- A nők nem hiányoznak teljesen a közéletből és a politikából, csak gyakran láthatatlanok.
- Különösen igaz ez a magyar politikai környezetben, amely erősen férfiközpontú, és ahol a nőket a média is sokszor a hagyományos, gondoskodó szerepekben láttatja, míg a férfiakat határozott vezetőként ábrázolja.
- A közvélemény szerint pedig nem azért van kevés meghatározó nő a politikában, mert a társadalom alkalmatlannak gondolja őket a feladatra, hanem mert a macsó kultúra és a szexista közeg nem elég befogadó ehhez.
Mások mellett ezek derültek ki abból az átfogó kutatásból, amelyet a 21 Kutatóközpont készített a Friedrich-Naumann-Stiftung támogatásával. A Minden sikeres férfi mögött… – A nők politikai részvételének kihívásai Magyarországon című kutatás négyféle módszertannal készült: médiaelemzéssel, kérdőíves és fókuszcsoportos kutatással és női politikai háttérdolgozókkal folytatott mélyinterjúkkal. Arra kereste a választ, hogy a politikában dolgozó nők milyen nehézségekkel szembesülnek a munkájuk során, és hogyan fogadja őket a közeg és a társadalom.
A kutatás egyik vezetője, Kiss Kata Dóra szerint az egyik kiindulópontjuk az volt, hogy míg nemzetközi és EU-s viszonylatban jellemzően a női jelenlét növekvő trendje látható, a magyarországi helyzet inkább lehangoló. Másfelől a kutatók hipotézise az volt, hogy mivel az ismert vizsgálatok szerint a fizetett és a fizetetlen gondoskodó munka is döntően a nőkre hárul, ez megjelenhet a politika világában is, és a frontvonalban látszó férfi politikusok mögött rengeteg olyan nő dolgozik, aki a háttérmunkát végzi láthatatlanul, a kampányszervezéstől az adminisztrációig. Ezért a kutatásban is azt szerették volna megvizsgálni, hogy a közvélemény mit gondol a nők politikai jelenlétéről, illetve a politikában szereplő nők nehézségeiről, akadályairól.
A férfiak aktív, a nők passzív szereplők a médiában
Az online médiatartalmak önmagukban jó mércéi annak, hogy milyen a nők reprezentációja a nyilvánosságban, hiszen a róluk kialakult képet alapvetően a média határozza meg. Kiss Kata Dóra azt mondta, a mostani vizsgálatuk tárgyának a kegyelmi ügyet választották, mivel annak főszereplője a két legismertebb kormánypárti női politikus volt.
„Amikor azt néztük meg, a média jellemzően milyen jelzőkkel illeti a női politikusokat, azt találtuk, hogy a férfiakat aktív, míg a nőket inkább passzív szereplőkként ábrázolják, és míg a férfiakat gyakrabban mutatják be határozott vezetőként, a nőket érzelmes vagy gondoskodó szerepekben láttatják.” A kutató szerint emellett számszerűen is kimutatható, hogy a férfi politikusok gyakrabban szerepelnek a médiatartalmakban, még úgy is, hogy a hírek főszereplői nők.
„Hiába volt Varga Judit és Novák Katalin a kegyelmi ügy epicentrumában, a nevük kevesebbszer fordult elő, mint Orbán Viktoré vagy Magyar Péteré. Varga Judit médiareprezentációja egyébként is érdekesen alakult. Korábban ugyanis nem volt rá annyira jellemző, hogy feleségként vagy anyaként identifikálta volna magát, a kormánypárti sajtótermékek viszont azáltal, hogy védeni akarták a volt igazságügyi minisztert, szívesen mutatták őt sztereotip, anyai szerepkörben.” Kiss Kata Dóra szerint ez a téma a fókuszcsoportos vizsgálatban is előkerült, és többen megjegyezték, hogy
ezeket a nőket bábként használta a politika, és úgy vélték, hogy a Fidesz feláldozta a női politikusait.
„A férfi politikusok nagyobb láthatósága és aktívabb ábrázolása hozzájárulhat ahhoz az elképzeléshez, hogy a női politikai szereplők kevésbé kompetensek. A passzív ábrázolás alááshatja a női politikusok hitelességét, és tovább erősítheti a politika nemi sztereotípiáit.”
A nemekről a Fidesz és a Mi Hazánk szavazói gondolkodnak a leginkább hagyományosan
A reprezentatív kérdőíves közvélemény-kutatás során a nemi szerepekkel kapcsolatos különféle provokatív és kevésbé provokatív állításokkal szembesítették a megkérdezetteket. Rákérdeztek többek között arra, hogy a férfiakat alkalmasabbnak tartják-e a vezetői szerepekre, mint a nőket, és a válaszadók 57 százaléka inkább vagy egyáltalán nem ért egyet ezzel az állítással, míg minden ötödik kitöltő az egyetértését fejezte ki.
A válaszadók többsége a nőket érzelmesebbnek, a férfiakat racionálisabbnak tartja a másik nemnél. A kitöltők 45 százaléka szerint a nők hajlamosabbak érzelmi alapon dönteni (míg 27 százalék nem ért ezzel egyet), illetve 41 százalék látja úgy, hogy a férfiak hajlamosabbak racionálisabban dönteni a nőknél (miközben 31 százalék elutasítja ezt az állítást).
