„Már amúgy is utáltam ezt az egészet. A Fideszt is” – a Mediaworks kirúgott munkatársait kérdeztük a távozásuk közben

– Téged kirúgtak?

– Ki.

– Téged is? De miért?

– Észszerűsítés. Ti vagytok még?

– Minket kettőre hívtak be.

Kedden ebédidőben több hasonló beszélgetést kaptunk el a Mediaworks Üllői úti épülete előtt. A vállalat az Orbán-kormány propagandájának egyik központja volt, portfóliójába több mint 70 médiatermék tartozik, köztük az Origo, a Magyar Nemzet, a Hír TV és a megyei lapok, emellett nyomdái is vannak.

A beléptetőrendszeren keresztül ki-be érkező emberek a bejáratnál összefutva érdeklődtek egymástól, kit hogyan érintenek a változások. Volt, aki egy nejlonszatyorban vitte be az ebédjét műanyag ételdobozokban, amikor egy már kirúgott kollégája kérdésére elárulta, hogy ő „van még”, és mivel a névsorban hátrébb szerepel, van kis ideje, míg behívják, addig megebédel.

Egy távozó újságíró azt mondta, elég nagy a vérengzés bent, egy másik szerint negyvenből körülbelül tízen maradtak az Origónál.

Az eddigi értesülések szerint közel 200 embert küldhet el azonnali hatállyal a Mediaworks, a cég a pontos létszámot azóta sem árulta el. Azt viszont közölték, hogy keddtől megszűnik a Bors napilap, és felfüggesztik a Ripost.hu és a Metropol.hu portálok működését. Emellett megszüntetik több megyei hírlap nyomtatott kiadását. Kiderült, hogy a csoportos leépítés során a PestiSrácok is elbocsátja az összes dolgozóját, ami húsz munkavállalót érint. A Forbes pedig arról írt, hogy a Világgazdaság című lap szerkesztőségének tagjait is berendelték az irodaházba kedd reggelre, és egyesével küldték el a szerkesztőség tagjait.

Beszéltünk több frissen elbocsátott, valamint egy, az állásában maradó mediaworksös munkatárssal is. Azt mondták, korábban egy általános tájékoztatást kaptak a csoportos leépítésről, majd kedden egyenként hívták be az egyik vezetői irodába az embereket. Akiket elküldtek, azoknak le kellett adniuk a laptopjukat, majd két HR-es kísérte le őket. Szerintük a leépítés szinte minden szerkesztőséget és beosztást érint, az elküldött munkatársak között voltak újságírók, képszerkesztők, felelős szerkesztők és rovatvezetők is.

A nagy bálna próbál lefogyni kis cápává

Az első ember, akit megszólítottunk, az Origo egyik rovatvezetője volt, és mint kiderült, éppen az elbocsátása után távozott az épületből. „Nem ért váratlanul, április 13. óta lélekben valahol már készültünk erre. De kicsit azért bíztam benne, hogy én nem leszek ebben a körben” – kezdte, majd elmondta, hogy másfél évet dolgozott a lapnál. Korábban húsz évig szabadúszó volt, az Origo viszont az addigiakhoz képest végre stabil megélhetést biztosított neki és a családjának.

A benti hangulatról azt mondta, a kirúgottak között voltak, akik sírtak, mások kínjukban mosolyogtak. Szerinte az Origónál mindenki a maximumot tette a munkába a kampányidőszakban és azon kívül is, ezért úgy gondolja, biztosan nem a munkaminőséggel volt bajuk a vezetőknek. Inkább a választási eredmény ismeretében akarják átalakítani a Mediaworks működését, amit „egy hatalmas, nehezen mozgó anyahajóként” jellemzett, ezért szerinte is ideje volt, hogy kicsit széttördeljék. Csoportos elbocsátásra viszont nem számított, azt gondolta, a választás után a jobboldali-konzervatív oldalon lesz olyan vállalkozó, akinek megéri a Mediaworksöt újra felfuttatni.

„Azt gondoltam, hogy jön egy olyan befektető, aki azt a modellt akarja továbbvinni, mint ami az Egyesült Államokban is működik, ahol van a liberális sajtó meg van a patrióta sajtó, és bizonyos tulajdonosok a Republikánus Párt mellett vannak elkötelezve, mások a demokraták mellett. Itthon nem látunk ilyen magánbefektetői hátteret, hanem úgy tűnik,

inkább a nagy bálna próbál lefogyni kis cápává.”

A kérdésre, hogy mennyire tudott azonosulni mindazzal, ami a Mediaworks lapjainál zajlott, azt válaszolta: neki sem tetszett minden, de a necces dolgoknál inkább befogta a száját. Ez szerinte nagyjából minden más hírportálnál így működik: „Van egy irányvonal, amihez tartják magukat a munkatársak.” Azt viszont nem szerette, amikor egy az egyben kérték tőle politikai anyagok átvételét, a háborús uszítást, az ellenségkép-kreálást pedig soknak tartotta.

