Lázadóból mainstream – Orbán Viktor most már szeretne a többséghez tartozni

„A világot a Trump-tornádó néhány hét alatt megváltoztatta. Egy korszak véget ért. Tegnap mi voltunk az eretnekek. Ma mi vagyunk a mainstream” – jelentette ki Orbán Viktor szombaton a Patrióták Európáért madridi nagygyűlésén. A miniszterelnök szerint mostanra a magyarok megcsinálták azt, amit tizenöt éve még sokan őrültségnek, politikai öngyilkosságnak tartottak: szembefordultak a progresszív világelittel. Mára több más ország is követte ezt a példát, és az eretnekekből „sokan vagyunk, nagyok vagyunk, és erősek vagyunk”.

A kormányfő szavaiból úgy tűnik, az új európai pártcsalád megalapításával és Donald Trump megválasztásával korszakhatárhoz érkezett ő is. 36 évnyi lázadás és 19 évnyi (ebből 15-öt kétharmaddal való) kormányzás után most az állítja: a többséghez tartozik. A retorikai fordulat azért is lehet némileg meglepő és figyelemre méltó, mert Orbán eddigi teljes politikai pályafutása arra a narratívára épült, hogy lázad a világelit ellen, és utcai harcosként, Dávidként harcol Góliát ellen.

„Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt. Mi vagyunk, akikbe beletörik a fog és a bicska, és beleszorul a fejsze is” – mondta tavaly március 15-én a miniszterelnök, aki az elmúlt három és fél évtizedben már lázadt a kommunisták, a baloldal, Gyurcsány, az IMF, Soros és Brüsszel ellen. Az utóbbi pár évben a csúcsra járatta a kormányzati kommunikációs gépezet az ellenségképek gyártását, akik veszélyeztetik a magyarok biztonságát, szuverenitását, jövőjét, és akiktől egyedül Orbán Viktor képes megvédeni az országot.

A lázadás Orbán politikájának kulcseleme, amely eredetét ő maga 2002-re vezette vissza a 2023-as Tranzit Fesztiválon. Az elbukott parlamenti választás után azt a narratívát kezdték építeni a Fideszben, hogy 1998 és 2002 között kormányon voltak ugyan, ám a hatalom nem az övék volt.

„Na, ez itt a lényeg. Ezért vagyunk mi a lázadók, mert a hatalom a baloldal kezében van. És lázadni a hatalommal szemben kell, akkor, hogyha a hatalom csupa olyan dolgot akar csinálni velünk, amit mi nem akarunk”

– fogalmazott Orbán két éve, amikor már négy választást nyert meg zsinórban kétharmaddal. A baloldali pártok teljes megsemmisülése és 13 év korlátlan hatalom után is azt próbálta bizonygatni a miniszterelnök, hogy valójában kisebbségben van, mert a baloldali hatalom rá akarja erőltetni a magyarokra a migrációt, a gendert, és ki akarják fosztani az országot. „Ha nem akarjuk, hogy kifosszanak bennünket, akkor ellen kell állni, és harcolni kell, vagyis lázadni” – mondta az a miniszterelnök, akinek a környezetében elképesztő vagyonok halmozódtak fel az elmúlt másfél évtizedben.

A miniszterelnök annyira elnyomva érezte magát 2018 után is, hogy egy időben szamizdat címen tett közzé írásokat a honlapján, mintha a gondolatait nem tudná megosztani a teljes magyar nyilvánosságban. Az elnyomott politikai szerep bármilyen kérdésben ideálisnak bizonyult az elmúlt években: azt tudja mondani a választóinak, hogy kisemberként harcol a normalitásért. Ezzel a karakterrel könnyebben lehet azonosulni, mint a távoli, láthatatlan háttérhatalmi erőkkel és brüsszeli bürokratákkal, akiket ördögként fest le a kormányzati propaganda.

Az elmúlt években szinte nem volt olyan megszólalása Orbánnak, amelyben ne tért volna ki a Brüsszel elleni harcra. Még novemberben is arról beszélt a Kossuth Rádióban, hogy lázadóként küzd a brüsszeli elit ellen, amely megpróbálja a magyarokat lenyomni, és az akaratunk ellenére migránsokat telepítene az országba.

„A globalista elit persze gyűlöl bennünket. A brüsszeli bürokraták, az amerikai demokraták és a Soros-hálózat hajtóvadászatot indítottak ellenünk. Vadásznak ránk, mert megvédtük a hazánkat”

– mondta a madridi rendezvényen.

