik az életük első pár hónapjában, évében sérülnek?

„Ha egy csecsemő a korai időszakban elhanyagolást, bántalmazást vagy a válaszkészség teljes hiányát tapasztalja meg, akkor súlyos kötődési sérülések és kapcsolati traumák rögzülnek a fejlődő személyiségében” – mondta Peer. A gyerek énképében kialakulhat az a meggyőződés, hogy ő valójában nem szerethető, nem értékes, a világ pedig nem biztonságos, veszélyes és kiszámíthatatlan. A gyerek elhiszi magáról, hogy ő valóban képtelen a feladatokat teljesíteni, nem elég jó, ügyetlen, nem tud megfelelni mindannak, amit az iskola követelményként támaszt. Még szinte el sem kezdte az iskolai éveket, máris tele lesz kudarcélménnyel.

Peer szerint a témával azért is kell foglalkozni, mert a kora gyerekkori sérülések, traumák és a fel nem ismert fejlődési elakadások felnőttkorban gyakran szorongásos zavarokhoz, depresszióhoz vagy kapcsolati nehézségekhez vezethetnek. „Mivel a korai években hiányzott az alapvető biztonságérzet, a gyermekből lett felnőtt folyamatosan készenléti, védekező állapotban kezd működni, a kognitív és kreatív energiáit a védekezésre használja” – mondta. Az iskolai évek alatt ez a figyelem fókuszálatlanságában, magatartási problémákban és a képességeihez képest alacsonyabb teljesítményben jelentkezhet.

Megfelelő korai fejlesztés nélkül a gyerekeknél a kudarcélmények állandósulnak, a sérült énkép egyfajta önbeteljesítő jóslattá válik.

A gyermekpszichológus szerint a korai fejlesztés ezen kívül a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésében is alapvető. A fejlesztés segít abban, hogy a gyerekek ne a családi hátterük, hanem a valós képességeik alapján indulhassanak el az életben.

A jelenlegi ellátórendszer azonban komoly nehézségekkel küszködik, a családoknak gyakran egy évet vagy még többet kell várniuk diagnózisra, fejlesztésre, terápiára. Éppen az említett okok miatt ez a várakozás kritikus időveszteséget jelent a gyerek legfontosabb fejlődési időszakában. „Rendszerszintű támogatás hiányában pedig a szülők gyakran magukra maradnak a problémáikkal, és kénytelenek intézményről intézményre, szakembertől szakemberig vándorolni, mire megfelelő ellátáshoz jutnak” – mondta Peer, aki szerint a védőnői és gyerekorvosi szűrésekre épülő, idejében megkezdett, szakember általi fejlesztés kiegyenlíthetné a gyerekek közötti különbségeket az iskolakezdésre, és megóvhatná őket a felesleges kudarcoktól.

Óvoda-iskola átmenet

A fejlődéspszichológiából tehát pontosan tudjuk, hogy ez az időszak nagyon intenzív a gyerekek életében. Zsolnai Anikó még a koordinációt emelte ki mint kulcsszót. Egyetértett azzal, hogy itt is nagyon hasonló folyamatra van szükség, mint azt a tanuló egészségügy esetén láttuk: tehát hogy minden fejlesztés adatalapú és kutatásalapú legyen. „Amikor azonosítottunk egy problémát, utána lehet átgondolni, hogy milyen fejlesztésekre van szükség illetve, hogy milyen fejlesztési lehetőségek jöhetnek szóba.” Mind a kutatásokra, mind a jó gyakorlatok összehangolására szükség van.

Zsolnai Anikó utóbbiak közül egyet emelt ki, a Biztos Kezdet Gyerekházat. Ez a gyerekjóléti alapellátást nyújtó program 2009 óta működik hazánkban, és a 0–3 éves korosztály a fő fókusza. A cél egy olyan tág szolgáltatási környezet kialakítása, amelyben a hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik megfelelő mentorálás mellett eséllyel készülnek fel az óvoda megkezdésére.

Mivel Magyarországon a bölcsőde nem kötelező, ezért az óvodába kerülés előtti időszakban a hatékony fejlesztés főként a szülők bevonásával valósulhat meg.

Érdemes megemlíteni az óvoda-iskola átmenetet is, már csak azért is, mert a Tanítanék Mozgalom április végén publikált kérdőíve alapján az oktatás top öt prioritása közé tartozik ennek megkönnyítése. A kérdőívet kitöltők azt szeretnék, hogy az iskolaérettség megállapítása a korábbi szabályrendszer szerint a szülő és az óvodapedagógus döntése legyen. Az Országgyűlés a 2019-es köznevelési törvény részeként fogadta el, hogy a tankötelezettség korhatárát lejjebb viszik, tehát azoknak a gyerekeknek, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, alapesetben el kell kezdeniük az iskolát.

Addig a szülők az óvodával megbeszélve helyben dönthették el, hogy hatévesen iskolába engedik-e gyereküket vagy még egy évet az óvodában tartják. Az új rendszerben erről szakértői vélemény alapján dönt az Oktatási Hivatal. A törvény módosításával akkor sokan nem értettek egyet. Zsolnai Anikó sem, mert szerinte ezáltal olyan hosszú és megterhelő procedúrán kellett és kell átmenniük a gyerekeknek és szülőknek, amely többet ártott, mint amennyit használt.

Az óvoda-iskola átmenet problematikája azért is lényeges kérdés, mert az iskolába lépéskor a gyerekek kognitív, fizikai, pszichés és szociális fejlettségében nagy különbségek vannak. Ezt kezelnie kell a közoktatási rendszernek, ahogy erre az államtitkár is célzott. Ez egyrészt azzal oldható meg, hogy a gyerekeknek ez a csoportja még egy évet az óvodában marad, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az iskolában kellene az ő differenciált fejlesztésüket megoldani. Zsolnai Anikó azt mondta:

a pedagógusok felkészítése erre kulcsfontosságú, ami a pedagógusképzésben tud megvalósulni.