„Kedves lakástulajdonosok! 3 gyermekes családként 2026 június 1-től keresünk hosszú távra kiadó albérletet. Pár szó rólunk: Én 3 éve szakácsként dolgozom a […] török étteremben, párom pedig ugyanott konyhai kisegítőként dolgozik. […] Magunkra és a környezetünkre igényes, nyugodt, csendes roma származású család vagyunk. Olyan tulajdonost keresünk, akinek a származásunk nem jelent problémát, és megbízható, hosszú távú bérlőt keres.”
Richárd és a párja május elején tette közzé ezt a hirdetést a Facebook egyik albérletes csoportjában, a bejegyzéshez a részletes leírás mellé egy róluk készült fotót is feltöltöttek. A férfi kérdésünkre azt mondta, a jelenlegi albérletükből azért akarnak eljönni, mert a 270 ezer forint plusz rezsi a lakás állapotához képest túl drága, ennyiért jobbat is találnának. Richárd szerint azért volt szükség arra, hogy a felhívásban kiemeljék a roma származásukat, mert előtte többször kerültek kellemetlen helyzetbe.
„Elmentünk megnézni az ingatlant, és mikor a bejáratnál az úr meglátott minket, fordult egyet, és elment – arra sem adott esélyt, hogy megnézzük az ingatlant. Tíz alkalomból ötnél ez ment, a másik ötnél felmehettünk, de aztán jött az sms, hogy már nem aktuális.” Richárd szerint a felhívásukkal szeretnék elkerülni az ilyen eseteket, és kifejezetten figyelt a helyesírására is, hogy „abba se tudjanak belekötni”.
A CEU és az ELTE kutatói, Váradi Luca, Simonovits Gábor és Simonovits Bori az első magyarországi nagymintás kutatásban azt szerették volna megmérni, mekkora a különbség az ingatlant kiadók roma és a nem roma érdeklődőknek adott válaszai között. A 2025 januárjában, kétezer főnyi magánhirdető és ingatlanügynök bevonásával készült országos kutatásban lakáshirdetésekre jelentkeztek sms-ben. Az üzenetek egy részében egy olyan rész is szerepelt, hogy
„Szeretném hozzátenni, hogy roma származású vagyok”,
míg a másikban ilyen kitétel nem volt. Ezután megnézték, mely esetekben volt lehetőség arra, hogy az érdeklődők személyesen is megnézzék a lakást. „Azt találtuk, hogy míg egy nem romának két üzenetet kellett küldenie ahhoz, hogy pozitív választ kapjon a lakását kiadó magánszemélytől, addig egy romának kilencet. Pedig teljesen megegyezett az sms szövege, kivéve, hogy a roma érdeklődő elárulta, hogy roma. És ez még nem jelentette azt, hogy aztán kiadták volna neki az ingatlant, csak azt, hogy legalább elmehetett megnézni” – magyarázta Váradi Luca szociológus.
A kutatás következő szakaszát budapesti magánhirdetők kisebb körében végezték, az előző kutatáshoz képest azzal a különbséggel, hogy az üzenetben az érdeklődő foglalkozása is szerepelt. Ekkor azt találták, hogy bár a magas státuszú munkakörben (ebben az esetben fogtechnikus és informatikus) dolgozók alapvetően több pozitív választ kaptak, mint az alacsony státuszúak (takarító, raktáros), a roma lakáskeresők ugyanúgy hátrányban maradtak a hasonló státuszú nem romákkal szemben. Azaz hiába mondta azt egy roma lakáskereső, hogy jól kereső fogtechnikus, a nem roma fogtechnikusokhoz képest így is kevesebb pozitív választ kapott.
A lakáskiadókat egy későbbi kutatásban arra is megkérték, mondják el, mik egy ideális és egy nem ideális bérlő jellemzői. A nem ideális bérlőnél szinte azonnal a romákról kezdtek beszélni, felsorolva a velük kapcsolatos összes sztereotípiát: a megbízhatatlanságot, azt, hogy nincs munkájuk, hogy túl sok gyereket nevelnek, hogy túl hangosak. Az ideális jellemzőknél pont az előbbiek ellentéte jelent meg: a bérlő legyen megbízható, szorgalmas, aki megfelelően vigyáz a lakására, és rendesen fizeti a lakbért. Az is súlyosbítja a helyzetet, hogy az albérletpiac másik leginkább diszkriminált csoportja a kisgyerekeseké, akiket az év bizonyos hónapjaiban akkor sem lehet kiköltöztetni, ha nem fizetnek lakbért, a romákkal szembeni egyik fő sztereotípia pedig éppen az, hogy nagyon sok gyerekük van.
