A kormány bűnözöknek mutat minket, mert ez hihetőbb a magyar ember számára, mondja a Lázárinfón felszólalt iskolaalapító

„Amikor Orbán Viktor bekapcsolja a Dankó rádiót, az olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy »nekem vannak cigány barátaim«” – fogalmazott a Telex műsorában Orsós János, a miskolci Dr. Ámbédkar Iskola egyik alapítója és vezetője, aki elment múlt héten Lázár János gyöngyösi fórumára tiltakozni a miniszter Balatonalmádiban mondott dehonesztáló, vécékefés mondatai miatt. Orsós a fórumon kérdést is tett fel a miniszternek: arra számított, hogy erre valódi válasz érkezik, de mint fogalmazott, az két nappal később érkezett meg Hatvanban, amikor Orbán Viktor bűnözőzni kezdte a Lázár fórumán felszólalókat.

„Rólam egy szélsőjobboldali mocskolódáskollázst állítottak össze” – mondta Orsós, akit meglepett, hogy a Fidesz és Lázár János videót rakott fel a Facebookra a résztvevők kikockázott arcával, bűnlajstromokat sorolva. Szerinte ez volt a valódi válasz a kormányzat részéről, hogy ezt a témát nem szabad elengedni, mert „elvette a méltóságunkat. Felnőtt emberek, apák, nagyapák voltunk ott, sok ember az igazáért akart kiállni.” Orsós olyan országban szeretne élni, ahol „merünk odamenni és szót emelni, amikor egy népcsoportot megaláznak”, de a kormány ahelyett, hogy jól hozta volna ki magát az ügyből, inkább azt az utat választotta,

„ami hihetőbb a magyar ember számára. Hogy mi csak bűnözők és vadállatok tudunk lenni, nem pedig olyan emberek, akik a saját méltóságunkért kiállunk a gyalázkodás ellen.”

Orsós szerint Orbán Viktor Dankó rádiózása édeskevés, ha közben „megalázza a cigány népességet, jelezve, hogyha bárki szót emel ellene, erre számítson”. Szerinte a kormány a lépésével azt üzente, hogy aki kritikát fogalmaz meg, az csak lefizetett bűnöző lehet. Pócs János videóját minősíthetetlennek nevezte. Szerinte nem méltó, hogy magyar állampolgárokat eszközként használ fel a hatalom.

A kormány belső tartalékozása

Orsós szerint az, hogy a kormány „belső tartaléknak” minősíti a magyar cigányságot, nem most kezdődött: 2017-ben Balog Zoltán tusványosi beszédétől jutott el a kormány egy év múlva oda, hogy Lázár János azt mondta, a roma embereknek a közmunka mellett nincs kedvük lopni, végül pedig elérkezett a vécékefékhez. A magyar cigányság viszont nem egy félrerakott tartalék akar lenni, magyarázta Orsós, ezt viszont nehezíti, hogy a tankötelezettségi korhatárt levitték 16 éves korra. A szabad iskolaválasztás a cigányságnak nem jelent reális opció, az önazonossági törvénnyel pedig az önkormányzatok egy része is elindult a kizárás felé. Ha ezek a szabadságok nem teljesülnek, akkor a romák abban is akadályozva lesznek, hogy oda költözzenek, ahol integráltan élhetik a mindennapjaikat. „Sok olyan település van ma Magyarországon, ahol a szegregátumok nagy lélekszámmal bírnak. Egy gyerek sorsa a bölcsőtől a sírig oda köti, nincs mobilitás, mert nem lehet kitörni.”

