Kiégés, depresszió, túlterheltség – több tízezer ápoló hiányzik a magyar egészségügyből

A hazai egészségügyből több tízezer ápoló hiányzik, emiatt a 12 órás műszakokat teljesítő és sokat túlórázó dolgozók túlterheltek. A szakmai felmérések szerint az ápolók 70 százaléka kiégett, és a fele depressziós. Az utóbbi évek béremelései nem hozták meg a várt eredményt, mert a fiataloknak továbbra sem vonzó a pálya, az ápolók átlagéletkora tartósan magas. A Dél-Alföldön korábban még utánpótlást adtak a Romániából és a Szerbiából érkező, magyar anyanyelvű ápolók, de már a két szomszédos országban is magasabbak a bérek, ezért nem jönnek hozzánk. Ázsiai dolgozókat pedig a nyelvi akadályok miatt nem lehet alkalmazni az egészségügyben. Sokan és sokszor elmondták már, hogy az ágazatra sokkal több pénzt és figyelmet kellene fordítani, de eddig jórészt hiába.

Az utóbbi időben sokat lehetett olvasni vagy hallani az állami egészségügyben dolgozó orvosok bérének emeléséről, és sokkal kevesebbet az ápolókéról. „Korábban éveken át minimálbérrel vették fel az állami egészségügybe az ápolókat, de mára némiképp javult a helyzet, mert az ápolók fizetése elemelkedett a bérminimumoktól, és a délutáni meg az éjszakai pótlékokkal többet tudnak keresni a kollégák” – válaszolta kérdésünkre dr. Irinyi Tamás, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Csongrád-Csanád Megyei Területi Szervezetének elnöke. Közben azt is látni kell, hogy az utóbbi évek orvosi béremelései előtt az orvosi átlagfizetéseknek még a 47 százalékát tették ki az ápolói átlagbérek, de manapság már csak a 30 százalékát, és ezzel a béraránnyal az Európai Unióban sereghajtók vagyunk, mert az EU-átlag 50-60 százalék körül van.

Az állami egészségügyből országszerte legalább 30 ezer szakdolgozó hiányzik, Csongrád-Csanád vármegyében is küszködünk ezzel – részletezte Irinyi. Az előző évtizedekben a Dél-Alföldön azért volt enyhébb az ápolók hiánya, mert Romániából és Szerbiából jöttek magyar anyanyelvű dolgozók. Ez a munkaerő-utánpótlás Irinyi szerint az utóbbi években már nem jellemző, mert a két szomszédos országban többet keresnek az ápolók, mint nálunk, nem éri meg átjárni vagy áttelepülni. A nyelvi akadályok miatt ázsiai vendégmunkásokat nem lehet alkalmazni a gyógyításban, hiszen nem értenék meg egymást a betegekkel.

A nehéz helyzetet is lehet tovább rontani. A tapasztalatok szerint az üres állásokra gyakran inkább az alacsonyabb végzettségű ápolót veszik fel a munkaadók, így elérhető némi megtakarítás, mert a magasabb végzettségűnek több bért kellene adni.

„Az egyik kolléga panaszkodott, hogy amikor jelentkezett egy munkára, a kétféle végezettsége közül csak az alacsonyabb szintű, OKJ-s képzettségét vették figyelembe, emiatt így több tízezer forinttal kevesebb fizetést kapott” – idézte fel Irinyi. Az ápolók érdekeltek abban, hogy újabb és magasabb képzettségeket szerezzenek, mert úgy tudnának többet keresni, a munkaadóknak viszont fontosabb lehet a bérmegtakarítás.

A legtöbb helyen még jut minden műszakba legalább egy szakápoló kórházakban, de a megfelelő ellátáshoz ennél többre lenne szükség. Az ápolók 12 órás műszakokban dolgoznak, ami a valóságban még hosszabb, mert a munkaidőben hivatalosan nincs benne az osztály átadása-átvétele, egyúttal a betegek állapotának ismertetése, ami még legalább fél-egy óra, viszont nem fizetik ki, hiába kéri ezt évek óta a kormánytól az ápolói kamara.

Irinyi ismeretei szerint az országban egyedülálló, hogy a Szegedi Tudományegyetem klinikáin a műszak előtti-utáni átadás-átvétel is a fizetett munkaidőbe tartozik, nem pedig „szabadidős tevékenység”, mint sok más munkahelyen. Irinyi, aki egyetemi okleveles ápoló, illetve doktorált is, az elmúlt évtizedekben a korábban ki nem fizetett átadási időkkel összesen 3 évet dolgozott ingyen a saját számításai szerint. Két évtizede már diplomás ápolóként is csak annyit keresett 15 év munka után, mint egy 8 általános iskolát végzett ember.

