Bejelentette a teljes kuratórium lemondását a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) kuratóriumi elnöke, Böszörményi-Nagy Gergely és dr. Fellegi Tamás, az egyetem felügyelőbizottságának elnöke – derül ki a Telex birtokába jutott levélből, amelyet az egyetemi szenátus tagjainak küldtek. A bejelentést csütörtökön egy közleményben tették meg, amiben azt írják, felajánlják az egyetem alapítói jogait a felsőoktatásért felelős, újonnan felálló minisztériumnak.
„Tájékoztatjuk, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány kuratóriuma és felügyelő bizottsága felkérésünk hatodik évfordulójával testületileg befejezi a munkáját, és – az ezt lehetővé tevő jogszabályi változások hatályba lépésével – felajánlja alapítói jogait a felsőoktatásért felelős, újonnan felálló minisztériumnak”
– írják a levélben.
Maga a bejelentés a négyoldalas levél végén szerepel csupán. Az elején azt írják, hogy az elmúlt évek kihívásaira való „felkészüléshez szükséges reformok-, így a szellemi és szervezeti megújulás kívánatos mértékében nem mindig értettünk egyet, az elmúlt hat év eredményeire jó szívvel tekinthetünk vissza”.
Böszörményi-Nagy és Fellegi szerint az egyetem számos eredményt ért el, ami „nem valósulhatott volna meg az oktatók, kutatók, támogató területen dolgozó munkatársak türelme és elkötelezett munkája nélkül” – mindezért hálájukat is kifejezik.
A MOME volt az alapítványi kiszervezés zászlóshajója
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem volt a Corvinus után az ország egyik első egyeteme, amit alapítványi fenntartásba helyeztek. Az egyetemi vezetés és egyetemi polgárság konfliktusa jól megmutatta, hová vezethet az a fajta kézi vezérlés, amire az alapítványi modell lehetőséget nyújtott, és amit adott esetben ösztönzött is – minderről tavalyi cikkünkben írtunk, miután a hallgatók tiltakozásának hatására távozott a 2023-ban kinevezett rektor, Koós Pál.
Böszörményi-Nagy Gergely, a Fidesz holdudvarából érkező, magát amolyan államilag támogatott innovációs guruvá alakító kuratóriumi elnök volt az, aki nyilvánvalóan sokkal aktívabb, dinamikusabb szerepet képzelt el magának a fenntartó élén, mint azt a MOME vezetői és oktatói talán gondolták.
2025-re, közel öt évvel a modellváltás után már kiderült, hogy az egyetemi autonómiát nem lehet több pénzzel és hangzatos szlogenekkel felváltani, és hogy az egyetemi struktúrák és közösségek nem minden esetben együttműködők a központi, kézi vezérlést gyakorló vezetőkkel, kuratóriumokkal. Az egyetem hallgatói megalapították a MOME Frontot, és tiltakozásokat szerveztek, miután Böszörményi-Nagy az egyetem szenátusát megkerülve vagy annak ellenében hozott döntéseket, közvetlenül kikezdve az egyetem autonómiáját.
A MOME Front társadalmi szerződést fogalmazott meg, amelyben az alábbi három követelést intézték a fenntartóhoz:
- a szenátus által meghozott döntéseket a fenntartó maradéktalanul fogadja el;
- a kuratórium ne gyakoroljon hatalmat az egyetem működése felett;
- az egyetemi oktatást érintő szervezeti és strukturális átalakításokat csak az egyetem közössége kezdeményezhesse, tervezhesse és fogadhassa el.
Böszörményi-Nagy Gergely ezekre azt reagálta, hogy mindez egyenlő lenne a modellváltás visszafordításával, és a javaslategyüttest ultimátumnak nevezte. Ekkor úgy fogalmazott, hogy a tiltakozás egyik oka, hogy a fenntartó által kezdeményezett reformfolyamat „számos régi megszokást, ideológiai meggyőződést, egyéni érdeket sért”.
