Az idei év legikonikusabb mondata a következő

Hát megérkeztünk. A Szájkaratét azért kezdtük el még idén tavasszal, hogy megtaláljuk a 15 éves NER ikonikus mondatát, a formátumot viszont annyira megkedveltük mi is, és a kedves olvasók is, hogy úgy döntöttünk: azzal fogjuk búcsúztatni az évet, hogy megkeressük azt a mondatot, ami annyira jellemző volt a közéletben 2025-ben.

Jöhettek lepkefingok, szatyor fingok, lónak a faszát volt ez sima győzelem, és az elején még is mi is arra gondoltunk, hogy ne bajlódjunk a Szájkarate lebonyolításával (a lovak érdekében), mert úgyis a „Gondolom, nem gyalog” fog nyerni, Mészáros Lőrinc sommás válasza arra, hogyan és miként került nyáron a francia szállodába. Nem így történt, több százezer szavazattal, kattintással, hála istennek komolyabb kamuszavazatok nélkül abszolút meglepő, de valójában szomorú végeredmény született.

A győztes ugyanis a meglepően szoros döntőben az

„Átteleltek a poloskák”

lett.

Avagy hosszabb változatban:

„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák.”

Ez volt a szöveg, amit kísérőként minden egyes fordulóban leírtunk róla, és hát még mindig tartjuk minden szavát:

Már csak a jóég tudja, hogy hányszor lépett szintet Orbán Viktor kommunikációja az utóbbi években, de az idei március 15-i ünnepi beszéd, amiben a márciusi ifjakról, esetleg dicső költőinkről, államférfiakról is eshetne bővebb szó, inkább hasonlított arra, mint amikor a videójátékban azt hiszed, lenyomtad az utolsó főgonoszt, de a zene begyorsul, és megjelenik egy második csík a feje felett, sokkal több életerővel. A miniszterelnök az áttelelő poloskákon nem azokat a marha idegesítő bogarakat értette, hanem „politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat”, akiket „egy korrupt pénzügyi rendszer” pénzel, és akik egyébként az új kor labancai is. A miniszterelnök kifejtette, hogy ezekre az emberekre – ami, azt hiszem, például az ezt a szöveget író újságíróra is vonatkozik – külön bugyor vár majd a pokolban.

A beszéd a hergelés mellett az előszele volt annak az oroszosodó politikai szándéknak, hogy odacsapjanak az újságíróknak is, rákapcsolt a munkára a Szuverenitásvédelmi Hivatal, szinte napra pontosan két hónappal az ünnepi beszéd után pedig megérkezett a törvényjavaslat a „közélet átláthatóságáról”. Az ellehetetlenítési törvényt még nem vetették be, de a napirendről sem vették le igazán. Sőt Orbán Viktor még októberben is kacsingatva, viccelődve sepregette a poloskákat az erkélyén.

Akárcsak tavaly, idén sem vetemednénk soha arra, hogy elhallgassunk pár kulisszatitkot arról, hogy pontosan hogyan is állt össze a Szájkarate, mik voltak a legérdekesebb statisztikák, és mik voltak a tanulságok, hiszen egy csodálatos hónapunk volt, vagy pokoli hónap áll mögöttünk, ki hogy értékeli.

• A Szájkaratét egy hirtelen jött ötlet hozta meg: mik a 15 éves NER legikonikusabb mondatai, és vajon létezik-e olyan mondat, ami mind fölött áll. Rögtön eszünkbe jutott az internet bizonyos részein márciusban pörgő, az úgynevezett March Madness-szerű egyenes kiesési rendszer, amiben olvasóként, követőként, rajongóként lehet szavazni, és ezzel kész is volt a formátum.
• A jelölteket a szerkesztőség tagjai ajánlották, amiket aztán szűrtünk és súlyoztunk. Arra is törekedtünk, hogy minél szélesebb körű legyen a válogatás, képviselje magát a Tisza Párt („Továrisi konyec”, valamint a „Választást kell nyerni, és utána mindent lehet”), Gyurcsány Ferenc („Piszokban nem lakunk!”), sőt, még a Momentum is („Vegyétek el nyugodtan a mentelmi jogomat, és kapjátok be”). És ne minden legyen politika, hiszen voltak olyan dolgok idén, amik nem álltak le, csak elérhetetlenné váltak.
• Tavasszal volt egy komolyabb beavatkozás a szavazásban, idén ilyesmiről nem tudunk beszámolni, nem pörgött a zászló, zászló, szív.
• Viszont a Szájkarate annyira pörgött, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója saját szavazást indított az év legjobb mondatairól, amire aztán Magyar Péter ráküldte a saját versenyét. Nekünk soha, semmilyen politikai erő szavazásához nem volt közünk.
• Összesen több mint 400 ezer szavazat érkezett a Szájkarate év végi kiadásában.
• A legkevesebb szavazatot, ezernél is kevesebbet Gulyás Gergely kapta az „Ez egy lepkefing”-ért. Kontextus erre.
• A legszorosabb meccs a második elődöntő volt, négyszáz és néhány szavazat döntött a „Nem mi szültük őket” és a „Gondolom, nem gyalog” között.

Mik maradtak ki?

Az egyik legnagyobb szívás a Szájkaratével kapcsolatban az, hogy egyszer le kell zárni a jelölteket. Ez különösen olyankor kellemetlen, amikor több bivalyerős jelölt is felbukkan akkor, amikor a fordulók már javában tartanak, és pofátlanság lenne változtatni. Így jártunk Maruzsa Zoltán videójával, amiben tinédzserek jönnek izgalomba tőle azzal a mondattal, hogy „Lányok! Az államtitkár úr most jön!”, majd megszólal a The Weeknd búgató zenéje.

Szintén nem kerülhetett be már Takács Péter egészségügyi államtitkár csetelése egy kommentelővel, amiben olvasható a „Hidd el, nem direkt szopatjuk a kisgyerekes családokat”. Vesszőügyileg ugyan lehet róla vitatkozni, de erősségben azzal biztos nem, hogy a „Na, szia, mentő” ott van az év legjobb mondatai között. Legyen ez a lecke, amit megtanultunk idén: amikor azt hisszük, hogy már mindent hallottunk, akkor még nem hallottunk semmit.

Tanulság?

Nem biztos, hogy a Telexen lefolytatott, enyhén ironikus szavazás lenne bárminek is a mérvadója, de azt nehéz letagadni, hogy Orbán Viktor márciusi beszéde volt a Nagy Reccs a politikában. Belengette az ellehetetlenítési törvényt, kártevőknek nevezte a politikai ellenfeleit és azok támogatóit, azaz az ország jelentős részét. Kíváncsian várjuk, hogy mit fog következő tavasszal mondani ugyanezekről az emberekről, hogyan és milyen kafkai bogárformában töltötték a telet. Addigra valószínűleg annyi sületlenség fog elhangozni még a magyar közéletben, hogy egy újabb Szájkarate kijöhet majd belőle. Lássuk meg.

Ha valaki böngészni szeretné az idei összecsapásokat, és azok százalékos eredményeit, akkor a meccseket ezen a linken találja összegyűjtve.

A Szájkarate év végi kiadásában közreműködtek: Presinszky Judit, Hanula Zsolt és Somogyi Péter.