Jogerősen 13 év 6 hónap fegyházat kapott az a két kidobó, akik 25 éve félholtra vertek, majd a vonat elé raktak egy bulizó fiatalt

„Nem vagyok gyilkos, és az az ember sem az!” – mutatott társára a Szegedi Ítélőtáblán az egyik vádlott abban az ügyben, melyben egy kecskeméti diszkó két kidobóját vádolták emberöléssel. A vád szerint a kidobók előbb félholtra vertek, majd a sínek közé fektettek egy bulizó fiatalt, hogy elüsse a vonat. Az ügyben 2024 áprilisában hozott elsőfokú ítéletet a Kecskeméti Törvényszék, akkor 13 év 6 hónap fegyházat kaptak a vádlottak, a Szegedi Ítélőtábla ezt hagyta helyben másodfokon pénteken.

Az eset 2000. október elsején történt Kecskeméten, a most 50 éves N. T. és az 52 éves V. L. kidobóként dolgozott a Silver nevű diszkóban, ahová ittas állapotban keveredett be a későbbi áldozat, az akkor 24 éves G. J.

Az elsőfokú ítélet szerint a részeg fiatalhoz a másodrendű vádlott V. L. ment oda először a tánctéren, hogy eltávolítsa a helyről. Szóváltás és dulakodás alakult ki köztük, V. ököllel és viperával ütötte meg a férfit. G. J. a földre rogyott, de még fel tudott állni. Az összetűzésbe bekapcsolódott az elsőrendű vádlott N. T. is, karon fogták G.-t és a főbejáratához vitték. A bejárattól N. T. és egy másik kidobó először az Izsáki út felé, majd a belváros irányába vezette a már védekezésre képtelen, de még járni tudó sértettet. Az esetről készült rendőrségi beszámoló szerint a fiatal lehányta N. T-t, aki ezért viperájával többször is lesújtott rá. G. összeesett és mozdulni sem bírt, koponyacsonttöréseket szenvedett.

Nem sokkal később jelent meg újra a másodrendű vádlott. A kidobók megbeszélték, hogy a felelősségre vonás elkerülése, és a szórakozóhely hírnevének megvédése érdekében nem hagyják életben az eszméletlen férfit, a dolgot vonatbalesetnek fogják álcázni. A magatehetetlen testet a nagyjából 100–150 méterre lévő vasútvonalhoz vitték, és úgy fektették a sínek közé, mintha aludna. Abban bíztak, hogy a vonat okozta sérülések majd elfedik a bántalmazás nyomait. G. J-t nagyjából negyed óra múlva a menetrend szerint 29–38 km/h sebességgel érkező szerelvény elgázolta. A férfi meghalt. A mozdonyvezető a szakértők szerint féktávolságon belül észlelte a sértettet, ezért nem tudott már megállni.

A hatóságok első körben, még 2000-ben kizárták az idegenkezűséget, így le is zárták az ügyet. Évekkel később egy orgazdasági esetben folytatott nyomozás során jutottak újabb információkhoz, exhumálták az áldozatot, és számos szakértő bevonásával megállapították, hogy több sérülése is van, amit nem a szerelvény okozott. Újra megnyitották az aktát, több mint száz tanút hallgattak meg, és így jutottak el a kidobókhoz. Elfogásukra a történtek után több mint 20 évvel, 2022 végén került sor, az akcióról videót is közzétett a rendőrség.

Társtettesként előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében aztán a Kecskeméti Törvényszék mondta ki bűnösnek a két férfit 2024 áprilisában. Elismerték, hogy megverték G.-t, de tagadták, hogy a sínek közé fektették volna, azt a nyomozók a vizsgálati szakaszban tanúvallomásokkal és szembesítésekkel próbálták igazolni. A kidobók fejenként 13 év 6 hónap fegyházat kaptak, majd az ügyészség súlyosbítás, a védelem felmentés vagy enyhítés miatt nyújtott be fellebbezést.

A Szegedi Ítélőtáblán múlt csütörtökön tartották meg az ügy másodfokon történő tárgyalásának első fordulóját. Ilia Péter fellebbviteli ügyész akkor arról beszélt, hogy szerinte a Kecskeméti Törvényszék helyesen járt el azzal, hogy határozott idejű büntetést szabott ki a vádlottakra, viszont annak időtartama eléggé enyhe. Azt mondta, ha az ügy részletei még 2000-ben kiderülnek, a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki a kidobókra, így viszont közbeszólt az idő múlása. Mivel a védelem korábban azzal érvelt, hogy az ügy már el is évülhetett, az ügyész úgy fogalmazott, hogy az emberölés minősített esetének büntethetősége sem az akkori, sem az mostani jogszabályok alapján nem évül el.

Hetvenöt perces beszédét az elsőfokú vádlott ügyvédje, Vaskúti András Babits Mihály Jónás imája című művét idézve kezdte, majd a móri mészárlással hozta párhuzamba az ügyet olyan összefüggésben, hogy „ott is ártatlanokat ítéltek el”. Szerinte, hogy elévült-e az ügy, attól függ, hogy emberölés minősített esete vagy emberölés alapesete áll-e fenn. Úgy látja, a minősített eset nem állapítható meg, a férfi halálát egyértelműen a vonat okozta, de ha idegenkezűség is volt benne, akkor is elképzelhető, hogy más volt a tettes.

Szerinte az sem állapítható meg, hogy mi történt pontosan a diszkóból történő kilépés és a vonat érkezése között eltelt 17 percben. Az az álláspontja, hogy ez túl rövid idő ahhoz, hogy az emberölés előre kiterveltnek minősüljön: ha azonnal elkezdődött a kivitelezés, nem volt idejük az elkövetőknek végiggondolni, tudatosítani magukban, hogy mi történik. Ezzel kapcsolatban sok szakirodalmat is idézett a korábban sokáig bíróként tevékenykedő védő.

