A hatalom logikájából a központosítás következik, de a választók inkább az egyéni szabadság ígéretére vágynak

2024 ősze óta két hibahatáron belüli támogatottságú párt verseng egymással a magyar politikában: a közvélemény-kutatások átlagai szerint, amelyet a Vox Populi választási kalauz számolt ki, alig van különbség a Fidesz és a Tisza Párt között. A Tisza néhány hónap alatt nem várt népszerűséget szerzett. Támogatásának dinamikája töretlen. A kormánypárt személyes támadásokkal, a gazdasági fejlődés és a szociális támogatások megemelésének az ígéretével, a választási körzetek átalakításával és a morális pánikgomb sokadik aktiválásával válaszol a kihívásra. A versenynek még koránt sincs vége.

A HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitás Centrum megbízásából a 21 Kutatóközpont hibrid módszertannal készített november 6. és november 14. között egy 1000 fős, országosan reprezentatív kutatást, amely nemcsak a párttámogatásról, hanem a magyar társadalom közérzetéről, politikai gondolkodásáról és értékstruktúrájáról és a pártokat támogató társadalmi csoportok összetételéről készült másfél évvel az országgyűlési választás előtt. A 2024. november közepi adatfelvételben, a teljes, 18 éven felüli, választókorú népesség körében, a két nagy párt, azaz a Fidesz–KDNP és a Tisztelet és Szabadság Párt között hibahatáron belüli különbség regisztrálható az utóbbi javára.

Adataink szerint nem egyszerűen az „ellenzéki szavazó” koncepciója, azaz az ellenzéki szavazók egy tömbbe rendeződése magyarázza a változásokat, de erős, és a kormánypártok táborának egy részét is átható társadalmi elégedetlenség, a rendszer hatalmi logikájából eredő túlzott centralizáció és annak egyéni szintű lecsapódása is indukálhatja a 2024 őszére kialakult helyzetet. Ez utóbbin elsősorban azt értjük, hogy a hatalom egyre nagyobb mértékben hatol be a társadalom személyes szférájába, sérti meg az egyének autonómiáját.

Az alábbi két ábra a magyar társadalom elégedettségi mutatóit jelzi. Egyrészt azt, hogy az egyes szavazótáborok hol helyezkednek el azon a koordináta-rendszeren, amelynek X-tengelye a demokráciával való elégedettség, az Y pedig a dolgok általános menetének megítélése. A kormánypárt szavazói gyökeresen más világot érzékelnek Magyarországon, mint az összes többi párt támogatói, illetve a pártpreferenciájukban bizonytalanok (NT) és a pártpreferenciájukat titkolók (NV). A kormánypártok támogatói számára legfeljebb kisebb problémák léteznek a magyar társadalomban, egyedül az egészségügy helyzetét ítélik kritikusnak.

Az összes többi mutatónál azonban a Mi Hazánk Mozgalmon kívül a Tisza Párt és az összes többi párt szimpatizánsai rendkívüli elégedetlenségüket jelzik a 2024-es állapotokkal kapcsolatban. Statisztikai értelemben e pártok szavazóinak véleménye között nincs különbség, azaz inkább hasonlít a véleményük, mint különbözik, és távol áll a Fidesz szavazók véleményétől. Ez a szélsőségesen pártos polarizáció nem újdonság, lényegében a 2010-es évek közepétől érzékelhető Magyarországon. A Mi Hazánk szavazói a két polarizált tömb között helyezkednek el, de érdemben különböznek a Fidesz-szavazók véleményétől.

A választási kampányban a politikusok gyakran hangoztatják, hogy a verseny a bizonytalanokért, és azokért zajlik, akik a kutatások során nem árulják el a preferenciájukat. A második ábra világosan jelzi, hogy a pártválasztásukban bizonytalanok, illetve a titkolózók is elégedetlenek, egyáltalán nem osztják a kormánypártiak álláspontját, de nem annyira kritikusak, mint a Tisza támogatói.