Orsós szerint Lázár vécékefés mondata fontos elszólás volt, mert megmutatta, hova képzelik el a romákat a társadalmon belül, úgy beszélve, mintha nem is a társadalom részei lennének. „Amíg ez így van, addig játékszerek vagyunk”, mondta, azt kérve, hogy ne kezelje a cigányságot senki külön, mert ők is ennek az országnak az állampolgárai. „Mi nem gombok szeretnénk lenni a demokrácia kabátján, hanem szövet, nem díszcigányok [a politikában], hanem lakosságarányosan láthatók” – mondta. Szerinte ehhez el kell jutni oda, hogy jelen lehessenek az orvosok, a tanárok, a futárok között, és „nemcsak a kijelölt helyen, amit a kormányzat a 16 évben tartalékosként szánt nekünk”. Az általa vezetett roma nemzetiségi gimnázium 2020 óta nem kap állami támogatást, „azzal telnek a napjaink, hogy a gázszámlát fizetjük ki vagy a gyerekeknek adunk tízórait”. Szerinte ez méltatlan egy olyan országban, ahol két roma nemzetiségű gimnázium működik két megyeszékhelyen.

Amíg a közbeszéd nem változik

Az adás másik vendége, Szegedi Dezső, a Roma Sajtóközpont munkatársa arról beszélt, hogy nemrég ellátogatott a műsorukba Lázár János, ahol adott egy 45 perces interjút. A műsorba azután ment be a miniszter, hogy a balatonalmádi Lázárinfó után „faramuci módon bocsánatot kért a kirekesztő, dehonesztáló mondatokért”, és azt mondta, ha valaki kávézni akar vele, annak eleget tesz. Szegedi azért érezte faramucinak a bocsánatkérést, mert Lázár először beleállt mondataiba, csak a miskolci DPK-n kért bocsánatot. „Egy normális demokráciában az van, hogy kiáll a miniszter, vagy bárki, aki közszereplő, és ha ilyen dehonesztáló mondatot tesz bármilyen sérülékeny csoportra, ott kér bocsánatot” – mondta Szegedi. Szerinte ezek és a korábbi, romákra, vagy akár más sérülékeny csoportokra, például a melegekre tett megjegyzései után nehéz volt őszintének venni a bocsánatkérését.

Szegedi arról is beszélt, hogy nem ért egyet a magyar és a cigány közötti különbségtétellel. „Egy nemzet vagyunk, itt élünk 600 éve, a magyar cigányok magyarnak és cigánynak is vallják magukat” – mondta. Szerinte a magyar cigányság sokat hozzátett az országhoz, és senki nem vitathatja el tőlük a magyarságot. A megkülönböztetés csak arra jó, hogy megossza a társadalmat és kedvezzen az olyan szavazóknak, akik szélsőségesek. Mint mondta, más nemzetiségű csoportoknál ez fel sem merül. Úgy látja, 16 év alatt ez a helyzet nem sokat változott, maximum a jobbikos gárdisták grasszálása tűnt el, de a „cigánybűnözés” kifejezés például ugyanúgy jelen van, sőt, fontos pozícióban lévő politikusok használják a kifejezést.

„Minimális a pozitív irányú változás, a roma mozgalom viszont sokkal érzékenyebb lett, jobban hallatja a hangját, és ki is kéri magának ezeket a dehonesztáló mondatokat”

– mondta. A Balatonalmádiban elhangzott mondatok után szerinte látszott, hogy azok is megszólaltak, akik ritkán szólalnak meg és nem fideszesek, de olyanok is, akik roma celebek, a Fideszhez közel. Viszont úgy látja, mindig a mindenkori döntéshozóknak van nagy szerepe, „ha a politikusaink majd azt a nyelvezetet használják, amelyben nem alázunk meg, nem rekesztünk ki, nem stigmatizálunk társadalmi csoportokat, akkor, ha nem is a Kánaán fog eljönni, de egy jobb közélet, jobb hangulatú társadalom fog létrejönni. Nyilván messze vagyunk még ettől”.

Szegedi beszélt arról is, hogy Orbán Viktor Lázár kijelentései után először a Dankó rádióról posztolt, aztán Gáspár Evelinnel csinált közös videót. Utóbbiban Orbán „mint a ma született bárány, úgy csodálkozott rá arra, hogy Gáspár Evelint ma 2026-ban Magyarországon lecigányozzák”, mondta Szegedi, aki szerint sajnos egyébként is ez jellemzi alapvetően a közállapotokat. Gáspár Evelin és Gáspár Győző szerinte báb és eszköz volt a kormány számára, ez szerinte problémás.