Azzal is érvelt, hogy a diszkó és a sértett lakóhelye közé esik az a hely, ahol a testet megtalálták. A fiú anyjának és ismerőseinek korábbi vallomásaiból szemezgetett, ezek szerint az áldozat nem ivott rendszeresen, havonta nagyjából egyszer, „de akkor ájulásig”. Az is előfordult, hogy az alkoholtól elaludt. Hogy nem egyszeri eset, hogy valaki alkohol hatására, öngyilkossági szándék nélkül kerül vonat elé, arról hasonló esetekről szóló cikkek felolvasásával próbálta meggyőzni a bíróságot. Szerinte ez az ügy abban különbözik az általa ismertetettektől, hogy volt egy incidens a diszkóban, „és előkerült egy bűnelkövető” – utalt az eset szemtanújára –, aki szerinte rájött, hogy a dologból pénzt és előnyöket tud csinálni, „a rendőrség meg sikertörténetként tudja tálalni” az egészet.

Az általa említett férfi, az eset szemtanúja korábbi vallomása szerint éppen betörni volt akkor a helyszínen. A büntetett előéletű tanú a védelem szerint hamisan vallott, akár pénzt is kaphatott a szavaiért cserébe.

„Én a szememnek hiszek, és nem a Kecskeméti Törvényszék ítéletének!” – folytatta a másodrendű vádlott ügyvédje. Ő tisztességtelennek nevezte a korábbi eljárását, szerinte nem adtak a pártatlanság látszatára sem Kecskeméten, a védelem csak végigasszisztálta az egészet. „Én már az elején tudtam, hogy milyen ítélet fog születni” – mondta, és arról beszélt, hogy már a közhangulat is olyan volt akkor a városban, hogy esélyük sem volt. Úgy gondolja, hogy a törvényszéknek elfogultságot kellett volna jelentenie, és azt kérte a bíróságtól, hogy kezdjék elölről az ügyet, és ha ugyanarra az eredményre jutnak is, azt „már egy tisztességes eljárásban” teszik.

Szerinte nincs bizonyíték arra, hogy előre kitervelt módon öltek volna a kidobók, és az eset szemtanúja sem szavahihető, mert „egész életében börtönben volt”. A látási viszonyok miatt nem is láthatta volna a cselekményt, főleg nem úgy, hogy közben felismeri a vádlottakat. A védő szerint nincs logika abban sem, hogy a felelősségre vonástól féltek volna a vádlottak, mivel a 2000-es években a Silver diszkó egy bűntanya volt, a szervezett bűnözés egyik találkozó helye, és „a rendőrök együtt bűnöztek” a személyzettel. Úgy látja, hogy az aljas indok, mint minősítő körülmény, azért sem áll meg, mert a diszkónak semmilyen hírneve sem volt. Viszont ha a két minősülés, az aljas indok és az előre kiterveltség nem valósult meg, akkor az ügyet elévülés miatt ejteni kell.

A vádlottak az utolsó szó jogán ártatlanságukat hangsúlyozták. N. T. azt mondta, nem ütötte meg a fiút, és a szakértők sem találtak az áldozat ruháján hányást, így nem volt mitől indulatba jönnie. Szerinte több tanú is hazudott a kihallgatások során, és ellentmondásos dolgokat állítottak a vallomásaikban. Azzal is érvelt, hogy szakértők állapították meg, hogy az áldozat cipőjén, illetve ruházatán nem látszottak vonszolás vagy cipelés nyomai, a fiún talált DNS-minta meg nem a kidobóktól származik. „Nem vagyok gyilkos, és az az ember sem az [... ]. Mindenkinek az az érdeke, hogy az igazság kiderüljön” – mondta helyszíni szemlét kérve a 25 éve történt eseményekkel kapcsolatban.

G. J. édesanyja a múlt csütörtöki beszédeket a teremben ülve hallgatta végig, de a most pénteki ítélethirdetésen már nem jelent meg. Ahogy az elsőrendű vádlott N. T. sem, akit a múlt alkalommal még vezetőszáron kísértek a terembe.

A Szegedi Ítélőtábla végül helybenhagyta a Kecskeméti Törvényszék korábbi ítéletét. A tanácsvezető bíró a kifejtésben elmondta, Kecskeméten minden eljárási szabályt betartottak, a közhangulat nem befolyásolta a Törvényszéket. Szerintük megállapítható, hogy a szemtanú helyesen látta a vádlottakat, és a későbbi helyszíni szemlét is hasonló időjárási körülmények között tartották, mint amikor az eset történt. Úgy érvelt a bíró, hogy nem a tanú büntetett előélete dönti el, hogy igazat mond-e, hanem a vallomásának a bizonyítékokkal való összevetése. A bíró szerint N. T. többször is azt állította a vallomásai során, hogy nem is látta a sértettet, később ismerte csak el, hogy adott neki pár pofont, illetve az egyik tanú vallomása szerint be is ismerte, hogy ő „volt a vasutas ügy”, de sosem fogják rábizonyítani.

Mindkét minősítés és az összes körülmény tényekből levont következtetés, mondta a bíró. Szerinte megállapítható, hogy a kidobók átgondolták a cselekményt, és rövidebb idő is elég volt nekik erre. „Pofozgatással meg is állapították, hogy ébren van-e a sértett, és mikor rájöttek, hogy nem, magára hagyták és biztosak voltak abban, hogy tervük sikerülni fog.” A Szegedi Ítélőtábla szerint nem volt súlyosan enyhe a kecskeméti döntés, huszonnégy év elteltével arányosnak ítélték meg a 13 év 6 hónap fegyházat.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.