Az ideológiai hovatartozás alapján képzett szavazói csoportok is hasonlóan szélsőséges polarizációt mutatnak azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy a Fidesz–KDNP és a DK–MSZP jelenti a tengely két szélső értékét és közötte helyezkednek el a pártok támogatói. A baloldali–jobboldali és a liberális–konzervatív tengelyen a Mi Hazánk Mozgalom szavazói állnak legközelebb a kormánypárti támogatókhoz, a bizonytalanok és válaszmegtagadók középen helyezkednek el, és hozzájuk egész közel, de némileg liberálisabb a Tisza-szavazók ideológiai karaktere.

De melyek a Tisza támogatásának a legfontosabb okai? Az alábbi ábra alapján az alapvető általános elégedetlenség a legerősebb motívum, de nem elhanyagolható a Fidesz és az ellenzék korábbi szereplőiben való csalódottság sem. Jól látszik az is, hogy ez a szavazói réteg változást akar, és ezt a változást úgy akarja elérni, hogy abból maradjon ki a jelenlegi politikai elit (legyen az a Fidesz vagy az ellenzék). Feltűnő, hogy a Magyar Péter személyéhez, a Tisza ígéreteihez, programjához kötődő szimpátiák elhanyagolható arányt képviselnek. Miután a Tisza-szavazók motivációi az elégedetlenségből és a változás igényéből fakadnak, ezért elképzelhető, hogy a Magyar Péter elleni személyes támadások pont ezért nem működnek. Magyar Péter nem cél, hanem eszköz, médium az elégedetlen szavazók véleménye alapján.

A pártok szavazótábora jellemezhető azok szavazatszerző és szavazatmegtartó képességével. Minél magasabb az előbbi arány, annál inkább tudja magához vonzani egyrészt az el nem kötelezett és a más pártokban csalódott vagy azokhoz lazán kötődő szavazókat. A Fidesz–KDNP szavazatszerző képessége jelenleg nem túl magas, mert a 2024. novemberben erre a pártra szavazók több mint a 90 százaléka 2022-ben az országgyűlési és/vagy 2024-ben, az EP-választáson a kormánypártra szavazott, vagyis ez a tábor mintegy önmagát termeli újra.

Új szavazókat tehát jelenleg kevéssé tud behúzni, de relatíve nagy arányú az úgynevezett szavazatmegtartó képessége. A 2022-ben a Fideszre szavazók 80 százaléka most is a kormánypártokra szavazna. Az esetleg leszakadók 7 százaléka vált Tisza-szavazóvá, további 7 százaléka a bizonytalanok és a válaszmegtagadók között található, a fennmaradó 6 százalék pedig a többi párt között oszlik meg. A tábor tehát jórészt intakt maradt, a jelenlegi fideszesek 92 százaléka az országgyűlési és az EP-választáson is a kormánypártra szavazott.

Ezzel szemben egy frissen alakult pártnak egészen más a szavazói összetétele (3. ábra). A jelenlegi Tisza Párt tömegbázisa különböző más pártok követőinek és új szavazóknak az egymásra találásából jött létre. A Tisza-támogatók fele 2022-ben még az ellenzéki összefogást fogadta el, 7 százaléka volt fideszes, de vannak kutyapárti, Mi Hazánk-os és korábban más pártok támogatói is közöttük.

Háromtizedük azonban olyan, aki vagy nem szavazott 2022-ben, vagy nem emlékszik, nem mondja meg, hogy az utolsó országgyűlési választáson melyik pártra adta le a voksát. Még érdekesebb azonban, hogy 2024. június óta is gyűjtött új szavazókat, hiszen a 2024. novemberi támogatóinak a 37 százaléka vagy nem szavazott júniusban, vagy más párt támogatója volt.

A jobb oldali grafikon szerint a baloldali összefogástól, a Momentum Mozgalomtól tudja leginkább elvonzani a szavazókat, ugyanakkor mintha a Mi Hazánktól és a Fidesz–KDNP-től már jóval kisebb lenne a szavazók áramlása. Ezeket a szavazókat azonban tömbösíteni, sűrűsíteni kell, azaz értékeket, ideológiát és öncélt adni nekik. Ennek az egyik módja, ha olyan politikai értékeket vállal egy adott párt, amely összecseng a társadalomban meglévő politikai értékstruktúrával.