„Az ingatlanosok azt is világosan kifejezték, hogy természetes, hogy egy roma személytől azt várják el, hogy többet teljesítsen. Egy ilyen szabályozatlan területen, mint a lakáskiadás, ezt könnyen meg is tehetik: 10 százalék körüli az az átlagos árkülönbség, amit a romákkal pluszban fizettetnek meg. Ezt nevezik etnikai adónak.” Váradi Luca szerint nem ritka, hogy ha a személyes találkozón ismerik fel a jelölt származását, akár 20 százalékkal több lakbért kérnek.
„Kevesebb pénzből élnek, de többet kell fizetniük ugyanazért a szolgáltatásért”
– tette hozzá Simonovits Gábor, ami azt a szempontot is felveti, hogy ha egyáltalán nem létezne diszkrimináció, a romáknak akkor is nehezebb lenne lakást találni. „Mivel az emberek magasabb státuszúaknak szeretnék kiadni a lakásukat, akik több foglalót tudnak letenni, az alacsonyabb iskolázottság vagy a jövedelmi szegénység miatt a romák alapból hátrányban vannak. Ahhoz, hogy ezen a pályán egyenlő eséllyel induljanak, pozitívan kellene diszkriminálni őket. Ehelyett inkább az jellemző, hogy a romáknak az ingatlanos sokszor rosszabb állapotú, rosszabb helyen lévő lakásokat kínál fel, drágábban” – magyarázta Simonovits Gábor.
A Tárki 1994 óta egy-két évente készített kutatást a magyar társadalom cigányellenességének mértékéről, Simonovits Bori is a kutatócég munkatársa volt, és állítása szerint az utolsó kutatás 2011-ben készült. Több mint tíz év után friss adatok születtek, a kutatócsoport ugyanis 2025-ben újra elvégezte a reprezentatív kutatást a magyar társadalom roma emberekkel és a velük szembeni diszkriminációval kapcsolatos attitűdjeiről. A kutatásuk szerint a válaszadók háromnegyede egyetértett azzal az állítással, hogy a „romák gondjai megoldódnának, ha elkezdenének dolgozni”, több mint felük pedig azzal, hogy „a bűnözési hajlam romák vérében van”. A válaszadók 42 százaléka szerint az is rendben van, hogy „vannak olyan szórakozóhelyek, ahova nem engednek be romákat”. „Ha összevetjük ezt a Tárki idősorával, az látszik, hogy a nyíltan romaellenes vélemények elfogadottsága az évek alatt érdemlegesen nem csökkent, továbbra is nagy mértékben elterjedtek a magyar társadalomban” – mondta a kutató.
Azt is feltérképezték, a magyar társadalom tagjai mennyire értenek egyet a diszkriminatív viselkedéssel különféle helyzetekben. „A legelfogadottabb a lakáskiadáshoz kapcsolódó diszkrimináció, 60 százalék, ezt követi az a polgármesteri rendelet, hogy a településre nem költözhetnek be romák az önazonossági törvény alapján – utóbbi a lakosság 40 százaléka szerint rendben van. Ez azért aggasztó, mert ez törvényerőre emelkedett, márpedig a törvények azok, amelyek a társadalmi normákat alakítják” – fogalmazott Váradi Luca.
Simonovits Gábor a rasszizmuskutatások hazájában, Amerikában szerzett tapasztalatokat a témában. Szerinte mivel az Egyesült Államokban mostanra marginalizálódtak a nyíltan rasszista vélemények, és az emberek szégyellik, ha rasszistának tartják őket, a tengerentúlon nehezebb a jelenséget megmérni. Ezzel szemben a magyar kutatásokból az látszik, hogy az előítéletes vélemények Magyarországon nemcsak elterjedtek, de az emberek elfogadhatónak is tartják azokat.
„A nemzetközi kollégák irigyelnek minket amiatt, hogy nálunk könnyű ilyen kutatásokat végezni, mert a magyarok őszintén vállalják a véleményüket.”
Simonovits Bori azért megjegyezte, hogy amikor arra voltak kíváncsiak, hogy a magyarok hogyan érvelnek a diszkrimináció mellett, sokan kezdték úgy a mondatot, hogy „nem vagyok rasszista, de...”, utána viszont olyan állításokat tettek, amelyek teljesen kimerítették a rasszizmus fogalmát. Szerinte a hazai társadalmi normák sokkal inkább lehetővé teszik a romákkal szembeni előítéletes és diszkriminatív megnyilvánulásokat.
„Nagyon sokan gondolják okénak a romaellenes állításokat, ami miatt egyelőre a pozitív változást is nehezebb elérni.”
