Nagy Ervin: Kultúrharcra nem jöhet ellenkultúrharc, de lehet, hogy én egy pacifista hülye vagyok
Nem ugrana el a kulturális miniszteri szereptől, de még nem tart ott a Tisza Párt, hogy erről kelljen nyilatkoznia – derült ki Nagy Ervin interjújából, amelyet a Kontrollnak adott vasárnap. A színész az elsők között állt ki Magyar Péter mellett, azután, hogy a mostanra már a legnagyobb támogatottsággal bíró ellenzéki párt vezetője egy évvel ezelőtt a nyilvánosság elé állt, szembefordulva a Fidesz által létrehozott rendszerrel.
Színész vs. politikus
Azzal, hogy Nagy egyértelműen Magyar, majd a Tisza Párt mellé állt, felcserélődött a politikusi és a színészi szerepe, utóbbi előtt „beszűkültek a keretek”. Bizonyosan esett el kiállása miatt szerepektől: „Túl megosztó személyiség lettem a médiatérben”, az RTL-lel is megszűnt a kapcsolata, mert a kereskedelmi tévék is óvatosabbak egy aktív ellenzéki állásfoglalásra kész emberrel szemben. „Ők elfelejtettek engem” – mondta az RTL-ről, ahol nemrég még Zámbó Jimmyt alakította egy filmsorozatban, de színházi szerepeit a Katona József színházban továbbra is viszi, és lesznek szerepei Pintér Béla társulatánál is.
A politikai aktivitása a Tisza Pártnál viszont folyamatos. „Megpróbálom hadrendbe állítani a Tisza mellett azt a kapcsolatot, amelyet színészként kialakítottam az elmúlt 25 évben.” A felajánlott segítséget, a támogatásra jelentkezőket igyekszik felmérni és összekötni a párttal, de szerinte „nagyon észnél kell lenni”, mert Rogán Antal titkosszolgálati eszközökkel, beépített emberekkel igyekszik információhoz jutni a pártról – vélte Nagy a titkosszolgálatokat is felügyelő miniszterről szólva. Nagy nem végez ugyan „lekáderezést”, de szerinte szakmája 25 éve alatt gyűjtött tapasztalata afféle pszichológiai ismereteket is jelent, amelyeket most kamatoztatni tud, hogy a párttal összeegyeztethető személyek jelenjenek meg a Tiszánál.
„Péter mellé szinte első szimpatizánsként odaálltam, esetleg háttérbe szorulok, de a szakmám felvirágzik, akkor megérte.” „Az elmúlt hat évet elvette tőlem ez a kormány, nem teljesen, mert meg tudtam csinálni a Zámbó Jimmyt”, de ettől még igaz.
Kulturális vízió
Nagy szerint a magyar kultúra a politikai viszonyok miatt az elmúlt tíz évben parkolópályára került a nemzetközi térben, reményei szerint egy Fidesz utáni Magyarország újra integráns része lenne az európai kulturális közegnek. Ezt az is segítené, ha Magyarországon lenne méltó nemzetközi filmfesztivál – példaként Karlovy Varyt hozta –, idővel akár olyan is, amelyiket Charlize Theron nyitna meg Woody Harrelsonnal. Erre Magyarország azért is volna alkalmas, mert itt jött létre „a második Hollywood”, rengeteg produkció készül a hazai stúdiókban, többek között a nagyon kedvező adó-visszatérítések miatt.
„Ne tádzsik, meg üzbég filmszemlére járjunk”, hanem „New Yorkba, Avignonba, a sydney-i filmfesztiválra megint” – mondta.
Nem akart kormányprogramot hirdetni, a kérdést, hogy elfogadna-e egy miniszteri felkérést, megkerülte, mondván, indokolt óvatosan fogalmazni, hiszen „mi van, ha Magyar Péter azt mondja, eszembe jutott valaki, ő lesz az”. De ha ott tartana az ország és a Tisza Párt, hogy kormányalakításra kellene gondolnia és felkérést kapna, akkor nem ugrana el előle. Sokakkal konzultál, vannak elképzelései, művelődési házak megerősítéséről vagy a Magyarországon filmet gyártó, adókedvezménnyel bevonzott külföldi cégek hozzájárulásáról hazaiakat segítő filmes inkubátorprogramról. Arra azonban nem vágyik, hogy „miniszter úrnak szólítsák”. „Ezt a smúzolást, ami körbeveszi a politikai elitet, azt én kerülném.” De ugyanakkor nem akar kibújni a felelősség alól azzal, hogy „én csak színész vagyok”. Következetlen lenne, ha azt mondaná, ő csak beszél, és vigye el más a balhét – mondta magáról.
„Amikor kritizáltam a kormányt, annak megvolt a foganatja, tiltólistára kerültem.” Karaktergyilkolást is tapasztalt, így kész vállalni feladatot, ha erre szükség van.
