Ligeti Miklós: A korrupció büntetlensége volt az Orbán által adott legnagyobb kegy

„Nem lehet hitelesen végigvinni a rendszerváltást, ha az elkövetett bűnök továbbra is következmények nélkül maradnak” – mondta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója Krug Emília Szinten túl című műsorában, amelynek egyik témája az volt, hogy mi a realitása a Tisza Párt programjában is meghirdetett elszámoltatásnak és vagyonvisszaszerzésnek.

Nem kell alkudozni

Hadházy Ákos korábban azt mondta, hogy csak szándék kérdése az, hogy lecsukják-e Orbán Viktort, Lázár Jánost vagy Szijjártó Pétert, és ha ők nem mennek pár hónapon belül börtönbe, akkor nem lesz rendszerváltás, a rengeteg lopott pénzzel vissza is jöhetnek.

Ligeti erre azt reagálta, hogy nem érzi feladatának, hogy ezt kommentálja, de felidézte, hogy már korábban is azt mondta, hogy személy szerint Orbán Viktort nehezen látja megfoghatónak, esetleg hivatali visszaéléssel lehet meggyanúsítani. Az ugyanakkor egyértelművé tette, hogy szükség van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, mert csak így van értelme a rendszerváltásnak.

„Magyarországon nem az ellopott vagyonok és az ellopott pénz mennyisége a legsúlyosabb tehertétel, amit a NER hátrahagy, hanem az, hogy megteremtették a korrupció büntetlenségét. Mindig is ez volt az Orbán Viktor által adható legnagyobb kegy. Vagyonokat bárkinek adhatott, vagyonokat sokkal többen szerezhettek bizonyos fokú helyezkedéssel, mint a vagyon megszerzésének büntetlenségét” – mondta Ligeti Miklós.

Szerinte korrupcióellenes intézmények léteznek, csak éppen hibernált, tetszhalott állapotban vannak, hiába dolgozik például sok jó szakember az ügyészségen és a rendőrségen is. Azt reméli, hogy nekik már nem kell a karrierjüket és egzisztenciájukat félteni, és dolgozhatnak a tudásuk szerint. Abban ugyanakkor nem hisz, hogy a vezetőik a helyükön maradva megváltoznának, és mivel tevőlegesen elősegítették a visszaéléseket, nem is maradhatnak.

„Ha rajtam múlna, nem szeretnék ilyen politika által odapottyantott kúriai elnököt, GVH-elnököt, ombudsmant, közbeszerzési hatósági elnököt, aki úgy dönt, hogy teker még egyet a gerincén. Ebből nem kérek.”

Ligeti szerint ezek az emberek vagy önként távoznak, mint ahogy például 1989 után is több állami szervezet vezetője tette, vagy át kell alakítani az intézményeiket, vagy személyre szabott jogszabályokkal kell eltávolítani őket. Ligeti azt mondta, hogy erre kapott most felhatalmazást az új kormány, ez az állampolgári igény, és a jogállam helyreállítása, a bűnösök felelősségre vonása nem lehet bűne a jogállamnak. „Nem kell alkudozni Varga Zs. Andrással és egyéb figurákkal, akik tönkretették a magyar jogállamot.”