A globalista elittel szembeni narratívájába illesztette bele Donald Trump támogatását. Szerinte a republikánus jelölt is a globális elit ellen lázad, és ezért minden eszközzel próbálták akadályozni. Az ország szuverenitására oly kényes Orbán a teljes magyar diplomáciát egy lapra feltéve kampányolt Trump mellett. A kormányzati szereplők hónapokon keresztül azt mantrázták, hogy Trump megválasztásával majd minden megváltozik, 24 óra alatt békét teremt Ukrajnában, és a magyar emberek is sokkal jobban élnek majd.

„Kedd reggeltől egy más Nap kel fel a nyugati világ fölött” – ígérte Orbán Viktor Trump beiktatása előtt pár nappal a Kossuth Rádióban. Egy héttel később pedig már arról beszélt: valóban megváltozott a világ nyugati része, és „az elszigetelni próbált Magyarország (…) immáron nem elszigetelt, nem oldalra szorított, nem kiszorított, hanem mi vagyunk a főáram. Visszatértünk a történelem főutcájára, ahogy a brüsszeli blablanyelven mondják: mi vagyunk a mainstream.”

Lázadóból mainstream, kisebbségből többség, ezt próbálja most felépíteni Orbán.

Már-már közhely lett, hogy a magyar kormányfő egyedül maradt, elszigetelődött az Európai Unióban, különösen azután, hogy a Fideszt lényegében kiutálták az Európai Néppártból. Az ellentétek az orosz-ukrán háború kitörése után csak fokozódtak, hiszen Orbán többször is el akarta gáncsolni a közös európai fellépést az oroszok ellen.

Az elmúlt években azonban több országban is a Fidesz számára kedvezően alakultak a választások. Olaszországban, Szlovákiában, Hollandiában és Ausztriában is Orbán szövetségese nyerte a választást, de komoly politikai sikerként könyvelhette el a Patrióták Európáért pártcsalád megalapítását is. Mindezek után a magyar kormányfő azt akarja mutatni, hogy

mostantól már nem elszigetelt pária a nemzetközi politikában, hanem egyenesen ő határozza meg a főáramlatot.

Mindeközben a saját hazai táborának is üzent Orbán. A kegyelmi ügy kirobbanása és Magyar Péter megjelenése óta nagyon sok választót veszített a Fidesz, tavaly júniusban története legrosszabb eredményét érte el az EP-választáson. A közvélemény-kutatások alapján nagyon úgy néz ki, hogy 2026-ban valódi kihívója lesz Orbánnak, és veszélyben a Fidesz győzelme.

A Fidesz legfontosabb célja ilyenkor az, hogy megfékezze a választók elvándorlását, és megtartsa a szavazótáborát. Ennek egyik eszköze, hogy Orbán azzal nyugtatja a szavazóit: továbbra is ők alkotják a többséget, bármit is tapasztaljanak az emberek a környezetükben. Az emberek szeretnek a főáramlathoz, az erőhöz tartozni, és a miniszterelnök most ebben akarja a fideszes szavazótábort megerősíteni.

Arról azonban szó sincs, hogy Orbán végleg lezárná a 36 éves lázadást, és mostantól jönnek a békés évek. Januárban már meghirdette a Brüsszel elfoglalását célzó hadművelet második fázisát. „Most a furcsaság az, hogy többségben vagyunk, de még mindig lázadnunk kell, mert ugyan Washingtonban megtörtént a váltás, de Brüsszelben nem – fogalmazott Trump beiktatása után a Kossuth Rádióban. – Tehát miközben mi vagyunk az új többség, mi vagyunk az új főutcája a történelemnek, aközben Brüsszelben még a munkát el kell végezni, ott még lázadni kell, mert egyébként a brüsszeliek ránk fogják erőltetni azokat a dolgokat, amiket Amerikában éppen megszüntet az amerikai elnök, és amivel szemben mi sikeresen küzdöttünk az elmúlt néhány esztendőben.”

A lázadásról kérdéseket küldtünk Havasi Bertalannak, a miniszterelnök sajtófőnökének és a Fidesz sajtóosztályánál. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy

• véget ért a miniszterelnök korábbi lázadása,
• ha igen, ezt mi váltotta ki,
• vagy ha nem, akkor milyen területeken folytatódik a lázadás?

Cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.