A bántalmazás miatt szerveznék át a javítókat, miközben a börtönökben még rosszabb a helyzet
A kampány miatt háttérbe szorult a közbeszédet több hónapon át tematizáló Szőlő utcai ügy, pedig voltak fejlemények. Kiderült, hogy 2024-ben a dolgozók 97 százaléka távozott a Szőlő utcai javítóból, és a többi hasonló intézményből is nagy volt az elvándorlás. A Belügyminisztérium pedig legutóbbi rendeletében az időközben a büntetés-végrehajtás alá rendelt javítóintézetek egyesítéséről írt, hosszabb távon egy nagy, országos javítóintézetet hoznának létre. Erről még kevés konkrétumot lehet tudni, de szakmai szervezetek aggódnak, hogy a helyzet ezzel nem fog javulni, sőt inkább csak romlik. A legfőbb aggályt a büntetés-végrehajtási szemléletre átállás okozza. A fiatalkorúak börtönében sokkal kevesebb figyelem jut a bentlakók tanulására, egyéni fejlődésére és mentális jóllétére, mint a javítóintézetekben.
A fenntartóváltás szimbolikusan is értelmezhető: a Szőlő utcából egy olyan rendszerbe kerülnek át a gyerekek, ami ugyancsak esetenként bántalmazó, elnyomó attitűdű, még zártabb, és sivárabb, mint a javító – mondta a Telexnek Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza. A szakértő szerint semmi garancia nincs arra, hogy a jövőben nem fognak előfordulni ahhoz hasonló jogsértések, mint amilyen Kovács-Buna Károly, volt Szőlő utcai igazgató bántalmazási ügye. Sőt, a börtönökről szerzett tapasztalataik ennek éppen ellenkezőjét mutatják. „A gyerekeknek nem nagyobb szigorra, hanem több törődésre van szükségük” – mondta lapunknak Ivány Borbála.
Mielőtt belemennénk a javítóintézetek fenntartóváltásának következményeibe, nézzük meg, hogyan jutottunk idáig. A Szőlő utcai javítóintézet tavaly májusban azután került fókuszba, hogy a rendőrség letartóztatta az intézmény korábbi igazgatóját, Juhász Péter Pált. Tavaly decemberben új szintre lépett az ügy: a mostanában influenszerként tevékenykedő Juhász Péter (Juhi) korábbi ellenzéki politikus a YouTube-csatornáján nyilvánosságra hozott egy biztonságikamera-felvételt. Ezen Kovács-Buna Károly, az intézet megbízott igazgatója brutálisan bántalmazott egy rábízott fiatalt, akit először az asztalhoz, aztán a falhoz vágott, majd a földön fekve megrúgta.
Ezután még inkább előtérbe kerültek a javítóintézetekben előforduló bántalmazások. A Szőlő utcai helyzet tarthatatlanná vált, és a kormány úgy döntött: erre megoldás lehet, ha a rendvédelmi vonalat erősítik meg, és átteszik a javítók felügyeleti jogát a büntetés-végrehajtáshoz.
Hogy jobban megértsük ennek a változásnak a jelentőségét, és az utóhatásait, érdemes megvizsgálni a javítóintézet és a fiatalkorúak börtöne közötti különbséget. A Helsinki Bizottság szerint a javítóintézeti nevelés és a fiatalkorúak börtöne közötti különbség nem csupán jogi vagy intézményi kérdés: arról szól,
hisz-e még a hatalom abban, hogy a gyerekek képesek változni,
van-e értelme energiát befektetni a bűnelkövető fiatalok hosszú távú jövőjébe. A javítóintézetek korábban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság alá tartoztak, tehát a gyermekvédelmi rendszer szerves részei voltak. A javítóintézeti nevelés célja a szabálykövetésre tanítás, a beilleszkedési zavarok kezelése. Ezek miatt sokkal nagyobb figyelmet fordítanak itt a gyerekek oktatására, nevelésére, mentális jóllétére.
Ezzel szemben a fiatalkorúak börtöne a felnőtt börtönökkel közös telephelyeken működik, és itt sokkal kevésbé vannak jelen a gyermekvédelmi garanciák. Hogy érthetőbb legyen: a büntetés-végrehajtásban kevésbé számít a fiatalok oktatása, társadalomba való visszailleszkedése, szabadidejük hasznos eltöltése, mint a javítóintézetben.
