Navracsics előtt adták elő kutatók, mi a baj az oktatással és az egészségüggyel

Hogy áll Magyarország az emberi erőforrásaival húsz évvel az EU-csatlakozás után? – erre a kérdésre kereste a választ négy kutató a Tárki Társadalomkutatási Intézet pénteki panelbeszélgetésén. A Tárki kétévente ad ki egy tanulmánykötetet a magyar társadalom állapotáról, a mostani kötetük megjelenésével együtt az intézet 40 éves születésnapját is ünnepelték.

Az eseményen először az ország gazdasági és társadalmi felzárkózásáról beszélgettek kutatók, ezt követte az emberi erőforrásokról szóló panel. Ezen szó volt az egészségügy és az oktatás helyzetéről, az ország demográfia kérdéseiről, a migrációról, a vendégmunkásokról, a beszélgetés után pedig Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter reagált az elhangzottakra.

A magyar diákok nem kreatívak és nem hisznek magukban

Lannert Judit oktatáskutató a kreativitás oktatásban betöltött szerepéről beszélt. Kutatása abból indult ki, hogy a 2022-es PISA-felmérés a kreativitást (problémamegoldást) is mérte, és ebben Magyarország a kínaiak mellett az átlag környékén teljesített. Kiemelkedően jól olyan országok teljesítettek, mint Szingapúr, Korea és Kanada. Ezeket szerinte az köti össze, hogy ezekben az országokban a tananyag része a kreativitás, vagyis nagyon odafigyelnek, hogy fejlesszék a diákok kreativitását a tantárgyi környezetben.

A Lannert által idézett adatok szerint Magyarországon az iskolai teljesítményt elsősorban a családi háttér határozza meg, vagyis a rossz háttérből jövő diákok csak nagyon ritkán tudnak jó tanulóvá válni. Szerinte az is komoly probléma, hogy Magyarországon a hátrányos helyzetű tanulók elhiszik magukról, hogy nem jók és nem tudják fejleszteni a kreativitásukat – amin változtatni kéne.

Lannert olyan nemzetközi összehasonlításokat is idézett, amelyek szerint a magyar diákok nem bíznak magukban, nem hiszik el, hogy kreatívan meg tudnak oldani problémákat. Felmérések azt is kimutatták, hogy a magyar iskolaigazgatók 100 százaléka úgy gondolja, hogy fejleszthető a kreativitás, miközben az OECD átlagnál jóval kisebb mértékben gondolják azt, hogy a tanulóik új és eredeti ötlettel tudnának előállni. Lannert szerint ez nyílt beismerése, hogy az iskola nem tölti be a feladatát. A kreativitás fejlesztéséhez ugyanis autonómia, nyitott gondolkodásmód és bizalom szükséges, míg a jelenlegi kormányzat a kiterjedt kontrollal gúzsba köti az iskolákat. A problémák gyökere gyakran nem pénzügyi vagy szabályozási, gyakran a fejekben is változást kellene elérni.

Komolyabb feladatot kellene bízni a háziorvosokra

Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár, a Magyar Orvosi Kamara korábbi elnöke a háziorvosokról készült kutatását ismertette. Magyarországon a háziorvosi praxisok 14 százaléka betöltetlen, összesen 940 üres praxis van, vezette fel előadását. Mutatott egy grafikont, amely szerint a 2010-es években, de főleg 2019 után exponenciálisan nőtt a betöltetlen praxisok száma.

Kincses szerint a teljes egészségügyi rendszert leginkább az alapellátás minősége határozza meg, mert hiába vannak ultramodern gépek a kórházakban, azokat évente csak néhány emberen alkalmazzák. Szerinte a többség életét inkább az határozza meg, hogy milyen alapellátásban részesül, és Magyarországon nagyon fejleszteni kellene a szűréseket és a gondozás rendszerét. Felidézte, hogy rengetegen kerülnek kórházba olyan problémákkal, amelyek az alapellátásban megelőzhetőek lettek volna.

Kincses szerint problémát jelent, hogy a háziorvosok egyre idősebbek, és fiatalok főleg vidéken nem veszik át a helyüket. Ennek szerinte részben az is az oka, hogy a magyarországi települések egy része élhetetlen, így hiába mennek oda ki fiatal háziorvosok támogatásért, amikor a gyerekük iskolás korú lesz, inkább visszafizetik a támogatást és beköltöznek a városba. Az oktatás és az egészségügy helyzete ezen keresztül is szorosan összefügg szerinte.

