Orvosi kamara: Krízisben van a hazai háziorvosi rendszer, azonnali intézkedésekre van szükség
A hazai egészségügyi alapellátás állapota kritikus ponthoz érkezett, több mint ezer háziorvosi és házi gyermekorvosi praxis betöltetlen. Ha nem állítjuk meg ezt a tendenciát, akkor a kialakult krízis tovább fog mélyülni – írja a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Orvosok Szakszervezete, a Független Egészségügyi Szakszervezet, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége és az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége közös szakmai dokumentumában.
A Jelen és közeljövő az alapellátásban című kiadvány célja, hogy átfogó képet adjon az alapellátásról, azonosítsa a legfontosabb problémákat, és megjelöljön konkrét javaslatokat. A szerzők szerint az írás kiindulópont lehet az alapellátás fejlesztéséhez, és mankó lehet a döntéshozóknak is.
Idejétmúlt az egy háziorvos–egy ápoló modell
Az alapellátás helyzetéről korábban a Tárki Társadalomkutatási Intézet készített átfogó kutatást Status praesens: egészségügyi alapellátás a mai Magyarországon címmel. A 2024-es Társadalmi Riportból derült ki, hogy egyre több háziorvosi praxis betöltetlen, a szakma elöregedőben van, a háziorvosi hivatásnak nincs presztízse a fiatalok körében. 2024 júliusában az engedélyezett praxisok 12,8 százaléka tartósan betöltetlen volt.
A cikk elején érdemes tisztázni, mi is az az alapellátás, és mi a jelentősége. A törvény szerint az egészségügyi alapellátás azért van, hogy a beteg a lakóhelyén hosszú távú, személyes, folyamatos egészségügyi ellátást kapjon. Az egészségügyi alapellátás nem azonos a háziorvosi rendszerrel, annál tágabb fogalom. Fontosabb intézményei a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás, a fogorvosi alapellátás, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás, a védőnői és az iskola-egészségügyi ellátás.
„Az »egy háziorvos – egy ápoló« modell idejétmúlt és nem hatékony” – írták a tanulmány szerzői. A nemzetközi konszenzus szerint az orvosközpontú modellről át kell térni a teamalapú együttműködésre.
Az alapellátásban részt vevő dolgozók éppen ezért praxisközösségeket hoznak létre. A praxisközösség több (legalább öt) háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálat szoros együttműködését jelenti. Ez egészül ki például dietetikus, gyógytornász, pszichológus, védőnő, esetleg fizioterápiás asszisztens bevonásával. A praxisközösségek célja a helyi ellátás színvonalának emelése. Ennek része a nem orvos végzettségű egészségügyi szakemberek bevonása, az ő hatásköreik kiterjesztése.
Ebbe illeszkedhet az a sokat vitatott terv is, hogy a kormány kiterjesztené az elektronikus vényírási jogosultságot a gyógyszerészekre és a szakápolókra is. Ez egyszerre tehermentesítheti az orvost, de biztonsági kockázat is lehet.
Alapesetben tehát egy jól működő praxisközösség csapatmunkát végez. A nemzetközi javaslatok szerint az alapellátás megerősítéséhez szükség van a lakóhelyhez közeli, hosszú távú, személyes kapcsolatra. Ennek célja a preventív szemlélet erősítése és a szakellátás tehermentesítése, egyfajta „kapuőri” pozíció.
Viszont egy jól működő praxisközösséghez elég szakember is kell, és az alapellátásban éppen az az egyik fő probléma, hogy kevés a háziorvos, és sokan kiégtek a munkában. A tanulmány szerzői szerint a háziorvosi kiégés két fő oka a monoton munkavégzés és az adminisztratív terhek. A fiataloknak nem vonzó a pálya, a háziorvosi társadalom elöregedőben van, a háziorvosok medián életkora 61 év. Jelenleg a praxisokat ellátó orvosok 54 százaléka betöltötte a hatvanadik életévét, és 38 százalékuk már nyugdíjaskorú.