A szegények cipőjében

Szegedi szerint az országon az változtatna sokat, ha a politikában és a médiában is megjelennének a romák, „ez a döntéshozók kezében van, a tehetséges roma fiatalok ott állnak a kapu előtt, és várják, hogy kinyissák nekik”. A magyar problémák között kiemelte ő is a 16 éves korra levitt tankorhatárt, ami szerinte azért is problémás, mert a társadalmi felemelkedés egyik legfontosabb intézménye az oktatási rendszer lenne.

Bár itthon sok az előítélet, „a legtöbb szegény nem cigány de a legtöbb cigány szegény”, mondta Szegedi. Ezt Bass László szociológus is megemlítette, ő az elmúlt 15 évben a szociológia mellett a Szociopoly nevű színdarabot is viszi, amelyben bárki kipróbálhatja, milyen segélyből, családi pótlékból, alkalmi munkákból élni. Mint mondta, az átlagembernek nincs tapasztalata arról, hogy milyen a szegénység, a fiatalok pedig könnyen veszik át azokat a sztereotípiákat, miszerint „biztos elisszák a segélyt” vagy biztos lusták. Mint mondta, azt is tapasztalják, hogy amikor az embereknek bele kell magukat élniük a színdarabban a szegények helyzetébe, akkor „egyből cigány nevet választ mindenki magának. Nagyon benne van a közgondolkodásban, hogy a szegénység és a cigányság között egyenlőségjelet lehet tenni, miközben nincs etnikai arca a szegénységnek.”

Bass szerint valójában a szegények nagyobb része nem roma nemzetiségű, de az igaz, hogy „roma szegénynek lenni még nehezebb”. Mind a munkakeresés, lakhatás, iskola terén találkoznak diszkriminációval, és erre vonatkozó kutatások egyébként is régen voltak, mert erre nincs anyagi forrás. Mint Bass mondta, az átlagember nem ismeri ezeknek az embereknek a helyzetét, de

„amikor elkezdenek játszani, aztán látják, hogy nem tudják megoldani a helyzeteket, ülnek ott az öltönyös urak és hölgyek, és egyszer csak felvetik, hogy el kéne menni lopni”

– mondta Bass a Szociopolyról. A színdarabban a magukat a szegények helyzetébe beleélő nézők egy idő után a fekete munkát választják, uzsoráshoz mennek, játékgépeznek, csupa rossz döntést hoznak a kényszer hatására. Amikor elkezdik, meg akarják mutatni, hogy ők kevés pénzből is meg tudnak élni, de „azzal kezdik, hogy befizetik a villanyszámlát, és már ott meghaltak”. Ez Bass szerint megmutatja, hogy a szegénységben olyan irracionális gondolatok vezetik az embert, ami a túlélést segíti, de a kitörést nem. Ezen a kitörésen az iskola segíthetne, de „egyre jobban merevednek a mobilitási esélyek Magyarországon”. Bassék három évig működtettek egy tanodát EU-s forrásból, a pályázat végén pedig „a cigány emberek megjelentek, hogy összeadják a pénzüket, csak maradjon meg a tanoda”, de nem lett elég forrás az intézményre.

Bass szerint a probléma, hogy egyáltalán nincs olyan program, amely állami szolgáltatássá tenné és anyagi támogatást adna a romák felemeléséhez. Inkább civilek és egyházak próbálkoznak ilyesmivel Magyarországon. A gyerekszegénység hasonlóan komplex probléma, sok területet meg kell oldani benne, és hosszú távú projekt, viszont „kevés politikus néz ilyen hosszú távra”. „Szinte mindegy, hogy melyik párt és milyen ideológia van hatalmon, érdemi változás nem történik sem a szegénységgel, sem a romák helyzetével. Mindig a kozmetikázás megy, igazi, jelentős lépés hosszú évtizedek óta nem történt” – mondta.