Ligeti Miklós a vagyonvisszaszerzésre is lát lehetőségeket, szerinte az egyik első törvénynek kellene lennie, hogy nincs közérdekű vagyonkezelői alapítvány. A Fidesz-kormány az elmúlt öt-hat évben 1500-2000 milliárd forintnyi vagyont lapátolt át ezekbe. Ennek egy része forgalomképtelen, de kikerült például 25 százaléknyi Mol- és Richter-részvény is, míg a Mathias Corvinus Collegium 132 milliárd készpénzhez is jutott. Ligeti először ezeket húzná vissza és tenné a nemzeti vagyonkezelőhöz.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatalt is megszüntetné, ami százmilliárdokat költött propagandacélokra az utóbbi években, és főleg Balásy Gyula cégei gazdagodtak ebből. Ligeti szerint ezeket a szerződéseket törölni kell. „Pereljen Balásy, hogy »nekem ez a lopás már be volt tervezve, elvették tőlem a pénzt«” – mondta, hozzátéve, hogy szerinte a túlárazott tételek esetén az állam visszakövetelhet pénzt, akár inkasszót is kérhet, mert „a lopott szajréra a tolvajnak nincsen joga, aki bűnös úton szerez jószágot, vagyont, az nem lesz annak a tulajdonosa.” Azt ugyanakkor Ligeti is látja, hogy például ingatlanok esetén sem könnyű bizonyítani, hogy mi volt túlárazás.

Szerinte az MBH-ból vagy a 4iG-ból kockázatos azonnal visszahúzni az állami vagyont, mert ha ezt tenné az állam, nagyobb kárt okozhat, de ki kell számolni, hogy mennyi a tételes állami hányad, és az állam tulajdonosi minőségében kinevezhet olyan vezetőket, akik az ő érdekeit képviselik. Máshol 22-es csapdája helyzetet lát, a Tiborcz és Garancsi vállalkozásai által épített, majd minisztériumi hivatalokká tett épületek túlárazottak, de nem lehet csak úgy felmondani a szerződéseket, mert a korábbi intézményi épületeket időközben eladta az állam, nincs hová visszamenni.

Ligeti azt gondolja, hogy a NER gazdasági szereplői közül nem csuklik majd össze mindegyik, egy részét nem is szabad engedni, mert túl nagy méretű, de azok hamar el fognak vérezni, például az építőiparban, akik eddig tisztán az állam emlőin lógtak, és nem lesznek képesek versenyképes ajánlatokat adni.

Az oroszok többet ártottak, mint használtak a kormány kampányában

Krekó Péter szociálpszichológussal, a Political Capital igazgatójával Krug Emília a választási kampányt befolyásoló orosz dezinformációról és beavatkozási kísérletekről beszélgetett.

Krekó szerint az, hogy a nyilvánosságban ez folyamatosan téma volt – itt lehet említeni Buda Péter és Panyi Szabolcs írásait –, eleve lehetetlenné tette egy sor művelet megvalósítását, pedig valószínűleg az orosz katonai titkosszolgálatnak és a hírszerzésnek összehangolt terve volt rá, hogy Orbánt segítsék a választáson, és ez úgy is elképzelhető, hogy magát Orbánt nem vonták ebbe bele. Azt mondta, sok olyan értelmezés is elhangzott, hogy orosz inspirációra maga a magyar kormány is tervezett erőszakos cselekedetet a kampány befolyásolására, de ezt azért el lehetett vetni, mert alapjában véve a magyar illiberalizmus nem erőszakos.

A választások után a hivatalos orosz kommunikáció szerint Magyarország a barátságtalan országok közé került, de Krekó szerint ennek nem lesz hatása például az energiaellátásra. Az, hogy olcsó az orosz energia, eddig is inkább mítosz volt, mint valóság. Krekó szerint a nyugati partnerekre jobban számíthatunk ezután, és mintha a nemzetközi közvélemény be is árazta volna Orbánt, és nem hisz a visszatérésében.

Krekó szerint amikor feltehetően nyugati titkosszolgálatok információi jelennek meg a sajtóban, nem lehetünk álnaivak, azok is megpróbálják befolyásolni a választást, de azért ezeket ő más mércével mérné, mert azok olyan információk voltak, amelyek nem voltak ismertek a magyar választók előtt, és nem álhírekről volt szó. A Political Capital igazgatója úgy látja, hogy ez a választás geopolitikai csatatérré tette Magyarországot, az Egyesült Államok, Izrael, Kína is megjelent európai uniós országok mellett. Utóbbiak azért szivárogtathattak információkat, mert Orbán vált a fő akadályává az uniós döntéshozatalnak.

