A Szegedi Tudományegyetem csütörtök délután közleményben jelentette be: felfüggeszti a Tisza-parti, a XIX. század közepén épült MÁV-közraktárak bontási munkálatait. A döntés egy hét sajtónyilvánosság, szakmai megszólalások, közel 70 szegedi értelmiségi nyílt kiállása és egy civil petíció után született, miközben a két raktárépület közül a kisebbet, a 120 méter hosszút az egyetem már nagyrészt elbontatta.
Az SZTE levélben fordul a szegedi polgármesterhez, Botka Lászlóhoz, és kéri, hogy az önkormányzat vizsgálja felül a területre vonatkozó Szegedi Építési Szabályzatot (SZÉSZ). A hatályos szabályozási terv szerint ugyanis a most még álló, 180 méter hosszú, nagyobbik raktárépületen keresztülhaladna egy tervezett másodrendű közlekedési célú út — vagyis a jelenlegi városrendezési keret alapján az épület megtartása eleve nem lenne lehetséges. Az egyetem azt kéri, hogy vagy szüntessék meg ezt a közlekedési célú területet, vagy olyan beépítési karaktert írjanak elő, amely „a lehető legtágabb beépítési és ingatlanhasznosítást teszi lehetővé”.
Másrészt kezdeményezik az egyeztetést Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszterrel mind a Közraktárakról, mind a harmadik híd egyetemi szempontjairól. Az egyetem már vasárnap jelezte, hogy nyitott a miniszteri konzultációra, miután Vitézy csütörtök este a Szegedernek azt mondta: ismeri az ügyet és tájékozódni fog az illetékes szerveknél.
Közleményében az SZTE részletesen ismerteti az átvételi és bontási folyamatot. Eszerint 2024-ben kapta meg ingyenes vagyonjuttatásként a MÁV Zrt. tulajdonában álló, 30 éve használaton kívüli, 5,7 hektáros ingatlant; a raktárépületek birtokba adása 2025. június 23-án zárult le.
A bontási kiviteli terv elkészítése, a közbeszerzési eljárás (2026. március 6-i szerződéskötés, március 16-i munkaterület-átadás) és a párhuzamos lőszermentesítés az SZTE szerint mind a hatályos jogszabályoknak megfelelően zajlott, a tervező pedig kötelezően nyilatkozott arról, hogy a területen lévő épületek egyike sem érintett műemléki vagy építészeti örökségvédelemmel.
Az egyetem a területen az Élettudományi Tömb és Multidiszciplináris Innovációs Komplexum megépítését tervezi. Itt kapna helyet az Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ, az Innovatív Medicina és Orvos-technológiai Kompetencia Központ, a Gyógyszerészeti Tudományok Képzési Központja, valamint az Innovációs és Technológiai Központ.
A 120 méter hosszú, kisebbik közraktárt május 15-re, péntek reggelre az egyetem nagyrészt elbontatta. A 180 méter hosszú, a Tisza-töltéshez közelebb eső, nagyobb épülethez viszont a mai napig nem értek hozzá a munkagépek – ennek a sorsa most a Botkával és Vitézyvel történő egyeztetések kimenetelétől függ.
Kedden közel 70 szegedi értelmiségi – köztük Keszthelyi-Szabó Gábor volt SZTE-rektor, Krisztin Tibor matematikus, Szajbély Mihály MTA-doktor és Schulcz Péter, a Csongrád-Csanád Vármegyei Építész Kamara elnöke – írta alá a „Kiállás a megfontolt városért” című szöveget, amely minden nagyberuházás előtt nyilvános örökségvédelmi mérlegelést kér. Ugyanezen a napon az aHang petíciót indított a bontás felfüggesztéséért és adaptív újrahasznosításért.
A bontást T. Szabó Csaba történész „erkölcsi és műemlékvédelmi hibának” nevezte, európai pozitív példákra hivatkozva. Majó-Petri Zoltán, az SZTE volt gazdasági és műszaki főigazgatója, az SZKT korábbi vezetője is élesen felszólalt. Ő azt írta közösségi oldalán, hogy egy olyan városban és országban szeretne élni, ahol amit lehet, megőrzünk, átalakítunk, új funkciókat keresünk, bevonva a közösséget.
Az ügy azután váltott ki nagyobb figyelmet, hogy a Szegeder megírta: az SZTE nem vizsgálta meg külön a Közraktárak örökségvédelmi értékét, pusztán elfogadta a tervező nyilatkozatát a jogi védettség hiányáról. Ez persze jogilag rendben van, de nem is ez volt a kérdés az elmúlt másfél hétben.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