A Helsinki Bizottság közérdekűadat-igénylésére kapott válaszok alapján azt írja: a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében 2025. december 15-én 75 fiatalkorú fogvatartottra mindössze 5 felnőtt dolgozó jutott, miközben 10 státusz betöltetlen volt. „Ilyen körülmények között nem meglepő, ha előfordul, hogy a fiatalok napi 23 órát zárkában töltenek – és az oktatásban csupán a felük vesz részt” – írták honlapjukon.
A miskolci büntetés-végrehajtási intézet telephelyeként működő, fiatalkorúakat fogva tartó szirmabesenyői intézetben a legutóbbi, 2023-as ombudsmani látogatás (a jelentést 2025-ben publikálták) szerint a 35 fiatalkorú közül 16-an vettek részt oktatásban. A jelentésből az is kiderül, hogy a börtönben sokan nem jelenléti oktatásban tanultak, hanem nyomtatott tananyagot kaptak a zárkában, amit maguknak kellett feldolgozniuk.
A Helsinki szerint összességében a bűnelkövető gyerekeknek a javítóintézet nagyobb esélyt ad a társadalmi beilleszkedésre, mint a fiatalkorúak börtöne. Előbbiben inkább számítanak gyerekeknek, utóbbiban inkább tekintik őket raboknak. Ivány Borbála szerint a Szőlő utcában annak ellenére, vagy éppen azzal együtt, hogy voltak nagyon súlyos ügyek, a bent lakók aktivitását, tanulását, napirendjét az utolsó pillanatig megszervezték.
„Ezt a rendszert nem beszántani kell, hanem helyrehozni”
Mitől függ, hogy ki hova kerül? Általánosságban elmondható, hogy a büntethetőség korhatára 14 év Magyarországon, bizonyos súlyosabb, erőszakos bűncselekmények – például emberölés, rablás – esetén 12 év. A 12 és 14 év közötti gyerekeket a bíróság kizárólag javítóintézetben helyezheti el, 14 és 18 év között pedig mérlegelhet: akkor választja a javítóintézeti nevelést, ha az szolgálná legjobban a fiatal nevelését.
Tehát a gyerekek jövője szempontjából nem lényegtelen, hogy ki a fenntartója egy-egy intézménynek. Éppen ezért kifogásolták szakértők, hogy a kormány áthelyezte a javítókat a büntetés-végrehajtás alá.
Január 19-én este jelent meg a belügyminiszter rendelete, ami megszünteti a Szőlő utcai javítóintézetet március 14-ével, és leírta, hogy a többi javítóintézet megszüntetése is napirenden van. Sőt, előrevetíti, hogy a jelenlegi rendszer helyett a büntetés-végrehajtás szervezetén belül egyetlen, országos javítóintézetet hoznának létre. Egész pontosan így fogalmaznak: „a folyamat következő lépéseként megkezdődik egy új – végső soron az úgyszintén megszűnő további javítóintézetek szerepét is egyedüliként átvenni hivatott – országos javítóintézet kialakítása”.
Rákérdeztünk a Belügyminisztériumnál, hogy a gyakorlatban ez milyen változásokkal fog járni. Levelükben azt írták, hogy a javítóintézetek létesítéséről és/vagy megszüntetéséről – ideértve az új országos javítóintézetet – nem a büntetés-végrehajtás dönt. A hivatkozott belügyminiszteri rendelet pedig célkitűzést fogalmazott meg, döntés még nem született. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mikor léphet hatályba a változás, de március 23-án küldött válaszukban is megerősítették: az új országos javítóintézet kialakításáról döntés nem történt.
„Az az álláspontunk, hogy a javítóintézetek nem valók a börtönrendszerbe. A gyermekvédelem és a büntetés-végrehajtás logikája nem azonos” – mondta Ivány Borbála, aki szerint nem kérdés, hogy a javítóintézetek bezárása és a börtönkörnyezet erősítése nem szolgálná a fiatalok és a társadalom hosszú távú érdekét.
A Magyar Helsinki Bizottság elég sok tapasztalatot szerzett a hazai büntetés-végrehajtási intézmények működéséről. Az elmúlt évtizedben számos jelzés érkezett hozzájuk arról, hogy a felügyelők – olykor a nevelőkkel vagy az egészségügyi személyzettel összekacsintva – bántalmazzák a fogvatartottakat. Ivány Borbála szerint bár a Szőlő utca és a javítóintézetek átszervezésének oka éppen a növekvő bántalmazás volt, de
a börtönökben a helyzet még rosszabb lehet.
