Lemaradásunk története: hogyan nem sikerült felzárkóznunk 20 év EU-tagsággal?

Sikeres volt-e Magyarország felzárkózása az EU-tagságunk első 20 évében? Ha igen, mennyire és hogyan sikerült felzárkóznunk? – ezekre a kérdésekre kereste a választ három kutató péntek délután a Tárki társadalomtudományos panelbeszélgetésén. Az eseményre a Társadalmi Riport című tanulmánykötet 18. kiadásának bemutatóján került sor, amelyen tudományos kutatók mutathatták be eredményeiket.

Az első megszólaló Gulácsi Gábor volt, aki arról írt tanulmányt, hogy a 2004-es EU-csatlakozás után makrogazdasági szempontból hogyan zárkóztak fel a volt szocialista országok. Gulácsi szerint az adatok alapján egyértelműen látszik, hogy Magyarország a többi kelet-közép-európai államhoz képest kevésbé tudott felzárkózni, az országcsoporton belül a harmadik legfejlettebb helyről GDP-ben hetedik, jövedelemben tizenegyedik helyre csúszott vissza.

Gulácsi szerint a lemaradásunk történetét három szakaszra érdemes osztani. 2004 és 2010 között „kormányzati útvesztés” jellemezte Magyarországot, amelynek részeként a magyar állam és a lakosság is adósságcsapdába került. Ez a 2008-as válság idején vált fenntarthatatlanná, és olyan rossz helyzetbe kerültünk, amely fél évtizedre visszavetette a magyar felzárkózást.

Szerinte 2010 után elsorvadt a kormányzati gazdaságpolitikai döntéshozók elszámoltathatósága, és a haveri kapitalizmus, nepotizmus kezdte meghatározni a magyar gazdaságot. A kormány ezen kívül a magas hozzáadott értékű tevékenységek helyett az alacsony hozzáadott értékű tevékenységeket támogatta, ez a két tényező pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtunk úgy fejlődni, mint a többi régiós ország.

Gulácsi és szerzőtársa szerint 2022 után egy harmadik időszak kezdődött, amelyben már az is meghatározó lett, hogy a jogállamisági eljárás miatt felfüggesztették a Magyarországnak járó EU-s támogatások egy részét – ez értelemszerűen szintén lassítja a felzárkózást.

A panelen belül másodikként az ELTE-n oktató Kiss János Péter szólalt fel, aki az EU-n és a Magyarországon belüli egyenlőtlenségeket kutatta. Az adatok szerint az EU-n belül 2000 óta csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek, amely elsősorban a kelet-közép-európai régió felzárkózása miatt alakult így. Nálunk jellemzően évi 3 százalékkal nőtt az egy főre jutó, vásárlóerőparitáson mért gazdasági teljesítmény, míg ez Nyugat-Európában ez csak kicsit több mint egy százalék volt.

Kiss János Péter bemutatta, hogy a kelet-közép-európai régión belüli különbségek is csökkentek, a korábban fejlettebb Magyarország, Szlovénia és Csehország ugyanis nem fejlődött olyan mértékben, mint a korábban fejletlen Románia és Bulgária. Szerinte a régió felzárkózását alapvetően piaci folyamatok befolyásolták, a legfontosabb ezek közül a multinacionális nagyvállalatok termelésáthelyezése.

Kiss János Péter szerint a területi egyenlőtlenségek 2018-ig Magyarországon belül is csökkentek, elsősorban azért, mert a fejletlenebb régiókban nőtt a foglalkoztatottság. 2018-ban azonban fordulat állt be, azóta Magyarországon újra egyre nagyobbak a különbségek. Szerinte az adatok azt mutatják, hogy mostanában a budapesti agglomeráció és az észak-dunántúli régió fejlődik, miközben az ország többi része perifériává változik, amelyből szigetszerűen emelkedik ki egy-egy város.

Harmadikként Csathó Ábel adott elő, aki az elmúlt húsz év társadalmi konvergenciáját vizsgálta az EU-ba 2004-ben és 2007-ben belépett új tagállamok, és a régi tagállamok összehasonlításában. A kutatása szerint az adatok azt mutatják, hogy a balti országok minden mutatóban erősen közeledtek Skandináviához, miközben Románia és Bulgária inkább csak a jövedelmet és a depriváció felszámolását tekintve közeledett a dél-európai országokhoz.

Csathó Ábel kutatása szerint Magyarország az elmúlt húsz évben kevésbé konvergált a nyugat-közép-európai országokhoz, mint a többi régiós ország. Itt nőtt legkevésbé az egy főre jutó jövedelem és a várható élettartam is, sőt, ez utóbbi mostanában már nem is közeledett a referenciaállamokhoz. Van viszont olyan adat, ami nagyon pozitívan alakult, az aktivitási ráta Magyarországon nagyon erőteljesen nőtt, és utol is érte a német szintet.