A kutatók szerint amikor a lakáskiadók arról beszéltek, hogyan választják ki a bérlőiket, nagyon hamar arra lyukadtak ki, hogy hogyan kell kiszűrni a roma bérlőket, holott nem árulták el nekik, hogy a kutatás is erről szól. „Nem szégyellték, sőt büszkék voltak erre: több ingatlanügynök magáról is úgy beszélt, hogy őt azért alkalmazzák, hogy egyfajta kapuőrként kiszűrje a cigányokat, hogy ne a tulajdonosnak kelljen ezzel bajlódnia.”
Richárd taktikája, hogy már előre tájékoztatta a potenciális bérbeadókat a családja etnikai hátteréről, gyakori a romák körében. „Mivel előbb-utóbb ez úgyis kiderül, meg akarják spórolni azt a plusz érzelmi és egyéb költséget, ami a személyes találkozással járhat. Így nem kell feleslegesen szabadságot kivenniük, vagy megvenni a buszjegyet” – mondta Váradi Luca. A diszkriminációval szembeni megküzdési stratégiák egyébként is változatosak, roma értelmiségiekkel készített interjúkból az derült ki, hogy máskor éppen az identitásuk elhallgatásával próbálkoznak. „Néhányan arról számoltak be, hogy a szórakozóhelyeken angolul vagy spanyolul kezdenek egymással beszélgetni, hogy a biztonsági őr beengedje őket. A CV-jüket is trükkös módokon fehérítik ki, például a hobbijukhoz beírnak egy felső-középosztálybeli sportot. A szélsőséges eset pedig az, amikor a vezetéknevüket is megváltoztatják” – magyarázta Simonovits Bori.
A kutatások előzménye az a CEU-s projekt volt, amelyben magyar romák arról készítettek filmet, milyen hatások érik őket a lakóhelyükön, és többen is arról forgattak, hogy nem találnak albérletet. Ezután Váradiék egy ingatlanhirdető platform közreműködésével egy kisebb mintán azt tesztelték, hogy a magán lakáskiadókra hogyan hatnak ezek a filmek, amit aztán 2024 nyarán nagyobb volumenben is megvizsgáltak több ingatlanközvetítő munkatárs bevonásával. Azt találták, hogy a film hatására 9 százalékponttal csökkent a diszkrimináció, és nagyobb esélye volt egy romának lakást találni egy olyan ügynök mellett, aki látta ezeket a filmeket.
„Egyszer csak arcot és nevet kaptak ezek az egyébként rokonszenves emberek, akik elszenvedték a megkülönböztetést”
– magyarázta Váradi Luca.
Mivel a magyar ingatlanos OKJ-s tanfolyamban nincs szó a diszkrimináció tilalmáról, a kutatók háttérbeszélgetéseket kezdeményeztek a fővárosi önkormányzattal és a piaci szereplőkkel egy alternatív ingatlanos képzés kidolgozásáról. „Az előítéletek csökkentésének legfőbb útja, hogy a többség és a kisebbség között természetes kapcsolódások jönnek létre. Ennek egyik formája a lakhatás, hiszen ha egy olyan társasházba költözhetnek be roma családok, ahol korábban nem laktak romák, a szomszédsági viszony lehetővé teszi a bizalmi kapcsolatok kialakulását, amik aztán elősegítik a munkaerőpiaci elhelyezkedésüket, a gyerekeknek pedig perspektívát adnak.”
A kutatók szerint létezik ugyan itthon is egy előremutató antidiszkriminációs törvény az EU-s alapelvekkel összhangban, de minimális a törekvés arra, hogy ezt betartassák. Az Orbán-kormány 2021-ben megszüntette azt az Egyenlő Bánásmód Hatóságot is, amely eljárt ilyen esetekben.
Pedig a cigányellenesség szerintük minden társadalmi csoportban és minden politikai táborban elég jelentős mértékben jelen van, miközben a rendszerváltás óta ha igyekeztek is lépéseket tenni, egy kormánynak sem sikerült a problémát hatékonyan kezelnie. Váradi Luca azt mondta, kíváncsian várják, hogy a Tisza, amely az eddigi kormányoknál már most többet és nyíltabban beszélt arról, hogy komolyan veszi ezt a kérdést, milyen konkrét intézkedéseket tesz. „Egy kormánynak jelentős szerepe van abban, hogy a romákkal kapcsolatban vécékeféről beszél, vagy behívja a roma gyerekeket a parlamentbe. De az igazi kérdés az lesz, hogy a szimbolikus gesztusok szintjén túl milyen valódi intézkedéseket tesz. Kíváncsian várjuk ezeket.”
A kutatási program folytatódik, most olyan roma származású résztvevők jelentkezését várják, akik a közeljövőben szeretnének albérletet találni Budapesten, és szívesen megosztanák a tapasztalataikat a kutatókkal.