A Magyar Helsinki Bizottság az elmúlt években több panaszt kapott amiatt, hogy a felügyelet tagja – vagy esetenként egy reintegrációs tiszt – bántalmazta a fogvatartottakat. Az állam dolgozói által elkövetett bántalmazásokról nyilvánosságra került és a jogvédőkhöz érkezett panaszok arra figyelmeztetnek, hogy a súlyos visszaélések rendszerszintűek lehetnek a hazai zárt intézetekben.
Az embertelen bánásmódot ellenőrző európai bizottság, ismertebb nevén CPT, 2024-ben publikált jelentése szerint a tiszalöki börtönben több fogvatartott állította, hogy a személyzet bántalmazta őket. Tavaly októberben például a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt két év hat hónap börtönre ítélte a tiszalöki börtön orvosát, aki csilipaprikával kevert fertőtlenítő folyadékba mártott kesztyűvel vizsgálta meg az aranyeres panaszokkal jelentkező fogvatartottat.
Egy másik esetnél a Helsinki Bizottságnak évekkel ezelőtt sikerült elérnie, hogy kártérítést kapjon az a férfi, akit az őrök lerugdaltak a börtön lépcsőjén. Egy másik ügyükben most született elsőfokú ítélet a kártérítési perben, mert a korábban elítélt felügyelők maradandó egészségkárosodást okoztak egy fogvatartottnak a tököli börtönben. Nemrégiben pedig vádat emeltek az egyik ügyükben, amelyben a vád szerint két felügyelő ütlegelt, rúgott egy fogva tartott férfit, mert az nem állt rendesen sorba.
Börtönben erőszakot csak a szükségesség és az arányosság elvének megfelelően, a biztonság és a rend fenntartása érdekében szabad alkalmazni, és soha nem büntetésként.
A Magyar Helsinki Bizottság jogászai szerint a börtönök jelenlegi zártsága és katonai jellegű viszonyai mellett nincs garancia, hogy kevesebb a számszerű bántalmazás, mint a javítóintézetekben volt. „Az autoriter, arctalan működés, a fortélyos félelem helyett az emberségnek kell érvényesülnie, és elengedhetetlen a független külső kontroll, amely szakmai támogatást is ad” – írják honlapjukon.
Ivány Borbála személyesen attól tart, hogy a javítóintézetekből átkerülő, nehéz családi környezetből jövő fiatalokkal nem fog tudni mit kezdeni a büntetés-végrehajtás. Egyrészt eddig nem is kellett ennyi bűnelkövető fiatalt kezelniük, másrészt, funkciójukból adódóan a megfelelő szakmai hátterük sincs meg a kezelésükhöz. „Sokkal összetettebb szaktudás kell hozzájuk, egyszerre pedagógiai, pszichológiai, gyógypedagógiai szaktudás, ami nincs meg a bv.-ben, hiszen nem is az ő feladatuk lenne ez” – mondta a szakértő.
A Helsinki Bizottság szerint a gyerekek érdekeivel ellentétes, ha a bv. befolyását erősítik meg a javítóintézetek fejlesztése helyett.
„Ezt a rendszert nem beszántani kell, hanem helyrehozni. Nincs olyan józan szakmai érv, ami alapján az egyébként is súlyos terhekkel megrakott büntetés-végrehajtási rendszer alá kellene besorolni a javítókat. Ez a döntés az érintettek és a társadalom számára egyaránt káros. A börtönrendszer számára túl nagy falat egy szakmailag megfelelő minőségű országos javítóintézet működtetése, hiányzik az a szaktudás, ami ehhez szükséges lenne” – írja a Helsinki. Szerintük a javítóintézetek büntetés-végrehajtás alá rendelése nem megoldás, hanem egy kísérlet arra, hogy a problémát kiradírozzák.
Ivány Borbála szerint a megoldás az lenne, ha inkább a bv. működése mozdulna el a javítóintézetek működésének irányába.
A szakmai szervezet néhány konkrét javaslatot is megfogalmazott arról, mikre lenne szükség:
- azonnali, független vizsgálatra az akut ügyek és a teljes rendszer feltárására;
- a külső, független civil monitoring visszaállítására, mert bebizonyosodott, hogy a belső kontroll nem működött;
- pszichológusok, pedagógusok, szociális szakemberek megerősítésére, akik valódi érzelmi biztonságot tudnak nyújtani a gyerekeknek; és
- a gyermekvédelmi rendszer hosszú távú, szakmai alapú megerősítésére.