Kincses szerint a háziorvosi ellátás és a szakellátás közötti vonalat ma Magyarországon nagyon rossz helyen húzták meg. Azt mondta: olyan problémákkal küldik az embereket az SZTK-ba, amelyeket a háziorvos is meg tudna oldani. Szerinte a fiatal orvosokat az is elijeszti a háziorvosi szakmától, hogy nem szabad nekik bizonyos problémákkal foglalkozni, így úgy érzik, nem tudnak szakmailag fejlődni. Kincses szerint az orvosok munkájának jelentős részét pedig ki lehetne szervezni az ápolóknak.

Hiába minden, csökken a népesség

Tóth G. Csaba közgazdász, demográfus azt a kutatását ismertette, amely a visegrádi országok 1990-et követő népességváltozását vizsgálta. Arra volt kíváncsi, miért alakult úgy, hogy Magyarország népessége az elmúlt 30 évben 6 százalékkal csökkent, miközben a másik három ország népessége stagnált, vagy nőtt.

Tóth G. Csaba a kutatásában arra jutott, hogy az alacsony termékenység mind a négy országban jelentősen hozzájárult a népesség csökkenéséhez, miközben a magasabb átlagos élettartam mindenhol hozzájárult a növekedéshez. A ki- és bevándorlás egyenlege nálunk és Csehországban pozitív volt, Szlovákiában majdnem semleges, Lengyelországban viszont negatív.

A kutatás arra jutott, hogy Magyarország nagy népességcsökkenését nem ezek a tényezők, hanem a kezdeti korszerkezet különbözősége befolyásolta leginkább. A másik három országban ugyanis 1990-ben átlagosan jóval fiatalabb volt a társadalom, mint Magyarországon, itt már korábban elkezdődött az elöregedés. Ez annak az eredménye, hogy az 1990-et megelőző 30-40 évben nálunk jóval alacsonyabb volt a termelékenység, mint a másik három országban.

Utána Hárs Ágnes, a Tárki kutatója adott elő a migrációról, a vendégmunkásokról és a vándorlás társadalmi hatásairól. Szerinte amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor általában abból az alapfelvetésből indulunk ki, hogy az elvándorlás munkaerőhiányt okoz, ezért külföldön kell munkásokat toborozni.

Kutatása szerint ez egy rossz megközelítés, Magyarországon ugyanis lenne egy természetes bevándorlás, amelyet engedni kéne, és amely részben megoldást jelentene a munkaerőpiac problémájára. Szerinte hibás politika a vendégmunkások behozatalának erőltetése.

A miniszter közbeszól

A panelbeszélgetés után Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter is felszólalt. A Tárki tanulmánykötetének megjelenését az ő minisztériuma támogatta, azt mondta, nem is volt kérdés számukra, hogy hozzájáruljanak-e a támogatáshoz. Szerinte nagyon fontos, hogy a Tárki 40 éve kutatja a magyar társadalmat, és a kutatásaik és adatbázisaik archívuma „nemzeti kincs”. Navracsics azt mondta, hat tanulmányt már elolvasott a kötetből, és arról beszélt, hogy fontosnak tartja a politikusok és a szakértők párbeszédét.

Ezután azt mondta, hogy nem akar vitatkozni a szakértőkkel, mert az emberek a politikusokról mindig azt feltételezik, hogy mindent érdekből mondanak, a kutatókról pedig azt, hogy érdek nélkül, ez azonban szerinte nem mindig van így. „Bármit mondanék, azt mondanák, hogy fideszes politikusként menti a menthetőt” – mondta, majd megjegyezte, hogy azért majdnem minden előadásban látott olyat, amibe bele tudna kötni, ha mást nem, egy jelzőt, vagy mondatszerkezetet, amely meghatározta az előadás kicsengését.

Navracsics szerint Magyarországon az a rossz helyzet alakult ki, hogy a szakértők azt érzik, hogy a politikusok nem hallgatnak rájuk, a politikusok pedig meg vannak sértődve, hogy a szakértők azt mondják, hogy máshogy kellene csinálni a dolgokat. Szerinte segítene, ha a szakértők olyan szakvéleményeket írnának, amelyek emészthetőek és érthetőek lennének, és amit politikusok egy autó hátsó ülésén is el tudnának olvasni. Elismerte viszont, hogy a politikusoknak többet és jobban kellene kérdezni a szakértőktől.

Navracsics szerint erre tenni kell egy kísérletet, mert szerinte a magyar politika baja nem az, hogy túl sokat tud Magyarországról, hanem az, hogy túl keveset tud. Azt mondja, a kritikái ellenére ezért adott támogatást a kötetnek, és ezért jött el a bemutatóra.