A MESZK-nek eredetileg nem lenne a feladata a bérekkel kapcsolatos érdekvédelem, de a rendkívül alacsony kereseteket és a más gondokat látva az ápolók kamarája évek óta küzd a tagság jobb helyzetéért. Többször is próbáltak tárgyalni a kormánnyal, és mert nem sikerült, tüntetéseket is szerveztek.

Kiégettek és depressziósok

Irinyi úgy látja, van összefüggés egyes vidéki kórházi osztályok bezárása – a hivatalos megfogalmazás szerint a „működésük átmeneti szüneteltetése” – és az ápolók alacsony létszáma között, bár ezeket az eseteket a szakorvosok hiányával szokták indokolni. Olyan kevés az ápoló, hogy a bezárt osztályok szakdolgozóit azonnal átveszik a kórházak más részlegei. Valójában sokkal több kórházi osztályt be lehetne zárni, mint ahányszor ez eddig előfordult.

Az, hogy egy műszakban 20-30 betegre csak egyetlen szakképzett ápoló jut, a szakmai követelményeknek nem felel meg – jelentette ki Irinyi Tamás.

Az ő ismeretei szerint a koronavírus-járvány után kapott 10 napos pótszabadságokat a szakdolgozók döntő többsége már ki tudta venni, mert ennek a fajta szabadságnak előnyt biztosítottak a munkaadók. Sok helyen azonban az alapszabadságokat sem tudják a tárgyévben kivenni a dolgozók, olyan kevesen vannak, ezért az ápolók éveken át görgetik maguk előtt a beragadt szabadnapjaikat, és jó esetben majd egyszer, a nyugdíjba vonuláskor kifizetik nekik.

A dolgozók gyakran az erejükön felül teljesítenek, emiatt működik még az állami egészségügy. A túlterhelés azonban visszaüt: sokan vannak az ápolók között, akik maguk is különféle testi betegségekkel küzdenek. A MESZK korábbi felmérései szerint az ápolók majdnem hetven százaléka kiégett a saját bevallása szerint, és a fele depressziósnak tartja magát.

Mindez meglátszik a dolgozók viselkedésén, aminek alapján a betegek részben minősítik az egészségügyet. Ha egy dolgozó túlterhelt, és nem jól érzi magát a munkahelyén, akkor nem tud mindig mosolyogni a betegekre, akik így szintén nem fogják jól érezni magukat a kórházban vagy a szakrendelőben. Az lenne a megoldás, ha kevésbé terhelnék le a dolgozókat, azaz több ápolóra lenne szükség. Ezzel szemben a tapasztalatok szerint a szakmai végzettségű fiatalok sem szívesen mennek az állami egészségügybe, sokan inkább külföldre indulnak dolgozni, mert máshol többet kereshetnek és jobbak a munkakörülmények is.

Az orvosok a szakdolgozókat is hívják a tüntetésükre

A gondok egyik fő oka, hogy nagyon kevés a pénz az állami egészségügyben. Irinyi szerint a fekvőbeteg-ellátásban az utóbbi 8-9 évben gyakorlatilag nem változott az állami térítés összege, azaz nem kap többet egy beteg gyógyításáért az ellátó, mint tíz éve. Eközben az energia, a gyógyszer, az élelmiszer is sokkal drágább lett, úgyszintén a béreket is emelni kellett. A kapott összeg így kevés az ellátásra, emiatt a kórházak egyre nagyobb adóssághalmazt görgetnek maguk előtt. Az eszközök fejlesztésére vagy az elhasználtak cseréjére már végképp nem jut elég pénz.

Irinyi Tamás szerint a MESZK-nél alapvetően egyetértenek a Magyar Orvosi Kamara (MOK) megállapításaival, amelyek szerint sokkal több pénz kellene az állami egészségügyi rendszerbe, és nagyobb társadalmi figyelmet kellene fordítani az emberek egészségére. Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke hivatalos levélben hívta meg Balogh Zoltánt, a 120 ezres taglétszámú Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökét a MOK március 8-ra tervezett tüntetésére, és kérte, hogy lehetőség szerint a rendezvény idejét és helyét ismertesse a MESZK tagjaival. Azt még nem lehet tudni, hogy a szakdolgozók szervezetten részt vesznek-e majd a tüntetésen, egyénileg természetesen mindenki csatlakozhat, aki akar.

Az eredeti verzióhoz képest az utolsó bekezdést módosítottuk a Magyar Orvosi Kamara kérésére, mivel a MOK elnöke levélben hívta meg a MESZK elnökét és tagjait a március 8-i tüntetésükre.