„De kötöttem egy kompromisszumot a kiszámíthatóság érdekében, amiről most kiderült, hogy középtávon annyira nem működött.”

Végül azt mondta, most leporolja a pedagógusdiplomáját, és miután „a konzervatív Fidesz-kormány rendbe tette a pedagógusbéreket”, tanári állás után néz.

Tudtam, hogy ciki az Origo

„Én örülök, hogy vége van – kezdte egy másik, az épületből távozó munkatárs, akit szintén az Origo szerkesztőségéből rúgtak ki nem sokkal korábban. – Már amúgy is utáltam ezt az egészet. A Fideszt is.” Azt mondta, nem olyan régóta dolgozott a lapnál, és csak azért vállalta el a munkát, mert éppen jól jött a pénz.

„Tudtam, hogy ciki az Origo. Kérdezték, hol dolgozom, és nem akartam megmondani. Közben viszont leszavaztam a Tiszára.”

Szerinte nem ő volt az egyetlen ellenzéki érzelmű dolgozó a lapnál, sőt meg meri kockáztatni, hogy a munkatársai közül többen szavaztak a Tiszára, mint a Fideszre. Ő viszont hangosan is elmondta a véleményét, amit szerinte most a leépítésnél figyelembe is vettek. Azt viszont nem gondolja, hogy az Origónál csak rossz emberek dolgoztak, emberileg és szakmailag is voltak közöttük rendben lévő kollégák. „Csak hát különböző okokból dolgoztak itt, volt, aki egyszerűen gyáva volt változtatni, volt, aki a pénz és a család miatt csinálta.”

A távozó munkatárs szerint kérdés, az Origo most hogyan fog egyáltalán lapot csinálni, miután csupa olyan ember szerepel a beosztásban a hétre is, akit ma kirúgtak. „Lényegében az összes címlapszerkesztőt kirúgták, plusz az összes olvasószerkesztőt. De olyan szerkesztőt is, aki állandóan engem támadott azzal, hogy hogy képzelem, hogy nem a Fideszre szavazok, mikor itt dolgozom. Mivel előttem volt a névsorban, őt még előbb kirúgták, mint engem.” Úgy látja, most azok a huszonéves fiatalok a leginkább elkeseredettek, akik nagy kedvvel dolgoztak és politikailag is elkötelezettek voltak, mégis menniük kell.

Ő már az elején kikötötte, hogy politikával nem akar foglalkozni, ezért állítása szerint neki nem volt köze a propagandához, de azt is tudja, hogy innen nem vezet tovább út a médiában, inkább más pályát választ. Egyébként egyetlen anyagra mondta, hogy nem csinálja meg: Rákay Philip felesége, Wieber Orsolya az asztrológia és a keresztény magyar néphagyomány összefüggéseit taglaló, „baromságról szóló cikkét”. Azt hitte, emiatt ki fogják rúgni, de nem rúgták. Végül azzal búcsúzott, hogy szokott Telexet olvasni, jobban is szereti, mint az Origót.

Beszéltünk olyan újságíróval is, aki egyelőre megtarthatja az állását, de éppen emiatt kérte, hogy a lapját ne nevezzük meg. Az újságíró az Üllői úti épületben uralkodó hangulatot a siralomházhoz hasonlította. Azt mondta, többeket látott sírni, a kirúgottak között volt olyan, aki több mint egy évtizedet húzott le a szerkesztőségben, ezért nem számított arra, hogy elküldik.

Ő nagyon szereti a munkáját, ami eddig is politikamentes volt, sőt szerinte az elbocsátottak közül is alig volt köze valakinek a politikához vagy a propagandatípusú cikkekhez. Úgy tudja, az akkor még ellenzéki kihívóként működő Tiszáról készült nagyobb lejárató anyagok sem a Mediaworks szerkesztőségekben készültek, hanem készen kapták meg őket.

„A 200 kirúgott emberből 198-nak köze nem volt semmilyen propagandához. Azokat a cikkeket nem ők írták”

– állította. Mások szerint viszont a politikailag elkötelezett újságíróknak nem volt szükségük előkészített anyagokra: pontosan tudták, hogy mit kell írni.

Egy értékesítő munkatárs teljesen normálisnak nevezte, hogy egy politikai váltás után ilyen átalakulás zajlik. „Várható volt, a Külügyminisztériumból is küldtek el embereket és innen is küldenek. Nem omlunk össze, minden megy tovább, reményekkel telien folytatjuk tovább a munkánkat.” Igaz, ő nem kifelé, hanem befelé tartott az irodaházba, és egyelőre nem tud róla, hogy elküldenék.

A Mediaworks hétfőn hivatalosan azt közölte: „modernizációs célú szervezeti és portfólió-átalakítást hajt végre, amely a működési struktúra megújítása mellett létszámot érintő változásokkal is jár”.