Ez itt a Szájkarate 3.0, amiben a 2026-os választási kampány legbizarrabb történetét keressük. Volt miből válogatni! Ez még az első fordulós selejtező, az előző meccsben a promptolt propaganda és a szerencsétlen tiszás vicc csaptak össze, a győztes végül a mesterséges intelligenciás őrület lett. Jöjjön a következő! Ha most tanácstalanul olvassa ezt az egészet, akkor itt egy rövid leírása annak, hogy mi is az a Szájkarate.
A TISZA-ADÓ
Egy kampány szóljon a szakmai programokról, mint a régi szép időkben, amikor még minden jobb volt! – szoktak sóhajtozni a hivatásos sóhajtozók, mintha valaha a büdös életben lett volna olyan, hogy egy választási kampány a szakmai programokról szólt. Erre tessék, most megtörtént ez is, a Tisza leendő kormányprogramja volt az egyik központi téma a közbeszédben hónapokon keresztül. Apró szépséghiba, hogy pont nem a Tisza írta, hanem, hát, talán az a tipp áll a legközelebb a valósághoz, hogy a Rogán-művek egyik gyakornoka meg a ChatGPT. Ettől még az elfideszesített Index simán lehozta, hogy ez valódi, szupertitkos dokumentum, és kutya-, macska-, meg nyugdíjadó lesz (aztán a választás után helyreigazítottak, hogy bocs, mégsem), és azzal a lendülettel épült rá az óriásplakátos kampány, az online tiszaadó-kalkulátor, a nemzeti konzultáció, meg az AI-videók sokmilliós vásárolt nézettséggel.
Persze valahol ez is tankönyvi akció volt, elvégre a posztmodern politikai kommunikációnak éppen ez az egyik fő csapásiránya, hogy a lehető legképtelenebb hülyeséggel kell vádolni az ellenfelünket, mert amíg az ellen védekezik, addig sincs ideje meg energiája értelmes dolgokkal foglalkozni (lásd Emmanuel Macron esetét, akit annyira belehúztak egy ilyenbe, hogy bíróságra ment bizonyítani, hogy a felesége tényleg nőnemű). Na és arra emlékszünk, amikor a Bors egy ingyenes különszámmal akarta beteríteni az országot, amiben a Tisza-adó veszélyére figyelmeztetnek, ezt bíróság tiltotta meg nekik, és erre fideszes politikusok elkezdtek a sajtószabadság miatt aggódni? Ó, az irónia.
HUMANISTÁK
Dőlj hátra a fotelban. Helyezkedj el kényelmesen. Tartsd lazán a telefont, laptopot vagy tabletet. Indítsd el Richard Claydermantól a Ballade Pour Adeline-t. És emlékezz vissza a Humanistákra. Nem megy? Valószínűleg nem vagy egyedül. Akár csak Pálffy István második műsorvezetői karrierje, Barabás Richárd politikai szervezete hamarabb szűnt meg, mint hogy valójában bármit elért volna – már azon kívül, hogy egy széles közönségnek óriási derűt okozott. Tavaly novemberben azért nem kellett Hann „Komédiás” Endrének lenni, hogy lássa az ember, a kispártoknak sok babér nem fog teremni majd áprilisban, a Párbeszéd társelnöke viszont úgy döntött, hogy „egy új alakulat elindul a választásokon a szabad, európai, urbánus és progresszív emberek hangjaként”. Ez volt a Humanisták, ami először megszerezte magának Cseh Katalint, a Momentum országgyűlési képviselőjét, hogy aztán két nappal később a Partizánnak adott interjújával bele is álljon úgy a földbe, mint egy különösen célt tévesztett égitest.
Az interjúban Barabás és Cseh kifejtették, hogy valószínűleg képesek lesznek 71 jelöltet állítani, meg fogják ugrani az 5 százalékos parlamenti küszöböt is, bár „régen rossz az, hogy ha valaki úgy vág bele egy olyan projektbe, (...) hogy azt kizárólag számokra, meg statisztikákra, meg mérésekre alapozzák”. Januárban bejelentették, hogy mégsem indulnak a választáson. Örökségük egy zavarbaejtő interjú maradt, és egy cikk, amiben a párt létezésének legfőbb pillanatait foglaltuk össze. Nem volt sok.
És most szavazzon!
Ha esetleg nem jelenik meg a szavazógép, akkor nem kell pánikolni, lehet, hogy várni kell egy kicsit. Minden szavazást az adott nap éjfélkor zárunk.