Az 4. ábrán egy 0 és 100 közötti skálán látható 9 alapvető érték fontosságának a megoszlása az összes válaszadó között A 9 érték között alig-alig van fontossági különbség és az is látszik, hogy megférnek egymással az autonómiára és szabadságra épülő liberális elvek és a hagyományosabb értékek, mint a stabilitás, béke és kiszámíthatóság. Talán mégis a legmeglepőbb eredmény, hogy egy alapvetően feszült, bizonytalanságokkal teli és gyorsan változó világban a magyar társadalom számára a saját döntési szabadság fennmaradása jelenti a legfontosabb értéket (95 átlagpont a 100-ból). Ehhez képest némileg kevésbé fontos a nemzet, a tradíció és a települési autonómia, de hangsúlyozzuk, hogy valójában árnyalatnyi különbségekről beszélhetünk.

Meglehetősen egységes világkép bontakozik ki a vizsgált értékstruktúra alapján. A kormánypárt és a Tisza Párt szavazói között mindössze a tradíciók tisztelete és a nemzethez való viszony kapcsán mutatható ki különbség. Ez is csak azért lehet, mert szociodemográfiai szempontból szinte egymás ellentéte a két párt. A Fideszé az egyik legidősebb szavazótábor (átlagos életkor 55,15 év), ezzel szemben a Tisza Párt szavazói jó 10 évvel fiatalabbak (44,14). A legfiatalabb, 30 év alattiaknak több mint a hattizede szavazna a Magyar Péter által vezetett pártra, ugyanakkor a 65 éven felüliek körében minden második választó kormánypárti.

Míg a kormánypártot támogatók nagyobb arányban szakmunkás végzettségűek és érettségizettek, addig a tiszások körében dominálnak a diplomások és az érettségizettek. Végül pedig a települési lejtőn haladva a kisebb települések irányába növekszik a Fideszre szavazás valószínűsége. Míg a fővárosban 35, addig a községben lakóknál 41 százalék a kormánypárti szavazók aránya, viszont a Tiszánál ez pont ennek az ellentéte.

Nyitott kérdés, hogy egy másik kutatásunkban – lásd erről Kovách Imre (2024): Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás: A magyar társadalom a 2020-as évek elején című kötetet – azonosított nagyobb csoportok politikai preferenciái hogyan változnak. Hogyan reagál a diplomások és érettségizettek majdnem fele, akiknek a lecsúszása folyamatos? Mi történik akkor, ha a munkások felemelkedő és kormánypárti egyötödének az életviszonyai romlanak a gazdasági fejlődés megtorpanása és az infláció következtében? Ha a társadalom politikai integrációja meglazul? Ha meggyöngül a helyi társadalmat eddig integrálni képes csoportok hatalomhoz kötődése?

Az egyéni és a települési autonómia iránti igény, a szabadság kimagasló értéke és a biztonság, a stabilitás és kiszámíthatóság hasonlóan erős preferenciája mind a két párt számára erős figyelmeztetés: a magyar választók jelentős része (58 százalék, tehát a Fidesz-támogatók nagyobb része is) nem elégedett azzal, ahogy „az országban mennek a dolgok”; a Fidesz- és a Tisza-tábor is nagyra tartja az egyéni cselekvés szabadságát, ugyanakkor a szükséges változások mellett nem akarja a biztonságát, és a mindennapi élet stabilitását veszélyeztetni.

Paradox módon mind a két párt számára a decentralizálás lehet a szavazatok megszerzésének, illetve a megtartásának az útja. A Fideszről leszakadhatnak az egyéni és települési autonómiát igénylők, amin valószínűleg csak a centralizált rendszerek változtatása segíthet, hiszen, ha a kisebb és közepes városok teljes kiszolgáltatottságán nem változtatnak, akkor az ezeken a színtereken a 2024 júniusában tapasztalt politikai földindulás tovább erősödhet. Az egészségügyben, a közlekedésben és egy sor más válságágazatban a centralizáció nem segített. A Tisza esetében a decentralizálás azért lehet rövidesen szükségszerű, mert a potenciális növekedés reálisan a közepes és kisebb településeken lehetséges, ahol meg kell találniuk azokat a helyi ágenseket, akikkel a választásokra rá lehet fordulni. És még egyszer: a verseny még nem dőlt el.

A cikk szerzői Szabó Andrea választásszociológus és Kovách Imre szociológus.