Emellett a munkakör presztízse jelentősen csökkent az elmúlt években, a praxisközösségek elértéktelenedtek. Az alapellátásban a praxisok nagy része vállalkozási formában működik. Vagyis a legtöbb háziorvos nem alkalmazott, hanem egy saját kft.-n vagy bt.-n keresztül látja el a körzetét. A finanszírozást az államtól (NEAK) kapják, de ez a keret gyakran csak a „túlélésre” (bérekre, rezsire) elég. Így az alapellátás praxisait működtető vállalkozás nem érdekelt abban, hogy fejlődjön. Ezért a szakmai szervezetek szerint közép- és hosszú távon (felmenő rendszerben) meg kell fontolni ennek a működési formának az átalakítását.
Plusz adminisztrátorra és több fiatalra lenne szükség
A dokumentum szerzői összeszedték a javaslataikat, amikkel a praxisközösségek munkája hosszabb távon támogatható. Vannak köztük azonnali krízismenedzsmentre, rövid (2-10 évre), illetve hosszú távra (10-15-20 évre) szóló intézkedések is.
Néhány fontosabbat emelünk ki ezekből:
- Javasolják egy közös munkabizottság létrehozását, amelyik egyszerre kezeli a jelenlegi krízist, és ezzel egy időben előkészít egy közép- és hosszú távú fejlesztési programot.
- Rövid távon elengedhetetlen jelentős pluszforrás bevonása az ágazatba. Az 1 orvos 1 szakdolgozó arány helyett az 1 orvos 3-4 szakdolgozó arány elérése lenne a cél.
- A kiterjesztett hatáskörű ápolók (APN-ek) a nemzetközi gyakorlatban gyakran önállóan képesek diagnózist felállítani, gyógyszert rendelni és krónikus betegségeket (például magas vérnyomást, cukorbetegséget) menedzselni. Ezért őket jobban be kellene vonni az ellátásba.
- Szükség van plusz adminisztrátorra (orvosírnokra) is minden praxisban.
- Elengedhetetlen a dietetikusok, gyógytornászok, pszichológusok és más, magasan képzett szakemberek bevonása.
- A szakmai szervezetek szerint szükség lenne az otthoni szülésznői gondozásra, mivel az anyákat már egy-két nappal szülés után jellemzően hazaküldik a kórházból. Az Egyesült Királyságban és más észak-európai országokban a közösségi szülésznők végzik ezeket az otthoni látogatásokat. Itthon most nincs megteremtve a jogszabályi háttere annak, hogy a szülésznők az otthoni gyermekágyi gondozásban részt vegyenek.
- Fontos lenne több fiatalt bevonzani az alapellátásba: például javasolják a vidéki háziorvosi praxisgyakorlatot az egyetemi alapképzés alatt, a háziorvosi hivatás népszerűsítését a fiatalok között, és azt is, hogy a hátrányos helyzetű településeken dolgozó háziorvosok pluszpénzt kapjanak.
- Szükség lenne a mobil, vagyis mozgó egészségügyi szolgáltatások bővítésére a kis településeken és halmozottan hátrányos helyzetű térségekben.
- Elengedhetetlennek tartják, hogy a háziorvosi, házi gyermekorvosi, alapellátó fogorvosok bérezését a többi orvos bértáblájának a szintjére emeljék. „Nehezen érthető és indokolható, miért ér kevesebbet egy háziorvostan szakorvos vagy fogorvos munkája, mint egy kórházi, rendelőintézeti szakorvosé” – írták a tanulmányban.
- Fontos lenne a rendelők fejlesztése, több rendelőhelyiség, nővérszoba kialakítása.
- A javaslatok alapján a kormány nem tudja megúszni a szociális ellátórendszer fejlesztését sem. Ez a fókusz sokat segíthetne az egészségügyi alapellátásnak is, hogy a szociális ellátásra szorulók ne az egészségügyet terheljék, hanem megfelelő segítséget kapjanak.
A szakmai ajánlások miatt megkerestük a Belügyminisztériumot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vannak-e esetleg olyan pontjai a javaslatoknak, amiket a jövőben megvalósítanának. Azt is megkérdeztük, hogy a szakmai ajánlások alapján elkezdődhet-e valamilyen párbeszéd az ágazat irányítása és a szakmai szervezetek között. Ha válaszolnak, beszámolunk róla.
