Magyar Péter: Egy olyan országot kell építenünk, ahol nemcsak mi szeretjük a hazánkat, hanem a hazánk is viszontszeret minket
1920. június 4-én, a trianoni diktátum kihirdetésekor megszólaltak a harangok, a gyárakban a szirénák – mondta Magyar Péter miniszterelnök június 4-én, a trianoni békeszerződés aláírásának nemzeti emléknapján, a Kossuth téren, az ünnepélyes zászlófelvonás után. Az eseményen Forsthoffer Ágnes házelnök, Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter és a nemrég kinevezett vezérkari főnök, Sándor Zsolt is részt vett.
„A magyar nemzet jogosan érezte úgy, hogy nem ura a sorsának. […] Az őseink mindent megpróbáltak a lehetetlennek tűnő helyzetben. […] Az ország vezetői sokáig ahelyett, hogy éltek volna a kapott lehetőséggel, inkább visszaéltek vele. A magyar nemzet viszont, tisztelt hölgyeim és uraim, nemrég azt mondta, hogy elég. Ítéletet mondott a megosztottság fölött […]” – fogalmazott a miniszterelnök.
„Mindenki magyar, aki magyarnak vallja magát, magyarul gondolkodik, magyarul álmodik, és aki szeret magyarnak lenni” – fogalmazott Magyar Péter az ünnepélyen felvonás után. „Egy olyan országot kell építenünk, ahol nemcsak mi szeretjük a hazánkat, hanem a hazánk is viszontszeret minket. Nincs jobb vagy rosszabb magyar, csak magyar van” – mondta Magyar Péter, majd a Beneš-dekrétumok alapján történő elkobzásokról beszélt, és említette, hogy hosszú idő után sikerült megegyezniük Ukrajnával a kisebbségek nyelvhasználati jogairól.
„Az iskolai adminisztrációt megtehetik majd magyar nyelven. A bizonyítványokat magyar nyelven is kiállíthatják […], a jövőben magyar nyelv és irodalomból is érettségi vizsgát tehetnek.” Ukrajna garanciát vállalt arra is, hogy alacsony létszám esetén is megtartják az iskolákat.
Beszélt a június 23-án esedékes V4-csúcsról, és azt is mondta, hogy a magyar kormány azon fog dolgozni, hogy minél nagyobbra növessze a V4-et, és erős egységként dolgozhassanak egy stabil Közép-Európáért. Ebben el tudná képzelni Romániát, Szlovéniát, de akár Németországot is.
A magyar nemzet ereje abban áll, hogy képes egyszerre megőrizni történelmi emlékezetét és közös jövőt építeni. „Köszönöm, hogy együtt vagyunk, és köszönöm, hogy együtt maradtunk, és köszönöm, hogy együtt is maradunk” – fogalmazott.