Andy Vajna filmfinanszírozási rendszerét dicsérte, bár megjegyezte, hogy a néhai filmügyi biztos, hollywoodi producer őt személyesen nem kedvelte, ami Nagynak kicsit fájt is. „Ezt nehéz volt átélni, rosszul is esett, miközben azt gondoltam, hogy van keresnivalóm, a Kincsem talán be is bizonyította” – idézte fel az egy időben legnagyobb költségvetésű hazai filmet, amelynek főszereplője volt.
Nagy szerint ő korban is középen állva hidat képez a színészszakma fiataljai és nagy öregjei között, képes közös nevezőre hozni sokakat, bevonni azokat a fiatalokat, akik ismerik a nemzeti kultúrát, de „nem munkálnak bennük olyan fekete erők”, amelyek ellehetetlenítik a párbeszédet. „Neveket nem mondok, mert bekönyvelik őket, és kapják akkor az ívet.”
Példaként kérdésre válaszolva azt azért megjegyezte, hogy ifjabb Vidnyánszky Attilát ilyen személyiségnek tartja, de személyesen nem beszélt vele erről. Ami a színész édesapját, a Nemzeti Színházat igazgató Vidnyánszky Attilát illeti, Nagy elmondta, hogy a túlfinanszírozást megszüntetné, egyenlő feltételeket teremtene az anyagi támogatásokhoz való hozzáférésben a független színházaknak. „Dolgozni kell, nem lesz segédmankó a kultúrkampfban.”
Vannak a politikával jóban lévő helyek, amelyekből „olyan fiúk klubja lett, akik hűek a hatalomhoz”, ezt fenntartani nem szabad, és nem lehet ugyanezt megteremteni a másik oldalon sem.
Szerinte kultúrharcra nem lehet ellenkultúrharccal válaszolni, „de lehet, hogy én egy pacifista hülye vagyok.” „Nincs most mi jövünk logika. Ha lesz párt, aki ezt meg tudja akadályozni, az lesz a következő húsz év iránytűje. Én olyan irányzathoz tartozom, amely szerintem ezt meg tudja tenni.”
Nagy erős színészszakszervezeteket akar, amelyek valódi érdekvédelemre képesek, megvédeni a színészeket a kiszolgáltatottságtól. A politikát szerinte távol kell tartani a kultúrától, ami nem politikátlanságot jelent, hanem azt, hogy nem szolgálhat a kultúra bizonyos politikai erők üzeneteket elhelyező platformjaként. „Mindig ott hibázik a kultúrpolitika, hogy beengedi a politikát, és elkezd hajbókolni neki és szolgájává alakul.”
Egy valódi polgári társadalom értékeit követő légkört tartana megfelelőnek, amelyben presztízst jelent kulturális eseményt szponzorálni, anélkül, hogy a finanszírozó beleszólna a produkcióba. Szerinte Csányi Sándor OTP-elnök, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke „sem mondja meg, ki játszik a jobbszélen”.
Ugyanígy ne szóljon közvetlenül a politika a kultúrába se, „Orbánnak ahhoz se legyen köze, hogy ki az igazgatója az Operaháznak.” „A kultúra olyan, mint az erdő: sokféle, ha hagyják, ha a politika belelép, akkor kétféle lesz, nyuszi meg őzike és kész.”
A modellváltó egyetemekről még nem gondolkodtak
„Tyűhű, most ebbe belekérdeztél. Ez nem az én vízióm része” – mondta Nagy arról, mit kezdene a Tisza a modellváltáson átesett egyetemekkel, amelyeknek kuratóriumai révén a jelenlegi kormány befolyással bírhat működésükre, miközben továbbra is közpénzből működnek. „Kerekasztal-beszélgetés a párton belül még nem volt” – mondta Nagy, megjegyezve, hogy nem akar úgy tenni, mintha értene ehhez a jogilag is bonyolult ügyhöz, amellyel azért idővel kell kezdeni valamit. A párt szerinte a kulturális elképzeléseit a kormányprogrammal egy időben tárhatja a nyilvánosság elé, később. „Nem akarok gyúanyagot szolgáltatni a gátlástalan propagandamédiának, akik gyomorforgató módon szedik szét az embert” – ezzel tehát várna, de szerinte a Tisza Párt már nem one man show, folyamatban van a párttal együttműködő szakemberek körének kialakítása, ezt szolgálta a hétvégi kongresszus is.
Azt önmagában nem tartja rossznak, ha egy színész aktív politikai állásfoglalást hirdet, bár elismerte, hogy a jelenlegi helyzetben ő most „égeti a karrierjét”.
Mindennek azonban nem az ő állásfoglalása az oka, hanem egy „elhibázott politikakultúra eredménye”, amely miatt megbélyegzés éri azt, aki hitet tesz valamely párt mellett.
Saját tapasztalata is ez, „saját csalódottságom, hogy Deutsch Tamásból mi lett, vagy egy Orbán Viktorból”, őt is bizalmatlanná teszi. „A színeváltozások, érdekvezérelt rángatása a politikai értékrendeknek gyanakvóvá tette az embereket.”