„A magyar bot a küllők között inkább retorikai volt, akkor kezdett komolyabbá válni, amikor 2021-ben az Európai Néppárt kitolta magából a Fideszt. Addig fontosabb szankciós döntéseket sem blokkolt a magyar kormány, az Európai Tanácsban körülbelül 20 döntést jóváhagyott. A bot szerep azóta vált komollyá, hogy Trump nyert a választáson, azóta Orbán blokkolta, lassította a döntéshozatalt, az egész unió gazdasági működőképességét veszélyeztette” – mondta Krekó.

Szerinte az orosz dezinformációs kampány a közösségi médiában többet ártott a kormányoldalnak, mint használt, ami a Political Capital egyik márciusi felmérésében igazolódott. A megkérdezettek többsége leginkább az orosz beavatkozást tartotta problémásnak az amerikaival, az unióssal és az ukránnal szemben. „A tüntetéseken a ruszkik, haza mélyen átélt, fontos gondolattá vált” – mondta.

A kormány a kampányban szerinte próba-szerencse üzemmódban volt, sok mindent kipróbált, például azzal próbálta erősíteni azt a hamis narratívát, hogy Ukrajna fenyeget, hogy katonákat rendeltek ki az energetikai létesítményekhez, de ilyen szokatlan volt az is, hogy a NAV-ot ráküldték az ukrán pénzszállítóra. Krekó szerint összességében információs káoszt próbált a kormány teremteni a kampányban, és nem egy üzenetet sulykolt. Úgy látja, hogy rugalmatlanná vált a kampánystratégia, csak Brüsszelről és Ukrajnáról akart beszélni, a húsba vágó kérdéseket pedig hanyagolta, miközben a választók is érzékelték, hogy az elmérgesedett ukrán-magyar viszonyban a magyar kormány provokálta a konfliktust.

„A végére szétesett a kampány, mintha a központi vezérlése, koherenciája meggyengült volna. Nagyon úgy tűnik, hogy a legfontosabb kérdésben nem volt érdemi mondanivalója, nem sikerült rámutatni a 16 év olyan sikerére, amivel még egy választást lehetett volna nyerni” – mondta Krekó.

Az emberség legyen a közös valuta

D. Tóth Kriszta, a WMN alapítója, képzésben lévő mentálhigiénés szakember arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban a feszültséget volt nehéz elviselni, ami az identitásunk magját kezdte ki. A mesterségesen gerjesztett feszültség rendkívüli mértékben terhelte az idegrendszerünket, miközben az ország két fele teljesen más valóságérzékeléssel bírt.

Szerinte a következő időszak feladata a közös gyógyulás, a társadalmi megbékélés, hogy újra legyen közös nyelvünk, magyar szótárunk, mert eddig nem ugyanúgy olvastunk egy mondatot, vagy hallottunk egy beszédet. Ebben szerinte a nyilvánosság szereplőinek és az ország új vezetésének lesz nagy felelőssége.

„Megértem a felszabadultságot, a bosszúvágyat, a dühöt, ezeknek ki kell szakadniuk, de aztán deregulálni kell ezeket az érzéseket, és megnyílni a másik oldal felé. Olyan minimumukat kell találni, amiben közösen tudunk hinni. A morális túlfűtöttségben tudjunk visszavenni, az együttérzés, az emberség legyen a közös valuta” – mondta.

Az elszámoltatást ő is felhozta, nem szeretne, ha tabula rasa lenne, például azokat is felelősségre vonná, akik a nyilvánosságot megvezették, de őket sem szabad megfosztani a méltóságuktól. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a most győztes erőnek túl kell lépnie a korábbi sértettségén, és meg kell hallania a kérdéseket, valamint megértőnek kell lennie 2,3 millió ember gyászával, pánikjával, veszteségérzésével, utalt a Fidesz szavazóira.