A kérdőívben megjelenő társadalmi attitűdök azt tükrözik, hogy vannak olyan nemi sztereotípiák, amelyekkel a társadalom többsége inkább egyetért: bizonyos tulajdonságokat inkább a nőkhöz, vagy inkább a férfiakhoz köt. Ugyanakkor
bizonyos állítások már nem szalonképesek a társadalom széles rétegeinek, például az, hogy a férfiak jobb vezetők lennének a nőknél,
hiába következne logikusan ez az említett tulajdonságok nemi alapú megosztásából:
A kérdőív a pártpreferenciák alapján is vizsgálta a kérdéseket, ebből az derült ki, hogy a kormánypártiak többsége (43 százalék) úgy gondolja, hogy a nők a legtöbb területen már nincsenek hátrányban a férfiakkal szemben, a Mi Hazánk szavazóinak pedig még nagyobb része 54 százalékuk gondolja ugyanígy. A Tisza Párt, illetve az egyéb ellenzéki pártok szavazóinak többsége viszont elutasítja ezt a feltételezést (56 és 59 százalékuk).
A Mi Hazánk szavazóinak többsége úgy gondolja, hogy a férfiak jobb vezetők a nőkhöz képest (54 százalékuk így vélekedik), a kormánypártiak megosztottak a kérdésben: 41 százalékuk elutasítja, miközben minden harmadik Fidesz-szavazó egyetért az állítással. A Tisza Párt szavazói egyértelműen elutasítják ezt a véleményt, 65 százalékuk nem ért vele egyet. A pártok beállítottságának és kommunikációjának megfelelően összességében a Fidesz és a Mi Hazánk szavazói gondolkodnak leginkább hagyományosan a nemekről:
A kutatás arra is kitért, hogy a közvélemény szerint mi lehet az akadálya a nők politikai szerepvállalásának. Összesen öt tényezővel kapcsolatban kérdezték meg, hogy mekkora szerepet játszanak ebben a jelenségben. A legnagyobb arányban a család és a karrier összeegyeztetését tartják fontos tényezőnek a válaszadók (46 százalék), ezt a támogató társadalmi közeg hiánya követi (41 százalék), majd a választói preferenciák (34 százalék).
A férfiak és a nők véleményét összehasonlítva az látható, hogy a férfiak jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gyerekvállalásnak, 55 százalékuk tartotta ezt fontos tényezőnek, míg a nőknek csak 38 százalékuk. A nők minden indokot alacsonyabb arányban jelöltek fontosnak a férfiakhoz képest, kivéve a társadalmi támogatást, amelyet összességében a legtöbb nő ítélt meg az alacsony reprezentációban nagy szerepet játszó okként (46 százalék):
Arra, hogy kik a meghatározó magyar politikusok, már a fókuszcsoportos résztvevők válaszoltak.
- Jobboldali és vegyes csoport: Az „erős vezető” és a „hiteles politikus” fogalma gyakran előkerült, illetve hangsúlyozták a példamutatás és a következetes állásfoglalás fontosságát. Szijjártó Pétert és Novák Katalint pozitív példaként emelték ki (még a kegyelmi ügy után is), akiknek főként a határozottságukat és a hitelességüket dicsérték.
- Ellenzéki és női csoportok: Az etikus cselekvést és a társadalmi felelősségvállalást kiemelt fontosságúnak tartották, és véleményük szerint egy politikusnak megbízhatónak és erkölcsileg megalapozottnak kell lennie. Jakab Pétert, Dobrev Klárát és Donáth Annát említették pozitívan. Dobrevet nagyra értékelték szakértelme és hitelessége miatt, bár a férje politikai háttere megosztó volt.
- Női csoport: A hazai női politikusok iránt alacsonyabb volt a bizalom, míg nemzetközi szereplők, például Angela Merkel több elismerést kapott a hitelessége és a kiegyensúlyozottsága miatt.
A kutatás érintette a női kvóta megítélését is. Ebben a leginkább szkeptikus álláspontot a jobboldali csoport képviselte, amelynek tagjai úgy vélték, hogy a kvótával nem érdemi alapon, nem a szaktudás alapján kerülnének pozícióba a nők. Az ellenzékiek viszont inkább támogatnák a kvótákat, mert az szerintük előmozdítaná az egyenlőséget és a sztereotípiák lerombolását. A női kvótával kapcsolatban a politikában dolgozó nőknek is vannak ellenérzéseik, a velük készített interjúkból az derült ki: tartanának attól, hogy a kvóták miatt csak egy kötelezően teljesített számmá válnának.
A fővárosban élő és politikai háttérmunkát végző (ellenzéki önkormányzatokban, aktivistaként vagy kampányokban részt vevő) nőkkel készített mélyinterjúkban a szexizmus és a diszkrimináció témáját járták körül, a kutatás megállapításai pedig a következők:
- A megkérdezettek gyakran sztereotípiákkal szembesülnek az oktatásban és a munkahelyükön.
- Véleményük szerint a politikában a nőket gyakran háttérszerepekbe teszik, míg a vezetői pozíciókat túlnyomórészt a férfiak kapják.
- A magyar politikai közegre így inkább a patriarchális politikai kultúra jellemző, ahol a nők alárendelt szerepben vannak, ezért a női politikusok gyakran kénytelenek férfias vagy anyai vonásokat felvenni az elfogadottság érdekében.
A nyílt és durva szexizmus szerintük ma már kevésbé jellemző, de a macsó-patriarchális hozzáállás miatt plusz érzelmi terhet viselnek, mert a szakmai tudáson felül is meg kell felelniük bizonyos elvárt szerepeknek. Kiss Kata Dóra szerint pedig egy ilyen közeg nem túl befogadó a nőket illetően, aminek egyenes következménye az, hogy a nők kevésbé is ambicionálják a politikusi pályát.
